APEH üldözötteinek szövetsége, Iványi, Róth és Szerdahelyi Magyarország elleni ügye (32367/96 sz. kérelem) ítélet Strasbourg 2000. október 5.
Strasbourg, 2000. október 5.
Az ítélet nem jogerős. Az Egyezmény 43. § 1. cikke szerint az esetben érintett bármely fél kérvényezheti egy Kamara ítéletének dátumától számított három hónapon belül, hogy az esetet terjesszék a Nagy Kamara elé. Egy Kamara ítélete az Egyezmény 44. § 2. cikke szerint válik jogerőssé.
Ez az ítélet az Egyezmény 44. § 2. cikk alatt részletezett körülmények esetén válik jogerőssé. Az ítélet átszerkeszthető, mielőtt a Bíróság válogatott ítéleteinek és döntéseinek közleményében végleges formában megjelenne.
Az APEH Üldözötteinek Szövetsége, Iványi, Róth és Szerdahelyi kontra Magyarország esetében az Emberi Jogok Európai Bírósága (második szekció)
C. I. Rozakis, elnök
A. B. Baka
B. Confort G. Bonello
F. Stráznická
M. Tsatsa-Nikolovska
E. Levits bíró
és E. Fribergh szekciójegyző
összetételű Kamarája 2000. szeptember 14-i zárt tanácskozása után a következő, azon a napon elfogadott ítéletet hozta.
1. Az eset kiindulópontja az a 32367/96. számú kérvény, melyet az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban "Egyezmény") korábbi 25. cikke szerint az Emberi Jogok Európai Bizottságához (a továbbiakban "Bizottság") Magyarországgal szemben egy bejegyzetlen társadalmi szervezet - az APEH Üldözötteinek Szövetsége - és három magyar állampolgárságú személy (Iványi Péter, Róth Miklós és Szerdahelyi Szabolcs, ("A kérvényezők") nyújtottak be 1996. április 29-én.
2. A kérvényt benyújtó társadalmi szervezetet Róth Miklós (a harmadik kérvényező), Budapesten gyakorló ügyvéd képviselte. A magyar kormányt Höltzl Lipót, az Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.
3. A kérvényezők azt állították, hogy a kérvényező társadalmi szervezet nyilvántartásba vételével kapcsolatos eljárás tisztességtelen volt, és az Egyezmény 6. § 1. cikkének megsértését valósítja meg.
4. A kérvény 1998. november 1-jén került a Bíróságra, amikor az Egyezmény 11. számú jegyzéke (11-es jegyzék 5. § 2. cikk) hatályba lépett.
5. A kérvényt a Bíróság második szekciójához utalták (a Bírósági Szabályzat 52. § 1. szabálya értelmében). Ezen szekción belül az esetről dönteni hivatott Kamarát (Egyezmény 27. § 1. cikke) a Bírósági Szabályzat 26. § 1. szabálya szerint állították össze.
6. 1993. augusztus 31-én hozott döntésében a Bíróság részlegesen elfogadhatónak minősítette a kérvényt.
7. A kérvényezők és a kormány az ügy érdemi részét illetően egyaránt megjegyzéseket nyújtottak be.
8. Az APEH Üldözötteinek Szövetsége budapesti székhelyű, bejegyzetlen társadalmi szervezet. Az APEH a magyar adóhatóság nevének (Adó és Pénzügyi Ellenőrző Hivatal) közismert rövidítése.
Iványi Péter (szül. 1950-ben; nyíregyházi lakos) foglalkozását tekintve igazgató, egyben a kérvényező társadalmi szervezet alelnöke. Róth Miklós (szül. 1943-ban; budapesti lakos) foglalkozását tekintve ügyvéd, a kérvényező társadalmi szervezet alelnöke. Szerdahelyi Szabolcs (szül. 1943-ban, budapesti lakos) szabadfoglalkozású író, a kérvényező társadalmi szervezet elnöke.
9. A kérvényező társadalmi szervezetet 1993 májusában több magánszemély, köztük Iványi, Róth és Szerdahelyi alapította. A társadalmi szervezet 1993. május 20-i keletű alapító okirata kijelenti, hogy célja különösen a magyar adófizetők általános érdekeinek előmozdítása.
