A HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft. és a Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet szakmai együttműködésében útjára indult a Mádl Ferenc Intézet Tudományos Közleményei sorozat, amelynek első köteteként jelent meg Veress Emőd legújabb monográfiája a szindikátusi szerződésről.
A szindikátusi szerződések témaköre hosszú ideje foglalkoztatja a gazdasági élet szereplőit, valamint a gyakorló és elméleti jogászokat egyaránt. A téma monografikus, jogtörténeti és összehasonlító jogi elemeket tartalmazó, ugyanakkor hatályos jogi környezet bemutató részletes feldolgozása így valós igényként jelentkezett. A kötet erre az igényként adott válasz. A monográfia ennek megfelelően túlmutat a klasszikus jogi elemzés és szakirodalmi vizsgálat területén, felvállalja és megadja a társasági jog és a kötelmi jog metszeteként azok "feszültségi zónájában" elhelyezkedő atipikus szerződés elméleti és gyakorlati alapkérdéseit és válaszait.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerint a gazdasági társaságok üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására, a tagok vagyoni hozzájárulásával létrehozott, jogi személyiséggel rendelkező vállalkozások, amelyekben a tagok a nyereségből közösen részesednek, és a veszteséget közösen viselik. A törvényi fogalom teleologikus értelme a felek üzletszerű gazdasági tevékenységében és az azt szolgáló jogi entitás létrehozatalában ragadható meg, amely teljes egészében összhangban áll azzal a Ptk.-beli alapállással, amely szerint a polgári jog szabályai alapvetően arra hivatottak, hogy az általuk biztosított magánautonómia lehetőségével élve a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyai kiteljesedjenek, az általuk megfogalmazott célokat szabályozott körülmények között elérhessék. E célok a társasági jogban döntően az üzletszerű gazdasági tevékenység tartalmában lelhetők fel, amely tevékenység kettős természetű. Egyaránt jelenti az adott társaság konkrét, létesítő okiratban meghatározott és végzett tevékenységét, illetve egy adott egyedi szerződéses viszony alapján az adott társaság által ellátott szolgáltatást. Annak ellenére, hogy a gazdasági tevékenységek ellátásának alapvetően nem feltétele a társaságalapítás, a gazdasági társaság előnyei, különösen a tagoktól elkülönülő személyiségében, felelősségében és vagyonában rejlő előnyök alapvetően indokolják azok létrehozatalát. A tagoktól elkülönült vagyon és/vagy felelősség egyebekben a jogalanyiság lényegi feltételét képezik. A Ptk. szabályai és diszpozitív rendelkezései ugyan alapvetően
- 112/113 -
piacbarát, vállalkozásbarát rugalmas szabályokkal igyekszik az Alaptörvény M) cikkében foglalt vállalkozási szabadságot, XII. cikkében elismert vállalkozáshoz való jogot kiteljesíteni. A Ptk.-ba illesztett társasági jog, azaz a Ptk. monista alapállása szorosabb kapcsolatot feltételez a társasági jog és a kötelmi jog között, így a kötelmi jog által szabályozott kapcsolódó jogintézmények egyes aspektusainak vizsgálata, így a szindikátusi szerződésé is a társasági jog szempontjából különös jelentőséggel bír.
