Lovassy Ádám: Az egyesbírói eljárás elsőéves tapasztalatai (ABSz, 2013/1., 109-115. o.)

A 2012-es év számos messzire mutató változást hozott a magyar alkotmányosság életében. Ennek keretén belül az Alaptörvény hatálybalépése, a megváltozott, illetve átalakult hatáskörök egyértelmű hangsúlyeltolódást eredményeztek az Alkotmánybíróság működésében. Az Alaptörvény szellemiségéhez igazodó új törvény született az Alkotmánybíróságról - a 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) -, amelynek 50. § (2) bekezdésének c) pontja és 70. § (1) bekezdése alapján a testület teljes ülése dönt ügyrendjének, szervezeti és működési szabályzatának megalkotásáról, azaz saját eljárásának részletes szabályairól. Ezen törvényi felhatalmazással élve fogadta el az Alkotmánybíróság teljes ülése az Alkotmánybíróság Ügyendjéről szóló 1/2012. (I. 3.) Tü. határozatot (a továbbiakban: Ügyrend)[1]. A 2012 januárjában hatályba lépett Alaptörvény, az Abtv. és az Ügyrend együttesen eredményezett egy megújult Alkotmánybíróságot.

Az Alkotmánybíróság új eljárási rendjének kialakításakor alapul vette a korábbi, több mint két évtizedes gyakorlatát, az ehhez kapcsolódó eljárási jellegű tapasztalatait, valamint a nemzetközi fejlődési tendenciá­kat is. Az indítványok elbírálásának felgyorsítása egyértelmű célként jelent meg az új eljárási rend kialakításakor. Ennek érdekében egyrészről már az érdemi határozat előterjesztésére is vonatkozik határidő, másrészről pedig az is célként jelent meg, hogy amennyiben egy indítvány nem kerül érdemi elbírálásra, úgy arról is mihamarabb döntés szülessen.[2] Ez utóbbi esetben, azaz amikor egy beadványt érdemi vizsgálat nélkül visszautasítanak, jelenik meg egy új "szereplő" az alkotmánybírósági eljárásban: az egyesbíró.

A nagy ügyteherrel működő bíróságok szűrési mechanizmusaitól, befogadási eljárásaitól nem idegen az egyesbíró intézménye: a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságán a 12 hónapra kijelölt egyesbírók[3] bizonyos[4] beadványok esetén tudják tehermentesíteni a háromtagú bizottságot és a kamarát.

1. számú táblázat

I. Az egyesbíró személye

Az Abtv. 47. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság döntéseit teljes ülésben, tanácsban vagy egyesbíróként[5] eljárva hozza meg. Az Ügyrendben foglaltak szerint az egyesbírói eljárásban az elnök által kijelölt két alkotmánybíró jár el, amely kijelölés három hónapra szól. Az egyesbíróként kijelölt alkotmánybíró csak tizennyolc hónap elteltével jelölhető ismét egyesbírónak, amely "rotációs" szabály összhangban van azzal, hogy az öttagú tanácsok összetétele háromévente, a tanácsvezető alkotmánybíró személye pedig évente kötelezően változik, és a távozó tanácsvezető csak három év eltelte után választható újra. Ezen "rotációs" szabály alól viszont kivételt jelent az, ha az egyesbíró ismételt kijelölését kéri az Alkotmánybíróság elnökétől. A gyakorlat azt mutatja, hogy a három hónap letelte után, az egyesbírók kérték ismételt kijelölésüket[6], hiszen Dr. Kiss László alkotmánybíró 2012. július elseje óta négy, míg Dr. Szalay Péter alkotmánybíró 2012 óta hat egyesbírói cikluson van túl.[7]

- 109/110 -

II. Az egyesbíró hatáskörei

Az Abtv. meglehetősen szűk körben határozza meg az egyesbírói hatásköröket: az egyesbíró önálló döntést kizárólag az eljárási bírság kiszabásáról és az indítvány érdemi vizsgálat nélküli visszautasításáról hozhat.[8]

II/A. Eljárási bírság egyesbíró általi kiszabása

Az Abtv. alapján az Alkotmánybíróság tanácsa vagy az egyesbíró eljárási bírsággal sújthatja, és a keletkező többletköltségek megfizetésére kötelezheti azt az indítványozót, aki az indítványozási jogát visszaélésszerűen gyakorolja, valamint, akinek szándékos magatartása késlelteti vagy akadályozza az alkotmánybírósági eljárás befejezését. Az Abtv. ötszázezer forintban maximalizálta a végzésben kiszabható eljárási bírság összegét, amelynek megállapításánál természetesen a kiszabására okot adó cselekmény súlyát és következményeit is kell figyelembe venni.

Az egyesbíró által eljárási bírság kiszabására eddig még nem került sor, azonban ettől függetlenül is érdekes egy elméleti jellegű, ám akár távolra is mutató megoldás miatt: az Alkotmánybíróság döntése az Abtv. 63. § alapján határozat vagy végzés lehet, amely döntések ellen az Abtv. 39. § (2) bekezdése szerint jogorvoslatnak nincs helye. A tanács vagy egyesbíró eljárási bírságot kiszabó végzését azonban az Abtv. 54. § (4) bekezdése alapján a bírságolt személy kérelme alapján vagy hivatalból, különös méltánylást érdemlő okból az Alkotmánybíróságnak az elnök által kijelölt másik tanácsa megváltoztathatja. Ez a megoldás felvetheti akár annak is az elméleti lehetőségét, hogy a beadvány egyesbíró általi érdemi vizsgálat nélküli visszautasítását vagy az alkotmányjogi panasz befogadásának visszautasítását tartalmazó tanácsi döntést egy másik tanács, vagy épp a teljes ülés felülvizsgálja. Ez természetesen egy elméleti felvetés, de az egyesbíró által kiszabható eljárási bírság példáján látható, hogy egy ilyen megoldás immáron nem lenne "rendszeridegen".

II/B. Az indítvány érdemi vizsgálat nélküli visszautasítása az egyesbíró által

Az Abtv. új szabályozásában - hasonlóan a régió német modellt követő alkotmánybírósági eljárási szabályaihoz[9] - elsősorban és kimondottan a szűrés elvét érvényesíti, azaz a befogadási eljárás során az Alkotmánybíróság csak az Abtv.-ben meghatározott, egyedi ügyre vonatkoztatott formai és tartalmi kritériumok érvényesülését vizsgálja.[10] A korábbi szabályozással ellentétben azt a kitételt, miszerint az Alkotmánybíróság az indítványt tartalma szerint bírálja el, az új Abtv. és az Ügyrend már nem tartalmazza, továbbá a kötelező jogi képviselet mögött meghúzódó indokokkal egyezően az Alkotmánybíróság minden eljárása során szigorúan vizsgálja azt, hogy az indítvány tartalmazza-e a törvény által meghatározott kötelező formai és tartalmi elemeket.[11]