Új európai közösségi jogi könyv jelent meg - gazdagítva az amúgy sem szűkös kínálatot. Amiben ez a könyv más, amiért felkelti a figyelmet, az átfogó volta: ez alatt nem csak azt értjük, hogy sok mindenről szól, amiről egy közösségi jogi könyvnek szólnia kell.
1. A Várnay Ernő és - a X. fejezetet jegyző - Papp Mónika szerzőpáros által írott könyv módszertani sajátossága ugyanis az, hogy "beemeli" a jogszabályok, ítéletek legfontosabb részeit, mégpedig az aktuális szövegben, így nem kell más szöveggyűjteményhez vagy a Celex-hez, EULEX-hez fordulni, ha az olvasó kíváncsi arra, hogy miből következik a közösségi jog elsőbbségének tétele. Mert az európai közösségi jog állandó fejlődésben léte - ami az integrációnak gazdaságiból politikai integrációba való folyamatos, állandó folyamatkénti tényéből következik - részben a jogi szabályozás állandó változását hozza magával, részben pedig azt, hogy a közösségi jog (ez persze adódik a jogforrások szövegéből is - ld. pl. EKSz 81-82. cikk) megfogalmazása olyan (adott tárgyban csak olyan lehet), hogy az Európai Bíróság (EB) általi kibontást esetjogi jelleggel egyenesen elkerülhetetlenné teszi. A könyvnek ez a módszertani megoldása szerencsésen közvetíti azt a jelenséget, melyet a jogirodalom úgy határoz meg, hogy az unióban közeledik egymáshoz a kontinentális és az angolszász jog szemlélete, koncepciója: az esetjogi és a törvényen alapuló jogalkalmazási megközelítés.
A közösségi jog elsőbbsége tételének kifejtése pl. a Costa v. ENEL ügy magasztos elvi megfogalmazásával indít: a könyv öt bekezdésben idézi az ítélet ratio decidendi-jét. Ugyanígy jó fél oldalon olvashatjuk a Német Szövetségi Alkotmánybíróság Solange I ítéletének lényegét tevő fejtegetéseit csakúgy, mint a Maastricht-ítélet több bekezdését a hozzá a szakirodalom által fűzött kétségekkel és kommentárokkal együtt.
Megtaláljuk azonban a másodlagos közösségi jog, mint jogforrás bemutatásánál az Európai Közösségekről szóló Szerződés (EKSz) 253. cikkének szövegét (az indokolási kötelezettségről), egyben csatolva hozzá az EB magyarázatát. A szubszidiaritás elve sem "lóg a levegőben": az olvasó nincs más forrásra utalva, mivel a könyv fejtegetései az EKSz 5. cikkéhez kapcsolódóan ismertetik az Amszterdami Szerződés által az ehhez a cikkhez csatolt jegyzőkönyvet. Magától értetődően a könyv bemutatja a nizzai szerződés által végrehajtott módosításokat is.
Ennyit "étvágygerjesztőnek".
2. Azonban a könyvet ettől függetlenül is érdemes végigolvasni: megtalálhatók benne az az alapvető ismeret-anyag, amely ma - egy, az EU küszöbén álló ország jogászához illően - minden magyar jogász számára - a jogi műveltség részeként - az európai közösségi jog alfája (kellene hogy legyen).
A munka előszava "understatement"-el indít: a nagy elődök hatására utal (Craig - de Búrca, Rideau és Bellamy-Child munkáira); mások munkáira alapozva, azok hatása alatt persze lehet rossz könyvet is írni. Ez a könyv magyar nyelven az első igazán átfogó, rendszeres, egységes stílusban, szerkezetben, felfogásban megírt, az EU jogával foglalkozó mű. Nem mintha nem rendelkeznénk szöveggyűjteményekkel, jogesettárakkal, tanulmánykötetekkel (pl. az európai kereskedelmi jog terén), azonban az egy-két szerző által írott
- 448/449 -
munka nem hasonlítható egy tanulmánykötet - jól-rosszul megszerkesztett - sokféleségéhez.
