Mint az a magyar jogászi közvélemény előtt jól ismeretes, az új Polgári Törvénykönyv kidolgozása rendhagyóan alakult és két különböző tervezet megszületéséhez vezetett: a 2008. márciusában könyvben közzétett ún. Szakértői Javaslathoz1, melyet annak szakértőkből álló készítői a Kormány megrendelésére kezdtek el kidolgozni és magántervezetként fejezték be2, valamint az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) által jegyzett és 2008 májusában az Interneten publikált ún. IRM-Javaslathoz3. Ez utóbbi Parlament előtti megvitatása küszöbön áll. Ha a két tervezetet a hasonlóságok és különbségek után keresve összevetjük és az idevágó irodalmat tanulmányozzuk, feltűnik, hogy a két tervezet közötti eltérések súlyát és mennyiségét az egyes szerzők milyen különbözően ítélik meg. Míg a Szakértői Javaslat kidolgozásában résztvevők az eltéréseket legtöbbször jelentősnek tartják és szakmailag többnyire elvetik4, addig az IRM illetékesei a két tervezet közötti eltérések kisebbítésével az egybeeséseket igyekeznek hangsúlyozni5.
A jelen cikk témáját adó ügynöki és üzletszerzői szerződés megítélése azonban nem lehet vitás. Az ezeket a Szakértői Javaslatban az 5: 308 - 5: 331. §-ok alatt szabályozó részt az IRM Javaslatából 2008 márciusában teljes terjedelemben törölte. A törlés okairól a szakmai közvélemény hónapokig csak találgatni tudott6. 2008 júniusában az IRM illetékes szakállamtitkára azonban adott egy tömör, kétmondatos magyarázatot. Eszerint: "Az IRM Javaslat előkészítői arra az álláspontra helyezkedtek, hogy mivel a Kerügyntv. az önálló kereskedelmi ügynöki tevékenységet megfelelően a közjogi és magánjogi elemeket komplex megközelítésben szabályozza, nem indokolt a hatályos szabályozás kialakult rendjének megbontása. Ezt látszottak megerősíteni a tervezet társadalmi vitája során a biztosítók vagy pl. a brókercégek képviseletében eljárt szakértők észrevételei is." Ezt a kijelentést semmilyen további konkrét érv nem követi, de ugyanígy hiába keresgél az olvasó az észrevételezők szakmai súlyát megalapozó egyéb adatok után is. Nem kerül sor a Szakértői Javaslatban közzétett szabályozás egyes részleteinek vagy egészének értékelésére sem. A szerző azt a nyomban feltoluló, de korántsem mellékes kérdést is megválaszolatlanul hagyja, hogy a kereskedelmi ügynöki törvényt, ha az - komplexitása folytán is - valóban megtartásra érdemes, az IRM miért nem szerkeszti be, úgy ahogy van, a maga Tervezetébe?
Ilyen általános, mindennemű konkrétumot nélkülöző magyarázattal nem tudunk színvonalas szakmai vitába bocsátkozni.
A háttérben meghúzódó, névtelen szakértőkkel folytatott diskurzus sem ígér sok sikert, ennek ugyanis a meddő és spekulatív fejtegetés lenne a veszélye. Jelen cikkben kénytelenek vagyunk ezért arra szorítkozni, hogy bemutassuk egyrészt az üzletszerzői és ügynöki szerződés szabályozására a Kormány által 2002-ben tett megkötéseket, valamint az ezek betartásából szükségszerűen eredő és a Szakértői Javaslatban is megjelenő szabályozási alapkoncepciót, másrészt rámutassunk azon néhány csoportosulás pénzügyi és gazdasági érdekeire, melyeknek a Szakértői Javaslatban foglalt szabályozás elfogadása nyilvánvalóan nem áll érdekében. Végül kitérünk azokra a gazdasági, jogi és fogyasztóvédelmi veszélyekre, melyeket az üzletszerzői és ügynöki szerződés szabályainak az IRM által javasolt Ptk.-ból való kiiktatása hoz majd a jövőben magával.
