https://doi.org/10.59851/jk.81.02.3
Az előkészítő ülésnek hangsúlyos szerepe van a büntetőeljárásban, nem csak a beismerés lehetősége, de a későbbi bizonyítási eljárás meghatározása szempontjából is. A vádnak és a védelemnek itt szükséges megtennie bizonyítási indítványait, az előkészítő ülést követően indítványozott bizonyításnak pedig már további többlet-feltételeknek kell megfelelniük, ellenkező esetben ugyanis a bíróság akár érdemi indokolás nélkül is elutasíthatja azokat. Jelen tanulmány célja, hogy egy empirikus vizsgálat tapasztalatain keresztül bemutassa az előkészítő ülés - fentiekre vonatkozó - új szabályainak érvényesülését a gyakorlatban.
Tárgyszavak: büntetőeljárás, előkészítő ülés, bizonyítási indítványok, védő, empirikus kutatás
The preparatory trial plays a significant role in criminal proceedings. This is not only because it offers the accused the opportunity to confess their guilt and the crimes they committed, but also because it is where the defence attorney and the prosecutor propose their evidence. In later phases of the procedure, the court can reject any other proposals if the additional conditions are not met, without providing substantive reasoning. This study aims to examine the practice of this legal institution, based on the findings of empirical research.
Keywords: criminal procedure, preparatory trial, proposing evidence, attorney, empirical research
A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) előkészítő ülésre - és azon belül is a bizonyítási indítványokra - vonatkozó új szabályainak célja az eljárás elhúzódásának elkerülése azáltal, hogy törekedjen megakadályozni a bizonyítási indítványok késlekedve történő előterjesztését, hogy így időben és érdemben is nagyságrendileg tervezhető tárgyalási bizonyítást vetítsen előre.[1] Mivel a bizonyítás mozgatórugói az ügyész, a terhelt és a védő,[2] az új rendszer nemcsak a bíróságtól, de a védelemtől és vádhatóságtól egyaránt új szemléletet kíván, amelynek előterébe a perkoncentrációt helyezi.[3] Az előkészítő ülés ezen funkciójának érvényre juttatásához pedig elsősorban a bizonyítás indítványozására, bizonyítékok kirekesztésére vonatkozó indítványokkal kapcsolatos szabályok, illetve a valósnak elfogadott tények megjelölése kapcsolódik, melyek közül jelen tanulmány az előző kettővel kíván részletesebben foglalkozni. A bizonyítás indítványozására - illetve bizonyíték kirekesztésére - vonatkozó új szabályozás szempontjából a Be. 520. § bekezdése tekinthető a leglényegesebbnek. Ennek (5) bekezdése adja meg ugyanis a bizonyítási indítvány érdemi indokolás nélküli elutasításának lehetőségét. Ennek értelmében a bíróság érdemi indokolás nélkül elutasíthatja a Be. 520. § (1)-
(3) bekezdés rendelkezéseivel ellentétesen előterjesztett, bizonyítás lefolytatására vagy bizonyíték kirekesztésére vonatkozó indítványt, ha az indítványozott bizonyítás a tényállás tisztázásához nem szükséges. Ez a bekezdés szoros összefüggésben van továbbá a törvényszakasz következő, (6) bekezdésével is, amely a rendbírság alkalmazásának lehetőségét adja meg a bíróság számára. Jelen tanulmányban azonban elsősorban az (5) bekezdés alkalmazásával kapcsolatban felmerülő kérdésekkel és gyakorlattal foglalkozom, különösen abból a szempontból, hogy az érdemi indokolás nélküli elutasítással mint lehetőséggel milyen gyakorisággal és milyen módon élnek a hazai bíróságok, azaz mennyire gyakori az, hogy a bíróság különösebb magyarázat nélkül utasít el egy indítványt az új törvényi lehetőségre hivatkozással, illetve hogyan jelenik ez meg az ügydöntő határozatokban. A gyakorlat alakulását egy empirikus kutatás eredményeinek kiértékelése révén kívánom bemutatni, amelynek megvizsgálásához azonban elengedhetetlen a kódex hatálybalépése óta keletkezett, s a gyakorlati szempontokat is feldolgozó szakirodalmi munkák áttekintése.[4]
Mindazon túl, hogy a Be. az előkészítő ülés újraszabályozásával már a tárgyalás előtt nagyobb védői aktivi-
- 71/72 -
