A Károli Gáspár Egyetem "Tíz éves a Munka Törvénykönyve" címmel 2021 decemberében munkajogi konferenciát szervezett, amelynek különleges rangot adott, hogy a konferencián Rektorhelyettes asszony köszöntőjét követően valamennyi magyarországi egyetem munkajogi tanszékének professzora felszólalt és előadásban értékelte az elmúlt tíz év szabályozási és gyakorlati tapasztalatait.
A konferencia szervezőinek szakmai bátorságát dicséri, számomra pedig nagy megtiszteltetést jelentett, hogy bár nem vagyok munkajogász, e tudományterület sokszínű és méltán nagyrabecsült tudományos előadója között lehetőségem nyílt a munkajogi szabályozás gazdaságpolitikai megfontolásaira vonatkozó gondolataimat megosztani. Megjegyzem, jelentős értéknek és nagyszerűnek tartom, hogy a tudományterület legkiválóbb elméleti és gyakorlati művelői - adott esetben alapvetően eltérő véleményük ellenére is - készek és képesek a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvénnyel (a továbbiakban: Mt.) kapcsolatos véleményüket ilyen és ehhez hasonló konferenciák keretében rendszeresen megvitatni. A közös gondolatok így olyan szabályozási megoldások kiérlelését eredményezhetik, amelyre mindenképpen lehet és kell is építeni a munkajogi kodifikáció jövőbeli továbbvitele során.
A konferencia feszes programja és az előadók rendelkezésére álló időkeret nem adott lehetőséget az Mt. kapcsán elhangzott hozzászólásokkal kapcsolatos részletesebb vitára, ezért a jelen írásban arra vállalkozom, hogy az előadók részéről egy-két jogos vagy legalábbis jogosnak tűnő észrevételre vonatkozó gondolataimat megosszam.
Előrebocsátom, hogy mint a jogalkotási folyamat részese, megjegyzéseim esetenként nyilvánvalóan és vállaltan szubjektívek, sok esetben személyes benyomásokon alapulnak. Arra pedig értelemszerűen nem is vállalkozom, hogy az előadásokkal kapcsolatosan szakmai alapon szálljak vitába, ezért gondolataim, észrevételeim sokkal inkább egyfajta történeti-szociológiai visszaemlékezésnek tekinthetők.
1. Az Mt.-vel kapcsolatosan sokszor hangzik el kritikai észrevételként, hogy gazdaságpolitikai célokat szolgál ahelyett, hogy a munkavállalók szociális és egészséges munkavégzéshez való jogát garantálná. Sokan hiányolják továbbá az országos szintű érdekegyeztetés jogintézményeit, a kollektív munkajog keretében pedig kifogásolják a szakszervezeti jogok csorbítását, illetve felvetik a kockázattelepítési szabályoknak a munkavállalók hátrányára történő megváltoztatását.
Valamennyi felvetés természetesen legitim és az érintettek részéről érthető is, azonban a kritikai észrevételek túlnyomó része megítélésem szerint több különböző kérdés sok esetben téves leegyszerűsítését jelenti.
Mindenekelőtt fontosnak tartom kiemelni, hogy az Mt. csak az egyik "fogaskerék" a foglalkoztatáspolitika sokrétű eszköztárában, a foglalkoztatáspolitika és a munka világa jóval összetettebb, mint a munkajog szabályozása. Ezért talán a szerző egészséges és reális önértékelésének megnyilvánulásaként is felfogható, hogy a törvény megalkotására az akkori nemzetgazdasági tárca részéről a tudományterület elismert elméleti és gyakorlati képviselőinek bevonásával, az addig kiérlelt szakmai anyagok, kodifikációs kezdemények felhasználásával, továbbá egy komplex foglalkoztatáspolitikai stratégiai terv mentén került sor.
Utóbbi körben méltatlanul kevéssé ismert a "Széll Kálmán Terv" keretében készített "Magyar Munka Terv" című dokumentum, amely a foglalkoztatási viszonyok komplex átalakítását tűzte célul. Kizárólag a teljesség igényével említem meg, hogy a Kormány e stratégiai dokumentumot úgy tárgyalta, hogy annak mellékletét képezte a foglalkoztatási viszonyok akkori nemzetközi tapasztalatait feldolgozó tanulmány is, amely nagymértékben támaszkodott a Lisszaboni Stratégiára épülő ún. Zöld Könyv[1] megjelenése nyomán a tagállamokban kibontakozott tudományos vitákra és az ezek eredményeként megjelent jogalkotási megoldásokra.
