Az EK elektronikus hírközlési tevékenységre vonatkozó szabályozásának (EK hírközlési szabályozás)1 központi eleme a nemzeti szabályozó hatóságok (NSZH) által lefolytatott piacelemzési eljárás. A Keretirányelv 16. cikke szerint a NSZH-knak elemezniük kell a Bizottság által ajánlás2 formájában meghatározott elektronikus hírközlési piacokat. A piac elemzése annak megvizsgálásából áll, hogy az adott érintett piacon hatékony-e a verseny.3 A piacon abban az esetben hatékony a verseny, ha azon nincsen jelentős piaci erővel (JPE)4 rendelkező vállalkozás. Amennyiben az érintett piacon egy vagy több vállalkozás JPE-vel rendelkezik, a verseny nem hatékony.5 Amennyiben a NSZH megállapítja, hogy a piacon hatékony a verseny, nem vezethet be, illetve nem tarthat fenn a különös irányelvekben foglalt szabályozó kötelezettségeket, illetve amennyiben már léteznek szektorspecifikus szabályozó kötelezettségek, a NSZH köteles ezeket az adott érintett piacon lévő vállalkozások tekintetében megszüntetni.6 A contrario, amennyiben a NSZH megállapítja, hogy egy érintett piacon nem hatékony a verseny, meghatározza az e piacon jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozásokat, és az ilyen vállalkozások számára a különös irányelvekben foglalt konkrét szabályozó kötelezettségeket állapít meg, illetve a már létező ilyen kötelezettségeket fenntartja vagy módosítja.7
Az európai szinten konzisztens szabályozói gyakorlat kialakítása, valamint az új keretszabályozás részét képező irányelvek egységes alkalmazása céljából a nemzeti szabályozó hatóságok (NSZH) kötelesek együttműködni más NSZH-kkal, valamint a Bizottsággal.8
Az együttműködés keretei között - különösen annak érdekében, hogy a tagállami szinten hozott döntések ne legyenek káros hatással az egységes piac megvalósulására, illetve az Európai Közösségnek a Római Szerződésben foglalt egyéb céljai elérésére - a NSZH-k kötelesek bizonyos, a fenn vázolt piacelemzési eljárással kapcsolatos intézkedéseik tervezetét a Bizottságnak és más NSZH-knak bejelenteni.9
A Keretirányelv 7. cikke "Az elektronikus hírközlési belső piac konszolidációja" címmel szabályozza a NSZH-k által bejelentendő intézkedés-tervezetek körét, az eljárás menetét, a Bizottság által elfogadható aktusokat, valamint azok jogkövetkezményeit. A Keretirányelv 7. cikke szerinti eljárás (a 7. cikk szerinti eljárás) elnevezésére a "közösségi konzultációs" vagy "konszolidációs"10 eljárást használja a szakirodalom. A 7. cikk szerinti eljárás az EK hírközlési szabályozásának hatálybalépésének napjától, azaz 2003. július 25-étől kezdve működik a gyakorlatban.
A jelen cikk az eljárás szabályait, valamint az eljárás gyakorlati működésének körülbelül első két évének, a bejelentett és a Bizottság által összegzett több mint 240 ügynek az eljárási tapasztalatait foglalja össze.11 A 2. rész vizsgálja a bejelentendő intézkedés-tervezetek körét. A 3. rész áttekinti az eljárás menetét, valamint az eljárás során hozható bizottsági aktusokat. A 4. rész foglalkozik az eljárás során hozott bizottsági aktusok megtámadhatóságával. Az 5. rész végszó formájában összegzi a 7. cikk szerinti eljárás gyakorlati jelentőségét és sajátosságát.
A NSZH abban az esetben köteles az intézkedéstervezetet a Bizottságnak, illetve más NSZH-knak bejelenteni, amennyiben az i) az érintett piac meghatározására, a JPE-vel rendelkező vállalkozás(ok) azonosítására vagy a JPE-vel rendelkező vagy azzal nem rendelkező vállalkozás(ok)ra vonatkozó kötelezettségek előírására, módosítására, hatályban tartására vagy hatályon kívül helyezésére vonatkozik, valamint ii) érintheti a tagállamok közötti kereskedelmet.12
A fenti megfogalmazásból következik, hogy a bejelentési kötelezettség nem kizárólag a fenn vázolt piacmeghatározási és piacelemzési eljárások során hozott intézkedések tervezetére vonatkozik, hanem a Hozzáférési Irányelv 5. cikke alapján a JPE-vel nem feltétlenül rendelkező vállalkozásokra kiszabható kötelezettségeket előíró intézkedéstervezeteket is érinti.
