Az alkotmányvédelem legfőbb szervének Magyarországon az Alkotmánybíróság tekinthető, amely az alkotmányosság érvényesülésének biztosítékrendszere részeként a többi jogvédő szerv mellett is kiemelkedő szerepet tölt be az alaptörvény védelmében. A testület elnöke elviekben a többi alkotmánybíróval azonos rangú - primus inter pares -, kollegáitól eltérően mégis rendelkezik olyan jogosítványokkal, melyek - akár karakteresen, akár csak elméleti lehetőségként - az államélet meghatározó szereplőjévé tehetik (teszik). Emiatt sem felesleges áttekinteni a legfőbb közjogi méltóságok egyikére vonatkozó előírások tartalmi elemeit. Az Alkotmánybíróság elnöke jogállásának áttekintéséhez mellőzhetetlen a közelmúltban napvilágra kerül tervezetek áttekintése és elemzése. Az Alkotmány módosítását célzó, először 2003-ban megjelent tervezeteket - időrendi sorrendjüknek megfelelően - Alkmódl., illetve Alkmód2.[1] elnevezéssel hivatkozom, míg az új alkotmánybírósági törvény tervezeteit Abtvj1., illetve Abtvj2.[2] jelöléssel használom.
a) Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 4. §-a kimondja, miszerint az Alkotmánybíróság tizenegy tagból - köztük az elnökből és helyettes elnökből - álló testület. Az Alkotmánybíróság a tagjai közül három évre megválasztja az elnökét és helyettes elnökét, akik e tisztségre újraválaszthatók.[3] Az újraválasztás nem érinti az Alkotmánybíróság tagjának megbízatási idejét. Mivel az Abtv. az Alkotmánybíróság tagjai megválasztásának fokozatosságát tartotta követendő megoldásnak, az eredeti szabályozás szerint - amely jelenleg is szerepel a törvény "Záró rendelkezései" között - az Alkotmánybíróság megalakításakor az Országgyűlés átmenetileg az Alkotmánybíróságnak csak öt tagját választotta meg, s a megválasztott tagok maguk közül megválasztották az Alkotmánybíróság helyettes elnökét.[4] Az Alkotmánybíróság elnökének hatáskörét az elnök megválasztásáig a helyettes elnök látta el.[5] Az Alkotmánybíróság teljes ülésének hatáskörébe utalt ügyekben az átmenetileg öt tagból álló Alkotmánybíróság akkor minősült határozatképesnek, ha a döntésnél legalább az Alkotmánybíróság négy tagja jelen volt, szavazategyenlőség esetén a helyettes elnök szavazata döntött.[6] Az Abtv. 54. §-a alapján az Alkotmánybíróság további öt tagját a legközelebbi országgyűlési választásokat követően az Országgyűlés az alakuló ülése utáni két hónapon belül választotta meg. Az Alkotmánybíróság tíz tagja maguk közül megválasztotta az Alkotmánybíróság elnökét, aki személyében a korábbi helyettes elnök, Sólyom László lett. A törvény a határozatképesség feltételévé tette a legalább nyolc alkotmánybíró jelenlétén túlmenően az elnök vagy akadályoztatása esetén a helyettes elnök részvételét.
- 54/55 -
b) A szakirodalomban nem merült fel probléma az elnök megválasztására vonatkozó szabályokkal összefüggésben, mindez azonban már nem mondható el a gyakorlatra vonatkoztatva.
