A biztosítás alapeszméje változatlan: a vétlen esemény által okozott vagyoni hátrány (kár) nagyobb személyi körre való felosztása, az egyéni kár megtérítése a kockázati közösség díjfizetéseiből keletkező erre a célra létrehozott, vagyonából.
A biztosítás társadalmi funkciója ennek megfelelően Eörsi Gyula szerint:
…" a biztosítás, mint társadalmi jelenség azon a megfontoláson alapul, hogy a társadalom minden egyes tagját érhetik olyan előre nem látható vagy legalább is a bekövetkezés időpontja szempontjából bizonytalan események, amelyek káros hatásúak. E váratlan károk elhárításának egyik módja veszélyközösség létrehozása, amely a károk fedezéséhez szükséges vagyon megteremtésére irányul"[1].
A biztosítási jog fogalmi elemei, a fentieknek megfelelően:
- véletlenszerűen bekövetkezett,
- előre nem látható esemény(ek),
- amely(ek) anyagi kárt okoznak és
- ennek becsülhető kockázatát a biztosító vállalja.
A biztosítási kockázat lehet:
- abszolút pl.: a halál esetére vonatkozó életbiztosítás, mert a kár valamikori bekövetkezése biztos,
- relatív, pl.: gépjármű felelősség biztosítás, balesetbiztosítás, mert ebben az esetben a kár bekövetkezése bizonytalan.
A biztosítási kockázat fogalmi eleme tehát:, a kár bekövetkezésének egyértelműnek kell lennie, kárnak kell keletkeznie. Ezt nevezzük "tiszta kockázatnak" vagyis ha a biztosítási esemény egyértelműen bekövetkezett és ebből eredően kár is származott. A "biztosítási esemény" nem egyéb, mint a bevállalt kockázat. A biztosító helytállásának, szolgáltatásának mértéke a bekövetkező kár nagyságához igazodik, tehát vagyonnövekedést nem eredményezhet.
Az emberi élet, az emberi élettel kapcsolatos kockázatok ugyanakkor pénzben nem fejezhetők ki, ezért - szemben a vagyon biztosítással - a biztosítási összeg nem limitálható. Ebben az esetben sem túl- sem pedig alul biztosításról nem lehet szó.
A biztosítás fogalmi körében meg kell különböztetni továbbá az:
- az élet ág, és
- a nem élet ág
biztosításokat.
Az előbbi körbe tartozó biztosítások a nyugdíjbiztosítások, hagyományos életbiztosítások, születési biztosítás stb. A nem életág biztosítás a betegség biztosítás, a balesetbiztosítás, a vagyonbiztosítás.[2]
A Ptk. a biztosítás fogalmát az alábbiak szerint határozza meg:
(1) "Biztosítási szerződés alapján a biztosító köteles a szerződésben meghatározott kockázatra fedezetet nyújtani, és a kockázatviselés kezdetét követően bekövetkező biztosítási esemény bekövetkezése esetén, a szerződésben meghatározott szolgáltatást teljesíteni; a biztosítóval szerződő fél díjfizetésre köteles.
(2) A biztosító szolgáltatása a biztosított kárának a szerződésben meghatározott módon és mértékben történő megtérítésében, a biztosított részére nyújtott más szolgáltatás teljesítésében (a továbbiakban: kárbiztosítás) vagy a szerződésben meghatározott összeg megfizetésében (a továbbiakban: összegbiztosítás) áll.[3]
A biztosítási szerződés többszemélyes jogviszony, amelynek egyik oldalán mindig a biztosító áll, a jogosulti pozícióban pedig egy vagy több személy szerepel.
Röviden áttekintjük a biztosítóval szembeni másik póluson lévő alanyok körét, amelyek a következők:
- a szerződő fél,
- a biztosított,
- a kedvezményezett.
A szerződő fél az, aki a biztosítóval a biztosítási szerződést megköti. A biztosított az, akinek a vagyonában bekövetkezett károsodás a biztosítás tárgya. Életbiztosítás esetén a biztosított az, akinek a halála, balesete, jelenti a biztosítási eseményt. A kedvezményezett személye, elsősorban az életbiztosítás körében válhat önállóvá, mivel ő az, aki az életbiztosítási összeg felvételére jogosult.
A biztosítási jogviszony tárgya lehet, vagyoni és személyi kár. A vagyoni kár mértéke a legtöbb esetben egyértelműen megállapítható, ezzel szemben a személyi kár - amint a fentiekben említettük - nem becsülhető. A biztosítási szerződések megkötésekor a szerződő felek különös figyelmet fordítanak a kár összegének megállapítására, különösen a személyi károk tekintetében fontos a szolgáltatás pontos meghatározása.
A biztosítási jogviszony tartalmával kapcsolatosan az alábbi jogok, illetve kötelezettségek kiemelése indokolt.
A sportbiztosítással kapcsolatos fejtegetéseinknél külön foglalkozunk az úgynevezett tájékoztatási kötelezettséggel, figyelemmel arra, hogy a biztosítottak (sportolók) ismeretei a szerződéssel kapcsolatosan rendkívül hiányosak.
Ide vonatkozóan a Ptk. rendelkezése: "A biztosítónak a szerződő felet kell tájékoztatnia; a szerződő fél a hozzá intézet nyilatkozatokról és szerződésben bekövetkezett változásokról köteles a biztosítottat tájékoztatni" [6:442. § (2) bek.]. Ezt a tájékoztatási kötelezettséget erősíti meg azzal a rendelkezéssel, hogy ha a szerződést nem a biztosított köti, a biztosítási esemény bekövetkezéséig vagy a biztosított belépéséig a szerződő
- 12/13 -
fél a hozzáintézet nyilatkozatokról és a szerződésben bekövetkezett változásokról a biztosítottat köteles tájékoztatni. (Ptk. 6:450. §). Ehhez kapcsolódik még az a rendelkezés is, hogy a közlésre és változás bejelentésre irányuló kötelezettség egyaránt terheli a szerződő felet és a biztosítottat …. [Ptk. 6:452. § (5) bek.]. A későbbiekben ennek megfelelően vizsgáljuk a szerződéskötő (sportszövetség) és a biztosított (sportoló) közötti tájékoztatási és közlési kötelezettséget.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
