"A tárgyalóterem méltóságát semmi sem sérti annyira, mint az, ha a bíróság veszti el a hang nyugodtságát" - írta Káplány Géza, a Szegedi Királyi Ítélőtábla bírája 1893-ban. Ha a felek nem tanúsítottak a tárgyalóteremhez illő modort, akkor a bíró kitaníthatta, meginthette, rendre utasíthatta, megbírságolhatta a feleket, megvonhatta a szót, sőt indokolt esetben el is távolíthatott bárkit a tárgyalás színhelyéről. De amikor a bíró "maga esik ki azon hangból, amelyet használnia kellene", akkor a bíróság méltósága, a bíró tekintélye szenvedett és szenved csorbát ma is.
Tanulmányomban a bíró szemszögéből vizsgálom a tárgyalótermi protokoll szabályait a 19-20. század fordulóján, a bírói magatartást meghatározó, az ügyfelekkel való bánásmódot megállapító ügyviteli szabályokat, szolgálati utasításokat.
"There is nothing so offensive to the dignity of the courtroom as the loss of the calmness of the court's voice." - wrote Géza Káplány, judge of the Szeged Royal Court of Appeal in 1893. If the parties did not behave in a manner befitting the courtroom, the judge could give them instructions, he could admonish, reprimand, fine, cut off, or even remove anyone from the courtroom if justified. But when the judge "himself falls out of the voice he should use", the dignity of the court and the authority of the judge have been undermined.
In my study I examine from the judge's perspective the rules of courtroom protocol in the 19th and 20th centuries, the administrative rules and service orders that determine judicial behaviour and the treatment of clients.
2022 januárjában a duisburgi Landgericht felmentett egy esküdtet a 2020 októberében indult ún. maffiaperben[1] való közreműködése alól, mivel 2021. december 20-án a bizonyításfelvétel, illetve a főtárgyalás alatt többször, rövid időre elaludt. Az esküdttel szemben a védők nyújtottak be elfogultsági indítványt, amelyet az egyikük által vezetett "alvásnaplóval" is alátámasztottak. E szerint az esküdt összesen legalább hat tárgyalási napon szundított el több alkalommal, néha hosszú percekre.[2]
A tárgyalóteremben rövidebb-hosszabb időre álomba merülő bírók és esküdtek problémája nem új keletű a jogtudományban. A rosszul szellőző tárgyalótermek, az elhúzódó kihallgatások, az ügyiratok hosszadalmas és fárasztó ismertetése valóban próbára tehetik a bíró és az esküdt éberségét.
Az 1920-as évek elején a Jogtudományi Közlöny tudósított arról a felháborító esetről, amikor az egyik német törvényszék elnöke a tárgyalás alatt - míg a védő "lángoló beszédet" tartott védence érdekében -elaludt. A bíró csak a védőbeszédet követő tapsviharra riadt fel, megdörzsölte a szemét, és annyit mondott: "A tárgyalást bezárom, a törvényszék tanácskozásra vonul vissza."[3] A bíróság aztán rendkívül szigorú ítéletet hozott az ügyben, a védelem valamennyi érvét elutasította, és még az ügyész büntetésre tett indítványát is "túllicitálta". Az ítélet ellen az ügyvéd semmisségi panaszt nyújtott be arra hivatkozva, hogy az elnöklő bíró a tárgyalás közben elaludt. Kérte a büntető perrendtartás (StPO) 338. §-ának alkalmazását, miszerint jogorvoslatnak van helye, ha a bíróság "helytelenül van összeállítva".[4] A semmisségi panaszt a fellebbviteli bíróság elutasította azzal az indokolással, hogy az alvás nem tartozik a hivatkozott törvényhely fogalomkörébe.
1924 februárjában a német Reichsgericht is állást foglalt e kérdéssel kapcsolatban. A legfőbb ítélkező fórum érvelése szerint a StPO ugyan abból indul ki, hogy a tárgyaláson valamennyi tanácstagnak "testileg és szellemileg is" jelen kell lennie, de "a kifejtendő figyelem mérvét az egyes bíró kötelességérzetének kell átengedni", "a szellemi távollétet", a figyelmetlenséget "lehetetlen lemérni", így erre nézve panaszt alapítani és bizonyítást elrendelni nem lehet. A Reichsgericht egyik tanácsosa ugyan még hozzáfűzte, hogy a bírónak, aki "a törvény fölött virraszt, mégsem illik elaludnia".[5]
- 1479/1480 -
1926 nyarán ismét felmerült a kérdés, kimeríti-e a bíróság nem előírásszerű összeállítását az a tény, hogy a bíró a tárgyalás közben elszenderül, netán még horkol is. A Reichsgericht korábbi határozatát annyiban revidiálta, hogy jogorvoslatra csak az ad okot, ha "a bíró vagy az esküdtek bármelyike olyan mélyen alszik, hogy a tárgyalás menetét nem képes követni". Viszont a nagyfokú fáradtság vagy az elalvással való küzdelem jól látható jelei, illetve egy egyszeri vagy néha-néha felhangzó horkoló hang még nem alapozzák meg azt a feltételezést, hogy a bíró vagy az esküdtszék tagja nem képes teljes odafigyeléssel követni a tárgyaláson történteket.[6]
