A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) alapvető változásokat hozott a peres eljárás menetében. Elődje, az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) számos novelláris módosításon esett át, és az egyik leghatározottabban megfogalmazott kritika az eljárási törvénnyel kapcsolatban - a gyakori és jelentős terjedelmű módosítás ellenére is - az volt, hogy az eljárás időtartama túlságosan hosszú, előzetesen nem kalkulálható, mert a törvény alkalmat ad a pernek időről-időre történő új alapokra helyezésére. A novelláris szabályozás sikertelenségét mutatta, hogy az 1990-es évektől három Pp. novella készült azzal a kimondott céllal, hogy a bevezetendő rendelkezésekkel hatékonyabbá váljék a peres eljárás. Ez a "hatékonyság" volt a VI., VII. és VIII. Pp. novella "vezérszava", azonban a módosítások egyike sem hozott kifejezett eredményt, továbbra is az volt az általános vélekedés, hogy a bíróságok még a rendelkezésükre álló perjogi eszközökkel sem igyekeznek megakadályozni az eljárások elhúzódását.
Az eljárási törvény rekodifikációja során ezért már az 1267/2012. (V. 17.) Korm. határozatban szereplő konkrét jogpolitikai célok között első helyen állt korszerű, a nemzetközi gyakorlatnak és elvárásoknak is megfelelő polgári perjogi törvénykönyv megalkotása, amely biztosítja az anyagi jogok hatékony érvényesítését. Ezt a célt a törvény egy kifejezetten ennek érdekében alkotott alapelvvel kívánta elősegíteni, a perkoncentráció követelményének előírásával.
A "perkoncentráció" fogalom az 1895. évi osztrák polgári perrendtartásból vált általánosan ismertté és a későbbi eljárási törvények tekintetében mintaadóvá[1]. A Franz Klein nevéhez fűződő, szociális polgári permodell többek között annak belátásán alapult, hogy a felek rendelkezési jogának túlzott hangsúlyozása az eljárást többnyire parttalanná, költségessé, összességében hatékonytalanná teszi. Az osztrák polgári perrendtartás ezért elmozdulva a liberális per modelljétől, a gyors, olcsó és lehetőség szerint egyszerű eljárás érdekében alapelvvé emelte a perkoncentrációt. Ennek megvalósulása érdekében átrendezte a felek és a bíróság közötti felelősségi viszonyt. A felek továbbra is szabad belátásuk alapján dönthettek a perindításról, kijelölték a jogvita tárgyi kereteit, a per során azonban már a bíróság törvényi felhatalmazáson alapuló, ún. alaki és anyagi pervezetésének keretei között gyakorolhatták perbeli jogosítványaikat. [2] A sikeresnek értékelt szabályozásból a XX. és a XXI. század számos eljárási törvénye merített novelláris módosításai során[3] és tapasztalatait az Európai Unió is felhasználta a másodlagos jogforrások (így egyes rendeletek, illetve a tagállamokhoz címzett ajánlások) alkotásánál[4].
A Pp. rekodifikációja során - ugyancsak a perkoncentráció megvalósulása érdekében és a Plósz-féle Pp.-ben meghonosított megoldással[5] - alapvető változás következett be a már megindult per szerkezetében is, perfelvételi és érdemi szakra osztva az elsőfokú eljárás menetét. A korábbi jogintézményhez való visszanyúlás természetesen nem jelentette a szabályozás mechanikus átvételét, a jogalkotási folyamat eredménye sem feleltethető meg teljesen a Plósz-féle Pp. szabályainak. A törvényalkotó az osztott perszerkezetben azt a lehetőséget látta, hogy amennyiben a jogvita kereteinek meghatározása a perfelvételi, míg a bizonyítás az érdemi szakra koncentrálódik, a célirányosan vezetett perben hamarabb hozható érdemi döntés[6]. A két szakaszt elválasztó preklúzió jelentősége tehát abban áll, hogy a perfelvétel lezárását követően a feleknek főszabály szerint nincs lehetőségük a kereset és az ellenkérelem megváltoztatására, valamint új bizonyítékok, bizonyítási és egyéb indítványok előterjesztésére. "A korlátozás célja egyrészt az, hogy egy bizonyos ponton a bíróság és az ellenérdekű fél is véglegesen rögzültnek tekinthesse a jogvita keretét és tartalmát, ezt követően a rögzült állítások alapján már csak a bizonyítási eljárás és
- 294/295 -
az érdemi döntés meghozatala történjen. A korlátozás másik indoka, hogy megakadályozza a per elhúzódását".[7]
A preklúziós rendelkezések körébe sorolható, ilyen korlátozott eljárási cselekmény a kereset, illetve az ellenkérelem érdemi részéhez tartozó kereset-, illetve ellenkérelem-változtatás. A feleket mindkettő tekintetében viszonylagos szabadság illeti a perfelvételi szakban, alapvetően anyagi jogi korlátozás alá esnek, és az ellenfél hozzájárulása nélkül kerülhet sor rájuk. A perfelvétel lezárása után azonban csak kivételesen válnak megengedetté.[8]
Az eljárási törvény ugyanis a felek rendelkezési jogát az eljárás előrehaladtával fokozatosan, növekvő mértékben korlátozza. A törvényben a perfelvételi szak szabályait a XII. Fejezet, az érdemi tárgyalásét a XIII. Fejezet tartalmazza, amelyet "A perfelvételi és az érdemi tárgyalási szakban alkalmazandó közös rendelkezések" címet viselő XIV. Fejezet követ.
