A Szegedi Tudományegyetem európai hírű jogászprofesszora Nagyváradon született. Apja jogakadémiai tanár Nagyváradon. Személyi Kálmán édesapja hivatását követve 1907-ben szerez állam- és jogtudományi doktorátust. Ezt követően ügyvédi vizsgát tesz és ügyvédi gyakorlatot folytat Budapesten. Itt jelenik meg első munkája 1915-ben "A névjog" címmel. A névviselés és a névjog kérdéskörével behatóan foglalkozik, "A név nem része a személyiségnek, rajta kívül áll. A név nem egyéniesít mert az egyéniség nélküle is önálló és perfekt, hanem az egyéniség megjelölésére szolgáló eszköz"[2] Ezt követően 1915-19-ig Nagyváradon jogakadémiai tanár. Magántanári habilitációs munkáját 1918-ban Pozsonyba nyújtja be, majd Pozsony elszakítását követően Budapesten 1921-ben nyilvánítják egyetemi magántanárrá. Ebben az időszakban katedrához nehezen jut, Budapesten 1928-tól a római jogi tanszéken fejt ki helyettesítést. 1938-ban a Szegedi Tudományegyetemre nevezik ki nyilvános rendes tanárnak, valamint a római jogi tanszék vezetőjének 1940-ig. 1940-től 1945-ig Kolozsváron vezeti a római jogi tanszéket, majd ismét Szegedi Tudományegyetemen folytatja a római jog oktatását 1945-től, de betegsége miatt azonban az oktatásban már alig tud részt venni. 1946. augusztus 13-án hunyt el Szentesen.
Személyi Kálmán korának művelt jogászprofesszora volt, németül, franciául, olaszul és angolul beszélt, amely lehetővé tette számára, hogy lépést tartson a nemzetközi római jogi szakirodalommal. Fontos kiemelni az interpolatio kutatási módszerrel foglalkozó munkáját, amely 1929-ben jelent meg. Pólay Elemér hangsúlyozza, hogy az interpolatio módszer mélyreható elemzését a magyar jogi romanisztikában nemcsak, hogy egyedül Személyi Kálmán adta, hanem az interpolációs kutatómódszer zászlóvivője is volt egyben.[3] Művében nemcsak az interpolatio kérdéskörével ismerkedhetünk meg, hanem részletes oktatástörténeti képet is kapunk az ókori jogi főiskolákról, azokról a műhelyekről, ahol a jogkönyveket másolták, a császárság utolsó két évszázadának kulturális viszonyairól, a jogkönyvek középkori elterjedéséről, azok megóvásáról és a másolási hibák lehetőségeiről is.[4] Művében Személyi a jusztiniánuszi jogot látszik előnyben részesíteni és olyan megállapításokat tesz, amelyek napjainkban is kiemelkedő jelentőséggel bírnak.
A keresztény eszmék hatása a római kötelmi jog kifejlődésére c. tanulmányában Személyi Kálmán egyedülállóan jeleníti meg és juttatja kifejezésre a keresztény gondolatokat a római jogban: "[...] a római jog tudománya nem is állhat meg, mert az interpolatiós kritika és a kereszténység hatásának kutatása új értékelést indított meg [...][5]" - hangsúlyozza Személyi.
