Más országokban született határozatok, jogesetek megértése nagy kihívást jelent az olvasónak, hiszen bár hasonlónak tűnnek, mégis teljesen különböznek a jogszabályok, a jogi környezet a mienktől. Miért nagyon hasznos mégis ezeknek a folyamatos vizsgálata? Azért, mert a jogi gondolkodás, érvelés egyrészt megerősítheti saját elképzeléseinket egy-egy adott probléma megoldása kapcsán, másrészt pedig új utak keresésére ösztönözhet.
Az alábbi ismertetés a szerzők engedélyével általam készített fordítás, az eredeti változat angolul jelent meg a www.internationallawoffice.com honlapon. A megértéshez szükséges megjegyzéseket a lábjegyzetekben helyeztem el.
A jogeset részben a német társasági jog, részben pedig a fizetésképtelenségi jog területére kalauzol el bennünket.
Az alapvető problémák, melyekkel foglalkozik:
1. ki lehet-e zárni egy tagot a társaságból, mert nem kívánja a társaság megmentéséhez szükséges tőkehozzájárulást befizetni, valamint
2. milyen előnyök származhatnak a fizetésképtelenségi eljárás alatt az adósság-tőke csere[1] jogszabály általi engedélyezéséből?
Riaz Janjuah és Marvin Knapp: A Német Legfelsőbb Bíróság jóváhagyta a társaság újjászervezése[2] során a tulajdonosi jogok csorbítását.
A társaság gazdálkodásának újjászervezése kapcsán a tulajdonosi jogok korlátozásának lehetősége már régóta nagy vitákat gerjeszt a jogirodalomban. Úgy tűnik, ennek eredményeként a német kormány hajlik a tulajdonosi érdekek korlátozására a bíróságok előtt folyó fizetésképtelenségi eljárások reorganizációs terveinek végrehajtása során. Azonban a társaságok bírósági eljárásokon kívüli átszervezése, újjászervezése esetében még mindig igen kicsi az esélye annak, hogy rákényszerítsék az ellenkező véleményen levő kisebbségi tulajdonosokat a gazdaságilag bajban levő vállalkozás átszervezéséhez való hozzájárulásra.
2009. október 19-én a Német Legfelsőbb Bíróságnak egy olyan ügyben kellett ítéletet hoznia (Bundesgerichtshof, II ZR 240/08), amelyben egy fizetésképtelen és túladósodott nem korlátolt felelősségű társaság[3] kizárta a társaságból azokat a tagokat, akik nem voltak hajlandók résztvenni a társaság megmenekülését szolgáló tőkeemelésben.
A bíróság megerősítette, hogy az előtte levő ügyben a tőkeemelésben részt nem vevő tagokat érvényesen ki lehetett zárni a társaságból. A határozat hatását és következményeit a német jogi irodalomban most elemzik.
A közelmúltban a német bíróságoknak egyre többször kellett eljárniuk társasági formában működő, bajban levő ingatlanbefektető cégek tulajdonosai közötti vitákban. A gazdasági krízis miatt ezeknek az ingatlantársaságoknak a vezetése gyakran kénytelen volt további forrásokat keresni azért, hogy elkerüljék a felszámolást. Azonban a bankok és más külső finanszírozók a gazdálkodás átszervezéséhez szükséges pénzügyi injekciókat további tulajdonosi tőkehozzájáruláshoz kötötték. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy néhány tulajdonostárs nem akar vagy nem képes friss pénzt befizetni, ugyanakkor más tagoknak komoly érdekük fűződhet ahhoz, hogy ne történjen felszámolás és folytassák a tevékenységet befektetésük értéktelenné válásának elkerülése érdekében. Ezek a tagok, akik részt akartak venni a feltőkésítésben, és ebbe pénzt fektettek, nem akarták hagyni, hogy akik visszautasították a további befizetést, a társaságban maradva tulajdonosként a befizetők által megmentett társaságból nyereséget könyveljenek el maguknak.
A Német Legfelsőbb Bíróság előtt levő ügyben az eladósodott társaság taggyűlése első lépésben többségi határozattal úgy döntött, hogy kiegészíti a társasági szerződést annak érdekében, hogy le lehessen csökkenteni és egyidejűleg fel is lehessen emelni a jegyzett tőkét. Ilyen formán a veszteségeket, amelyeket a társaság eddig összegyűjtött, szét kellett osztani azokra a tulajdoni hányadokra, melyeket a tulajdonosok ebben az időszakban birtokoltak.
Mivel a finanszírozó bank feltételül szabta a tagok tőkeinjekcióját a cég hátralékos követeléseinek elengedéséhez, ezért második lépésként a módosított társasági szerződés biztosította, hogy a tagok önkéntesen új tőkebefizetést vállalhassanak. Ugyanakkor azok a tagok, akik nem vállalták az arányos (pro rata) hozzájárulás fizetését meglévő tőkéjükhöz, meghatározott időponttal automatikusan ki lettek zárva a tagsági jogviszonyból.
A két alperes olyan tag volt, akik nem szavazták meg sem a társasági szerződés kiegészítését, sem a tőkeemeléshez nem járultak hozzá. A társaság keresetet nyújtott be az alperesekkel szemben a tulajdoni arányuknak megfelelő hozzájárulás befizetése érdekében, amellyel a társaság mérlegének az alperesek kizárása miatt felborult egyensúlyát akarták helyreállítani[4].
A bíróság a marasztalásra irányuló keresetet érdemben vizsgálta és megállapította, hogy az alpereseket ki lehetett zárni a társaságból a hozzájárulásuk nélkül. A tagok egyetértése általában nélkülözhetetlen minden olyan esetben, amikor a döntés a tulajdoni részüket érinti, azonban itt nem volt kötelező hozzájárulniuk ahhoz a határozathoz, amely megfosztotta őket tulajdoni részesedésüktől. A bíróság megállapította, hogy az ügy összes körülményét figyelembe véve a hozzá nem járuló tagok rosszhiszeműek voltak, amikor nem adták hozzájárulásukat[5], így azt megadottnak kell tekinteni.
A bíróság kifejtette, hogy a tulajdoni részesedésből eredő jóhiszemű együttműködésre vonatkozó általános szabály szerint a tulajdonosoknak kötelező részt vállalni az újjászervezési terhekből, amelyek alapvetően a társaság megmentésére irányulnak és amelyek nem ütköznek a tagok alapvető érdekeivel sem.
A bíróság úgy találta, hogy ezek a feltételek most fennálltak és az újjászervezés gazdaságilag ésszerű volt. Hozzátette, hogy a tagoktól kért további tőkeinjekció mértéke alacsonyabb volt, mint az az összeg, amelyet a tagoknak felszámolás esetén kellett volna fizetniük azért, hogy a társaság mérlegének egyensúlyát helyreállítsák[6].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
