A közelmúltban, 2007 novemberében megszületett az Európai Bíróság első kettő, a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló Brüsszel IIa. rendelet[1] (a továbbiakban: "rendelet") értelmezésére vonatkozó előzetes döntése. Ugyanebben a hónapban érkezett az Európai Bírósághoz egy újabb kérelem, mely - az első kérelemmel részben összefüggő tárgykörben - bizonyos alapvető fontosságú kérdések tisztázására kérte fel a Bíróságot.[2]
Az ügyekben hozott döntések - azon túlmenően, hogy a közösségi családjog szempontjából meghatározó jelentőségűvé válhatnak[3] - kihathatnak általános polgári jogi területekre is, árnyalva az Európai Bíróság eddig e körben alapvetően az 1968-as Brüsszeli Egyezményhez,[4] a Brüsszel I. rendelethez,[5] illetve egyéb közösségi jogszabályokhoz kötődő joggyakorlatát. A továbbiakban e három ügy áttekintésére vállalkozunk.
1. Az első esetben a finn Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság (Korkein Hallinto-oikeus) nyújtott be előzetes döntési kérelmet 2006. október 17-én az Európai Bírósághoz, a döntés 2007. november 27-én született meg. Az ügy a rendeletben szabályozott két főbb terület - a házassági ügyek és a szülői felelősség - közül az utóbbival, a szülői felelősséggel, pontosabban elsődlegesen a rendelet tárgyi hatályával, illetve ahhoz kötődően a szülői felelősségre vonatkozó határozatok elismerésével és végrehajtásával kapcsolatos.
Az eset releváns elemei a következőek; 2005. február 23-án a Svédországban található L város Szociális Bizottsága úgy határozott, hogy C gyermekeit, a finn és svéd állampolgársággal is rendelkező A-t és B-t azonnali állami gondozásba veszi és egyúttal nevelőszülőknél helyezi el őket. C gyermekeivel 2005. március 1-jén Finnországba költözött, ahol költözésüket 2005. március 1-jei hatállyal nyilvántartásba vették. A svéd jog alapján gyermeket a szülők engedélye nélkül csak úgy lehet állami gondozásba venni, ha a döntést a bíróság jóváhagyta; ennek megfelelően L város Szociális Bizottságának határozatát a K Tartományi Bíróság (Länsrätten IK Lan) 2005. március 3-án jóváhagyta. Ez ellen C előbb az M Közigazgatási Fellebbviteli Bíróság-hoz (Kammarrätt I M), majd ennek elutasítását követően a Legfelsőbb Közigazgatási Bírósághoz (Regeringsrätten) nyújtott be fellebbezést, mely úgyszintén elutasította a keresetét. K Tartományi Bíróság ítéletének kihirdetésének napján az illetékes svéd rendőrkapitányság megkeresést intézett a gyermekek tartózkodási helye szerint illetékes finn H város rendőrkapitányságához, melyben kérte a svéd határozat végrehajtását. A finn rendőrkapitányság elrendelte a gyermekek kiadatását, mely határozat ellen C fellebbezést nyújtott be a finn a Közigazgatási Bírósághoz (Oulun Hallinto-oikeus), amely azt elutasította. Ezt követően C a finn Legfelsőbb Közigazgatási Bírósághoz fordult, mely az Európai Bíróságtól az üggyel kapcsolatosan több kérdés megválaszolását is kérte.
2. Az első kérdés a rendelet tárgyi hatályát érinti; alkalmazható-e a rendelet a svéd határozathoz hasonló határozat végrehajtására, ha ezt a határozatot a gyermekek azonnali állami gondozásba vételére és a saját családjukon kívül, nevelő-
- 449/450 -
szülőknél való elhelyezésre is vonatkozó egyetlen határozat formájában, a közjogba tartozó gyermekvédelem keretében hozták, vagy a rendelet csak a határozat azon részére alkalmazható, amely a saját családon kívüli, nevelőszülőknél való elhelyezésre vonatkozik?