10. 1993. június 3-án az APEH elnöke, miután értesült a kérvényező társadalmi szervezet megalapításáról, panaszt tett az ügyészségen és a Fővárosi Bíróság elnökénél, hogy a társadalmi szervezet nevének megválasztása becsmérlő az APEH-re nézve. Kérvényezte, hogy a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételével kapcsolatos eljárásra különleges figyelmet
- 104/105 -
fordítsanak, továbbá, hogy hivatala számára tegyék lehetővé az eljárásra vonatkozó iratokhoz való hozzáférést. Az APEH elnökének ezek a levelei 1993. június 7-én jutottak el címzettjükhöz, a kérvényezőknek azonban nem juttatták el azokat a kérvényező társadalmi szervezet nyilvántartásba vételével kapcsolatos ezt követé" nem peres eljárás során.
11. 1993. június 18-án Szerdahelyi kérvényezte a Fővárosi Bíróságnál a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételét.
12. 1993. június 28-án a Fővárosi Bíróság visszaküldte a nyilvántartásba vételi kérelmet azzal az utasítással, hogy a társadalmi szervezet szerezze meg az APEH hozzájárulását neve használatához, hogy a kérvényező társadalmi szervezet nevében előforduló "üldözöttei" kifejezést változtassák semleges jelentésű kifejezésre, továbbá, hogy az alapító okiratot egészítsék ki a kérvényező társadalmi szervezet testületein belüli szavazás módszerét szabályozó rendelkezésekkel.
13. 1993. július 2-i levelével az ügyészség a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban "A polgári perrendtartásról szóló törvény") 2/A. § (1) bekezdése alapján fellépett a nyilvántartásba vételi eljárásban. A Fővárosi Bíróság ezt a levelet 1993. július 8-án kapta kézhez. A kérvényezőiket erről az ügyészi fellépésről nem értesítették.
14. Az 1993. június 23-i határozat kézbesítésében történt némi késést követően a kérvényezők 1993. szeptember 17-én nyújtották be válaszukat a Fővárosi Bírósághoz. Ebben kifejezésre juttatták, hogy nem hajlandók megszerezni az APEH hozzájárulását nevének használatához, és nem hajlandók megváltoztatni a vitatott kifejezést. Kijelentették továbbá, hogy a kérvényező társadalmi szervezet testületi szavazási módszereivel kapcsolatos információ megtalálható az eredeti nyilvántartásba vételi kérelemhez tartozó beadványokban.
A kérvényezők egyidejűleg elfogultsággal vádolták az üggyel megbízott bírót és az egész Fővárosi Bíróságot, azon az alapon, hogy többek között nem értesítették őket az ügyészségnek a nyilvántartásba vételi eljárásba való beavatkozásáról.
15. 1993. december 13-án a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kérvényezők elfogultsági kifogását. A Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy a Fővárosi Bíróság eljárása a vonatkozó jogszabályoknak megfelelő volt, és hogy a kérvényezőknek a Fővárosi Bíróság elfogultságára vonatkozó állításai alaptalanok.
16. 1994. január 24-én az ügyészség azzal a javaslattal élt a Fővárosi Bíróságnál, hogy utasítsa el a kérvényező társadalmi szervezet nyilvántartásba vételi kérelmét, mivel a társadalmi szervezet nem tett eleget az 1993. június 28-i bírósági határozatban megfogalmazott követelményeknek. Ezt a beadványt a Fővárosi Bíróság január 25-én vette kézhez, január 28-án pedig utasítást kapott arra, hogy a beadványt juttassa el a kérvényezőknek.
17. Január 7-i keltezésű, de a Fővárosi Bírósághoz csak 1994. február 8-án benyújtott beadványaikban a kérvényezők megerősítették, hogy időközben az alapító okirathoz kiegészítést fogadtak el, a Fővárosi Bíróság szavazási módszerekre vonatkozó követelményeivel összhangban. Ezen kívül azt állították, hogy az a követelmény, hogy neve használatához szerezzék be az APEH hozzájárulását, jogilag "abszurd".
