Régi kérdése a teológiának: van-e bűn büntetés nélkül? A bűnt feltétlenül büntetésnek kell követnie, vagy lehetséges más mód is az elszenvedett sérelem orvoslására?
Hosszú tanulmányokban kutatjuk a bűncselekmények okait és természetét, a büntetés szükségességét, illetve az elterelés megengedhetőségét, annak különböző módozatait. A XXI. század korszelleme túlmegy a hagyományos elveken, és a gyakorlatban rosszul működő büntetőeljárás ellen fordul.
Barabás A. Tünde könyvének mottójául olyan idézetet választott - "A büntetés szükséges rossz, de nem szükséges, hogy csak rossz legyen." - ami új megoldásokat sejtet. A szerző szerint "olyan büntetéseket kell (...) keresni, amelyek előtérbe helyezik a sértett érdekeit és a számára nyújtandó kártalanítást".1 A gyakran és sok esetben szükségtelenül alkalmazott szabadságvesztés helyett más alternatívák után kell kutatnunk. Az egyes országokban "számos olyan lehetőség működik, amelyik ennek a büntetési fajtának a helyettesítésére szolgál".2
A szerző kiemelt helyen említi a jóvátétel intézményét. Ennek megjelenési formája többféle lehet, akár a büntetőeljárásban, akár azon kívül; a legjelentősebb talán a tettes-áldozat-egyezség, ez "a kárjóvátétel gondolatán alapul, és valójában egy speciális restitúciós formának tekinthető".3
A tettes-áldozat-egyezség lényege, hogy középpontjában a bűncselekménynek nevezett konfliktus áll, "amelynek elsimítását közvetlenül az érintettek végzik el találkozásukkal és saját ügyük eldöntésével. Ez tehát valójában az állam által bűncselekményként kisajátított sérelem ,visszaprivatizálása', aminek során az eset fölött rendelkező bíró helyett egy megoldást támogató mediátor jár el a felek érdekében. Ha a megegyezésben vállaltakat a tettes teljesíti, akkor a sértett kártalanításával helyrehozza az okozott jogsérelmet, és a további szankcionálás alól mentesülhet."4 Ez az eljárás tehát alkalmas arra, hogy az elkövető és az áldozat érdekeit is figyelembe vegye.
Barabás könyve kapcsán hadd utaljak Bárd Károly korábbi gondolataira. Bárd szerint a hagyományos eljárásban "a sértett rég trónfosztott szereplője a büntetőjognak és az igazságszolgáltatás rendjének. Az eljárás hivatásos résztvevői végérvényesen eltulajdonították a közvetlenül érintettek konfliktusait. A per egykori ura, a vádfunkcióval korlátlanul rendelkező sértett a modern eljárási rendszerekben alig több, mint a tanúk egyike. A büntetőjogi szankció elsődleges célja már rég nem a sértett kompenzációja, sem anyagilag, sem pedig lélektanilag."5 A büntetőjogban a felelősség alapja "nem az egyéni, hanem a közösségen esett sérelem (így a szankció nem szolgálhatja az egyéni kárpótlást) és az már kinek-kinek a személyes balszerencséje, hogy a közösség rendszerint nagyon is az egyéni szenvedések közvetítésével támadható. A szabadságvesztés terjedésével egyenes arányban csappannak meg a sértett reményei kárának megtérülésére, a reszocializáció gondolatának jogszabályi beteljesülése pedig megfosztja őt a morális elégtétel érzésétől is. (...) A bűnözéssel foglalkozó hivatásosok ítéletét, amely a bűncselekmény áldozatát érdeklődésre méltatlannak nyilvánította, a laikus közösség is szentesíti. Az erkölcsi világrend létezésébe vetett naiv hit azt súgja, hogy az áldozatot ért szerencsétlenség saját korábbi vétkeinek következménye. Tépelődésre, szánalomra így nincs ok, a sértettnek - akár a koldusnak - hátat fordíthatunk."6
Barabás Tünde szerint a sértettnek vissza kellene nyernie méltó helyét és szerepét a büntetőeljárásban. Barabás műve ítélőszék a hagyományos igazságszolgáltatás fölött. A szerző gyanakvó ujjakkal kopogtatja végig az igazságszolgáltatás építményének üreges tégláit. Bizalmatlanul szemléli az egész eljárás folyamatát. Legtöbb gondolata mögött a hétköznapok sivár világának leleplezése áll. Nem délibábot kerget, hanem annak hátat fordítva felméri a jelenlegi helyzetet; figyelmeztet, óv és alkot. Minden leírt mondata tényszerű, de a tényekben nem az író célját, inkább az eszközét éreztem.