A Kormány 2002. évi Ptk. koncepciójában az ügynöki és üzletszerzői szerződés Ptk.-ban való újraszabályozására nézve konkrét és részletes megkötéseket tett, melyeket a Magyar Közlönyben is közzétett. A vonatkozó törvényszöveg és annak hivatalos indokolása kidolgozására a szakértőknek adott megbízás akként szólt, hogy ezeket a megkötéseket a törvényszöveg kidolgozása során figyelembe kell venni. A megkötések a következők voltak: Az egyes szerződéstípusok különös szabályainak korszerűsítése címszó alatt kifejtett 1. pont a A "kereskedelmi jogi" szerződéstípusok szabályainak kiépítése, illetve korszerűsítése alatt hangsúlyozta, hogy "az egyes nevesített szerződéstípusok hagyományosan a kereskedelmi (üzleti) forgalomban játszanak kizárólag (vagy elsősorban) szerepet ..Ezek közül a szerződéstípusok közül egyesek szerepelnek ugyan a Ptk.-ban, de szabályaik nem alkalmasak (nem elegendőek) az üzleti élet követelményének kielégítésére; ebben az értelemben tehát változtatásra szorulnak. Más kereskedelmi jogi szerződések nem is jelennek meg a hatályos Ptk.-ban. Ezeket - megfelelő korszerű szabályokkal -be kell építeni az új Kódexbe. Közelebbről ez a következőket jelenti. a) Szabályozni kell - a megbízási szerződés körében a kereskedelmi képviseleti szerződést, amelynek szabályait a 96/653/EGK irányelv alapján az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló 2000. évi CXVII. törvény tartalmazza (a német HGB-ben: 84. és köv. §-ok); - ugyancsak a megbízási szerződés körében a kereskedelmi ügynöki szerződést. Ehhez mintául szolgálhatnak a modernizált kereskedelmi kódexek (pl. a német HGB: 93. és köv. §-ok) vagy a svájci OR (412-418. §-ok). Megjegyzés: A német jogban a két ügynöki forma elhatárolási ismérve az, hogy míg a kereskedelmi ügynök eseti ügyletekre kapja a megbízást, addig a (nem alkalmazott) kereskedelmi képviselő (Handelsvertreter) a vállalkozónak minősülő megbízótól nem alkalmanként, hanem ügyletek meghatározatlan számára kap megbízást közvetítésre és ügyletkötésre."
Ezen túlmutató további követelményeket a Kormány koncepciója a szakértők felé az ügynöki és üzletszerzői szerződésre nézve nem tartalmazott. Különösen nem fogalmazott meg jogpolitikai elvárásokat, azaz nem kérte sem megbízóbarát, sem ügynökbarát, sem fogyasztóbarát szabályozás megalkotását. A szakértői csoport mindebből arra következtetett, hogy az egyetlen etikus jogalkotói cél csakis a mindhárom fél (megbízó, ügynök, ügyfél) jogi és gazdasági érdekeire egyaránt kielégítően figyelemmel levő, kiegyensúlyozott szabályozás megalkotása lehet. Ennek során, amennyiben a Kerügyntv. szabályozása nem bizonyulna kielégítőnek, a legfejlettebb és az EU szabályozást legsikeresebben adaptáló nemzeti szabályozások kellenek a példaképek legyenek. A megfogalmazott elvárásokból és a hivatkozott §-okból az is nyilvánvalóvá vált, hogy a folyamatos közvetítőre (más néven kereskedelmi képviselőre vagy üzletszerzőre) és az eseti közvetítőre (ügynökre, más néven alkuszra vagy brókerre) vonatkozó szabályoknak ugyan egy helyen kell megjelenniük, de a kétféle közvetítő közötti különbségeknek a törvényszövegben is kézzelfoghatókká kell válniuk.
A szabályozásra vonatkozó törvényszöveg-tervezet és annak hivatalos indokolása 2006 tavaszára elkészült és 2006 novemberében könyv formájában Törvénytervezet az ügynöki szerződés és az üzletszerzői szerződés szabályaihoz: Javaslat a Ptk. szabályozására és indokolására címen külön könyvben7 publikálták. Az új szabályozás tervezete az aktuális jogfejlődésre, különösen a Legfelsőbb Bíróság időközben közzétett ítélkezési gyakorlatára figyelemmel e folyóirat hasábjain elemzésre8 és pozitív méltatásra9 került. A Szakértői Javaslatban az ügynöki és az üzletszerzői jog törvényi szabályai az V. Könyv (Kötelmi jog) Harmadik Rész (egyes Szerződések) III. Cím (A megbízási típusú szerződések) IV. fejezetében, "Az ügynöki szerződés" (5:308-315. §) és "Az üzletszerzői szerződés" (5:316-331. §) címszavak alatt külön-külön lettek elhelyezve10. Ezzel a Szakértői Javaslat a Kormány 2002. évi Koncepcióját követve az eseti közvetítői és a folyamatos közvetítői szerződést ugyan egy helyütt szabályozza, de tartalmilag külön is választja. A Szakértői Javaslat szabályai az eseti közvetítői szerződést "ügynöki szerződés"-nek nevezik, a folyamatos közvetítői szerződést pedig "üzletszerzői szerződés"-nek. A folyamatos közvetítői szerződést jelenleg szabályozó Kerügyntv. normáit a Szakértő Javaslat az üzletszerzői szerződés szabályaiba iktatta be akként, hogy egyben a jogharmonizációs deficiteket is kiküszöbölte.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