A közösségi jog nem szabályozza, hogy a piacelemzési eljáráshoz kapcsolódó és a bejelentési kötelezettség által érintett tervezetet egyben, tehát mind a piacmeghatározásra, mind a JPE-vel rendelkező vállalkozások azonosítására, mind a kötelezettségek előírására, módosítására, hatályban tartására vagy hatályon kívül helyezésére vonatkozó intézkedéstervezetet magában foglalva kell-e bejelenteni. Ebből fakadóan nem ütközik jogi korlátokba a piacelemzési eljárás egyes szakaszaihoz igazodó intézkedés-tervezetek önálló, egyenkénti bejelentése13, habár a 7. cikk szerinti eljárás gyorsabb lebonyolítása érdekben célszerűnek tűnhet az egy időben történő bejelentés. Továbbá, ha az intézkedés-tervezetet mindhárom eljárási lépésre vonatkozóan, egységesen jelentik be, a visszavonásra felszólító esetleges bizottsági határozat is az egész tervezetre fog vonatkozni, annak ellenére, hogy a Bizottság vétó-jogköre csak az első két eljárási lépésre terjed ki. Ugyanakkor, amennyiben egy adott, az érintett piacokról szóló bizottsági ajánlásban szereplő piac elemzése során a NSZH versenyjogi szempontból több eltérő érintett piacot határoz meg (ilyenek tipikusan a vezetékes és a mobil végződtetési piacok), akkor a Bizottság számára lehetséges, hogy az egy ügyszám alatt nyilvántartásba vett, de valójában több intézkedés-tervezetet tartalmazó bejelentés vonatkozásában akár észrevételt, akár vétót csak bizonyos intézkedés-tervezetekre vonatkozóan tegyen.14
Hasonlóképpen a közösségi jog nem írja elő, hogy a Keretirányelv 6. cikke által előírt tagállami konzultációnak le kell zárulnia a határozat-tervezet Bizottságnak, illetve más NSZH-knak történő bejelentése előtt.15 Ugyanakkor a 7. cikk szerinti eljárás és a tagállami konzultáció párhuzamos lefolytatása esetén, amennyiben a bejelentett intézkedés-tervezet a piaci szereplőknek a tagállami konzultáció során tett észrevételei hatására érdemben módosul, a NSZH köteles a módosult intézkedés-tervezetet a Keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdése szerint újra bejelenteni.16 A tagállami konzultáció előzetes lefolytatása továbbá lehetővé teszi, hogy a Bizottság a bejelentés pillanatától ismerje a piaci szereplők véleményét, és ez meggyorsíthatja a 7. cikk szerinti eljárást például azáltal, hogy nem lesz szükséges a piaci szereplők észrevételeit külön információ iránti kérelem útján megkérni a NSZH-tól.
Ugyanakkor nem kell bejelenteni azokat az intézkedés-tervezeteket, amelyek nem érinthetik a tagállamok közötti kereskedelmet, azaz amelyek nem lehetnek közvetve vagy közvetlenül, ténylegesen vagy esetlegesen hatással a tagállamok közötti kereskedelem szerkezetére olyan módon, hogy az az egységes piac akadálya lehet. A tagállamok közötti kereskedelem érintettségének feltétele a közösségi jog alapján tágan értelmezendő, így minden olyan esetben megvalósul, amikor az adott intézkedés jelentős hatással lehet más tagállami vállalkozásokra vagy felhasználókra.17 Így például az intézkedés-tervezet érintheti a tagállamok közötti kereskedelmet, amennyiben hatással lehet a másik tagállamban élő felhasználókkal szemben érvényesített árakra, vagy amennyiben érintheti egy tagállami vállalkozás azon képességét, hogy más tagállamban elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtson.18 Amennyiben a NSZH olyan intézkedés-tervezetet jelent be, amely a Bizottság megítélése szerint nem érintheti a tagállamok közötti kereskedelmet, akkor a bejelentést vagy nem veszi nyilvántartásba (lásd az alábbi 3.2 pontot), vagy aktusait kizárólag azon intézkedés-tervezetek vonatkozásában teszi meg, amelyek érinthetik a tagállamok közötti kereskedelmet.19
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
