Stressz, elégedetlenség, irigység és szorongás helyett készíts diagnózist, és vedd kézbe az irányítást! Lehet, hogy nem is a FOMO a jó irány!?
Bizonyára sokan ismerik azt a reklámot, amelyben a narrátor felteszi az évszázad kérdését, amely így hangzik: FOMO-d van? Akkor: kerülj képbe!
Mivel sokan nem tudtuk, nyomban rákerestünk és megtaláltuk a választ, amely szerint a FOMO tulajdonképpen a Fear of Missing Out (kimaradás félelme) kifejezés rövidítése. Mindez azt jelenti, hogy valaki attól tart, hogy mások izgalmas, tartalmas élményeket élnek át, amelyekből ő kimarad. Ez az információcunami gyakran a közösségi médián keresztül táplálkozik és éri utol az embert. Sokaknál nem kevés stresszt és elégedetlenséget okozva. Hozzáértők szerint ez a félelem a társas kapcsolatok és a folyamatos információszerzés iránti vágyból ered. S ami még ennél is fontosabb, hogy: sajnos negatív hatással lehet a mentális egészségre. Így például szorongást és rossz technológiai szokásokat eredményezve. És hogy teljes legyen a kép, megemlítendő az is, hogy már létezik a FOMO ellentéte is, amelyet a szakirodalom JOMO-nak (Joy of missing outnak), a kimaradás örömének nevezett el.
A FOMO-nál maradva, mindez egyébként egy képben elmesélve és szemléltetve a következőképpen néz ki:
Így talán már sokaknak ismerős, mivel az e körbe tartozó kérdések és jelenségek egyébként mindenkivel szembejönnek. És ha tetszik, ha nem, ezekben mindig állást kell foglalni. Itt is ugyanaz a helyzet, mint a kimaradástól való félelemmel, mivel alapvetően arról van szó, hogy miként és hogyan rangsorolom azokat a tevékenységeket, amelyeket teszek és fontosak számomra. Éppen ezért itt és most sem kell nagy és elvont dolgokra gondolni. S főképpen nem szabad és nem érdemes ezt túl- és megbonyolítani. Az első ijedelmen túl ezúttal se rohanjunk életmódtrénerhez, vagy kutassunk önismereti csoport után. A józan ész és a saját jól felfogott érdekünk joggal diktálja azt, hogy itt is vegyük kézbe az irányítást. Ne hezitáljunk! Lássunk hozzá a senki más által nem megúszható és el nem végezhető terepmunkának!
Vagyis elsőként vegyük elő a saját életünk rendszerezését megalapozó legkézzelfoghatóbb kellékeket:
Aki a fentieket szimplifikáltnak tartja, annak megnyugtatására vagy meggyőzésére hadd idézzem azt a Konfuciusznak tartott közmondást, amely szerint: két életünk van, és a második akkor kezdődik, amikor rájövünk, hogy csak egy van.
S mindehhez szorosan illeszkedik az a másik kínai közmondás is, amely arra irányítja rá a figyelmünket, hogy: ha a sorson nem változtathatunk, akkor magunkon kell változtatni. Vagyis változzunk meg, és akkor már a sorsunk sem lesz talán ugyanaz.
A változás te magad légy! terepe e körben is a szokásos szinten kíván meg alapos vizsgálódást.
Az első mindig az ember egyéni és családi élete. A második mi lehetne más, mint a munka és karrier területe. S az előző kettővel mindig szorosan jegyben jár az ember egyéni küldetése, szélesebb és tágabb kapcsolatrendszere a világgal, a környezetével és a többi emberrel. A legjobb az, ha a kis lépések és a nagy türelem jegyében haladunk. Az igazi áttörést és előrelépést akkor érhetjük el, ha mindhárom területen egy irányba húznak az események, és közös mintázatot követve haladnak dolgaink.
S szinte mindegyik viszonylatban csak azt az egyszerű kérdést kell feltenni és megválaszolni, hogy amit eddig tettem az:
• hoz, vagy visz,
• érdemes-e bele energiát, figyelmet tenni, illetve
• a jövőben is csináljam, vagy pedig kukázzam?
A fenti listákat - összeállításukat követően - még a legpesszimistábbaknak sem túl nehéz finomhangolni, mivel a saját tudatosság megalapozásának csakis mindenki egyedül és önállóan lehet a főnöke.
Itt sok minden játszik, és e körben a nagy felleltározás keretében számba vehető például:
• a nemet mondás, vagy a dolgok elengedési képességének megalapozása,
• az ún. napi rutinok minél teljesebb körben történő felleltározása,
• az észlelt és felismert problémák öndiagnosztizálása, s azokhoz a lehetséges terápiák hozzárendelésének számbavétele,
• az alkalmazottnál tudatosabb vásárlási stratégia útjára indítása,
• a nagy rendeltelenség helyett a rendezettség irányába történő elmozdulás,
• a kevesebb mindig több elvének gyakorlatba történő bevezetése,
• az egyéni felelősségvállalás tekintetében - a saját ökolábnyom optimális csökkentése jegyében - a dolgok és tárgyak helyett élmények gyűjtése filozófiájának át- és meggondolása.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