Mindezeknek megfelelően a közvélekedésben konszenzus áll fent abban a kérdésben, hogy a hatályos Ptk. a társasági jogban a diszpozitivitás új távlatait nyitotta, amely azonban új kihívásokat is generált. Nincs ez másként a szindikátusi szerződések, mint a társasági szerződéssel párhuzamosan élő kötelmi jogi jogintézmény esetében sem, amelyek használatának visszaszorítása a monista és diszpozitív alapon álló törvényhozás egyik célja volt. A kötet azonban ezen alapállás kihívásain felvállalta a szindikátusi szerződés legitim volta tételének bizonyítását, amelynek több szempontból való vizsgálat útján tett eleget. A teljesség igénye nélkül ilyen bizonyítási mód volt a szindikátusi szerződés alanyainak vizsgálata, a cégnyilvánosság elvével szemben álló titokvédelmi igények összeütközésének elemzése, egyes szervezeti kérdések taglalása, a társasági szerződés és a szindikátusi szerződés időbeli és tárgybeli hatályának összevetése. Az összevetés hármas természetű volt, a klasszikus komparatív módszereken túl nemzetközi jogösszehasonlítás és a kapcsolódó hazai és külföldi szakirodalmi álláspontok ismertetése egyaránt hangsúlyos volt, ahogyan a megfelelő történeti alapok és az azokból fakadó hatályos jogintézmények elemzése is különös jelentőséggel bírt. A tételek, a kiinduló problematikákra vonatkozó dogmatikai és logikai fejtegetések, gyakorlati és elméleti bizonyítások összességében vezetnek a szindikátusi szerződések jelentőségének feltátáráshoz és a Ptk. diszpozitív alapállásától várt leegyszerűsített kiindulóponttól részben eltérő, részben azzal összhangban álló eredményhez: a szindikátusi szerződések legitimitásának bizonyításához, azokban foglalt igények és célok feltáráshoz, jelentőségének kihangsúlyozásával annak megőrzésének alátámasztásához.
Veress Emőd monográfiája mindezen alapokon tisztázza a szindikátusi szerződés fogalmát, ismerteti jellemzőit és tartalmát, elhatárolja más szerződésektől, bemutatja viszonyát a társasági joghoz és a társasági szerződéshez, elemzi alanyait és alanyainak egymáshoz való viszonyait, feltárja a szindikátusi szerződés szerződésszegési aspektusait. A szindikátusi szerződés kihívásai és fogalmi jellemzői így vezetnek el annak tudományos feldolgozásához és fogalmának új és régi eleminek napjaink kívánalmainak megfelelő szintéziséhez. A szindikátusi szerződést így szerződési szabadság elve alapján megkötött, változó tartalmú, de főbb jegyeiben mégis azonosítható, így belső koherenciát felmutató szerződéstípusként azonosítja.
A szindikátusi szerződés elnevezéssel sem a hatályos magyar jog, sem a történeti magyar magánjogunk nem szabályozott egyetlen szerződéstípust sem, ennek ellenére mind az elnevezés mind a szerződés és annak alkalmazása hosszú múltra tekint vissza. A monográfia első fejezetének - a fogalmi alapok és az etimológiai alapok részletes tárgyalásán túl - kiemelkedő értéke a magyar magánjogtörténet kapcsolódó pontjainak - értve ezalatt a fájdalmas töréspontokat is - feltárása. Az első fejezetben a kötet szerkezetét mégsem terhelő módon hangsúlyos a II. világháborút megelőző kor szindikátusi szerződéseinek ismerte-
- 113/114 -
tése és annak valósághű közlése, amely a jogtörténeti alapokon túlmutat. A szerző ezen fejezetben soraival mintegy hidat képez a múlt és jelen magyar magánjogi eredményei, a hagyomány és a hatályos jog között, egyben tiszteleg múltunk judikatúrája és jeles magánjogászai, különösen Kuncz Ödön előtt. Ez a tisztelet egyebekben végig hatja mű teljes egészét, mind a múlt mind a jelen tekintetében. Az egymással ellentmondó, vagy egymás álláspontját árnyaló érvek és indokok finom logikával való összevetése és az érvrendszer kidolgozása során a tiszteleten alapuló szakmai alázat a könyv fejezetein belül érvényesül. A fenti módszer ugyanakkor egyetlen egy esetben sem palástolja el a szerző véleményét és következtetései rendszerét és fenntartja a megalapozott vita lehetőségét is. Megítélésem szerint a történeti rész külön értékét képezi, hogy a kolozsvári professzor rávilágít az erdélyi szindikátusi szerződések példáival a magyar magánjog és kötelmi jogi gondolkodás Trianon utáni sajátos fejlődésére, az elcsatolt területen való tovább élés tényére és ennek jogtörténeti értékére.