A XIII. Fejezetben található szabályok természete kétféle: van köztük olyan, amely kizárólag az érdemi tárgyalási szakban fordulhat elő (pl. a tárgyalás berekesztése), valamint olyan, amely a perfelvétel során is megvalósulhat (pl. a keresetváltoztatás). A perfelvételre irányadó szabályokhoz képest az érdemi szak rendelkezései speciális előírásokat tartalmaznak, azzal azonban, hogy gyakran visszautalnak a perfelvételi szak szabályaira. Az általánoshoz képest a speciális rendelkezések összegyűjtött halmaza, mint szerkesztési elv az egész eljárási törvényen végigvonul.
A lex specialis jelleget például a 214. § (2) bekezdése rögtön egyértelművé teszi a perfelvételi nyilatkozatok tekintetében, kimondva, hogy a fél az érdemi tárgyalási szakban csak a törvényben meghatározott esetben tehet vagy változtathat meg perfelvételi nyilatkozatot. A további, részletező rendelkezések (a kereset- és ellenkérelem-változtatás, az utólagos bizonyítás, a perfelvétel kiegészítése) mind e főszabálynak alárendeltek.
Az általános-különös viszonyában álló szabályok következménye általánosságban az, hogy a speciális rendelkezések lerontják a generális szabály érvényesülését. Ugyanez a megoldás érvényesül a Pp. szerinti különleges eljárások tekintetében: a 494. § szerint "(e) törvény rendelkezéseit az e fejezetben szabályozott személyiségi jogok érvényesítése iránt indított perekben az e fejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni". Amennyiben tehát a fejezetben nem található speciális rendelkezés, az általános szabályoknak kell érvényesülniük.
A lex specialis derogat legi generali szabályára az Alkotmánybíróság olyan elvként tekint, amely "rendszerint a jogforrási hierarchiában azonos szinten álló jogszabályok viszonyában alkalmazandó"[9], bár kétségkívül felmerülhet a jogforrási hierarchia különböző szintjén álló jogszabályok között is. Az Alaptörvény 18. cikk (3) bekezdésében előírtak szerint a Kormány tagja törvényben kapott felhatalmazás alapján alkotott rendelete, mint alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a törvénnyel, mint magasabb rendű jogszabállyal. A Kúria e tárgyat érintő eseti döntésében állapította meg, hogy a jogalkotó szerveken nyugvó jogszabályi hierarchia az azonos szintű jogszabályok tárgyi hierarchiáját kifejező »lex specialis [derogat] legi generali« elvével nem törhető át. A Kúria ebből azt a következtetést vonta le, hogy egy miniszteri rendelet nem előzheti meg az azonos jogintézményt szabályozó törvényi rendelkezéseket, majd elvi jelleggel állapította meg, hogy "a jogforrási hierarchia lényegét jelentő, a magasabb szintű jogforrás elsődlegességét biztosító alapelv az azonos szintű jogszabályok viszonyában érvényesülő »lex specialis legi generali« elvével nem törhető át"[10]. Hasonló módon érvelt az Alkotmánybíróság a Ctv. és a régi Pp. egymáshoz való viszonyával kapcsolatban; "a régi Pp. lex generalis szabályaihoz képest a Ctv. lex specialis rendelkezéseket tartalmaz, így a közöttük esetlegesen felmerülő kollízió a lex specialis derogat legi generali jogértelmezési elv alkalmazásával feloldható."[11]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
