A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) számos eljárási intézményt új tartalommal látott el az Áe. szabályaihoz képest, azzal együtt, hogy természetesen új jogintézmények is megjelentek az eljárásjogi szabályozásban. Ez az írás a hatóság döntéseinek Ket.-beli szabályozásáról kíván áttekintést adni.
A közigazgatási határozat, illetve végzés meghozatala az eljárás egyik legfontosabb mozzanata: a jogok, illetve kötelezettségek megállapítása ugyanis az eljáró szerv döntésében jelenik meg. Alkotóelemeinek, sajátosságainak, meghozatala módjának szabályozása erre tekintettel a lehető legalaposabban és legprecízebben kell, hogy történjen. Nem véletlen, hogy a közigazgatási aktus jellemzőivel az Alkotmánybíróság is foglalkozott. A testület egyik bírája például - különvéleményében - úgy foglalt állást, hogy az államigazgatási aktus jellemzői az alábbiakban foglalhatók össze:
a) a kívülálló érdekelt nem áll sem szerződéses, sem szervezeti kapcsolatban a szervvel, az ügyben ügyféli pozícióban van;
b) a döntés, egy egyoldalú hatalmi aktus, amely az ügyfélre nézve kötelező;
c) a döntés végrehajtásához a jogszabály állami kényszert biztosít2.
a) A hatóság - a Ket.-ben meghatározott kivételekkel3 - az ügy érdemében határozatot hoz, az eljárás során eldöntendő egyéb kérdésekben pedig végzést bocsát ki (a továbbiakban együtt: döntés).
b) A Ket. indokolása rámutat, hogy a törvény fenntartja a ráutaló magatartással hozott döntést (a kérelmezett jog gyakorlása, ha a hatóság határidőben nem nyilatkozik), amelynek csak jogszabályban meghatározott esetben van helye. Ekkor is szükség van azonban a közigazgatási hatóság eljárásban való cselekvő közreműködésére, a megszerzett jogot hatósági záradék formájában rá kell vezetni a kérelemre.
A törvényben mindez a következőképpen került megfogalmazásra: jogszabály úgy rendelkezhet, hogy ha az ügyfél kérelme (bejelentése) jog megszerzésére irányul, és a hatóság az előírt határidőn belül nem hoz határozatot - feltéve, hogy az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél -, az ügyfelet megilleti a kérelmezett jog gyakorlása.
ba) Ezzel kapcsolatban azonban érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy ez a rendelkezés - bár célja láthatóan a döntés időben történő meghozatalának elősegítése -, bizonyos esetekben problémákat keletkeztethet. Egyrészt korántsem biztos, hogy a későbbiekben nem jelenik meg az ügyben ellenérdekű ügyfél (aki például a megfelelő értesítés hiányában nem tud az eljárásról). A másik veszély, hogy ezzel a rendelkezéssel jogszabály - és nem csupán törvény, hanem bármely jogszabály - felhatalmazást kapott arra, hogy esetlegesen lehetővé tegye valamely jogosultság automatikus megszerzését, még akkor is, ha az kifejezetten jogellenes is. Mindez a jogbiztonság elvével és esetenként a diszkrimináció tilalmával összefüggésben is vethet fel aggályokat. Nem feltételezem az előfordulását, de nem is zárható ki, hogy a szerv eljáró tisztségviselője a munkaviszonyának megszüntetése előtt valamilyen előny biztosítása érdekében "fekteti" az ügyet abból a célból, hogy a jogszerűen nem megadható jogosultságot valaki a hatóság mulasztása okán megszerezze. Az ennek kiküszöbölésére irányuló jogorvoslati eljárásban pedig a szerzett jogok védelmének alkotmányi elve jelenthet gondokat. Erre tekintettel az ezt lehetővé tevő jogszabályi rendelkezések kialakításakor különösen körültekintőnek kell lenni.