Deklaráltan egy olyan Munka törvénykönyve megalkotása volt a cél, amely nem "patch-work jellegű" szabályozási gyűjtemény, hanem egy koherens és konzisztens, dogmatikailag megalapozott, de a gyakorlatban is alkalmazható munkajogi szabályozást foglal magában, és amely különösen a kollektív munkajog területén tág teret enged a felek szerződési autonómiájának.
Ezért aztán - Berke Gyula professzor szavaival élve - "tűri a vitát", hogy olyan Munka törvénykönyve született volna, amely kiszolgáltatottá tette a munkavállalókat vagy ne lett volna összhangban a nemzetközi jogi, az európai
- 73/74 -
uniós vagy az alkotmányos előírásokkal. Azt hiszem az elmúlt tíz év gyakorlati tapasztalatai sokkal inkább azt támasztják alá, hogy a kezdeti félelmek eltúlzók voltak és nem igazolódtak be.
2. Minden ellenkező híreszeléssel ellentétben tényként állapítható meg, hogy az Mt. előkészítését széles körű és "többfordulós" egyeztetési folyamat előzte meg. A reakciók alapján nem tölt el jó érzéssel, ezért csak röviden emlékeznék meg róla, hogy 2011 nyarán a szabályozás első kodifikált tervezetét a Gazdasági Minisztérium nyilvánosan is szakmai vitára bocsátotta, majd ezt követően egy több hónapos egyeztetési folyamat indult el a munkáltatók, a szakszervezetek, a közigazgatási szervezetek és a munkaügyi bíróságok szakértőinek bevonásával. Számos személyes egyeztetésre, műhelymunka megbeszélésre került sor, amelyek során bár több kérdésben nem alakult ki konszenzus, a munkáltatói és szakszervezeti észrevételek jó része nagyban segítette a normaszöveg végleges szövetének kialakulását.
Az Mt.-t az Európai Bizottság a szociális és munkajogi tárgyú irányelvekkel is összevetette, amely egyeztetések eredményeként a bizottsági észrevételek a törvényen átvezetésre kerültek. A teljesség igényével megemlíthető, hogy az észrevételek egyike sem kérdőjelezte meg vagy tette kétségessé törvény közösségi joggal való összhangját, a szakmai viták leginkább a munkaidő-szabályozás egyes kérdéseivel, a munkavédelemmel, a munkavállalók csoportjának munkahelyi képviseletével, illetve a nemek közötti egyenlőség munkajogi vonatkozású kérdéseivel kapcsolatosan merültek fel.
Mindezek alapján megalapozottan jelenthető ki, hogy az Mt. széles körű társadalmi és szakmai egyeztetés eredményként került elfogadásra, az uniós normáknak és a hazai alkotmányos szabályozásnak is megfelelt. Keveset hangoztatott tény az is, hogy a három nagy szakszervezeti szövetség vezetője az Mt. elfogadásáról a kormányzattal közös megállapodást írt alá.
Természetesen tudományelméleti nézőpontból felvethetők olyan az észrevételek, hogy a Mt. egyes szabályozási megoldásai nem aggálytalanok, vagy lehetett volna másképp is szabályozni. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a jogalkotási folyamat minden esetben eltérő álláspontok konszenzusának eredménye, így a végleges normaszöveg értelemszerűen egyfajta szakmai kompromisszumot tükröz. Lehet ezt persze "szakmai megalkuvásként" értelmezni és kritizálni, de ahogy hozzászólásomban a konferencián is jeleztem, bármely törvényjavaslatnak bírnia kell a törvényhozás aktorainak támogatását, akiknek meggyőzése során nem feltétlenül adódik lehetőség a dogmatikai kérdések átfogó megvitatására. De arra biztatom a tudományterület bármely jeles képviselőjét, illetve az egyetemi műhelyeket, hogy minden esetben, amikor erre lehetőség adódik, tegyenek kísérletet arra, hogy tudományos álláspontjukról a politikai döntéshozókat meggyőzzék.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