18. 1994. február 10-én a Fővárosi Bíróság elutasította a kérvényező társadalmi szervezet nyilvántartásba vételi kérvényét. Észrevételezte, hogy a kérvényezők nem szerezték be az APEH hozzájárulását nevének használatához. Ebben a tekintetben a Fővárosi Bíróság az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban "az egyesülési törvény") 7. § (1) bekezdése alapján járt el, amely szerint "a társadalmi szervezet elnevezése és célja - az érdekelt jogi személy hozzájárulása nélkül - nem keltheti azt a látszatot, hogy a társadalmi szervezet a tevékenységét egy másik jogi személy tevékenységéhez kapcsolódóan fejti ki". Továbbá az volt a véleménye, hogy az "üldözöttei" kifejezés becsmérlő az APEH-re mint állami szervre nézve" és ellentétes az társadalmi szervezetek névválasztásának elveivel, a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának KK 1. számú kollégiumi állásfoglalásában lefektetett mércék szerint. Végezetül a Fővárosi Bíróság úgy döntött, hogy a kérvényező társadalmi szervezet csak részben tett eleget a testületi szavazásainak módszereire vonatkozó követelménynek.
19. A kérvényezők a Legfelsőbb Bírósághoz fellebbeztek. Egyidejűleg panasszal éltek elfogultsági kifogásuk elutasítása miatt.
20. 1994. július 7-én a Legfőbb Ügyész Hivatala beavatkozott a fellebbezési eljárásba és javasolta, hogy a Legfelsőbb Bíróság hagyja jóvá a nyilvántartásba vételi kérelem elutasítását. Ezekből a beadványokból a kérvényezők nem kaptak példányokat.
21. 1995. október 2-án a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kérvényező társadalmi szervezet fellebbezését. A Fővárosi Bíróság által adott indokláshoz hozzátette, hogy a kérvényező társadalmi szervezet neve nem felel meg céljainak, nevezetesen a magyar adórendszer megreformálásának, és hogy ezért ezen a néven nem jegyezhető be. A döntés nem foglalkozott a kérvényezőknek az elfogultsági kifogás elutasításával kapcsolatos panaszával.
A kérvényezők a Legfelsőbb Bíróságnál felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be.
22. 1996. február 21-én a Legfőbb Ügyész Hivatala kérvényezte, hogy a Legfelsőbb Bíróság hagyja jóvá a másodfokú ítéletet.
- 105/106 -
23. 1996. május 14-én a Legfelsőbb Bíróság elutasította a felülvizsgálati kérelmet. A döntést 1996. június 20-án kézbesítették ki a kérvényezőknek.
A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati testülete azon a véleményen volt, hogy a társadalmi szervezet neve ellentétes a polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 77. § (1) bekezdésével, amely garantálja a névviselés jogát. A testület úgy vélte, a nevezett rendelkezés maga után vonja, hogy egy jogi személy neve nem keltheti azt a téves látszatot, hogy tevékenysége egy másik jogi személy tevékenységéhez kapcsolódik, vagyis jelen esetben az APEH-éhoz. Úgy döntött továbbá, hogy az APEH nevének jogtalan használata ellentétes a polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 77. § (4) bekezdésével, amely szerint a névviselési jog sérelmének számít, ha bárki jogtalanul használ egy másik személy nevével azonos vagy ahhoz hasonló nevet. Úgy ítélte meg továbbá, hogy az APEH nevével összefüggésben használt "üldözöttei" kifejezés ellentétes a polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénynek a jó hírnév védelmére hivatott 78. § (1) bekezdésével.
A Legfelsőbb Bíróság ezen kívül annak a véleményének adott hangot, hogy az alsóbb szintű bíróságok által elkövetett bármiféle eljárási hiányosságok, különösen az APEH és az ügyészségi hivatal beadványainak kezelésével kapcsolatban, nem befolyásolták a bíróságok döntéseit az ügy érdemét illetően. Leszögezte, hogy az eljárások során a kérvényezők hatékonyan gyakorolhatták jogaikat, és a másodfokú, valamint a felülvizsgálati szakaszban megtehettek volna bármilyen megjegyzést, amelyet korábban nem állt módjukban előadni.
Végezetül a Legfelsőbb Bíróság rámutatott, hogy a kérvényezőknek az elfogultsági kifogás elutasítása miatti panaszát a felülvizsgálati eljárások során nem lehetett megvizsgálni.
24. Az az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 1. § "Az egyesülési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelyet a Magyar Köztársaság elismer, és biztosítja annak zavartalan gyakorlását. Az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van arra, hogy másokkal szervezeteket, illetőleg közösségeket hozzon létre vagy azok tevékenységében részt vegyen.[11]
2. § (2) bekezdés: "Az egyesülési jog gyakorlása nem sértheti az alkotmány 2. §-ának (3) bekezdését, nem valósíthat meg bűncselekményt és bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével."