bb) Érdemes arra is felhívni a figyelmet, hogy a szakhatósági állásfoglalás elmaradásával kapcsolatos Áe.-beli rendelkezéssel összefüggésben megjelent problémák (automatikus beleegyezés vélelmezése az elmaradás esetén), még ha nem is azonos jellegűek a most elemzett szabályból esetlegesen következő hatásokkal, ugyancsak jogalkalmazási gondokat okoztak: a hatóságok nem mertek a szabály alapján eljárni, inkább bevárták a szakhatósági állásfoglalást. AKet. tárgyalt szabálya esetében inkább az lesz kérdéses, hogy külön jogszabály milyen formában teremt ilyen lehetőséget, másrészt a vélelmezetten megszerzett jog gyakorlásakor milyen nehézségek merülnek fel a későbbiekben.
bc) Fontos szabály viszont, hogy a fent tárgyaltak szerinti esetekben a megszerzett jogot rá kell vezetni a kérelemre, továbbá - kérelemre - annak az ügyfél birtokában levő másolati példányára, vagy a hatóságnál levő példányról az ügyfél részére másolatot kell kiad-ni4. Ez az előírás alkalmas lehet a jogsértések bekövetkezési lehetőségének néminemű csökkentésére.
c) Az eljárás gyorsítását, az adminisztrációs terhek csökkentését segíti elő az egyszerűsített határozati forma alkalmazási lehetősége. Eszerint jogszabály által meghatározott esetben egyszerűsített határozat hozható, ha a hatóság a kérelemnek helyt ad, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél.
d) A miniszteri indokolás szerint a nyugellátások és a családtámogatási ellátások növelésének mértékét jogszabály állapítja meg. Az ellátások összegének emelése több millió embert érint. Ezekben az ügytípusokban eljáró szerveket megoldhatatlan feladat elé állítaná az érintettek személyes értesítésének kötelezettsége az eljárás megindításáról, illetve külön határozat meghozatala a pénzbeli ellátás emeléséről. A törvény ezekben az ügyekben lehetővé teszi a határozathozatal mellőzését.
Eszerint jogszabály lehetővé teheti, hogy a hatóság mellőzze a határozathozatalt, ha az eljárás pénzbeli ellátás jogszabályban meghatározott mértékre történő emelésére irányul. Fontos viszont, hogy ez a szabály egyedi hatósági ügyben indult eljárásra nem alkalmaz-ható5.
e) Végezetül talán nem felesleges rámutatni, hogy a döntésnek mindig jogszabályi alappal kell rendelkeznie. Az ombudsman állásfoglalása alapján alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot okoz az államigazgatási ügyben eljáró szerv a jogbiztonság [Alkotmány 2. § (1) bek.] és a tisztességes eljáráshoz való jog (Alkotmány 57. §) vonatkozásában, ha olyan jogszabályi rendelkezésre hivatkozik, amely nem létezik6. Ugyancsak jogsértő, valamint az Alkotmányban deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsághoz való joggal [2. § (1) bekezdés] és jogorvoslathoz való joggal [57. § (5) bekezdés] összefüggésben okoz alkotmányos visszásságot az, hogy az intézet vezetője a döntését jogszabályi alapot nélkülöző szabályzattal indokolja7.
a) A Ket. részletesen meghatározza a határozat tartalmi kellékeit. Ehelyütt mindezt indokolt csoportosítva, egymástól elkülönítve tárgyalni. Elöljáróban megjegyzendő, hogy az Áe.-hez képest a határozat indokolásával szemben új követelmény, hogy a mérlegelési jogkörben hozott határozatban a mérlegelésben szerepet játszó szempontokat és tényeket is fel kell tüntetni. Mindemellett természetesen a mérlegelési jog gyakorlásának a jogszabályi kereteken belül kell maradnia.
Az ombudsman gyakorlatában előfordultak olyan esetek, amikor a sérelmes döntés olyan mérlegelési eljáráson alapult, amely nem felelt meg az alkotmányos kereteknek. Így alkotmányos visszásságnak minősítette az országgyűlési biztos általános helyettese, hogy a kárpótlási hivatal nem fogadta el bizonyítékként a földhivatal igazolását, és ezen túlmenően sem tárta fel kellően a tényállást. Az ilyen eljárás sérti a jogbiztonsághoz, és ezen keresztül a tulajdonhoz való jogot8.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