Meggyőző az újszerű cím is: bár az "uniós jog" fogalma egyenlőre legalábbis vitatott, de inkább tisztázatlan,[1] a második, különösen a harmadik pillér egyre fokozódó "jogiasítása" miatt a joganyagnak kizárólag "közösségi"-kénti aposztrofálása nem lesz sokáig tartható. Mint ismeretes, az Amszterdami Szerződés kiterjesztette az EB joghatóságát a bevándorlás és menedékjog tárgykörében mind az Európa Uniós Szerződés (EUSz) VI. címében, mind az EKSz IV. címében: a kiterjesztés alapjogokkal kapcsolatos joghatóságot érint.[2] A Nizzai Tanácsülésen elfogadott Alapjogi Karta 51. cikke azután már kifejezetten alkalmazni szeretné rendelni magát annyiban, amennyiben az "uniós jog alkalmazásáról" van szó. Bár egyébként a Karta a "közösségi jog" fogalmával operál, az uniós jog kitétele - jogilag nem precízen, de ez nem is baj egy természetét tekintve politikai deklarációnál - mégiscsak megjelenik egy legmagasabb szintű nyilatkozatban.
3. A munka szerkezete követi a standard-művek szerkezetét: tizenhárom fejezetben jól tagolva mutatja be négy témakör köré csoportosítva a kiterjedt joganyagot: történeti rész, intézményi jog, anyagi jog, politikák. Technikai apróság, mégis megemlítendő: a könyv nem oszlik - a példaképként tekintettekhez egyébként hasonlóan - világosan négy "cím"-re, vagy "rész"-re, pedig az áttekinthetőséget jelentősen javítaná. Az első témához az I. fejezet kapcsolódik, a másodikba össze lehetne foglalni a II.-VIII. fejezeteket, a harmadik témakörbe a IX.-X. fejezet tartozik, míg a negyedik témakört a XI.-XIII. fejezet alkothatná.
3.1. A történeti rész áttekintést nyújt az ESZAK-tól a hatok EGK-jáig és EURATOM-jáig, majd a sorozatos bővüléseken át a Maastricht-Amsterdam-Nizza hármasáig.
A műben - mint ahogyan más művekben sem (kivétel: Európai közjog és politika. 2002. szerk. Kende Tamás és Szűcs Tamás, 12.) - nem találni utalást a Páneurópai Unió ideológiai alapművére, Coudenhove-Kalergi: "Kampf um Paneuropa" című, a XX. század '20-as éveiben megjelent munkájára, ahonnan pedig az I. világháborútól szétszaggatott Európában az integrációs gondolat elindult. Az apai ágon németalföldi-krétai származású, ám japán anyától Tokióban született osztrák politikus alapgondolata az volt, hogy az "anya-kontinens" két karja: a feljövő Amerikai Egyesült Államok és Oroszország világhatalommá fognak válni, míg Európa világháborúk önmarcangolásában gazdaságilag és politikailag el fog jelentéktelenedni, és ki lesz szolgáltatva a másik kettő hatalmi játszmáinak. Sürgette ezért az európai államok közötti ellentétek félretételét és az összefogást. Jó ezt tudni akkor, amikor a Páneurópa Unió elnöke magyar állampolgár: Dr. Habsburg Ottó, és annak Magyarországon is van szervezete.
3.2. Az intézményi jogi rész több alkérdésre oszlik.
3.2.1. Az első kérdéskör a szervezetekkel: az Európai Tanáccsal, az Unió Tanácsával, a Bizottsággal, az Európai Parlamenttel, az EB-vel, a Számvevőszékkel, az Európai Beruházási Bankkal, végül a monetáris unió intézményi kérdéseivel foglalkozik.
3.2.2. A második kérdéskör a jogforrás-jogalkotásdöntéshozatal bonyolult problémáját járja körül. Az itt tárgyalt kérdések a következők: jogforrások (elsődleges, másodlagos jog, nemzetközi szerződések a közösségi jogban, jogelvek, döntéshozatal); a közösségi jog közvetlen hatálya és elsőbbsége a tagállami joggal szemben; a tagállamok közösségi jogot sértő magatartása és következményei; az előzetes döntési eljárás; végül a közösségi jogi aktusok bírósági felülvizsgálata.
3.3. Az anyagi jogi rész a belső piac jogát - az alapszabadságokat- taglalja terjedelmes fejezetben (mintegy 90 oldalon), majd a versenyjog ugyancsak bőséges (mintegy százhatvan oldalra rúgó) bemutatása következik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