1988-ban heves szakmai vitát követően a német Bundesgerichtshof kimondta, hogy büntetőperben a főtárgyalás elnöki tisztét nem láthatja el vak bíró. A disputa résztvevői érvelésük során a tárgyalás közben elbóbiskoló bíróval is párhuzamot vontak. A Bundesgerichtshof a szigorú döntést azzal indokolta, hogy a bírónak nemcsak hallania, hanem látnia is kell a tárgyalóteremben történteket, hiszen a felek, mindenekelőtt a vádlott magatartása, reakciói nem elhanyagolhatóak a bizonyítékok mérlegelésénél, végső soron az ítélet meghozatalánál.[7] 2001 júniusában hasonló "tényállást" vizsgált a német Bundesverwaltungsgericht. Az adott ügyben az alperes jogi képviselője előadta, hogy a bíró hosszú időn keresztül csukott szemmel ült a helyén, és testtartásából következtethetően (fejét a mellkasára hajtotta, nyugodtan, mélyen lélegzett), nyilvánvalóan elaludt. Ezt az állítást a tárgyaláson jelenlévő joggyakornok is megerősítette, a felperes jogi képviselője azonban nem. A BVerwG úgy látta, hogy az alperesi képviselő által elmondottak alapján nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy az eljáró bíró valóban hosszú időn keresztül bóbiskolt-e a tárgyalóteremben, és az sem, hogy képes volt-e követni a tárgyaláson elhangzottakat. Pusztán az, hogy a szemét becsukta és a fejét a mellkasára hajtotta, még nem bizonyítja, hogy valóban elaludt, hiszen ez a testhelyzet szolgálhatja a mentális kikapcsolódást, illetve a speciális koncentrációt is. Csak akkor valószínűsíthető, hogy a bíró alszik vagy más módon "távol van", ha más biztos, az alvásra utaló jelek is megfigyelhetők, mint például mély, tisztán hallható, egyenletes légzés, horkolás vagy hirtelen fel-felriadás. Az adott esetben az alperesi panasz nem szolgáltatott elegendő bizonyítékot erre vonatkozóan. A bíróság vélekedése szerint a bíró csupán néhány másodpercig bóbiskolhatott, amely őt a szóbeli tárgyalás lényegének megértésében nem gátolta.[8]
A londoni High Court egyik nagy tiszteletben álló családjogi bírájának 2019 elején kellett felelnie azért, mert a tárgyalás alatt elszundított. Az eljárást lefolytató Judicial Conduct Investigations Office szerint a bíró "efféle magatartása" alááshatja a jogkereső közönség igazságszolgáltatásba vetett bizalmát. A bíró sajnálatát fejezte ki a történtek miatt, az esetnek nem lettek súlyosabb következményei.[9]
Jó pár évvel korábban, 2004-ben a londoni Millenium Dome-ban elkövetett ékszerrablási kísérlettel vádolt bűnbanda perében a nyugdíjazás előtt álló Michael Coombe elnöklő bíró a beszédek és a bizonyítékok bemutatása alatt többször és jól hallhatóan elszunyókált. A védők az eset kapcsán a Court of Appealhez fordultak, mondván, hogy ilyen körülmények között a bíró nem lehetett képes ítéletet hozni. A Court of Appeal azonban arra az álláspontra jutott, hogy bár egyetlen bírónak sem szabadna elaludnia a büntetőeljárás egyik szakaszában sem, de csak azért, mert a bíró elaludt, nem vonható le automatikusan az a következtetés, hogy sérült a tisztességes eljáráshoz való jog, illetve, hogy nem született igazságos ítélet az ügyben. "Az ilyen figyelmetlenségnek nem a ténye, hanem a hatása a döntő." - mondta ki a bíróság.[10]
Fayl Ivor egyike volt "a legjellegzetesebb igazságszolgáltatóknak, akinek nemcsak ítéleteiben, hanem tárgyalási modorában és általában egész egyéniségében megnyilatkozott a mai idők szelleme". 1919 után egyike volt a legfoglalkoztatottabb bíróknak, a legnagyobb politikai perek ítélkező tanácsának tagjaként, illetve a népbiztosok perének egyik szavazóbírájaként is működött. Ezt követően egyesbíróként járt el büntetőperekben. "A vádlottak rettegtek tőle és nem egyszer volt tárgyalóterme hangos botrányoknak színhelye."[11] Tárgyalási modora miatt gyakorta került összetűzésbe a védőkkel. Számos fegyelmi feljelentést tettek ellene, főként azzal vádolták, hogy szabálytalanul vezeti a tárgyalásokat. Emiatt néhány alkalommal megintésben részesült, 1927 novemberében pedig hivatalvesztésre ítélték.
