A Ptk. változatlanul együtt szabályozza a jog és követelés elzálogosítását. Valójában azonban két - egymástól teljesen különböző - zálogtárgyról van szó.
A követelés kötelmi - tehát relatív - jogviszonyból eredő jogosultság, amit engedményezéssel lehet másra átruházni. Az engedményezés nem egyéb, mint jogosulti oldalon bekövetkező alanyváltozás, ami a kötelezett jogi pozícióját nem változtatja meg: a jogviszonyból eredő kifogásait az új jogosulttal szemben is érvényesíti.
Az elzálogosítható jog ezzel szemben abszolút szerkezetű jogviszony tárgya, a jogosult a tulajdonoshoz hasonló jogi pozícióban áll (ezért szokás az átruházható jogok túlnyomó részét szellemi tulajdonnak nevezni). Az átruházással új személy válik az abszolút szerkezetű jogviszony alanyává.
A Ptk. új 252. §-ának (1) bekezdése szerint átruházható jogon lehet zálogjogot alapítani. A 207. § (1) bekezdése ehhez hozzáteszi, hogy a zálogjog a jövőben keletkező jogokra is kiterjedhet, tehát ezek is elzálogosíthatok. Meghatározásuk - éppen ezért - körülírással is lehetséges.
Jogon erre irányuló írásbeli szerződéssel lehet zálogjogot létesíteni. Ha a jog fennállását közhiteles nyilvántartás tanúsítja és az erről szóló külön jogszabály az elzálogosítást a nyilvántartásba való bejegyzéshez köti, a zálogjog a nyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre.
A Ptk. új 267. §-ának (2) bekezdése szerint a jog érvényesítéséhez a jog kötelezettjét értesíteni kell. A zálogjogosult a zálogkötelezettől a jog érvényesítéséhez szükséges iratok átadását is követelheti. Azonban -mint látni fogjuk - az abszolút szerkezetű jogoknak aligha lehet olyan kötelezettjét találni, akit értesíteni kellene. Ez a rendelkezés inkább csak fogalomzavart tükröz. Látni fogjuk ugyanis, hogy különbséget kell tenni maga a jog és a jog gyakorlása során létrehozott kötelmi jogviszony között: az utóbbiból ugyanis kötelmi követelés keletkezik, amelynek elzálogosítása alapelveiben különbözik a jog elzálogosításától.
Ha az átruházható jogokat nevesíteni akarjuk, először is hangsúlyoznunk kell, hogy a Ptk. által szabályozott dologi jellegű jogok, azaz a haszonélvezet (Ptk. 157. §), a használat (Ptk. 165. §), a földhasználat (Ptk. 155. §), a telki szolgalom (Ptk. 166. §), valamint a közérdekű használati és szolgalmi jogok (Ptk. 171. §) mindegyike forgalomképtelen, következésképpen elzálogosításuk fogalmilag kizárt.
A Ptk.-n kívül is egyetlen olyan jogot találunk, amely ingatlanra vonatkozik: ez a lakásszövetkezeti tagot megillető állandó vagy időleges használati jog. A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény (Szvt.) 105. §-a szerint ugyanis lakásszövetkezet úgy is alapítható, hogy a lakások a lakásszövetkezet tulajdonába tartoznak, azonban a tagokat megilleti a lakás állandó használatának joga. A tag a lakást használhatja, hasznosíthatja vagy át is ruházhatja.
Az Szvt. 107. §-a az üdülőszövetkezetek esetében vezette be az időleges használati jog lehetőségét. Erre nézve az átruházás jogáról kifejezetten nem rendelkezik ugyan, de a 108. § (2) bekezdése mégis számot vet vele: a megajándékozott vagy a vevő tagfelvételi kérelme nem utasítható el.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