tást és körültekintőbb felkészülést tesz szükségessé,[5] a Be. fentebb ismertetett újításaival kapcsolatban már azok bevezetésekor, illetve azóta is folyamatosan aggályoknak adott hangot a jogalkalmazó, elsősorban pedig - talán teljesen érthető módon - a védelem oldala. A legtöbb ellenző vélemény szerint ugyanis az új szabályozás aránytalan terhet ró a védőre, figyelmen kívül hagyva annak iratmegismerési lehetőségeit az előkészítő ülést megelőzően, az indokolás nélküli elutasítással fenyegetés, illetve a szankcionálás lehetősége pedig egyes bizonyítási taktikák kialakításának ellehetetlenítését eredményezik, hiszen rákényszerítik a védelmet, hogy az minden bizonyítékát fedje fel már az előkészítő ülésen. Az iratmegismerés és a rendbírság kapcsán Bánáti János fogalmazott meg részletes kritikát. Az előkészítő ülésre való felkészüléssel kapcsolatban megjegyzi, hogy véleménye szerint a törvényi kötelezettség teljesítése a védelem számára eleve akadályba ütközhet, hiszen a védő felkészülése az előkészítő ülés időpontjáig nem biztosítható teljeskörűen. A rövid határidők miatt az ügy iratainak hiánytalan megismerése és azok alapján a bizonyítási indítványokról való megfelelő döntés meghozatala képtelen elvárás, különösen a többvádlottas, több ezer oldalas nyomozati irattal rendelkező ügyek esetében. Ebben a vonatkozásában pedig már nemcsak, hogy rámutat a bizonyítási taktika kialakításának és az iratmegismerés lehetőségének természetes kapcsolatára, de egyenesen "fegyveregyenlőtlenségről" beszél, kiemelve, hogy egyedül a nyomozást és a vádelőkészítő szakaszt teljes mértékben ismerő ügyésztől várható el ténylegesen, hogy a bizonyítási indítványok előterjesztésével ne késlekedjen.[6] Azt pedig csak remélhetjük, hogy nem sűrűn igazolódik be az az egyik már igencsak korán felmerült aggály, mely szerint előfordulhat az is, hogy a védelem a rendbírságtól tartva majd nem mer bizonyítási indítványt előterjeszteni, s így akár a tényállás tisztázásához szükséges bizonyíték indítványozása is elmarad.[7]
A bizonyítási indítványok előterjesztésének idejével kapcsolatban Bérces Viktor idézi Fenyvesi Csaba gondolatait: szerinte ugyanis "nem ajánlatos a már nyomozási szakban megalapozottnak tűnő indítványokat a bírósági szakra hagyni, mivel egyrészt az időmúlás nem kedvez a bizonyítékoknak, másrészt a vádemeléssel újabb hatóság látja felelősségre vonhatónak a terheltet, ami szintén nem kedvez a védelemnek, hiszen befolyásolhatja a bíróságot is."[8] Ugyanakkor ezzel kapcsolatban Bérces Viktor megjegyzi, hogy "e megállapításoknak általánosságban igazat lehet adni, de azt se tévesszük szem elől, hogy a védőnek elsősorban nem a nyomozó hatóságot, hanem a bíróságot kell meggyőznie jogi álláspontjáról. Ehhez viszont gyakran az szükséges, hogy a védő az adott bizonyítási indítványt (például a tanú kihallgatását) a megfelelő eljárási szakra »tartogassa«."[9] Bánáti János ugyanezzel kapcsolatban kiemeli, hogy a törvény a védőt egyoldalúságra kötelezi, s így arra, hogy a védekezési eszközöket kizárólag a terhelt érdekében használja fel. Ebből a felfogásból pedig véleménye szerint nem következhet más, mint hogy a védő az esetleges indítványainak előterjesztését függővé tegye a vád, illetve az eljárás többi szereplőjének indítványaitól, s így végső soron attól, hogy azok hatására milyen módon, illetve milyen irányban fejlődik az eljárás.[10] Emiatt is tartja szükségesnek annak eljárásjogi elismerését, hogy a védő igenis jogosult legyen a terheltnek megfelelő időben előterjeszteni a bizonyítási indítványát.[11] Ibolya Tibor pedig - az ellenkező oldal szempontjait figyelembe véve - az ügyészségre hárított felelősséget elsősorban az állami büntetőhatalom érvényesülésével hozza összefüggésbe: szerinte az ügyész kudarca a büntetőeljárásban ugyanis valójában az állam büntetőjogi igénye érvényesítésének a kudarca is, s így "az előkészítő ülésre akár betegség vagy más okból váratlanul "beeső", az ügyet ismerő ügyész helyett eljáró másik ügyész bizonyítási indítványának elmaradása az állam büntetőigényének a csorbítása. A hatályos Be. ezt a felelősséget - kellően megalapozott nyomozás és/vagy vádirati bizonyítási indítványok hiányában - gyakorlatilag az előkészítő ülésen jelen lévő ügyészre telepíti."[12] Rámutat ugyanakkor, hogy ez ugyanúgy igaz a másik oldalon eljáró védő esetében is, hiszen annak "tevékenységében szintén van mögöttes állami érdek; a vádlottak hatékony védelemhez fűződő joga az államnak is érdeke, hiszen az államnak garantálnia kell, hogy alaptalanul senkit ne ítéljenek el."[13] Meg kell említeni továbbá azt a szempontot is, hogy a bizonyítási indítványok új szabályozásával elérni kívánt eljárásgyorsítás már önmagában is ellehetetlenítheti az időmúlás védői oldalról történő kihasználását: Csontos Laura a 2021. január 1-én hatályba lépett módosításokkal, így többek között az előkészítő ülésen megtehető beismerés részleges újra-szabályozásával kapcsolatban mutatott rá azon szempontokra, amelyek arra késztethetik a terheltet, hogy
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