2. § (3) bekezdés: "Társadalmi szervezet minden olyan tevékenység végzése céljából alapítható, amely összhangban áll az alkotmánnyal, és amelyet törvény nem tilt. Társadalmi szervezet elsődlegesen gazdasági vállalkozási tevékenység végzése céljából nem alapítható."
A kérvényező társadalmi szervezet kérvényének benyújtásakor hatályos 4. § (1) bekezdés szerint: "A társadalmi szervezet megalakulását követően kérni kell annak bírósági nyilvántartásba vételét. A társadalmi szervezet nyilvántartásba vétele nem tagadható meg, ha alapítói az e törvényben előírt feltételeknek eleget tettek. A társadalmi szervezet a nyilvántartásba vétellel jön létre."
7. § (1) bekezdés: "A társadalmi szervezet elnevezése és célja - az érdekelt jogi személy hozzájárulása nélkül - nem keltheti azt a látszatot, hogy tevékenységét egy másik jogi személy tevékenységéhez kapcsolódóan fejti ki."
15. § (3) bekezdés: "A bíróság a nyilvántartásba vételről nemperes eljárásban, soron kívül határoz. A bíróság a nyilvántartásba vételről szóló határozatát az ügyészségnek is kézbesíti."
25. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény hatálybaléptetése folytán szükséges rendelkezések tárgyában kiadott 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 13. § (3) bekezdés. "Egyebekben - amennyiben az egyes nemperes eljárásokra vonatkozó jogszabályok másként nem rendelkeznek, vagy az eljárás nemperes jellegéből más nem következik - a nemperes eljárásokban is a Pp. szabályait kell megfelelően alkalmazni."
26. A polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 77. § (1) bekezdése: "Mindenkinek joga van a névviseléshez." 77. § (4) bekezdés: "A névviselési jog sérelmét jelenti különösen, ha valaki jogtalanul más nevét használja, vagy jogtalanul máséhoz hasonló nevet használ."
78. § (1) bekezdés: "A személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jó hírnév védelmére is." 78. § (2) bekezdés: "A jó hírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel vagy való tényt hamis színben tüntet föl."
27. A polgári perrendtartásról szóló törvény a hivatkozott időszakban hatályos 2/A. § (1) bekezdése szerint: "Az ügyész jogosult a polgári perben annak bármely szakában a törvényesség érdekében fellépni."
Ugyanezen törvény 2/A. § (3) bekezdése szerint: "Az ügyészt fellépése során és az általa indított perben megilletik mindazok a jogok, amelyek a felet megilletik, egyezséget azonban nem köthet, jogról nem mondhat le, illetőleg jogokat nem ismerhet el."
28. A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának KK 1. számú kollégiumi állásfoglalása szerint: "A társadalmi szervezet nyilvántartásba vételekor [...]
- 106/107 -
a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a társadalmi szervezet választott elnevezése megfelel-e a névkizárólagosság és a névszabatosság követelményeinek."
29. A kérvényezők a 6. § 1. cikke alapján azzal kapcsolatban tettek panaszt, hogy a kérvényező társadalmi szervezet nyilvántartásba vételével kapcsolatos eljárás tisztességtelen volt.
Az Egyezmény 6. § 1. cikke az ügyre vonatkozóan a következő intézkedéseket tartalmazza:
"Polgári jogainak és kötelességeinek meghatározása végett [...] mindenkinek joga van [...] a törvényes, független és pártatlan bíróság [...] általi méltányos és nyilvános tárgyaláshoz."
30. Az egyesülési törvény 4 § (1) bekezdésére hivatkozva a kérvényezők azt állították, hogy bár a hazai jog szerint a nyilvántartásba vételi eljárás nemperes eljárásnak számít, ezen eljárások kimenetele meghatározta a kérvényező társadalmi szervezet azon képességét, hogy jogok és kötelességek alanya legyen. Ez pedig olyan megfontolás, amely az ügyet a 6. § 1. cikkének hatókörébe vonja. Ez annál is inkább így van, mivel a nyilvántartásba vételi eljárás az ügyészséggel és - legalábbis közvetve - az APEH-hel a társadalmi szervezet névválasztásával kapcsolatban folytatott vitát is magában foglalt.