Barabás Tünde vizsgálódási területe többrétű: a tettes-áldozat-egyezség kérdései mellett az alternatív szankciók világát is bemutatja. Legfontosabb szempontja "hogyan és milyen körben, milyen esetekben lenne lehetőség a szabadságvesztés helyettesítésére és a mediáció alkalmazására büntetőügyekben is".7
Véleményem szerint a szerző által elképzelt mediá-ció nehezen illeszthető a magyarországi büntető jogalkalmazásba, mert idegen jelenség a büntetőeljárásban. Ennek egyik oka, hogy a mediáció világától távol áll a hatalom gyakorlása, másik oka pedig az elsőből levezethető: a mediáció folyamatában részt vevők között nem képzelhető el az alá-fölérendeltségi viszony.
Bármennyit is olvasok a mediációról, annak különböző meghatározásairól, nem változik meg a véleményem. E tökéletesen nem büntetőjogi szempontú intézmény nem fér bele a büntető jogalkalmazásba. A büntetőeljárás tárgya - a másféle eljárásoktól eltérően - az állam büntető igényének érvényesítése. Feladata a múltban megtörtént bűncselekmény rekonstruálása, az elkövető büntetőjogi felelősségének megállapítása és a megfelelő büntetés kiszabása.
Szabó András szerint a büntetés hatásosságának hiánya, a kívánt célra való alkalmatlansága és a bírói gyakorlat eltérései "nem kérdőjelezik meg a büntetés létjogosultságát általában. Közismert tény, hogy a büntetőjogi retorzió nem képes lényegesen befolyásolni a bűnözés alakulását, mivel ezt alapjában véve a társadalom aktuális állapota határozza meg. Ebből azonban nem következik, hogy a büntetések hatástalansága, a célok beteljesítésére való alkalmatlansága, avagy az ítélkezési gyakorlat eltérései és ingadozásai miatt le kellene mondani a büntetésről általában. Nem a büntetés hatásossága, célbeteljesítő alkalmassága és egyöntetűsége a büntetésalkalmazás alapja, hanem az az elv, hogy bűn büntetlenül nem maradhat, illetve, hogy a bűn büntetést érdemel. (...) A büntetőjogi büntetést nem szükséges célkövetéshez vagy célra való alkalmassághoz kötni, hiszen attól, hogy nem hatásos vagy nem teljesít be célokat, alkalmazása még szükséges, igazságos és indokolt lehet. A bűn büntetést érdemel elve célkövetés, hatékonyság és hatásosság - nélkül is teljesedésbe mehet; a büntetőjog társadalmi rendeltetése az, hogy a jogrendszer egészének szankciós zárköve legyen. Nincs önálló működési terepe, mint egyéb jogágaknak. Ezért más a büntetőjogi szankció, mint az egyéb jogágak reparáló, helyreállító vagy egyéb kötelességstatuáló szankciói. A büntetőjogi szankció ezért büntetés, ezért hátrányokozás. Szerepe és rendeltetése a jogi és erkölcsi normák épségének fenntartása, amikor már más jogági szankciók nem segítenek; a jogép-ségi büntetésnek szimbolikus funkciója van: a büntetőjogi parancsokat nem lehet büntetlenül megsérteni sem akkor, ha okunk van rá, sem akkor, ha a büntetés nem ér el semmilyen célt, vagy alkalmatlan meghatározott cél elérésére. A büntetés célja önmagában van: a jogépség nyilvános deklarálásában, a célra nem tekintő megtorlásban; a célra nem tekintő, szimbolikus, jogépségi megtorló büntetés egyet jelent az arányos büntetés elvével. Az arányos büntetés elve kizárja a célbüntetést, mert a célbüntetés nem a tett súlyához való arányítást, hanem a célhoz mért viszonyítást kívánja meg és teszi lehetővé. Ha például a nevelést vagy a kezelést tekintenénk célnak, súlyos bűncselekmény elkövetése esetén a neveletlenség vagy gyógyíthatóság a mérce, a viszonyítási alap, de nem a tett súlya. A tettes személyiségállapota viszont jogállamban nem lehet a büntetés alapja. A jogépségi büntetés, a megtorló arányos büntetés sokkal humánusabb a látszólag humánus nevelő célbüntetésnél, mert nem érinti személyiségemet, személyi autonómiámat és lelkiismereti szabadságomat. A büntetőjogi büntetéskiszabás logikája nem cserélhető fel a nevelés és a gyógyítás logikájával, ha meg akar maradni az igazságszolgáltatás kereteiben; az arányos büntetés elve azért is egyedül lehetséges alkotmányos jogállami büntetés, mert egyedül ez fér össze a jogegyenlőség eszméjével. Minden egyéb tekintet a jogegyenlőtlenség deklarálása volna, hiszen szükségképpen az egyén valamilyen személyiségi állapotát vagy státusát tekintené a büntetés zsinórmértékének és nem a tettet."8
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