- 1480/1481 -
1926 nyarán két budapesti ügyvéd, Parragh Sándor és Hernád Henrik tett fegyelmi feljelentést Fayl ellen, akik elsősorban a tanácselnök tárgyalási modorát sérelmezték, de kifogásolták azt is, hogy "túlságosan egyéni módon bánik az ügyvédekkel és túlságosan szigorú hangú a vádlottakkal szemben". A terjedelmes beadványt megfogalmazó Parragh Sándornak egy Fayl Ivor vezette büntetőper tárgyalása során "rendkívül kínos incidensei voltak" a tanácselnökkel. Parragh és a tanácselnök között éles szóváltás bontakozott ki az egyik tárgyalási napon, mivel a védő többszöri figyelmeztetés ellenére is megsértette a tárgyalás rendjét. A vita hevében Fayl kizárta az ügyvédet a tárgyalásról. Amikor a következő tárgyalási napon Parragh ismét megjelent, a tanácselnök detektíveket rendelt a tárgyalóterembe, akik - az elnök utasítására -kivezették az ügyvédet a tárgyalóteremből. A következő tárgyalási napon nagyjából ugyanez a jelenet ismétlődött meg, és a szokatlanul viharos összeszólalkozás után a tanácselnök ismét detektívekkel vezettette ki a renitens Parraghot.[12] Az eset után az ügyvéd feljelentést tett Fayl Ivor ellen. Az ügyészség azonban nem vállalta a tanácselnökkel szemben a vád képviseletét, így Parragh pótmagánvádlóként lépett fel. A vizsgálat lefolytatását követően a Budapesti Királyi Ítélőtábla mint fegyelmi bíróság Faylt felfüggesztette állásából. Fegyelmi ügyét 1927 februárjában tárgyalták, a hivatalvesztést - a nyugdíjigény épségben tartása mellett - kimondó marasztaló ítélet 1927. november 5-én született meg.[13] Az elsőfokú ítéletet 1928. február 4-én a bírói testület legfelsőbb tanácsa megsemmisítette, Fayl Ivort 1000 pengő pénzbüntetésre ítélte, és állásába visszahelyezte.[14] Parragh Sándor az igazságügy-miniszternél is feljelentette Faylt, méghozzá kivezettetése miatt személyes szabadság megsértésének bűntette, hivatali hatalommal való visszaélés, becsületsértés és rágalmazás címén. Az
Igazságügyminisztériumból a feljelentés az ügyészségre került. A vádhatóság 1926. május 24-én bűncselekmény hiányában megszüntette az eljárást.[15]
A Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék Töreky Géza elnökletével 1934. június 9-én kezdte meg a főtárgyalást a hűtlen kezelés, csalás és hivatali sikkasztás bűntettével vádlott Dréhr Imre népjóléti államtitkár ellen folyó büntetőperben. A perről az országgyűlésben is szó esett. Június 12-én a képviselőházban Friedrich István, bár magára nézve is kötelezőnek tartotta azt az elvet, hogy az országgyűlés folyamatban lévő bírósági tárgyalásba nem szól bele, kifogásolta a Dréhr-per tárgyalási módszereit. Sérelmezte többek között, hogy Töreky elnök kioktatta nemcsak a vádlottat, hanem a tanúkat és a szakértőket is, elutasította a tanúkkal való gorombáskodást és fölényeskedést, sőt azt is, hogy
Töreky "lepocskondiázta" a vádlott államtitkárt. "Nekem az a benyomásom - mondta Friedrich, hogy a szóban levő elnök úr nem bírja a tárgyalást idegekkel. Bocsánatot kérek, nemcsak a vádlottnak kell uralkodnia az idegein, nemcsak a tanúnak kell rendesen viselkednie, hanem az elnök úrnak kell elsősorban az idegein uralkodnia, és az elnöknek kell elsősorban a tónust és a stílust diktálnia."[16] A független magyar igazságszolgáltatás tisztességét és pártatlanságát szem előtt tartva, nem fogadta el, hogy "egy törvényszék elnöke felülhet sztratoszférikus magasságokba, és onnan mindent lefitymálva, mindent leintve, mindent lesajnálhat, mindenkivel gorombáskodhatik".[17] Friedrich István felszólalása nem maradt visszhang nélkül... A képviselőház június 13-i ülésén Lázár Andor igazságügy-miniszter úgy nyilatkozott, hogy "az ítélkezés függetlensége [...] megkívánja azt, hogy folyamatban lévő tárgyalásba még ilyen kritika alakjában se avatkozzék bele a törvényhozás, sem pedig a felügyeletre hivatott miniszter. Mert bármilyen modorban vagy módon történik is a beavatkozás, alkalmas volna annak a látszatnak felkeltésére, mintha az ítélkezés érdemére óhajtana befolyást gyakorolni."[18] Friedrich a miniszter közreműködését kérte abban, hogy a tárgyaláson folyó "közmegbotránkozásnak" vége legyen. Felháborítónak tartotta, hogy Töreky elnök a vádlott védőjével úgy bánik, mint "egy kölyökkel", és "rácsördít", hogy "ne fecsegjen, ne ismételgessen, nevetséges, amit össze-vissza beszél".[19] Az igazságügy-miniszterhez benyújtott felterjesztésében a Budapesti Ügyvédi Kamara vizsgálatot és felügyeleti intézkedést követelt az ügyben, mivel "olyan jelenségek merültek fel" a vádlott, továbbá egyes tanúk kihallgatása körül, amelyeket nehezen lehet összeegyeztetni a bűnvádi perrendtartás szellemével, a bírói kötelességteljesítés követelményeivel és a védelemnek törvényadta jogaival.[20] A Törekyt ért éles támadást más szemszögből világította meg Márai Sándor abban a nyílt levélben, amelyet az Ujság hasábjain intézett Friedrichhez. Márai szerint Töreky tárgyalótermi viselkedése, erőteljes hangja, amely az érdekeltek számára gyakran nehezen elviselhető agresszivitással párosul, éppen azt bizonyították, hogy "ez a bíró pártatlan, akárkivel áll is szemközt. Tekintély, név, rang nem imponál neki." Ugyanakkor egyetértett az országgyűlési képviselővel abban, hogy a törvényszéki elnök tárgyalási stílusa és modora "alkalmas arra, hogy a közönségben a magyar jogszolgáltatás egyik legfőbb tekintélye iránt nyugtalanságot és visszás érzéseket keltsen".[21]
A fenti esetek ismeretében joggal merülhet fel a kérdés, hogy hogyan is kell akkor viselkednie a
- 1481/1482 -
bírónak a tárgyalóteremben, mik azok a magatartási szabályok, amelyeknek betartása elengedhetetlen az ítélkező munka, a bírósághoz forduló felekkel történő érintkezés során.