31. A kormány az egyesülési törvény 1. §-ára és 2. § (3) bekezdésére hivatkozva azt hangsúlyozta, hogy a magyar jog szerint az egyesülés joga mint olyan közjogi jellegű. A 4. § (1) bekezdés szerint a társadalmi szervezetek csak nyilvántartásba vételük által jönnek létre, azt megelőzően nem rendelkeznek jogi létezéssel. Ez a körülmény pedig kizárja, hogy a nyilvántartásba vételi eljárásnak bármiféle polgári jogi implikációja legyen. Ami a névválasztással kapcsolatos vitát illeti, a kormány azon a nézeten volt, hogy a hazai bírósági döntések ebben a vonatkozásban csak arra a közjogi kérdésre vonatkoztak, hogy a szóban forgó név összhangban áll-e a közérdekkel, és nem voltak kapcsolatban a névviselés polgári jogával.
32. A Bíróság megismétli, hogy ahhoz, hogy 6. § 1. cikkének "polgári" része egyáltalán alkalmazható legyen, vitának kell fennállnia egy olyan "jog"-gal kapcsolatban, amelyről érvek alapján mondható, hogy a hazai jog szerint elismert. A vita igazi és komoly kell, hogy legyen. Nemcsak egy jog tényleges létezésével lehet kapcsolatos, hanem annak terjedelmével és gyakorlásának módjával is. Ezenfelül a tárgyalás eredményének közvetlenül döntőnek kell lennie a szóban forgó polgári jogra nézve (lásd Frydlander kontra Franciaország [GC], no. 30979/96., 27. §, megjelenés alatt).
33. A jelenlegi esetben a vitatott "jog" az a jog volt, hogy egy társadalmi szervezetet az egyesülési törvény 4. § (1) bekezdésével egyezően nyilvántartásba vegyenek. A Bíróság megállapítja, hogy ezt a jogot a magyar jog elismeri, nevezetesen ugyanazon törvény 1. §-ában. Az eljárások vitathatatlanul igazi és komoly vitát, az említett jog létezését és gyakorlását illető vitát valósítottak meg.
34. Azzal kapcsolatban, hogy ez a jog "polgári"-e, a Bíróság megismétli, hogy a "polgári jogok és kötelességek" fogalma nem kizárólag az alperes állam hazai joga alapján értelmezendő. A 6. § 1. cikke a felek státusára, valamint az ügy rendezésének módjára vonatkozóan illetékes törvényhozó szerv természetére való tekintet nélkül alkalmazandó; elegendő, hogy a tárgyalás eredménye döntő legyen a polgári jogokra és kötelességekre nézve (lásd többek között a Sztran görög olajfinomítók és Sztratisz Andreadisz kontra Görögország-ítéletet, 1994. december 9., A sorozat, no. 301-B., 78. o., 39. §).
35. A Bíróság megjegyzi, hogy a hazai törvényhozás értelmében az egyesülési jog ügye elsődlegesen a közjog területére tartozik. Másrészről azonban a vira a jelen esetben lényegében olyan szabályok alkalmazása körül keletkezett, amelyek a polgári törvénykönyv 77. és 78. §-ában találhatók. Ezek a megfontolások azonban önmagukban nem döntőek arra nézve, hogy az Egyezmény 6. pontja alkalmazható-e a jelen esetben.
36. A Bíróság megjegyzi, hogy az 1989. évi egyesülési törvény 4. § (1) bekezdése szerint a társadalmi szervezetek csak bírósági nyilvántartásba vételüknek köszönhetően nyerik el jogi létezésüket. Ebből a szabályból az következik, hogy egy bejegyzetlen társadalmi szervezet csupán egyének csoportosulása, mely egyének pozíciója bármilyen harmadik féllel fennálló polgári ügyben nagyon eltérő egy jogi személy jogi pozíciójától. A kérvényezők számára tehát a nyilvántartásba vételi eljárás esetében a kérvényező társadalmi szervezet jogképessége forgott kockán, azon képessége, hogy a magyar jog szerint polgári jogok és kötelességek alanyává váljon.
Ezen körülmények között a Bíróság úgy dönt, hogy a panasz alapjául szolgáló eljárások a kérvényező társadalmi szervezet polgári jogaival kapcsolatosak, és hogy a 6. cikk ezért alkalmazható a jelen esetre.