Molnár Imre tanulmányában kiemeli, hogy Személyi gondolkodásmódja szerint az aequitásból kifejlődő humanitas, mint filozófiai kategória alkalmazása idézte elő a döntő változásokat, a joggal való visszaélés tilalma (Just. Inst. 1, 8, 2) a keresztény erkölcs hatására jöhetett csak létre, hiszen a "pogány jog" ilyen megközelítésben nem foglalkozik a jogalannyal.[6]
Két fontos oktatási jellegű munkáját is fontos megemlíteni. 1932-ben jelent meg Nyíregyházán a Római jogi I-II. tankönyve, amelynek széleskörű elterjedését elsősorban Marton Géza korábban megjelent népszerű tankönyve akadályozta. A Marton tankönyv mellett azonban a kor legszínvonalasabb tankönyve volt. Személyi következő munkája Kolozsváron jelent meg 1941-ben a "Szemelvények és gyakorlati feladatok a római jogból" címmel. Személyi ezzel a római jogesetgyűjteményével a gyakorlati nevelés érdekében minden hallgatót be kívánt a munkába vonni. Hosszú időn keresztül egyetlen, az oktatásban jól hasznosítható anyag volt. Ahogyan Kiss Mór kortárs egyetemi tanár fogalmazott Személyi tankönyvéről: "Szerzője ugyanis - és erre már itt eleve rá kívánunk mutatni - szerencsésen megtalálta azt a módozatot, mely mellett a római jogi gyakorlatok a jogi tanrendszerünk szerint az első évfolyamon hallgatandó római jogi élőadásokkal párhuzamosan, és pedig e tantárgy összes hallgatói javára, eredményesen értékesíthetőkké válnak."[7] Személyi maga is hozzászólt Kiss Mór részletes elemző munkájához, amelyet a "Szemelvények és feladatok római jogi gyakorlatokhoz" c. tankönyvéhez fűzött "A jogászifjúsággal több mint 20 éve tartok állandóan római jogi gyakorlatokat és e téren szerzett tapasztalataimat értékesítettem a "Szemelvények és feladatok" kiadásával, másrészt hozzá óhajtottam járulni a jogászképzés átalakításának előkészítéséhez. Megtisztelő, hogy a római jognak és
- 62/63 -
a jogászképzésnek olyan régi, nagyhírű tudósa, mint Kiss Mór, szerény munkámmal foglalkozott."[8]
Végezetül mindenképp érdemes megemlíteni az 1943-ban Kolozsváron kiadott, a római jog vétkességi fokozatairól írott művét. Személyi Kálmán ezen műve összegzi a római jogi felelősségi rendszert, valamint vázolja annak vitás kérdéseit, a szubjektív és objektív felelősségi kategóriákat. Személyi Kálmán ebben a művében a kor külföldi és hazai szerzőinek az álláspontját ismerteti. Ahogyan Molnár Imre fogalmaz tanulmányában Személyi Kálmán ezekből hozza létre a maga rendszerét, amelyben általánossággal fogadja el Marton,
Visky, Kiss Barnabás nézeteit a dolus, culpa, custodia vonatkozásában.[9]
Személyi Kálmán főbb művei:
- A névjog (Budapest, 1915)
- A solutio jogi természetéről (Budapest, 1919)
- Az interpolatios kutató módszer (Pécs, 1929)
- A Római jogi I-II. tankönyve, (Nyíregyháza, 1932)
- Keresztény eszmék hatása a római kötelmi jog fejlődésére (Szeged, 1939)
- Szemelvények és feladatok római jogi gyakorlatokhoz (Kolozsvár, 1941)
- Vétkességi fokozatok értékelése a római jogban (Kolozsvár, 1943) ■
JEGYZETEK
[1] Életrajzi források: Molnár Imre: A római jog professzorai, ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS DE ATTILA JOZSEF NOMINATAE, IURIDICA ET POLITICA, Tomus LVII., Fasciculus 6, p. 7-8. (a továbbiakban Molnár Imre).
[2] Személyi Kálmán: Névjog, Budapest, 1915.
[3] Pólay Elemér: A római jog oktatása a két világháború között Magyarországon (1920-1944), ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS DE ATTILA JOZSEF NOMINATAE, JURIDICA ET POLITICA, Tomus XIX., Fasciculus 2., p. 14.
[4] Molnár Imre: p. 7.
[5] Személyi Kálmán: Keresztény eszmék hatása a római kötelmi jog kifejlődésére. Szeged, 1939. 70. 1.
[6] Molnár Imre: p. 7.
[7] Dr. Kiss Mór: A római jog gyakorlatok jelentősége a jogi oktatásban, Az erdélyi Múzeum Egyesület Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztályának Értekezései, 1943., p. 3.
[8] Dr. Személyi Kálmán: A római jog gyakorlatok jelentősége a jogi oktatásban. Az erdélyi Múzeum Egyesület Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztályának Értekezései, Hozzászólások 1943., p. 12.
[9] Molnár Imre: p. 8.
Visszaugrás