A 19. század második felétől a bírói ügyviteli szabályok, szolgálati utasítások tartalmaztak iránymutatást arra nézve, hogy mi a helyes bírói magatartás.
A szabályozás szükségességét támasztja alá Kun László ügyvéd észrevétele is, aki úgy fogalmazott, hogy az 1868. évi törvénykezési rendtartás nyomán működésüket megkezdő pesti sommás bíróságok körében "oly tapintatlanság uralkodik a bírói modor és eljárásra nézve, mely karöltve a majdnem léptennyomon előtérbe nyomuló jogi tájékozatlansággal teljesen alkalmas arra, hogy compromittálja előbb-utóbb ez intézményt annyira, miképp még leglelkesültebb barátjaiban is ellenszenvet idézzen elő". Tapasztalatai szerint a bírók jó része "alig viseltetik több tekintettel" a tárgyalóteremben megjelenő ügyvéd iránt, mint "az utolsó hordárral szemben". Mint írta, a bíró "rárivallhat tiszteletlen hangon" az ügyvédre, "megszorítja kénye és szeszélyének hóbortjai szerint annak szólásszabadságát, érintkezésbe helyezi magát a felekkel, ok nélkül, az ügyvéd tekintélye és tanácsadói befolyása rovására és magas lóhátról oktatásokat oszt".[22]
Az 1872 áprilisában az elsőfolyamodású bíróságok számára kibocsátott szolgálati utasítás kimondta, hogy a bíróknak és a bírósági hivatalnokoknak "illemteljes, nyugodt, higgadt és előzékeny" módon kell viselkedniük az előttük megjelenő peres felekkel. Az e rendelkezés ellen vétőket megintették, "többszöri ismétlés vagy durvaság esetében" pedig fegyelmi eljárás indulhatott a jogsértő bíró ellen.[23] Az 1874-ben kiadott ügyviteli szabály értelmében a bírók és a bírósági hivatalnokok "a felek irányában higgadt és előzékeny bánásmódra köteleztetnek".[24] A felekkel való bánásmód főszabályait hasonlóképpen fogalmazta meg az 1891. évi szabályozás is,[25] amelyet kiegészített és pontosított a büntető ügyvitelről szóló 4510/1892. I. M. E. számú rendelet. E szerint a bíróság személyzete köteles a terhelttel szemben "komoly, de jóakaró és higgadt magatartást tanúsítani, minden sértő vagy lealacsonyító bánásmódtól, minden zaklatástól vagy megfélemlítéstől tartózkodni".[26] Az ügyviteli szabályokban, szolgálati utasításokban foglaltak ellenére mégis akadtak olyan ítészek, akik a jogkereső közönséggel, illetve jogi képviselőikkel szemben "indulatjaiknak szabad folyást" engedtek,[27] így heves bírói kifakadások és nagyfokú türelmetlenség tanúi lehettek a felek és védőik. Jóllehet az ügyvédek között is akadt rossz modorú, ám az "elűzi ezzel ügyfeleit", míg a bírót "modora miatt nem kerülheti el senki, a reásignált ügyben fel kell őt keresni mindenkinek s modora elől kitérni ilyképp senki sem bír".[28] A bírósági tárgyalótermekben mindennaposak voltak az éles szóváltások, a jó modort teljes mértékben nélkülöző perpatvarok a tárgyalásvezető bíró és az ügyész, sőt nem egyszer a tanúk között is, nem beszélve a bírói tekintéllyel össze nem férő szófordulatok használatáról.[29]
A bíróval szembeni elvárás sokszor valóban embert próbáló, hiszen a tárgyalás folyamán mindvégig meg kell őriznie higgadtságát és méltóságát, esetleges gúnyolódásra vagy éppen agresszív modorra a felek elfogadhatatlan magatartása sem jogosítja fel. A tárgyalásvezetés során, ha valamely túlkapást vagy helytelenséget kell megfékeznie, számtalan eszköz áll rendelkezésére: kitaníthat, meginthet, rendre utasíthat, megbírságolhat, megvonhatja a szót, sőt indokolt esetben el is távolíthat bárkit a tárgyalás színhelyéről. Ha a bíróság "maga esik ki azon hangból, amelyet használnia kellene, akkor a bíróság méltósága nem reparált sérelmet szenved még akkor is, ha az erélyes fellépés a tárgyaló bíró személyének tekintélyét emelni látszott".[30] Ha a bíró indulatos és türelmetlen, akkor magatartásával egyszersmind az általa hozott ítélet megbízhatóságának egyik garanciáját veti vissza.
