Megrendelés
Gazdaság és Jog

Fizessen elő a Gazdaság és Jogra!

Előfizetés

Szakál Róbert: A részköveteléssel szembeni kifogás terjedelme (GJ, 2011/4., 25-26. o.)

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróságnál indult eljárásban a felperesek fele-fele arányú közös tulajdonosai voltak a perbeli belterületi ingatlanoknak.

A felperesek vételi ajánlatot kaptak a perbeli ingatlanokra áruház építése céljából. A felperesek a felajánlott vételárat elfogadták, az adásvételi szerződés létrejött.

Utóbb azonban a felperesek arra a meggyőződésre jutottak, hogy a környező ingatlanokhoz képest a fenti ingatlanok vételára lényegesen alacsonyabb volt, ezért a perbeli ingatlanok vételára és a tényleges értékük közt feltűnően nagy az értékkülönbség, ami miatt a szerződést megtámadták, további vételár megfizetésére tartva igényt.

A megtámadást tartalmazó kereset a szerződés megkötéséhez viszonyítva egy éven belül érkezett a Választottbírósághoz, ezért a Ptk. 236. §-a alapján elkésettség nem állott fenn, erre az alperes sem hivatkozott, mindezek folytán a per érdemi tárgyalásának nem volt akadálya.

A Választottbíróság megállapította, hogy a felek közti szerződésben szereplő vételárak áfa-mentesek, továbbá, hogy a szerződés kifejezetten utal arra, hogy az eladók nem minősülnek áfa-alanynak. Ezt a megállapítást a Választottbíróság az irányadó törvényi rendelkezés alapján elfogadta.

A felperes a kereset benyújtása előtt ingatlanforgalmi szakértőt vett igénybe, aki szakvéleményében nyilatkozatot tett az ingatlanok reális értékére.

A szakértő által megállapított összegek az áfát is tartalmazták, tehát bruttó értékek voltak, ezért - a korábban kifejtettekre tekintettel - értékelni csak az áfa-mentes nettó összegeket lehetett.

A Ptk. 201. § (2) bekezdése szerint: "Ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja".

A megtámadás sikerre a bírói gyakorlat szerint általában akkor vezet, ha az értékkülönbség meghaladja a 40%-ot, amely esetben az ezt meghaladó rész visszakövetelésére, ill. visszafizetésére kerül sor.

A Választottbíróság ítéletében hangsúlyozta, hogy a szakvéleményén alapuló számítások, amelyek adattartalma csak hozzávetőleges, és a szakértőt a felperes magánszakértőként bízta meg, a felperes előadásával egyenértékű nyilatkozatként volt értékelhető.

Az ezt követően a Választottbíróság által kirendelt igazságügyi szakértő adatai nettó összegekre vonatkoznak, így az áfát illetően korrekciót nem kellett alkalmazni.

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére