Az Európai Unió Bírósága - a továbbiakban: EuB - a C-491/10. PPU. sz., Joseba Andoni Aguirre Zarraga kontra Simone Pelz ügyben 2010. december 22-én hozott ítéletében az EU tagállamainak bíróságai számára fontos, gyakorlati jelentőségű jogkérdésekben foglalt állást. Mint azt elemzésünkben bemutatjuk, ebben a konkrét jogvitában az egyik tagállami bíróság abban a rendkívül kellemetlen helyzetben találta magát, hogy egy olyan, másik tagállami bíróság által meghozott határozat végrehajtását kérték tőle, mely beadványt alátámasztó, a Tanács 2201/2003/EK rendelete (2003. november 27.) a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról - a továbbiakban: Rendelet - 42. cikke alapján kiállított formanyomtatvány nyilvánvalóan eltért a határozat tartalmától. A végrehajtás elrendelése iránt megkeresett bíróság okkal gondolhatta, hogy ez alapján nem hajtható végre a külföldi határozat, de ezen döntése előtt előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett az EuB-nál, a Rendelet vonatkozó szabályainak helyes értelmezését kérve.
Figyelemmel arra, hogy az EuB az előzetes döntéshozatali eljárás keretei között mindig a konkrét, az előterjesztő nemzeti bíróság által megállapított tényállás alapján és arra való figyelemmel értelmezi a kérdéses uniós jogi normát, a helyes és megalapozott végkövetkeztetések érdekében ezúttal sem tekinthetünk el az alapeljárás tényállásának megismerésétől.
A Rendelet 42. cikk (1) bekezdése tartalmazza azt a főszabályt, miszerint a valamelyik tagállamban meghozott a gyermek visszavitelét elrendelő határozat egy másik tagállamban a végrehajthatóvá nyilvánításának szükségessége és az elismerése megtagadásának lehetősége nélkül ismerik el és hajtják végre, amennyiben a határozatot az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban a (2) bekezdéssel összhangban igazolták. A (2) bekezdés három feltételt támaszt ezen igazolás kiállításához: a gyermek lehetőséget kapott a meghallgatásra (kivéve ha a meghallgatása életkora vagy érettségi szintje miatt nem célszerű), a felek lehetőséget kaptak a meghallgatásra, végül a bíróság a határozat meghozatalakor figyelembe vette az 1980. évi Hágai Egyezmény 13. cikke alapján kibocsátott végzés indokait és annak bizonyítékait. A (2) bekezdés mindezt azzal egészíti ki, hogy az eredetileg eljáró tagállam bírósága hivatalból bocsátja ki az említett igazolást a IV. mellékletben (a gyermek visszavitelére vonatkozó igazolás) szereplő formanyomtatvány felhasználásával.
J. A. Aguirre Zarraga spanyol állampolgár és S. Pelz német állampolgár 1998. szeptember 25-én kötöttek házasságot Erandióban (Spanyolország). A házasságból 2000. január 31-én született meg leányuk, Andrea. A család szokásos tartózkodási helye Sondikában volt (Spanyolország). Mivel az S. Pelz és J. A. Aguirre Zarraga közötti kapcsolat a 2007-es év vége felé megromlott, különváltak, és ezt követően a spanyol bíróságoknál mindketten kérelmezték a házasság felbontását.
Mind S. Pelz, mind J. A. Aguirre Zarraga kérelmezte a közös gyermek feletti kizárólagos felügyelet jogát. A Juzgado de Primera Instancia e Instrucción n° 5 de Bilbao (a bilbaói 5. sz. helyi és vizsgálóbíró) a 2008. május 12-i határozatában a felügyeleti jogot ideiglenesen J. A. Aguirre Zarragára ruházta, és S. Pelz láthatási jogot kapott. E határozat eredményeképpen Andrea az apa háztartásába került. Az említett határozat különösen az Equipo Psicosocial Judicial (igazságügyi pszichoszociális szolgálat) által az eljáró bíróság kérésére kiállított szakvéleményben foglalt ajánlásokon alapult. E szakvélemény szerint a felügyeletet az apára kell ruházni, mivel ő jobban tudja biztosítani a gyermek családi, iskolai és szociális környezetének fenntartását. Mivel S. Pelz többször is úgy nyilatkozott, hogy új partnerével és lányával Németországba kíván költözni, az említett bíróság úgy vélte, hogy a felügyeletnek az anyára ruházása ellentétes lenne az említett szakvélemény következtetéseivel és a bonum filiivel.
S. Pelz 2008 júniusában elköltözött, és Németországban telepedett le, ahol azóta él új partnerével. 2008 augusztusában Andrea az anyjánál töltött nyári szünidő végét követően anyjával Németországban maradt. Ettől az időponttól kezdődően nem tért vissza apjához Spanyolországba.
A Juzgado de Primera Instancia e Instrucción n° 5 de Bilbao - megállapítva, hogy Andrea az említett bíróság 2008. május 12-i határozatának megsértésével 2008. augusztus 15. óta az anyjával él Németországban - a J. A. Aguirre Zarraga kérelmére hozott, ideiglenes intézkedést elrendelő új, 2008. október 15-i határozatában többek közt megtiltotta Andreának, hogy anyja, annak bármely családtagja, vagy anyjával rokonságban álló bármely személy kíséretében elhagyja Spanyolország területét. E határozat továbbá a végleges ítélet kihirdetéséig felfüggesztette az anyának korábban megadott láthatási jogot.
2009 júliusában az Andrea feletti felügyeleti jogra vonatkozó eljárás ugyanezen bíróság előtt folytatódott. E bíróság úgy vélte, hogy új szakvélemény beszerzése, valamint Andrea személyes meghallgatása szükséges, és mindkét Bilbaóban tervezett eseményre határnapot tűzött. A határnapokon azonban sem Andrea, sem az anyja nem jelentek meg. A spanyol bíróság nem adott helyt S. Pelz arra irányuló kérelmének, hogy ő és a lánya engedélyt kapjanak arra, hogy a szakértői véleményezés és Andrea meghallgatása után szabadon elhagyhassák Spanyolország területét. Az említett bíróság S. Pelz arra irányuló, kifejezett kérésének sem adott helyt, hogy Andrea meghallgatására videokonferencia útján kerüljön sor.
A Juzgado de Primera Instancia e Instrucción n° 5 de Bilbao a 2009. december 16-i ítéletében az Andrea feletti kizárólagos felügyeleti jogot az apára ruházta. S. Pelz ezen ítélet ellen fellebbezést nyújtott be az Audiencia Provincial de Vizkayához (vizkayai tartományi bíróság), és többek közt Andrea meghallgatását kérelmezte. Az utóbbi bíróság a 2010. április 21-i ítéletében e kérelmet elutasította azzal az indokkal, hogy a spanyol eljárási szabályok értelmében a fellebbviteli eljárásban bizonyításfelvétel csak a törvényben kifejezetten meghatározott esetekben lehetséges. Az elsőfokú eljárásban a tárgyaláson való megjelenésnek szabályszerű idézés ellenére történő önkéntes elmulasztása azonban nem tartozik ezen esetek közé.
A spanyol bírósági eljárásokkal párhuzamosan a felek között másik két eljárás is folyamatban volt Németországban. Az elsőben J. A. Aguirre Zarraga az 1980. évi Hágai Egyezmény alapján terjesztette elő lánya Spanyolországba való visszavitelének elrendelése iránti kérelmét. Ezt az Amtsgericht Celle (cellei helyi bíróság) a 2009. január 30-i határozatában alaposnak találta.
S. Pelz e határozat ellen fellebbezéssel élt. Az Oberlandesgericht Celle (cellei regionális legfelsőbb bíróság) a fellebbezésnek helyt adott, és az 1980. évi Hágai Egyezmény 13. cikkének második bekezdése alapján elutasította J. A. Aguirre Zarraga kérelmét. Az Oberlandesgericht Celle többek között megállapította, hogy Andrea meghallgatása, amelyet e bíróság végrehajtott, azt mutatta, hogy Andrea kitartóan ellenezte az apa által követelt visszavitelt, és kifejezetten megtagadta a Spanyolországba történő visszatérést. Az e bíróság által kijelölt szakértő e meghallgatást követően arra a megállapításra jutott, hogy Andrea korára és érettségének fokára tekintettel véleményét figyelembe kell venni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
