Az utazási iroda jogi felelősségét a Polgári Törvénykönyv utazási szerződésekről szóló két paragrafusa és az utazásszervező, - közvetítő tevékenységről szóló 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet szabályai alapozzák meg. A mindennapi jogalkalmazás során azonban az elméleti problémák elvezetik a jogalkalmazót a polgári kötelmi jog általános szabályaihoz. Cikkemben ezért megkísérlem áttekinteni azokat a kérdéseket, amelyeknek megválaszolásához nem elegendő a Ptk. és a Kormányrendelet közvetlenül vonatkozó szabályainak ismerete, hanem általános kötelmi jogi szabályokat kell segítségül hívni.
Gondolataimat s álláspontomat annak reményében teszem közzé, hogy a szakmai közvélemény a reakcióival segítséget nyújt az utas és az utazási iroda számára is még elfogadhatóbb jogalkalmazási gyakorlat kialakításában.
(E tanulmányt alig száz reklamációs ügy tapasztalata alapján készítettem, amely a TAN-TÚRA Utazási Iroda jogi képviselőjeként eltöltött tíz éves ügyvédi működés alatt nem tekinthető az ágazat szempontjából még kissé reprezentatívnak sem. Főleg, ha hozzáteszem, hogy a peres ügyek száma mindösszesen is tíz alatt maradt. Az esetek jellege azonban úgy gondolom, hogy megegyezik a más irodák reklamációs ügyeivel, ezért a jogi problémák - az ügyek mennyiségének nagyságrendi eltérésétől függetlenül - hasonlóak.)
Az utazási iroda jogi felelőssége az utazási szerződésbe és az ennek megkötése alapjául szolgáló ajánlatba foglalt szolgáltatásokért áll fenn. Mindazért polgári jogi felelősséggel tartozik tehát az utazásszervező, amelyet publikus prospektusában, szórólapjában vagy más (például televíziós, rádiós, internetes) ajánlatában, illetve egyedi megállapodás alapján a szerződést megelőző ajánlatban megígért annak reményében, hogy ennek alapján az utas vagy megrendelő éppen vele fog utazási szerződést kötni.
E felelősségi terjedelemmel kapcsolatos konkrét jogalkalmazási problémák:
- Abban az esetben, ha az ajánlatba és a szerződésbe foglalt szolgáltatás eltér, akkor a konkrét utazási szerződés szövegének tartalma az irányadó. Előfordulhat, hogy az utas konkrét jelentkezésekor már más feltételek adottak, mint például egy hirdetés korábbi megjelenésekor. Ilyen esetben az iroda mást ajánl az ügyfélnek konkrétan és személyesen, mint amit általánosan közzétett a hirdetésében. Túl azon, hogy az utazási irodát versenyjogi felelősség is terheli a már megjelenésekor valótlan hirdetésért - esetünkben nem erről szólunk, hanem arról, hogy az idő előrehaladtával már csak más feltételek biztosíthatók -, az utasnak mindig nagyon alaposan át kell tanulmányoznia aláírás előtt a szerződést, hogy megbizonyosodjon: arra és úgy szerződött, amire és ahogyan a konkrét ajánlata szólt. Az utólagos jogvitában ugyanis az aláírt utazási szerződésnek lesz perdöntő jelentősége.
- Az utazási irodát nem terheli jogi felelősség azokért a körülményekért, amelyről a szerződés vagy ajánlat nem szólt, s nem beszélhetünk szándékosan félrevezető hallgatásról: megfelelő időjárás, természeti körülmények (még akkor sem, ha az egész utazás "értelmét vesztette", például a hóhiány a sítúránál, halpusztulás a horgászati expedíciónál, esőzés a nyaralásnál), vagy az utazást "elrontó" egyéb tényezők (hangos szomszéd, zavaró utastársak vagy hotelszomszédok, építkezés a közelben).
- Az utazás élményszerűségéért, az egyes programok valamely szubjektív szempont alapján megállapítható "értékéért" az utazási irodát nem terheli polgári jogi felelősség, mert ezek a szolgáltatások az utazási szerződésnek és ajánlatnak megfelelnek, csak éppen az utasnak, a fogyasztónak nem elégítették ki a maradéktalanul a várakozásait.
Hasonlatos ez az esetkör ahhoz, amikor az operalátogató kéri vissza a jegy árát, vagy annak egy részét azért, mert a tenor hamisan énekelt, vagy nem nyújtotta tudása maximumát, s egyébként is felháborítóan összecsapott volt az egész előadás. Kritikáját kifejezheti számtalan módon, azonban jogi igénye csak akkor támadhatna, ha elmaradt az előadás, vagy nem azt a programot kapta, amire a jegyet vette. Művészeti színvonalat, esztétikai élményt és legfőképpen katarzist a jegyvétel nem garantál. Csak helyszínt, időpontot, darabot.
- Hasonló az idegenvezető munkájának megítélése. Azért kell mégis külön tárgyalnunk ezt a kérdést, mert az idegenforgalmi szakmai gyakorlatban az idegenvezetésnek több fajtája (telepített-, csoport-, eseti-, közös-) alakult ki, s ezekkel szemben eltérőek a szakmai követelmények. Az utazási szerződésben természetesen nincsen mód ezek részletezésére, de talán ez lehet az egyik terület, amelyben a kamarai etikai kódexnek jelentős szerepe lehet. Az a kérdés, hogy az utasnak tetszett-e az idegenvezető vagy sem, szerinte mindent elmondott-e a látnivalókról vagy sem, optimálisan osztotta-e be az időt vagy sem, a csoport többségének vagy éppen kisebbségének akaratát érvényesítette-e a többiekkel szemben, vagy éppen fordítva, s mindezt milyen módon - nos ezek a kérdések a véleménynyilvánítás szabadságának körébe tartoznak, egyénileg különbözőek, és semmilyen jogi norma által nem definiáltak.
- A szálláshelyek, hotelek csillagokkal ellátása a világ egyes földrészein (s ezen belül országaiban is) különböző paraméterek alapján történik. Ebből következően a négycsillagos hotel más színvonalú szolgáltatást jelent Európában, mint Ázsiában, és mást Amerikában, mint Afrikában. Álláspontom szerint nem terheli az utazási irodát az a jogi felelősség, hogy a valóságnak megfelelő csillagszám közlése mellett egzakt módon és esetleg konkrétan is bemutassa az adott hotel minőségi eltéréseit a világ más táján vagy itthon szokásos besorolásokhoz képest.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
