Nagy örömmel írok rövid bevezetőt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának 'Iustum Aequum Salutare' címen induló tudományos folyóiratához, amit a Kar alapításának 10. évfordulója alkalmából bocsát útjára.
Jóllehet a Kar - ha nem számítjuk Pázmány és Lippay bíboros-érsekek többszáz éves örökségét - mindössze tíz éves múltra tekint vissza, ez nem jelenti azt, hogy az oktatásban és kutatásban ne törekedne a legmagasabb színvonal elérésére, mind a hazai, mind nemzetközi viszonylatban. Ennek elvitathatatlan jele és kézzelfogható eredménye ezen induló, tudományos folyóirat, amelynek folyamatos megjelenése és tudományos igényessége nélkül elképzelhetetlen az intézményi fejlődés és a kutató egyetem.
Az ünnepi szám tanulmányainak szerzői nemcsak kimagasló tudással megáldott szakemberek, hanem olyan példamutató személyiségek is, akik példát és bátorítást adhatnak Karunk fiatalabb oktatóinak és a hallgatóknak is, hogy lépjenek nyomdokaikba.
A saját gondolatok, szempontok s ezek tudományos megalapozása - amint ez a folyóiratban is tükröződik - kezdetét jelentheti egy jövőbeni 'pázmányos' jog- és államtudományi műhelynek, amely a maga sajátos küldetéséből fakadó elkötelezettséggel gazdagíthatja a magyar, s ugyanakkor a nemzetközi jogtudományt is, különös tekintettel az Európai Unióra.
Beköszöntőm zárszavaként, engedjenek meg egy utolsó gondolatot, amellyel útjára bocsátom ezt az ünnepi számot. Katolikus Egyetemünk egyházi küldetéséből következik, hogy bár a legmagasabb tudományos színvonalra kell törekednie, a tudomány nem öncél számára, hanem eszköz és út, amely által szolgálni akarunk minden embert, hogy Egyetemünkön, Egyházunkban és Hazánkban mindinkább megtapasztalható legyen Isten Országa, amelyben "Az igazság és a hűség találkoznak, az igazságosság és a béke megcsókolják egymást" (Zsolt 85,11).
Budapest, 2005. augusztus 31.■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző rektor.
Visszaugrás