- 107/108 -
37. A kérvényezők azt állították, hogy esetük az ügyészséggel és közvetve az adóhatóssággal folytatott valódi vitát foglal magában. Egy ilyen ügyben a hazai bíróságoknak tartaniuk kellett volna magukat a "fegyverek egyenlősége" elvéhez. Mivel azonban a Fővárosi Bíróság nem értesítette őket sem az APEH elnöke által írt levélről, sem az ügyészség által benyújtott első, illetve másodfokú beadványokról, továbbá 1993. június 28-i határozatának egy példányát elküldte az APEH-nek, mielőtt a kérvényezőknek kézbesítette volna, az eljárás nem teljesítette az Egyezmény 6. § 1. cikkének ezt az alapvető követelményét. Ezzel összefüggésben a kérvényezők rámutattak, hogy a kifogásolt eljárás lehetővé tette az APEH szóvivője számára, hogy a bírósági határozatot egy televíziós műsorban bemutassa, továbbá, hogy nem kaptak példányt az ügyészség 1994. január 24-i fontos beadványaiból. Az eljárás méltánytalanságát súlyosbító körülményként utaltak arra, hogy az elfogultsági kifogás legfelsőbb bírósági elutasítása kivizsgálatlanul maradt.
38. A kormány azt állította, hogy az APEH elnökének levele azt megelőzően jutott el a Fővárosi Bíróságra, hogy a kérvényező társadalmi szervezet nyilvántartásba vételi kérelmét iktatták volna, és ezért nem alkotta részét az ügy-aktának.
A kormány rámutatott továbbá, hogy az ügyészség által benyújtott, 1994. január 24-i keltezésű beadványa - az ügyészség egyetlen olyan beadványa, amely érvekre támaszkodik és az ügy érdemével függ össze - a kérvényezők számára véleményezésre rendelkezésre volt bocsátva. Ami a másodfokon eljáró ügyész által és a felülvizsgálati eljárások során benyújtott beadványokat illeti, a kormány kifejtette, hogy ezek csupán megismételték a vád korábbi álláspontját, és hogy a kérvényezők erről való értesítése csekély jelentőséggel bírt.
Összegezve: a kormány amellett érvelt, hogy sem magának az ügyésznek a beavatkozása, sem beadványaiknak a kezelése nem volt olyan természetű, hogy az eljárásokat összességében tisztességtelenné tegye.
39. A Bíróság felidézi, hogy a pártatlan eljárás tágabb fogalmának egyik jegyét alkotó "fegyverek egyenlősége" elv szerint mindegyik félnek megfelelő alkalmat kell adni arra, hogy álláspontját előadja, olyan körülmények között, amelyek nem hozzák őt hátrányos helyzetbe ellenfelével szemben (lásd az 1993. október 22-i Dombo Beheer B.V. kontra Hollandia-ügyben hozott ítéletet, A sorozat, no. 274. 19. o.; 33. §). Ebben az összefüggésben fontosságot tulajdonítunk a látszatnak (lásd értelemszerű változtatásokkal a Borgers kontra Belgium-ítéletet, 1991. október 30., A sorozat, no. 214-B, 31. o.; 24. § és az ottani hivatkozásokat).
A 6. § 1. cikk polgári vagy büntető perben érintett felek számára elvben garantálja azt a lehetőséget, hogy a bíróság döntését befolyásolandó hozzájuthassanak, illetőleg megjegyzést fűzhessenek minden bizonyítékhoz vagy benyújtott észrevételhez, származzanak ezek akár a nemzeti jogi intézményrendszer független tagjától (lásd többek között és értelemszerű változtatásokkal a következő ítéleteket: McMichael kontra Egyesült Királyság, 1995. február 24., A sorozat no. 307-B, 53-54 o., 80. §; Kerojärvi kontra Finnország, 1995. július 19., A sorozat no. 322, 16. o., 42. §; és Lobo Machado kontra Portugália, 1996. február 20., jelentések 1996-I, 206-207 o., 31. §).
40. A Bíróság megjegyzi, hogy az ügyészség és a Legfőbb Ügyészség Hivatala a polgári Perrendtartásról szóló törvény 2/A. bekezdése értelmében beavatkozott az eljárásba. Ennek alapján a Bíróság úgy dönt, hogy az eljárás nemperes jellege ellenére tiszteletben kellett volna tartani a 6. § 1. cikk alatti jogokat.
