A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Választottbírósága előtt folyamatban volt perben a felperes keresetlevelében előadta, hogy a felek állami támogatású lakáshitelek nyújtására irányuló Együttműködési keretszerződést, valamint annak aláírásával egyidejűleg támogatott lakáscélú hitelek nyújtására vonatkozó kiegészítő megállapodást kötöttek.
A keretszerződés alapján a felek kötelezettséget vállaltak arra, hogy közös kockázatvállalással és a kölcsönnyújtással kapcsolatos banki műveletek megosztásával, konzorciális formában, rendszeresen lakossági kölcsönöket nyújtanak. A felek közötti együttműködés az alperes termékeinek értékesítésére, illetőleg az abban való közreműködésre irányult. Később a felek birtokfejlesztési hitelkamat-támogatással összefüggésben újabb, konzorciális megállapodást kötöttek, kibővítve egy új hiteltermékkel a korábbi együttműködésüket.
A keretszerződés rögzítette az együttműködés díjazásának szabályait. A felperes az alperes termékeinek értékesítésében való közreműködésére figyelemmel a folyósított kölcsönök után, a keretszerződésben szabályozott számítás szerint meghatározott kamatfelár, illetőleg kamatmarzs meghatározott részére vált jogosulttá. Ezek megosztásának és elszámolásának részletes szabályait a kiegészítő megállapodás tartalmazta.
A kamatfelár, illetve a kamatmarzs összegét az alperes számította ki az általa vezetett hitelnyilvántartás alapján. A felperesnek módjában állt azokat ellenőrizni, mivel az alperes az elszámolások esedékességekor tételes kimutatást küldött számára. Az ügyletenként a felperest megillető kamatfelár- és kamatmarzshányadot az alperes összesítette, és a hónap utolsó napján a felperes javára szólóan jóváírta.
Ezt az összeget az alperes megfizetni tartozott a felperes részére. Az alperes azonban fizetési kötelezettségét nem teljesítette, hanem bejelentette felperesnek, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 296. §-ára hivatkozással az őt megillető kamatfelárhányad és kamatmarzshányad összegével szemben beszámítással kíván élni, amit felperes kifejezetten vitatott, és felszólította az alperest az őt megillető összeg megfizetésére.
A felperes keresetlevelében kérte, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest a fentiek alapján keletkezett tőketartozás és annak a régi Ptk. 301/A. § (2) bekezdése szerinti mértékű késedelmi kamata, valamint a Választottbíróság eljárási díja és az ügyvédi munkadíj megfizetésére.
Az alperes válasziratában a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a felek áltat nyújtott konzorciális deviza- és jelzáloghitelek ügyfelei részt vettek a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (továbbiakban: Hpt.) 200/B. §-a szerinti végtörlesztési programban, amelynek a végrehajtását követően hitelezési veszteség keletkezett. A felek abban állapodtak meg, hogy a devizaalapú kölcsönszerződésekből eredő tényleges hitelezési veszteséget egymás között kölcsönszerződésenként megfelezik. A végtörlesztések lezárását követően az alperes a keretszerződés szabályai szerint kiszámította és dokumentálta a hitelezési veszteséget, arról tájékoztatta a felperest, felszólítva ezen összeg megfizetésére.
Az alperes szerint a felperes nem vitatta a számítás helyességét, azonban azért nem teljesített, mivel szerinte az alperes által követelt összeg nem tartozott a keretszerződés hatálya alá. A végtörlesztést lehetővé tevő törvénymódosítás ugyanis a szerződéskötést követően lépett hatályba, amit a felek nem láthattak előre, szerződési akaratuk kialakításánál nem vehették figyelembe.
A felek a hitelezési veszteség fogalmát nem definiálták. Ebből az alperes szerint azt a következtetést lehetett levonni, hogy a keretszerződés minden olyan, a konzorciális formában nyújtott kölcsönnel kapcsolatos veszteségre kiterjedt, amely a szerződéskötést követő időszakban keletkezett, függetlenül a veszteség okától és az azt előidéző körülményektől. A végtörlesztés kapcsán előállt veszteség is e körbe tartozott.
A felperes nemfizetése miatt az alperes a felperest viszontkeresetében kérte kötelezni a felek közötti megállapodások alapján kiszámított és a felperes által követelt összeg beszámításával csökkentett tőke, és annak kamata, valamint a perköltség megfizetésére. Alperes előadta, hogy a felperesi állásponttal szemben a beszámított felperesi követelés egynemű és lejárt követelés volt, így azt a régi Ptk. 296. § (1) bekezdése alapján alperes beszámíthatta.
A felperes a beszámítási kifogás és a viszontkereset elutasítását kérte. Előadta, hogy az alperes a konzorciális hitelek kapcsán felmerült bevételkiesésének összegét a Hpt. 200/B. §-ára alapította, és ezt a bevételkiesést kívánta a tényleges hitelezési veszteségként értelmezni és elszámolni. Az alperes által végrehajtott végtörlesztési programmal összefüggésben a követelt összeg a felek közötti megállapodások szerint azonban nem minősült hitelezési veszteségnek. Elismerte, hogy a hitelezési veszteség definícióját a felek közötti megállapodások egyike sem tartalmazta, viszont ebből szerinte az az alperesi téves következtetés alappal nem volt levonható, hogy a felek együttműködésében az al-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