ba) A Németh János alkotmánybírósági elnök 2003 július 31-i visszavonulása előtti elnökválasztási előkészületek vonatkozásában jelent meg az Alkotmánybíróságon belül eltérő álláspont, mellyel összefüggésben a testület főtitkára fogalmazta meg az elnökválasztás egyes kérdéseivel kapcsolatos álláspontját. A főtitkár asszony szerint nem választható meg az Alkotmánybíróság elnökének az az alkotmánybíró, akinek megbízatása - akár a kilencéves periódus eltelte, akár a hetvenedik életév betöltése miatt - a három éves elnöki tisztség teljes időtartamának befejezése előtt lejár. Az Alkotmánybíróság sajtótájékoztatóján elhangzottak szerint négy alkotmánybíró "részben életkoruk miatt" nem töltheti be az elnöki tisztséget, "részben pedig azért, mert kilencéves mandátumukba nem fér bele a hároméves elnöki tevékenység".[7] A sajtó által közölt főtitkári álláspont szerint a hatályos szabályozás alapján az első ciklusra csak olyan személyt választhatnak meg a testület első emberének, aki kitöltheti a három évet.[8]
bb) Álláspontom szerint - melyet az azóta bekövetkezett elnökválasztás jelöltjeinek névsora és a procedúra végeredménye is alátámasztott és visszaigazolt - ez a vélemény, még akkor is, ha a korábbi gyakorlat valóban ekként jelentkezett, ami önmagában nem jelenti annak kötelezőségét, az Abtv. 4. § (2) bekezdésének félreértésén alapul. A már idézett rendelkezés, miszerint az Alkotmánybíróság a tagjai közül három évre megválasztja az elnökét és helyettes elnökét, akik e tisztségre újraválaszthatók, továbbá, hogy az újraválasztás nem érinti az Alkotmánybíróság tagjának megbízatási idejét, egyáltalán nem támasztja alá a hivatkozott okfejtést. Mivel elnök csak már megválasztott alkotmánybíró lehet, nem kétséges, hogy a két szabály egymás közti viszonyában az alkotmánybírói megbízatást keletkeztető (és megszüntető) előírások élveznek prioritást: az alkotmánybírói megbízás megszűnése együtt jár az elnöki megbízás megszűnésével, míg az elnöki megbízás lejárta önmagában nem eredményezi az alkotmánybírói tisztség befejezését. Ebből következően tehát az elnöki megbízatás időbeli határai igazodnak az alkotmánybírói jogállás időtartalmához. (Ez következik egyébként expressis verbis a tételesjogi szabályozásból is.) A főtitkári érvelés azonban arra épült, hogy első ciklusra nem választható meg olyan személy elnöknek, aki nem tölti ki az elnöki megbízás teljes három éves időtartamát. Ennek az értelmezésnek valószínűleg az a kitétel az alapja, miszerint "az újraválasztás nem érinti az Alkotmánybíróság tagjának megbízatási idejét", vagyis eszerint az első alkalommal történő megválasztás - a contrario értelmezéssel - érintené. Atekintetben viszont, hogy az elnöki ciklus első vagy azonos személy általi második, harmadik stb. alkalommal történő betöltéséről van-e szó, sem a törvény, sem az Ügyrend nem különböztet, és hozzá kell tenni, nem is hozható fel olyan releváns indok, mely alapján ésszerűen különböztethetne. Mivel - mint látható - az elnöki funkció időtartama igazodik az alkotmánybírói tisztségéhez, értelemszerű, hogy nem csak az - Abtv. szövegében expressis verbis megfogalmazott - újraválasztás nem érinti a tag megbízatási idejét, hanem az első alkalommal történő elnöki periódus sem. Véleményem szerint mindebből az következik, hogy az Alkotmánybíróság tagja elméletileg akkor is megválasztható - első alkalommal is - elnökké, ha az alkotmánybírói megbízatásából akár csak egy nap van is hátra, bár ez utóbbihoz hasonló, rendkívül rövid időtartamra történő újraválasztás észszerű indokokkal semmiképpen nem támogatható.
bc) Párhuzamként említhető meg az alkotmánybíróvá történő megválasztás, illetve újraválasztás szabályrendszere. Az Abtv. szerint az alkotmánybírót kilenc évre választja az Országgyűlés, és a bíró egy alkalommal újraválasztható. Az Abtv.-ben azonban sehol nem található arra nézve előírás, hogy a megválasztásra, illetve az újraválasztásra csak abban az esetben lenne lehetőség, ha a jelölt a kilenc éves periódust életkorát figyelembe véve elméletileg kitölthetné. Az Országgyűlés több alkalommal választott olyan személyt - így Herczegh Gézát, Schmidt Pétert, Szabó Andrást, Zlinszky Jánost, illetve az ún. "második Alkotmánybíróság" tagjai közül Harmathy Attilát, Németh Jánost, Strausz Jánost és Tersztyánszkyné Vasadi Évát alkotmánybíróvá, aki a kilencéves megbízatását éppen amiatt nem tudta (tudja) végig kitölteni, mivel betöltötte (betölti) hetvenedik életévét.[9] Hasonlóképpen nem lehet indokolni a hatályos szabályozás alapján az első alkalommal történő elnökké választás vonatkozásában sem az időkorlát alkalmazását vagy feltételül szabását.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