A kérdés megválaszolására az Európai Bíróságnak értelmeznie kellett a rendelet 1. cikkét, mely szerint a rendeletet a bíróság jellegétől függetlenül alkalmazni kell a szülői felelősség megállapítására, gyakorlására, átruházására, korlátozására vagy megszüntetésére. A gyermek állami gondozásba vétele mindazonáltal explicite nem szerepel a felsorolt ügyek között. A rendelet 2. cikkének 7. pontja alapján ugyanakkor a szülői felelősség magába foglalja egy gyermek személyével, illetve vagyonával kapcsolatos valamennyi jogot és kötelességet, amelyet valamely természetes vagy jogi személy határozat, jogszabály hatálya, illetve jogilag kötelező megállapodás útján gyakorol, ideértve a felügyeleti és láthatási jogot is. Az (5) preambulumbekezdés alapján a "rendelet kiterjed a szülői felelősségre vonatkozó valamennyi határozatra, beleértve a gyermek védelmére vonatkozó intézkedéseket is".
A Bíróság véleménye alapján az állami gondozásba vétel és az elhelyezés egymáshoz szorosan kapcsolódó aktusok, mivel a tagállamok hatóságai állami gondozásba vételt önállóan általában csupán ideiglenes intézkedésként szoktak elfogadni. Ezt támasztja alá az is, hogy a gyermek szülők akarata ellenére történő elhelyezése csak a gyermeknek az illetékes hatóságok által történő állami gondozásba vételét követően lehetséges. Ennek megfelelően a rendelet hatálya mindkettő jogi aktusra kiterjed. Amennyiben ez nem így lenne, az aláásná a rendelet hatékonyságát azokban a tagállamokban, amelyekben gyermekvédelem, beleértve a gyermekelhelyezést, több határozat elfogadását követeli meg. Ezen túlmenően, mivel más tagállamok ezt a védelmet egyetlen határozat meghozatalán keresztül biztosítják, az érintett gyermekek egyenlő bánásmódja is veszélybe kerülhet, ráadásul az állami gondozásba vétel és a nevelőszülőknél való elhelyezésre nézve bizonyos esetekben - indokolatlan módon - eltérő bíróság rendelkezne joghatósággal.[7]
A Bíróság különös figyelemmel vizsgálta azt is, hogy az 1. cikkben említett "polgári jogi ügy" kifejezés alkalmazható-e az ügyre? E körben azt kellett górcső alá venni, vajon polgári jogi üggyel állunk-e szemben, hiszen az állam a gondozásba vétel esetén közhatalmat gyakorol? A Brüsszeli Egyezmény - Brüsszel I. rendeletre is irányadó - Európai Bírósági joggyakorlata szerint a "polgári (és kereskedelmi) ügyek" meghatározás önálló fogalom, melyet egyrészt az Egyezmény (Brüsszel I. rendelet) céljára és felépítésére, másrészt a nemzeti jogrendszerek összességéből keletkező alapelvekre hivatkozással kell értelmezni, függetlenül - az akár esetlegesen érintett - tagállamok jogszabályi rendelkezéseitől. A polgári jogi ügyek - és ezáltal a Brüsszeli Egyezmény, illetve utódja, a Brüszszel I. rendelet alkalmazása - alól ezen értelmezés alapján alapvetően ki vannak zárva azon ügyek,[8] melyekben az állam, illetve annak egy hatósága közhatalmat gyakorol.[9] Ezzel szemben a Bíróság jelen eset kapcsán megállapította; a kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalhat olyan intézkedéseket, amelyek valamely tagállam jogában a közjog hatálya alá tartoznak. Ennek megfelelően a polgári ügyek fogalma kiterjed olyan határozatra is, amely egy gyermek azonnali állami gondozásba vételét és a saját családján kívül, nevelőszülőknél való elhelyezést rendeli el, még abban az esetben is, ha ezt a határozatot a közjog gyermekvédelemre vonatkozó szabályainak a keretében fogadták el. Amennyiben a rendelet szövegét nem így értelmeznénk, az a rendelet meghozatalának alapvető céljait hiúsítaná meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