A Budapesti Ügyvédi Kamara 1894. évi jelentésében úgy látta, hogy "indulatos kitörések, helyén nem való megjegyzések, néha túlságos kedélyeskedés az, mely a legnagyobb tarkaságban vonul keresztül a tárgyaló termeken". E visszás állapotok okát részben abban látták, hogy Magyarországon a bírósági tárgyalások nélkülözték "a kellő ünnepélyes formát és díszt". Míg több külföldi bíróságon az eljáró bírói tanács tagjai együtt, ünnepélyesen vonultak be a tárgyalóterembe, addig nálunk nem volt ritka, hogy a bírók "egyenkint szállingóznak be s foglalják el helyeiket". Utaltak arra is, hogy nálunk egységes bírói öltözék híján "hétköznapiasság ömlik el az egész tárgyaláson". A 19. század végén Angliában és Franciaországban már megszokott talár "külső jele annak, hogy az illetők mily funkcióban járnak el", és "sok olyantól megóvja őket [...], ami nálunk az igazságszolgáltatás komolyságát és méltóságát nem kis mértékben veszélyezteti".[31]
- 1482/1483 -
Úgy tűnik, a helyzet az elkövetkezendő években sem javult igazán. A Budapesti Ügyvédi Kamara 1897-ben még mindig arról számolt be, hogy a bírósági tárgyalótermekből hiányzik a komoly méltóság, a kellő nyugodtság, mintha "a kor ideges szelleme a bírósági tárgyalásokra is átragadt volna". A tekintélyt a szenzáció helyettesítette, az izgalmasabb büntetőperek "színházat pótló ingyen látványossággá alakulnak át, melyre tömegesen tódul a közönség, hogy idegeit izgassa, ahol, midőn a vádlott kínos vergődése már többé nem hat, koronként újabb izgató látványul a tárgyalás tényezőinek, elnöknek, bíráknak, ügyésznek, ügyvédnek és szakértőknek egymás iránt tanúsított türelmetlenségből eredt izgatott szóváltása adják meg a változatosságot".[32]
A kamara úgy látta, hogy a tárgyalási modor már-már az igazságszolgáltatás és a jogvédelem célját veszélyezteti. Véleményük szerint a kialakult rossz gyakorlaton a tárgyalásvezető bírók változtathatnak. Ehhez azonban nem elegendő a jogi képzettség, hanem "kell, hogy azok komoly, tárgyilagos férfiak is legyenek, kiknek egyéniségéből az ügy iránti szeretet árad ki, kiknek nincsen szükségük erőszakoskodásokra, fenyegetésekre, hanem akiknek egyénisége önként serkent tiszteletre".[33] Természetesen az ügyvédi kar kötelessége is, hogy a jogi képviselők modorukkal előmozdítsák a tárgyalások komolyságát.
A nem megfelelő tárgyalótermi stílus, "a felek durva leszólása, a tanúknak kényelmes sértegetése és a kaszárnya-stylus minél nagyobb kultusza" a járásbíróságokat sem kímélte. "Ha valamely hazai viszonyainkkal ismeretlen külföldi ember a korai délelőtti órákban belépne egy-egy fővárosi járásbírónak tárgyalási szobájába, mindent elhinne, csak azt nem, hogy Themis istenasszony dicső hajlékában tartózkodik. És ezt a benyomást nem csupán a fővárosi bírósági szobák valóban szégyenletes szűk volta kelti, de főleg okozza a tárgyaló bírónak az a sokszor leírhatatlan, hangos, szenvedélyes kiabálása, mellyel a hozzá utalt peres felek fejébe beveri az igazság igéit."[34] Előfordult sajnos az is, hogy a tárgyalásvezető bíró szinte folyamatosan kritizálta a peres felet képviselő ügyvéd által elmondottakat, sőt kellemetlenkedő, bántó megjegyzéseket használt. "A »vénasszony« kifejezés a védővel szemben még enyhe szellemeskedésnek mondható." - kommentálta a Jogtudományi Közlöny. A büntető járásbíróság albírája 1905 őszén az egyik tárgyalás alkalmával rászólt a vádlottra, hogy ne beszéljen olyan sokat. A vádlott erre csendesen csak annyit mondott: "védekeznem csak szabad", mire az albíró azonnal rendbírsággal sújtotta őt. Egy polgári járásbírósági albíró pedig azért utasított rendre egy ügyvédet, mert az helytelenül - nyilvánvalóan jóhiszemű tévedésből - azt állította, hogy valamely tényállítást már korábban jegyzőkönyvbe foglaltak.[35] Juhász Andor, aki frissen kinevezett ítélőtáblai elnökként 1915. augusztus 7-én elhangzott székfoglalójában úgy fogalmazott, hogy "vezetői működésemben [...] arra fogok törekedni, hogy a felügyeletemre és vezetésemre bízott bíróságok önzetlen, buzgó és szakavatott munkásságuk révén állandóan részesei maradjanak a jogkereső közönség osztatlan bizalmának és tiszteletének",[36] 1916 végén az igazságügy-miniszter kezdeményezésére a bíróságok vezetőihez intézett körrendeletben kifogásolta és elutasította "az elnöki szellemeskedést".[37]
Mindezek nyomán 1934 júniusában Halmi Bódog budapesti központi királyi járásbíró az Ujságban tárgyalótermi illemkódexet tett közzé, amelynek néhány pontját idézzük:
"2. A kérdések feltevésénél csak a peranyag keretei közt maradjunk és a bíró azon túlmenő társadalmi, erkölcsi, világnézeti kritikákat ne hangoztasson, mert ezek a riport számára csemegék lehetnek, de azok kiélezett használata a bíró jogkörét meghaladja és absolut pártatlanságukba vetett hitet megrendítheti.
3. A vádlottnak szuverén joga védekezni, sőt hazudni is és ezért szenvedélyes hangú pirongatást eltűrni nem tartozik, viszont azonban a bírónak kötelessége a lehetőségig, tehát nyomozótehetsége teljes erejével az igazságot kideríteni és ez a munka pedig nem a simogató gyengédség munkája. [...]
5. A bíró ne használjon élceket és ne ironizáljon, mert egyikhez sincs tehetsége, amint azt számos főtárgyalásvezető igen diszharmonikus kilengései bizonyítják.
6. Sok incidenst előzhetne meg ennek a köszönési formának egységes alkalmazása: »Jó napot kívánok«, mert direkte sértő lehet, különösen nem megfelelő hangsúly mellett, ha a fél takarékosságból a »kívánok«-at elsikkasztja.
