A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. 2010-ben adta ki Dr. Decastello Alice által írt "Mediáció az egészségügyben" című könyvet, melynek kéziratát a szerző 2010. február 01. napjával zárt le. A könyv tudományos megalapozottsággal - sokrétű, konkrét gyakorlati tapasztalatra is alapítva - dolgozza fel a mediációban rejlő lehetőségeket az egészségügyi szolgáltatások kapcsán keletkezett konfliktusok gyors, olcsó, peren kívüli rendezésére. Ennek a témának ilyen átfogó, precíz kidolgozására a recenzió tárgyát képező könyv megjelenéséig nem került sor a jogirodalomban. A jogszabályi függelékkel együtt 240 oldal terjedelmű könyv rangját a szerző személyén kívül emeli az a tény is, hogy azt prof. dr. Kengyel Miklós tanszékvezető egyetemi tanár és prof. dr. Bajnóczky István egyetemi tanár lektorálták.
A könyv aktualitását jelenti az, hogy az egészségügyi szolgáltatókkal szembeni kártérítési perek (hétköznapi nyelven szólva: műhiba perek) száma egyre növekszik, ami az egészségügyben uralkodó állapotok természetes következménye. Nap, mint nap halljuk és tapasztaljuk az egészségügy alulfinanszírozottságát, az egészségügyi dolgozók pályáról való elvándorlását, vagy külföldre távozását, a kórházak rossz felszereltségi állapotát és egyes egészségügyi intézmények csőd közeli helyzetét. Ugyanakkor tapasztalható az is, hogy a gazdasági válság következtében a társadalom jelentős része elszegényedett, napi megélhetési gondokkal küzd. A betegeknek sokszor a szükséges gyógyszerek megvásárlása is lehetetlenné válik. Mindezek következtében a társadalomban a feszültség egyre nő, ami az egészségügyben a konfliktus helyzetek megszaporodásához vezet. Ezeknek a nem kívánatos konfliktus helyzeteknek a jelenleginél kultúráltabb, olcsóbb, gyorsabb rendezési lehetőségére hívja fel a figyelmet a szerző, amikor művében a Magyarországon igénybe vehető egészségügyi közvetítői eljárást - más országok konfliktuskezelő módszereivel is összehasonlítva - precízen feldolgozza.
Ez a mű nem csak az orvosi, és a jogászi szakma gyakorlóihoz szól, hanem mindenkihez, aki az egészségügyi szolgáltatókkal kapcsolatba kerül, mert közérthetően tájékoztat a szolgáltatást igénybevevők és a szolgáltató egészségügyi intézmények jogairól, kötelességeiről és a vitarendezés lehetséges módjairól.
A könyv bevezető részében a szerző utal arra, hogy az elszaporodó konfliktus helyzetek megelőzése, illetve feloldása érdekében egyre inkább szükség van a külföldön már jól bevált konfliktus megoldó technikák magyarországi elterjedésére. Szakítani kell a magyar társadalmat jellemző azon jogi kultúrával, mely a konfliktus megoldások eszközeként korábban gyakorlatilag csak a peres eljárást tartotta elfogadhatónak.
A szerző felhívja a figyelmet az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. tv. 34. §-ra, mely lehetővé tette a beteg és az egészségügyi szolgáltató között felmerülő jogviták peren kívüli megoldását azáltal, hogy együttesen kezdeményezhetik a jogvita közvetítői eljárás keretében történő rendezését, mely eljárásnak a részletes szabályait a 2000. évi CXVI. tv. tartalmazza.
A magyarországi egészségügyi közvetítői eljárással foglalkozó rész előtt a könyv az alternatív vitarendezés fajtáival foglalkozik. A peres eljárással történő vitarendezés és a mediáció útján történő vitarendezés összehasonlításával rámutat ez utóbbi számos előnyére. Kiemeli többek között a mediációs eljárás gyorsaságát, költségtakarékos voltát, kiszámíthatóságát, továbbá azt, hogy ebben az eljárásban maguk a felek egyeznek meg a közvetítői személyében, valamint, hogy a vita ilyen módon történő rendezése során nincs vesztes, ugyanis amennyiben a vita megállapodással zárul, akkor a felek önként kölcsönösen engednek álláspontjukból és így egyik fél sem érzi magát vesztesnek. Ennek az eljárásnak további előnyeként mutat rá a szerző arra is, hogy a vitában érintett felek a saját maguk által létrehozott megállapodást nem kényszernek érzik, éppen ezért a megállapodásban foglaltakat be is tartják.
A magyarországi közvetítői eljárásról szóló fejezetben különös figyelmet érdemel a betegjogok sérüléseinek okait taglaló szociológiai jellegű probléma megközelítés. Ebben a részben ismerteti a szerző a betegjogok európai chartáját. Itt került bemutatásra az egészségügyi törvény által nevesített tíz betegjog. (egészségügyi ellátáshoz való jog, emberi méltósághoz való jog, kapcsolattartás joga, intézmény elhagyásának joga, tájékoztatáshoz való jog, önrendelkezéshez való jog, az ellátás visszautasításának joga, egészségügyi dokumentáció megismerésének joga, orvosi titoktartáshoz való jog, orvosi kezelések ellátásával kapcsolatos panasz kivizsgálásának joga) Ugyancsak ebben a részben foglalkozik a szerző rendkívüli jogi precizitással a Ptk. 339. § (1) bek.-ben szabályozott kártérítési felelősség négy együttes feltételével: a jogellenességgel, a felróhatósággal, a kárral, továbbá a kár és a károkozó magatartás összefüggésével.
Ezeknek a kérdéseknek a tárgyalása után tér rá a
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
