Közismert, hogy az Amerikai Egyesült Államok a világ legdinamikusabban[1] fejlődő, legmagasabb életszínvonalú,[2] igen kedvező foglalkoztatási mutatókkal rendelkező állam. Így a 90-es években, amíg a munkanélküliségi ráta[3] csak 6% volt az USA-ban, az Európai Unióban meghaladta a 10%-ot.[4]
Az azonban kevésbé köztudomású, hogy a mezőgazdasági termelés vonatkozásában az USA milyen jelentős. A 90-es években a világ gabonatermésének 31,4%-a, a hústermelés 15,3%-a a vajtermelés 8,7%-a, a bortermelés 7,3%-a, a tejtermelés 12,2%-a esik erre az országra. Tehát az Amerikai Egyesült Államokban és jelentős mennyiségben termelik és exportálják azokat az élelmiszeripari termékeket,[5] különösen borokat és más szeszesitalokat, húskészítményeket, tejtermékeket, melyek Európában az eredetvédelem tipikus tárgyai. Ennek megfelelően az Amerikai Egyesült Államokban a földrajzi származás szabályozása épp olyan aktuális kérdés, mint szerte máshol a világon.
Az USA-ban a földrajzi eredet jogi szabályozására más alapelvek alapján került sor mint Európában. A szabályozás kiinduló pontja, hogy a földrajzi megjelölések speciális jogvédelme csak akkor és olyan mértékben indokolt, amennyiben a származási hely vagy az Amerikai Egyesült Államokban van, vagy pedig a származási helyet a fogyasztó és a közvélemény eredetmegjelölésként ismeri el.
Mivel az amerikai átlagfogyasztó az Európában és a világ más országaiban védett földrajzi árujelzőket általában nem ismeri és az USA nem csatlakozott a Lisszaboni Megállapodáshoz, a jogvédelem egészen másként alakult ki mint Európában. Az amerikai rendszer elszigeteltsége számos, Európában ismert eredetmegjelölés el nem ismeréséhez, fajtanévvé válásához, vezetett. A földrajzi árujelzők oltalmának másik különlegessége a használat elismerése, privilegizálása. Elég itt arra hivatkozni, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a használat elismerése következtében fajtamegjelöléssé váltak többek között a "Vichy" francia ásványvíz[6] és "Roquefort"[7] francia sajtkülönlegeség, valamint félig általános megjelöléssé[8] váltak többek között a Chianti (olasz) Rhine Whine (német), Port (portugál), Chablis (francia)[9] és Tokay[10] bor megjelölések.
Az Amerikai Egyesült Államokban a földrajzi származás védelme
- a sörök, borok és szeszesitalok forgalomba hozatalának engedélyezése során,
- a védjegytörvény alkalmazása keretében,
- a tisztességtelen piaci magatartás megelőzése, visszaszorítása keretében történik.
Előrelépésnek kell tekinteni az eredetvédelem tekintetében, hogy 1994-ben kétoldalú megállapodást kötöttek az Európai Közösséggel, amelynek értelmében kötelezettséget vállaltak az amerikaiak a Cognac, Calvados, Armagnac, Brandy de Jerez (spanyol megjelölés), ír whisky, skót whisky, európai földrajzi megjelölések elismerésére, és védettségének biztosítására.
Ezzel szemben az EU kötelezettséget vállalt a Bourbon (whisky) és a Tenessee whisky földrajzi megjelölések védelmére.[11]
Az Amerikai Egyesült Államokban a földrajzi származás megfelelőségének ellenőrzésével kapcsolatos funkciókat azok, a kormánynak alá-
- 194/195 -
rendelt szervek látják el, amelyeknek a feladata az áruk címkéjének és csomagolásának ellenőrzése. Ezek a szervek adják ki a szóbanforgó termékek forgalomba hozatalának az előzetes engedélyt. A különböző kormányszervek közül kiemelkedő szerepe van a szeszesitalok, dohányáruk és lőfegyverek előzetes ellenőrzését ellátó bizottságnak a B.A.T-nak (továbbiakban Bizottság). E bizottság szerepét azért tekintjük kiemelkedőnek, mert szerte a világon a szeszesitalok eredetvédelme a legfontosabb az eredetvédelem rendszerén belül.[12] A Bizottság a szeszesitalok kategóriájában - borok, sörök, égetett szeszek forgalomba hozatalát ellenőrzi.
A címkézés ellenőrzése azért hatékony eszköz a földrajzi eredet védelmében, mert a Bizottság előzetes engedélye nélkül nem kerülhet a szeszesitalok forgalomba hozatalára sor. Itt részben sor kerül a legdurvább - a fogyasztói érdeksérelem útján elkövetett - hamis és megtévesztő jelzések kiszűrésére, másrészt a termékek származásának ellenőrzésére. Mint általában mindenhol a világon, az Amerikai Egyesült Államokban a borvidékek és a boreredet megjelölések között szoros kapcsolat van. Azonnal kiszűrhető, ha a bornév vagy a borfajta nem honos az adott borvidéken, vagy az a jelenség is, hogyha a forgalmazni akaró személynek nincs lehetősége sem termelésre, sem forgalomba hozatalra.
A Bizottság a címkézés és a forgalomba hozatal engedélyezése előtt indokolt esetben meghallgatja a terméket forgalomba hozni kívánó személyt és a megjelölés használatának az alátámasztó bizonyítékokat bekéri.
A Bizottság hatásköre kiterjed a külföldi borok címkézésének ellenőrzésére. A Bizottság az Amerikai
Egyesült Államokon kívül a világ 128 borvidékéről, azok bortermelő helyeiről és borairól vezet nyilvántartást.
A Bizottság által végzett ellenőrzés részben szakmai ellenőrzést, részben a címkézésen található származás ellenőrzését, továbbá annak ellenőrzését jelenti, hogy a kérdéses megjelölés nem vált-e fajtamegjelöléssé az Amerikai Egyesült Államokban.[13]
Az Amerikai Egyesült Államokban az első védjegytörvényt 1905-ben alkották meg. A jelenleg is hatályos amerikai védjegytörvényt az ún. Lanham törvényt 1946-ban hozták, azt többször (legutóbb 1988-ban és 1995-ben) módosították.
A Lanham törvényben szabályozott tanúsító védjegyek[14] intézménye
- az amerikai szakemberek szerint - alkalmas arra, hogy megfelelő védelmet biztosítson a földrajzi megjelölések oltalmára.[15] A tanúsító védjegyek
- amelyek többek között a földrajzi származás tanúsítására szolgálnak - különböznek az árakra és szolgáltatásokra vonatkozó védjegyektől.
A Lanham törvény tanúsító védjegyekre vonatkozó szabályozását az alábbiakban lehet összefoglalni.
a) Fogalom
- Tanúsító védjegyként oltalomban részesülhet szó, név, szimbólum és azok kombinációja,
- amelyet olyan személy használ, aki más, mint a védett termék gyártója vagy forgalmazója, vagy amelyet a jogosult
- jóhiszeműen, rajta kívül álló személy közreműködésével használni kíván a kereskedelemben[16]
- és lajstromozási kérelmet nyújt be az adott megjelölés használatára.
A tanúsító védjegyek alkalmazása során sosem a gyártó, termelő, feldolgozó tanúsítja saját termékének tulajdonságait, hanem mindig rajta kívül álló harmadik személy, aki a védjegy jogosultja lesz.
b) A tanúsító védjegy rendeltetése az alábbi lehet:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