7. A hivatalos érintkezésben [...] leghelyesebb a hideg udvarias hangot alkalmazni. A semmi baráti összeköttetésen alapuló: »szervusz, kérlek alássan«, vagy a régi katonai szubordinációt majmoló »alázatos tisztelettel« éppen olyan helytelen, mint a »hallja maga« ráförmedő brutalitása. Az ügyhöz, az esethez, a tényekhez fonódó tárgyilagosság legyen a hivatal és a hivatalos élet hangja. Ebből talán nem születnek riportszenzációk, de maradéktalan megvalósulása, közmegnyugvást kelt, fokozza a bizalmat és erősíti a közhivatal és a közhivatalnok tekintélyét."[38]
"Irodalmi perek" címmel tartott előadást Németh Imre író, országgyűlési képviselő a Bartha Miklós Társaság ülésén 1937 novemberében. Az 1920-as és
- 1483/1484 -
1930-as évek írói ellen indított perek kapcsán óhatatlanul szóba került a bírák tárgyalótermi modora is: "Én mint a magyar törvényhozás tagja is szembeszállok azzal a felfogással, amely azt mondja, hogy a bírói tárgyalás metódusát nem lehet bírálni! Azt mondom: ez egyenesen kötelesség, főként ha azt látjuk, hogy bizonyos tárgyalási metódusok a legfőbb társadalmi erőt, a független bírói tekintélyt veszélyeztetik. Ennek a bírói tekintélynek védelmében emelem fel szavamat bizonyos tárgyalási metódussal szemben. A bíró kérdezzen, vallasson és ítéljen, de ne vitatkozzék a vádlottak padjának inferioritásába bilincselt vádlottal. A bíró mondja el felfogását az ítéletben, de ne mondjon véleményeket, amelyek szinte prejudikálnak. A bíró a bírói székben legyen megtámadhatatlanul fölényes, okos és bölcs, sugározzék magatartásából még a legelvetemültebb bűnöző felé is az emberi jóság megértő és mindig szuggesztív erejű pártatlansága."[39]
A fentiekben vázolt kirívó esetek ellenére, hangsúlyoznunk kell, hogy a jelenség nem volt általános a 19. század végén és a 20. század elején a magyar bírósági tárgyalótermekben. Hála bírói karunk magas színvonalának, a bírók többségének tárgyalási stílusát, tárgyalásvezetési módszerét nem kifogásolta sem a jogkereső közönség, sem a jogi szaktudással felvértezett szakmai közösség.
[1] A budapesti törvénykezés, Magyarország, 1898/84, 10.
[2] A budapesti ügyvédi kamara jelentéséből, Ügyvédek Lapja, 1894/12, 6.
[3] A tárgyalási modor, Jogtudományi Közlöny, 1905/48, 395.
[4] Az elnöki szellemeskedés, Jogtudományi Közlöny, 1916/52, 471.
[5] Az irodalmi pörök. Németh Imre előadása, Pesti Napló, 1937/256, 11.
[6] Branigan, Tania: Judge in dome raid trial admits he dozed off, The Guardian, 2004. január 22., www.theguardian.com/uk/2004/jan/22/dome.taniabranigan (2022. július 18-i letöltés).
[7] Brutalitások bírói székből, Ügyvédek Lapja, 1903/37, 2.
[8] Dr. Fayl Ivor törvényszéki tanácselnököt a Kúria visszahelyezte állásába, Pesti Hírlap, 1928/29, 18.
[9] Fayl bírót hivatalvesztésre ítélték, Népszava, 1927/252, 9.
[10] Fényes László: A bírósági tónus, Népszava, 1926/168, 5.
[11] H. Gy.: A művelt modor elengedhetetlen bírói kellék, Törvényszéki Csarnok, 1876/66, 264.
[12] Halmi Bódog: Illemkódex a tárgyalóteremben, Ujság, 1934/143, 7.
[13] Hivatalvesztésre ítéltek egy bírót, Budapesti Hírlap, 1927/252, 25.
[14] HYDE, John: Family judge expresses remorse for dozing off during hearing, The Law Society Gazette, 2019. február 19.,
www.lawgazette.co.uk/news/family-judge-expresses-remorse-for-dozing-off-during-hearing/5069244.article (2022. július 18-i letöltés).
[15] Janisch, Wolfgang: Im Namen des schlafenden Volkes, Süddeutsche Zeitung, 2022. május 23., www.sueddeutsche.de/panorama/schoeffen-laienrichter-gericht-prozesse-1.5588924 (2022. július 18-i letöltés).
[16] JUSTUS [Káplány Géza]: Bírói indulatosság, Jogtudományi Közlöny, 1893/44, 353-354.
[17] Két ügyvéd offenzívája Fayl Ivor tanácselnök ellen, Az Est, 1926/122, 14.
[18] Kronzeuge sagt im Mafiaprozess in Düsseldorf aus, Westdeutscher Rundfunk, 2021. szeptember 21., http://www1.wdr.de/nachrichten/rheinland/mafiaprozess-duesseldorf-aussage-kronzeuge-100.html (2022. július 18-i letöltés).
[19] KUN László: Törvénykezési nyilvánosságunk veszélyben, A Hon, 1872/300, 2.
[20] Mafia-Mammutprozess in Düsseldorf beginnt, Die Zeit, 2020. október 11.,
www.zeit.de/news/2020-10/11/mafia-mammutprozess-in-duesseldorf-beginnt (2022. július 18-i letöltés)
[21] Márai Sándor: Nyílt levél Friedrich István országgyűlési képviselő urhoz, Ujság, 1934/132, 1.