41. Míg a Bíróság valószínűtlennek tartja, hogy az APEH elnöke által a Fővárosi Bírósághoz küldött és a nyilvántartásba vételi kérelem iktatása előtt érkezett levél bármiféle hatással volt az üggyel megbízott bíró viselkedésére, ugyanez nem mondható el az ügyészség beavatkozásáról, amelyről a Fővárosi Bíróság nem értesítette a kérvényezőket. Továbbá az a tény, hogy az 1993. június 28-i határozat egyik példánya a kérvényezőknek való kikézbesítés előtt már az APEH birtokában volt - lehetővé téve az APEH szóvivője számára, hogy azt egy televíziós műsorban bemutassa -, kétségbe vonja az eljárás pártatlanságát.
42. Ami a kérvényezőknek a Legfőbb Ügyészség Hivatala másodfokon tett beadványairól való értesítésének elmaradását illeti, a Bíróság megjegyzi, hogy a kormány állítása szerint ezek a beadványok nem voltak hatással az ügy érdemére. Emlékeztetnünk kell azonban arra, hogy a "fegyverek egyenlősége" elve nem függ egy eljárási egyenlőtlenségből fakadó további, mennyiségileg meghatározható méltánytalanságtól. A feleknek fel kell mérniük, hogy egy beadvány válaszra érdemes-e, ezért megengedhetetlen, hogy az egyik fél beadványokkal éljen egy bíróság felé a másik fél tudta nélkül, és hogy ezekre a beadványokra a másik ne tehessen megjegyzést. Ezért tisztességtelen volt, hogy a kérvényezőket nem értesítették a Legfőbb Ügyészség által a Legfelsőbb Bírósághoz benyújtott beadványokról (lásd értelemszerű változtatásokkal a Bulut kontra Ausztria-ügyben hozott ítéletet, 1996. február 22., jelentések 1996-II. 359. o., 49. § vége felé).
43. A fentiekre való tekintettel a Bíróság arra a következtetésre jut, hogy a "fegyverek egyenlősége" el-
- 108/109 -
vét nem tartották tiszteletben. A Bíróság nem tartja szükségesnek annak vizsgálatát, hogy a kérvényezőket értesítették-e az ügyészség 1994. január 24-i beadványáról, vagy hogy a magyar bíróságoknak az is kötelességük lett volna-e, hogy megvizsgálják a kérvényezőnek az elfogultsági kifogás elutasításával kapcsolatos panaszát.
44. Ennek értelmében a 6. § 1. cikk megszegéséről beszélhetünk.
45. Az Egyezmény 41. cikke a következőképpen intézkedik:
"Ha a Bíróság az Egyezmény vagy hozzá tartozó jegyzőkönyvek megszegését állapítja meg, és ha az érintett magas szerződő fél csak részleges jóvátételt enged meg, akkor a Bíróság szükség esetén igazságos elégtételt nyújt a sértett félnek."
46. Kérvényük benyújtásakor a kérvényezők azzal az általános igénnyel léptek föl, hogy nekik nem anyagi természetű kártérítést és költségtérítést ítéljenek meg. A későbbiekben azonban nem határozták meg pontosabban ezeket az igényeiket, ahogyan azt a Bírósági Szabályzat 60. szabálya követelné, noha erre felszólítást kaptak.
47. A Bíróság úgy ítéli meg, hogy egy jogsértés megállapítása önmagában is elégséges kártalanítással szolgál a kérvényezők által elszenvedett mindenféle nem anyagi természetű kárra. Ezért a Bíróság úgy dönt, hogy nem helyes a 41. cikk szerint bármiféle kártérítést megítélni.
A fenti okokból a bíróság egyhangúlag, úgy ítéli meg, hogy az Egyezmény 6. § 1. cikkét megsértették.
A kérvényezők igazságos elégtétel iránti igényét elutasítja.
Készült angol nyelven, írásban közölve 2000. október 5-én, a Bírósági Szabályzat 77. § 2. és 3. szabálya alapján.
Erik Fribergh Christos Rozakis nyilvántartási elnök
(Fordította: Bánki Dezső) ■
Visszaugrás
