Dr. Mihajlov Dobromir, CSc.: Elvi és precedens jellegű megállapítások a luxemburgi és strasbourgi bíróság legutóbbi ítéleteiből (EJ, 2015/6., 37-47. o.)

A) Az Európai Unió Bírósága gyakorlatából

(2015. július - szeptember)

1. A Bíróság megállapította, hogy Franciaország megsértette az EUMSZ alapján fennálló kötelezettségét azzal, hogy nem téríttette vissza a Bizottság határozata szerint jogellenesen nyújtott állami támogatást, nem bizonyította a határozat határidőn belül történő végrehajtásának lehetetlenségét, nem szüntette meg a támogatások folyósítását és nem tájékoztatta a Bizottságot a megtett intézkedésekről. (Az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet 14. cikke, C-63/14. ügyben hozott ítélet, Bizottság kontra Franciaország)

2. Ha a közegészségre nézve fennálló kockázatok tárgykörében az Európai Unió harmonizációs intézkedésként meghatározott vegyi anyagokra nézve megengedett határértékeket megszabó irányelvet bocsát ki, amellyel egy tagállam nem ért egyet és ragaszkodik az általa addig alkalmazott határértékekhez arra hivatkozással, hogy azok jobb védelmet biztosítanak, akkor kérheti a Bizottságtól ezen értékek fenntartásának engedélyezését. A kockázatértékelés keretében viszont a tagállam feladata bizonyítani azt, hogy az általa fenntartani kívánt nemzeti rendelkezések a közegészség magasabb szintű védelmét biztosítják, mint az uniós harmonizációs intézkedés. Ennek elmaradása a kérelem/keresetlevél elutasítását eredményezi. (Az EUMSZ 114. cikk (4) és (6) bekezdése, A játékok biztonságáról szóló 2009/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a C-360/14. P. sz. ügyben hozott ítélet, Németország kontra Bizottság)

3. Az EUMSZ 101. cikk (versenyszabályok) megsértése miatt kiszabandó bírság összegének számítására vonatkozóan a Bíróság megállapítja, hogy az eladások figyelembe veendő értékét annak érdekében kell meghatározni, hogy e bírság összege tükrözze a jogsértés gazdasági jelentőségét, valamint az érintett fél e jogsértésben betöltött viszonylagos szerepét. E tekintetben az érintett fél azon állításával kapcsolatban, hogy az említett eladásoknak az EUMSZ 101. cikk megsértése címén kiszabott bírság számítása szempontjából történő figyelembevétele azt eredményezheti, hogy ugyanazon versenyellenes magatartásért valamely harmadik állam versenyhatóságai párhuzamos szankciókat fognak alkalmazni, a Bíróság emlékeztet arra, hogy a bírságot kiszabó Bizottság sem a ne bis in idem elve, sem pedig bármely más jogelv alapján nem kötelezhető arra, hogy figyelembe vegye a vállalkozással szemben harmadik államokban folytatott eljárásokat és kiszabott szankciókat. [Az (EUMSZ 101. cikkben) és az [EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet 23. cikkének (2) és (3) bekezdése, az 1/2006/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás 13. pontja, a C-231/14 P. sz. ügyben hozott ítélet, InnoLux Corp. v Commission]

4. A családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22-i 2003/86/EK tanácsi irányelv 7. cikke (2) bekezdésének első albekezdését úgy kell értelmezni, hogy előzetes beilleszkedési intézkedésként a tagállamok előírhatják a harmadik országok állampolgárai számára, hogy mielőtt a területükre történő jogszerű családegyesítési célú beutazásukat és tartózkodásukat engedélyeznék, beilleszkedési vizsgát kell tenniük. (Az irányelv értelmében a menekültekre és/vagy családtagjaikra nézve ezt a beilleszkedési intézkedést csak akkor lehet alkalmazni, ha az érintett személyeket családegyesítésben részesítették.) Ez utóbbi alapján értékelhetők az említett állampolgárnak az érintett tagállam nyelvére és társadalmára vonatkozó alapvető ismereteit, amelyek szükségesek a majdani beilleszkedéséhez. A vizsgakötelezettség nem sértheti azonban az irányelv által követett családegyesítési célt. A vizsgák különböző díjak fizetését vonhatják maguk után, de az ilyen kötelezettség alkalmazási feltételei nem tehetik lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé a családegyesítési jog gyakorlását. (A konkrét ügyben a Bíróság megállapította, hogy a 110 eurót kitevő vizsgafelkészítő csomag egyszeri költsége és a vizsgára jelentkezés 350 eurót kitevő díja jellegüknél fogva lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszi a családegyesítést). (A C-153/14. sz. ügyben hozott ítélet, Hollandia)

5/1. A Törvényszék 2015. július 15-én 10 ítéletet hozott a feszített acél európai piacán árrögzítésre, piacfelosztásra és bizalmas üzleti információk cseré-

- 37/38 -

jére vonatkozó, 18 vállalkozásból álló "európai piaci" kartellel kapcsolatosan indított eljárásban (COMP/38.344 feszített acél ügy) a 2010. június 30-án hozott C(2010) 4387 végleges bizottsági határozat részleges megsemmisítése, illetve másodlagosan a felperesekkel szemben kiszabott bírság csökkentése tárgyában benyújtott 12 keresetlevél ügyében. Az ítéletek indokolása több irányadó megállapítást tartalmaz a versenyellenes magatartásért Bizottság által kiszabott bírságok összegeinek vizsgálatával kapcsolatban. Így pl. a Törvényszék arra az álláspontra helyezkedett, hogy a bírság kiszabásánál nem kell figyelembe venni a kartell által nem érintett országokban lebonyolított eladások értékét. Továbbá a vállalkozást más országban képviselő személy a vállalkozás részének tekintendő, ezért az előbbi jogsértő magatartása betudható a megbízónak az adott ország piacán elkövetett jogsértés erejéig, még akkor is, ha nem volt tudomása róla. Három vállalkozás esetében a Törvényszék ilyen megfontolásokból csökkentette a bírságot. Az egyik felperes szerint az (EUMSZ 101. cikkben) és az (EUMSZ 102. cikkben) meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet 23. cikkének (2) bekezdése által a forgalom 10%-ában megállapított (a bírság összegének kiszabására releváns) felső határ meghatározása szempontjából a felperes által folyamatosan elkövetett jogsértés utolsó (ez esetben a jóval korábbi 2002-es) üzleti évét kell figyelembe venni. A Törvényszék szerint a Bizottság nem sértette meg az arányosság elvét, amikor számítása során a határozathozatalt megelőző azon utolsó teljes üzleti évet vette figyelembe, amelyben a felperes tizenkét hónapon át rendes gazdasági tevékenységet végzett. [Judgments in Joined Cases T-389/10 and T-419/10 (SLM v Commission and Ori Martin v Commission) and in Joined Cases T-413/10 and T-414/10 (Socitrel v Commission and Companhia Previdente v Commission) and judgments in Cases T-391/10 (Nedri Spanstaal v Commission), T-393/10 (Westfälische Drahtindustrie and Others v Commission), T-398/10 (Fapricela v Commission), T-406/10 (Emesa-Trefileria and Industrias Galycas v Commission), T-418/10 (voestalpine and voestalpine Wire Rod Austria), T-422/10 (Trafilerie Meridionali v Commission), T-423/10 (Redaelli Tecna v Commission) and T-436/10 (HIT Groep v Commission)]