[22] Schöffe schläft in Mafia-Prozess mehrfach ein - und wird ausgeschlossen, Der Spiegel, 2022. január 8., www.spiegel.de/panorama/justiz/mafia-prozess-in-duesseldorf-schoeffe-schlaeft-mehrfach-ein-und-wird-ausgeschlossen-a-062a7874-5100-4b97-8f1d-4240563a0db1 (2022. július 18-i letöltés).
[23] Sincerus: Modor a tárgyalási teremben, Ügyvédek Lapja, 1890/51, 2.
[24] Szabad-e a bírónak a tárgyalás alatt aludnia? Jogtudományi Közlöny, 1925/15, 120.
[25] Szabad-e a bírónak aludnia? Pesti Hírlap, 1925/138, 14.
[26] Vizsgálatot követel az ügyvédi kamara a Dréhr-tárgyalás vezetése miatt, Népszava, 1934/139, 4.
[1] Beschluss vom 13.06.2001, Az.: BVerwG 5 B 105/00, https://openjur.de/u/179451.html (2022. július 18-i letöltés).
[2] Dünnebier, Hanns-Gollwitzer, WalterKohlhaas, Max-Kunert, Karl Heinz-Meyer, Karlheinz-Sarstedt, Werner-Schäfer, KarlLöwe, Ewald-Rosenberg, Werner: Die Strafprozeßordnung und das Gerichtsverfassungsgesetz. Großkommentar, Bd. 2, §§ 213-444, De Gruyter, Berlin-New York, 1973.
[3] Juhász Andor: Beszédek - elmondotta dr. Juhász Andor a vezetésére bízott királyi bíróságok (a budapesti kir. törvényszék, a budapesti kir. ítélőtábla és a m. kir. Kúria) teljesüléseiben s más ünnepélyes alkalmakkor, Országos Bírói és Ügyészi Egyesület, Budapest, 1935.
- 1484/1485 -
[4] Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet, 1934. május 17.-június 26. Ülésnapok 1931-292293.
[1] A m. kir. igazságügyministernek 4291/I. M. E. számú rendelete a bírói ügyviteli szabályok kiadása tárgyában, In: Magyarországi Rendeletek Tára 1891, Nágel Ottó bizománya, Budapest, 1891.
[2] A m. kir. igazságügyministernek 4510/I. M. E. számú rendelete a bíróságok büntető ügyvitele tárgyában, In: Magyarországi Rendeletek Tára 1892, Nágel Ottó bizománya, Budapest, 1892.
[3] A magy. kir. igazságügyministernek 1874. évi október hó 15-én 3436/I. M. E. 1874. szám alatt kelt rendelete a bírói ügyvitel tárgyában, In: Magyarországi Rendeletek Tára 1874, Vodianer F., Budapest, 1875.
[4] Az igazságügyminiszternek 1872. évi april 4-kén 4010. sz. a. kelt rendeletével kibocsátott szolgálati utasítás az elsőfolyamodásu bíróságok számára, In: Magyarországi Rendeletek Tára 1872, Ráth Mór, Pest, 1872.
[5] Die Strafprozeßordnung für das Deutsche Reich vom 22. März 1924, RGBl. 25/1924, Teil I. ■
JEGYZETEK
[1] A maffiaperről lásd többek között MafiaMammutprozess in Düsseldorf beginnt, Die Zeit, 2020. október 11., www.zeit.de/news/2020-10/11/mafia-mammutprozess-in-duesseldorf-beginnt (2022. július 18-i letöltés); Kronzeuge sagt im Mafiaprozess in Düsseldorf aus, Westdeutscher Rundfunk, 2021. szeptember 21., http://wwwl.wdr.de/nachrichten/rheinland/mafiaprozess-duesseldorf-aussage-kronzeuge-100.html (2022. július 18-i letöltés).
[2] Schöffe schläft in Mafia-Prozess mehrfach ein -und wird ausgeschlossen, Der Spiegel, 2022. január 8., www.spiegel.de/panorama/justiz/mafia-prozess-in-duesseldorf-schoeffe-schlaeft-mehrfach-ein-und-wird-ausgeschlossen-a-062a7874-5100-4b97-8f1d-4240563a0db1 (2022. július 18-i letöltés).
[3] Szabad-e a bírónak aludnia? Pesti Hírlap, 1925/138, 14.
[4] § 338 Ein Urteil ist stets als auf einer Verletzung des Gesetzes beruhend anzusehen: 1. wenn das erkennende Gericht nicht vorschriftsmäßig besetzt war. Die Strafprozeßordnung für das Deutsche Reich vom 22. März 1924, RGBl. 25/1924, Teil I, 356.
[5] Szabad-e a bírónak a tárgyalás alatt aludnia? Jogtudományi Közlöny, 1925/15, 120.
[6] Dünnebier, Hanns-Gollwitzer, WalterKohlhaas, Max-Kunert, Karl Heinz-Meyer, Karlheinz-Sarstedt, Werner-Schäfer, KarlLöwe, Ewald-Rosenberg, Werner: Die Strafprozeßordnung und das Gerichtsverfassungsgesetz. Großkommentar, Bd. 2, §§ 213-444, De Gruyter, Berlin-New York, 1973, 1828.
[7] Janisch, Wolfgang: Im Namen des schlafenden Volkes, Süddeutsche Zeitung, 2022. május 23., www.sueddeutsche.de/panorama/schoeffen-laienrichter-gericht-prozesse-1.5588924 (2022. július 18-i letöltés).
