Az Európai Unió jelenlegi állapotában a világ egyik legjelentősebb gazdasági integrációja, területe 4 324 782 négyzetkilométer, amely jelenleg 27 (Utoljára, 2007. január elsejével Bulgária és Románia csatlakozott az EU-hoz.) államot foglal magában, ahol a lakosság száma meghaladja az 500 milliót.[2] Az európai államok integrációját[3] 1957-ben Németország, Franciaország, Olaszország és a Benelux államok azóta többszörösen módosított4 alapító szerződése (a Római Szerződés, vagy EK Szerződés) hozta létre.[5] Jelenleg 2009. december 1-jétől az integráció hivatalos megnevezése Európai Unió, mely terminológia kihat az Unió szervezetét és működését meghatározó szerződésekre is[6] (EUSz., EUMSz. = Lisszaboni Szerződés). A fentiek ellenére a "közösségi" szóhasználat nem kifogásolható. Szintén nem kifogásolható az, hogy az EU korábbi jogi szabályozása tekintetében a Római Szerződés (R. Sz.) terminológia alkalmazása.
A versenyjog tartalma, a verseny érvényesülése a társadalom gazdasági irányításától, a gazdaság működését meghatározó rendszertől függ.[7] A gazdaságirányítási rendszerek mindig is meghatározták a versenyjog tartalmát. A gazdasági életbe való beavatkozásnak számos elméleti megközelítése van, amelyek nemcsak versenyjog (versenyelméletek), de a szellemi alkotások szempontjából is fontosak. A számos versenyjogi iskola[8] versenyelméletei közül az alábbiak említendők[9]: klasszikus elmélet, tökéletes verseny elmélete, Harvard Iskola, dinamikus elméletek, Freiburgi Iskola, Chicago Iskola, működőképes verseny elmélete, támadható piacok elmélete, Post Chicago Iskola.[10]
A szellemi alkotások tekintetében a közgazdaságtan művelői számos elméletet dolgoztak ki, Adam Smith szabad versenyen alapuló klasszikus versenyelméletétől[11], az árelméleten keresztül a Chicago és Post Chicago iskoláig.
A klasszikus versenyelmélet szerint a versenyre a tisztesség, korrektség, az állami beavatkozás meg nem engedettsége és a szabad verseny jellemző.[12] Az EK-Szerződés is tartalmazza a szabad verseny posztulátumát.[13]
A szellemi alkotások szabályozására a működőképes verseny elmélete, a Harvard Iskola[14] és a Chicago Iskola gyakorolta talán a legjelentősebb hatást.
Az elmélet szerint, amíg a vállalkozás hatékony és nem él vissza a piaci helyzetével, a piac szerkezetének vizsgálata nem lényeges kérdés. A szellemi tulajdonjogok rendeltetésszerű gyakorlása nem tekinthető versenyjogi korlátozás alá eső tevékenységnek. A hatékonyság alapján különbséget lehet tenni jó és rossz monopólium, valamint pozitív és negatív hatású kartell között.[15]
Nézetük szerint egy iparág eredményessége az abban tevékenykedő vállalkozások magatartásának a függvénye, amely magatartást viszont a piac szerkezete határoz meg. A piac szerkezetére az ellentétes oldalakon megjelenő szereplők döntő befolyást gyakorolnak. Ebben objektív tényezők (nyersanyagok, a technológia fejlettsége, növekedési ráta) jelentős szerepet játszanak. Ezeket az állami szabályozás jelentősen befolyásolja. Ők a működő verseny megvalósítását látják elsődlegesnek.
A Harvard Iskola monopóliumellenes álláspontot képvisel, képviselői fontosnak tartják a versenyjogi szabályozást és az állami beavatkozást a gazdasági életbe.[16]
A Harvard Iskola Magyarországon is hatott a versenyjognak a szellemi alkotások hasznosításával kapcsolatos szerződések szabályozására. Ide sorolhatók az alábbi kérdéskörök: a tisztességtelen szerződések, kartelltilalom alá eső licencia szerződések, erőfölényes helyzetek visszaszorítása, tisztességtelen árképzés tilalma, diszkrimináció tilalma és a licencia adás megtagadásának tilalma.
A Harvard Iskola nézetrendszere támogatta a szellemi alkotások kidolgozása és értékesítése szempontjából fontos K+F szerződések kötését.[17]
A Chicago Iskola szerint a versenypolitika egyetlen világos célja a maximális gazdasági hatékonyságra való törekvés.[18] Az esetek döntő többségében a vállalkozások kartelljellegű és kizárólagos (másokat kiszorító) üzleti gyakorlatát úgy tekintik, hogy azt a gazdasági hatékonyság követése motiválja és legitimálja.[19]
- 210/211 -
Az Iskola nézete szerint semmi ok sincs arra, hogy a monopóliumok létrejöttét megakadályozzák. Nézetük szerint a piacra lépési akadályok megszüntetése elégséges az egészséges piaci struktúra létrehozásához.
Az Iskola legradikálisabb képviselői a versenyjog, mint versenykorlátozó eszköz eltörlése mellett szálltak síkra.
A vállalati koncentrációt (felvásárlások, fúziók) megengedettnek tartják, mivel szerintük javítják a vállalati hatékonyságot és az általános jólétet.[20]
Mivel az Iskola kiemelt jelentőséget tulajdonít a verseny hatékonyságnövelő funkciójának, csak akkor lát okot állami beavatkozásra, ha a verseny fenntartásához fűződő érdek lényegesen sérül.
A Chicago Iskola Vörös Imre szellemes megközelítése szerint az alábbi szlogenbe foglalható: "Kevesebb állam, több verseny, nagyobb gazdasági hatékonyság, a fogyasztók jobb kiszolgálása".[21]
A Chicago Iskola kifejezetten ösztönöz a hatékony kutatási fejlesztési tevékenységre, a szabadalmaztatásra, az innováció eredményeinek iparjogvédelmi oltalmára, a minél eredményesebb és minél szélesebb körű kizárólagos licencrendszerek létrehozására.
Versenypolitikának tekinthető általában a gazdaságpolitikának azon része, amely magában foglalja a piac- és versenyviszonyok befolyásolására irányuló nézeteket és intézkedéseket[22].
Az Unió versenypolitikája egyrészt stratégiát és cselekvési programot, másrészt olyan jogi szabályozás előkészítését foglalja magában, amelyeknek célja, hogy olyan rendszert hozzanak létre és tartsanak fenn, amely az Unió belső piacán folyó versenyt megóvja a torzításoktól.[23]
A versenypolitika már a kezdetektől, azaz 1958-tól fogva kizárólagos hatáskörű központi politikaként működött az európai integrációban[24].
A versenypolitika központi szerepe azzal indokolható, hogy az európai integráció létérdeke a gazdasági verseny fenntartása, amely
- mozgatója az innovációnak és a technikai fejlődésnek és ezáltal a gazdasági növekedésnek és a társadalmi jólétnek, továbbá
- érvényesülése a fogyasztók alapvető érdeke, hiszen a verseny teszi lehetővé, hogy a fogyasztók a termékeket és szolgáltatásokat a legjobb feltételekkel vásárolhassák meg[25].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
