A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény hatálybalépése óta eltelt három évtizedben folyamatosan növekedett az olyan felszámolási eljárások száma, amelyek során a hitelezői követelések kielégítésére még részben sincs fedezet. Az írás a törvényi rendelkezések 2017. július 1-én hatályba lépett módosításának tükrében azt az esetkört járja körül, amikor a hitelezői követelések meghiúsulása a vezető tisztségviselőnek a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően tanúsított magatartására vezethető vissza. A közvetlen vagyoncsökkenést eredményező magatartásformák mellett részletesebben foglalkozik azokkal a magatartásokkal, amelyek "más okból" ugyan, de végső soron szintén a hitelezői követelések kielégítésének meghiúsulásához vezet(het)nek, és egyben fölhívja a figyelmet a vagyoncsökkenés bekövetkezésének időpontjára mint a felelősségi tényállások szempontjából jelentős elhatároló tényezőre. Végül, de nem utolsósorban érinti a felelősség, valamint a felelősség mértékének megállapítása és a vezető tisztségviselő marasztalása érdekében rendelkezésre álló jogi lehetőségeket.
The liquidation proceedings - in which there is no assets for the creditor claims - has constantly increased in the last three decades since the Act XLIX of 1991 on Bankruptcy and Liqudation Proceedings came into force. In the light of the amendment to the statutory provisions, which entered into force on 1 July 2017, the author in her wrighting examins those cases where the failure of the creditor's claims can be traced back to the conduct of the directors (officers) following the occurance of a threat of insolvency. In addition to the forms of conduct that result in a direct reduction in assets, the article deals in more detail with those behaviors which, although for other reasons, may ultimately lead to the frustration of the creditors' claims. Meanwhile the date is addressed when the loss of assets occurred as a significant decisive factor for liability. Finally the legal options are discussed which may be applicable for determining the liability of the directors (officers).
A felszámolás alá került adósok vezető tisztségviselőinek a felelőssége 2017. július 1-jétől a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. § (1) bekezdése szerint akkor állapítható meg, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el, és ezzel okozati összefüggésben
- a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy
- a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése más okból meghiúsulhat.
A felelősség megállapítását eredményező két fordulatot nem szabad összemosni, eltérő tényállásról és eltérő mértékű felelősségről van szó.
A gazdálkodó szervezet vagyona csökkenésének megállapítása vonatkozásában általában nincs probléma a gyakorlatban. A "más okból" meghiúsuló hitelezői igény kielégítés tekintetében azonban viták alakultak ki. "A vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni felelőssége" tárgykörben felállított kúriai joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleménye sem ad e vonatkozásban eligazítást, mert azt még 2017. július 1-jét megelőzően fogadta el a Kúria Polgári Kollégiuma, ezért ezzel a kérdéssel konkrétan nem foglalkozhatott, mert a korábbi jogszabályi szövegben ez nem így szerepelt.
A hatályos szabályokkal kapcsolatban az alábbiakban a saját álláspontomat fejtem ki, természetesen azzal, hogy ettől eltérő vélemények is helyt foghatnak.
Abból indultam ki, hogy mindkét felelősségi tényállás esetén vagyoncsökkenésről van szó, melyek a vezető magatartásából fakadó eredmény bekövetkezésének időpontja alapján különböznek egymástól.
Az első fordulat esetén álláspontom szerint a vagyoncsökkenésnek a felszámolás kezdő időpontja előtt kell bekövetkeznie, hiszen a felszámolás megindulásától a vezető tisztségviselő már nem rendelkezhet az adós vagyonával. Felmerülhetne, hogy a felszámolás kezdő időpontja előtti magatartás miatt a felszámolás alatt bekövetkezett vagyoncsökkenést is ide soroljuk, álláspontom szerint azonban az, hogy a jogszabály múlt időt
- 52/53 -
használ e fordulatnál ("csökkent"), valamint az, hogy a felszámolás kezdő időpontjában fennálló vagyon csökkenésével kapcsolatosan a felszámolónak is vannak lehetőségei-feladatai annak megakadályozására, ezért úgy vélem, hogy a vagyoncsökkenést tartalmazó fordulat - ennek következményeivel - csak akkor alkalmazható, ha a vagyoncsökkenés még a felszámolás előtt be is következett.
Ugyanakkor a "más okból hiúsíthatja meg a hitelezői igények teljes mértékben történő kielégítését" fordulat szintén vagyoncsökkenést eredményez (vagy az egyes hitelezők vonatkozásában a kielégítésükre lehetőséget adó vagyon csökkenését), mert milyen más módon lehet vezető tisztségviselő magatartásával a hitelezői igények kielégítését meghiúsítani, mint úgy, hogy nincs elegendő vagyon a kifizetésükre?
Mind a két fordulat vagyoncsökkenést eredményez tehát, csak az első fordulat a felszámolás előtti időszakra vonatkozik, s konkrét ügyletekhez kapcsolható, míg a másodikban megvalósított magatartás ("a más ok") ugyan általában a felszámolás előtti időszakban történt, de következményeiben már a felszámolás hatálya alá eső vagyon (vagy a hitelezői igények kielégítése) csökkenését eredményezi. Ebben az esetben tehát a vezető felszámolás előtti magatartása a felszámolás során eredményezi a hitelezői igények teljes mértékben történő kielégítésének a meghiúsulását.
Ilyen lehet a törvényben is felhívott környezetkárosodás megelőzésére, a környezetkárosítás abbahagyására, illetve a kármentesítésre vonatkozó, jogszabályban meghatározott kötelezettségek elmulasztása, melynek következtében nagyobb mértékű kár keletkezhet, és a felszámolás során ezért hiúsulhat meg a hitelezők kielégítése.
Ide sorolandó az a magatartás is, amikor konkrétan nem következik be vagyoncsökkenés az adós vagyonában a felszámolást megelőző fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben, azonban valamilyen, az adós követelését biztosító biztosítékról (kezességről, zálogjogról stb.) mond le a vezető tisztségviselő, vagy az adóst terhelő biztosítékot vállal harmadik személy érdekében. Ha ennek következményeként a felszámolás során a felszámoló a követelést a kötelezettel szemben nem tudja érvényesíteni - a biztosítékból pedig a vezető tisztségviselő magatartása miatt nem tudja az adós felszámolás hatálya alá eső vagyonát növelni -, úgy nem beszélhetünk felszámolás kezdő időpontja előtti adósi vagyoncsökkenésről, ugyanakkor a vezető tisztségviselő magatartása miatt a hitelezők részére kifizethető vagyon csökken, melynek eredménye azonban csak a felszámolás során válik egyértelművé.
Az adós által a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben harmadik személy érdekében vállalt biztosíték a hitelezők teljes mértékben történő kielégítését azáltal hiúsítja meg, hogy e magatartás miatt nagyobb hitelezői igény áll szemben az adós felszámolás hatálya alá eső vagyonával, s így az egyes hitelezők számára kifizethető összeg a végén kisebb lesz, mint a biztosíték hiányában lett volna.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