[8] Wer sich darauf beruft, das Gericht sei wegen eines in der mündlichen Verhandlung eingeschlafenen Richters nicht ordnungsgemäß besetzt gewesen, muss konkrete Tatsachen vortragen, welche eine Konzentration des Richters auf die wesentlichen Vorgänge in der Verhandlung ausschließen. Beschluss vom 13.06.2001, Az.: BVerwG 5 B 105/00, https://openjur.de/u/179451.html (2022. július 18-i letöltés).
[9] Hyde, John: Family judge expresses remorse for dozing off during hearing, The Law Society Gazette, 2019. február 19., www.lawgazette.co.uk/news/family-judge-expresses-remorse-for-dozing-off-during-hearing/5069244.article (2022. július 18-i letöltés).
[10] Branigan, Tania: Judge in dome raid trial admits he dozed off, The Guardian, 2004. január 22., http://www.theguardian.com/uk/2004/jan/22/dome.taniabranigan (2022. július 18-i letöltés).
[11] Fayl bírót hivatalvesztésre ítélték, Népszava, 1927/252, 9.
[12] Két ügyvéd offenzívája Fayl Ivor tanácselnök ellen, Az Est, 1926/122, 14.
[13] Hivatalvesztésre ítéltek egy bírót, Budapesti Hírlap, 1927/252, 25.
[14] Dr. Fayl Ivor törvényszéki tanácselnököt a Kúria visszahelyezte állásába, Pesti Hírlap, 1928/29, 18.
[15] Két ügyvéd offenzívája ..., 14.
[16] Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet, 1934. május 17.-június 26. Ülésnapok 1931-292, 590.
[17] Uo.
[18] Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet, 1934. május 17.-június 26. Ülésnapok 1931-293, 602.
[19] Uo. 603.
[20] Vizsgálatot követel az ügyvédi kamara a Dréhr-tárgyalás vezetése miatt, Népszava, 1934/139, 4.
[21] Márai Sándor: Nyílt levél Friedrich István országgyűlési képviselő urhoz, Ujság, 1934/132, 1.
[22] Kun László: Törvénykezési nyilvánosságunk veszélyben, A Hon, 1872/300, 2.
[23] Az igazságügyminiszternek 1872. évi april 4-kén 4010. sz. a. kelt rendeletével kibocsátott szolgálati utasítás az elsőfolyamodásu bíróságok számára, In: Magyarországi Rendeletek Tára 1872, Ráth Mór, Pest, 1872, 159-160.
[24] A magy. kir. igazságügyministernek 1874. évi október hó 15-én 3436/I. M. E. 1874. szám alatt kelt rendelete a bírói ügyvitel tárgyában, In: Magyarországi Rendeletek Tára 1874, Vodianer F., Budapest, 1875, 501.
[25] A m. kir. igazságügyministernek 4291/I. M. E. számú rendelete a bírói ügyviteli szabályok kiadása tárgyában, In: Magyarországi Rendeletek Tára 1891, Nágel Ottó bizománya, Budapest, 1891, 955.
[26] A m. kir. igazságügyministernek 4510/I. M. E. számú rendelete a bíróságok büntető ügyvitele tárgyában, In: Magyarországi Rendeletek Tára 1892, Nágel Ottó bizománya, Budapest, 1892, 2716.
[27] H. Gy.: A művelt modor elengedhetetlen bírói kellék, Törvényszéki Csarnok, 1876/66, 264.
[28] Sincerus: Modor a tárgyalási teremben, Ügyvédek Lapja, 1890/51, 2.
[29] Csak néhány kifejezés, amely sajnálatos módon olykor-olykor kicsúszott a bírók száján: Hallgasson! Ne feleseljen! Fogja be a száját! Lecsukatom! Nem vagyok reá kíváncsi! Takarodjon ki! Fényes László: A bírósági tónus, Népszava, 1926/168, 5.
[30] Justus [Káplány Géza]: Bírói indulatosság, Jogtudományi Közlöny, 1893/44, 353-354.
[31] A budapesti ügyvédi kamara jelentéséből, Ügyvédek Lapja, 1894/12, 6.
[32] A budapesti törvénykezés, Magyarország, 1898/84, 10.
[33] Uo.
[34] Brutalitások bírói székből, Ügyvédek Lapja, 1903/37, 2.
[35] A tárgyalási modor, Jogtudományi Közlöny, 1905/48, 395.
[36] A budapesti kir. ítélőtábla elnöki állásának elfoglalása alkalmával a kir. ítélőtáblának 1915. évi augusztus hó 7. napján tartott teljesülésében elmondott beszéd. Juhász Andor: Beszédek - elmondotta dr. Juhász Andor a vezetésére bízott királyi bíróságok (a budapesti kir. törvényszék, a budapesti kir. ítélőtábla és a m. kir. Kúria) teljesüléseiben s más ünnepélyes alkalmakkor, Országos Bírói és Ügyészi Egyesület, Budapest, 1935, 47-48.
[37] Az elnöki szellemeskedés, Jogtudományi Közlöny, 1916/52, 471.
[38] Halmi Bódog: Illemkódex a tárgyalóteremben, Ujság, 1934/143, 7.
[39] Az irodalmi pörök. Németh Imre előadása, Pesti Napló, 1937/256, 11.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD habil. tanszékvezető egyetemi docens, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam-és Jogtudományi Kar, Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszék; főtanácsadó, Kúria; ORCID ID: 00000003-3420-2260. A tanulmány a szerző álláspontját tartalmazza, nem értelmezhető az őt foglalkoztató intézmény állásfoglalásaként.
Visszaugrás