A jogtörténeti, dogmatikai alapokat követően, azokkal összekapcsolt módon tárul fel a kötet további fejezeteiben a szindikátusi szerződés főbb jellemzőinek összessége, különösen a társasági szerződéstől elkülönült, de azzal szoros kapcsolatban álló jellege, annak alanyai által meghatározott kooperációs jogviszonyának aspektusai, amely szükségképpen vezet el a mind az elhatárolási kérdések tárgyaláshoz, mind a társasági szerződéssel való kapcsolat tételes vizsgálatához.
Veress Emőd könyve második fejezetében ennek megfelelően a szindikátusi szerződés jellemzőit, tárgyát és elhatárolását más szerződésektől veszi vizsgálat alá. A dogmatikai, tipológiai kérdések tisztázását követően tárgyalja annak előfordulási lehetőségeit a különböző jogforrásokban és egyben összehasonlító jogi elemzést ismertet más szerződések viszonyában. A tudományos elemzés jogforrási szintje és a szerződéstani komparatív módszer együttesen vezet el a fejezet végén a dogmatikai alapokkal összegző megállapításokhoz és cizelllált fogalomalkotás elemeinek feltáráshoz, a szindikátusi szerződés mint sui generis szerződés fogalmának meghatározásához. A fogalomalkotás eredményének megalapozottságát bizonyítja, hogy a jelentős és hosszú ideig tartó kutatás szintézisét tartalmazó mű mintegy egyharmada ezen eredmény elemeinek rögzítése és vizsgálata tárgyában született.
A monográfia harmadik fejezete a szindikátusi szerződés és a társasági szerződés, illetve a társasági jogi normák kapcsolatát boncolgatja, összeütközési pontjait ismerteti, a jogintézmények konfrontációjának feloldásának lehetőségeit tárgyalja, a kapcsolódó szakirodalmi álláspontok ismertetésével rögzít viszonyítási pontokat, valamint foglal állást ezekben a kérdésekben. A fejezet tárgyának komplexitásához mért megfelelő mértékben tárgyalja a szerző a kógencia és diszpozitívitás alapkérdéseit, nemzetközi és a hazai joggyakorlat és szakirodalom bemutatásával elemzi azok hatásait a szindikátusi szerződésre. A fejezet kitekint továbbá a 2009. évi CXX. törvény, a végül hatályba nem lépett polgári törvénykönyv ezen konfliktust jogszabállyal rendezni kívánó megoldására és annak kritikájára. A kritika nem öncélú, az valójában a szindikátusi szerződés járulékosságának vagy önállóságának fogalmi jellemzője közötti döntés kérdésre és az azokkal kapcsolatos állásfoglalások lényegi elemeire utal vissza. A kógens és diszpozitív kérdéskör további vizsgálati
- 114/115 -
szempontot nyer a szindikátusi szerződés és a társasági jogi normák összevetése által, illetve alapos vizsgálat alá kerül azt a hosszú múltra visszatekintő kérdés, amely a társasági szerződés és a szindikátusi szerződés esetleges hierarchiáját jelenti. A kérdés jelentőségének megvilágítása elvezet a két szerződés összeütközésének tárgyalásához, valamint az összeütközés által generált konfliktus feloldási lehetőségeinek elemzéséhez. A szerző világos álláspontot fogalmaz meg a kérdésben is, nevezetesen a szerződések összeütközésének feloldása nem szükségképpeni kötelezettség, hanem a szindikátusi szerződést és a társasági szerződést a számukra irányadó megfelelő jogági szabályok szerint kell értelmezni és a jogkövetkezményeket ezen jogágak szankciórendszerének segítségül hívásával kell levonni. Az összegző megállapítások közül ki kell emelni a szerződési hierarchia és járulékosság kérdésében elfoglalt, az ilyen viszonyrendszereket tagadó álláspontot, amelyből fakadnak a kógencia, diszpozitívitás kérdésére adott, jogáganként meghatározott válaszok.
A negyedik fejezet a szerződő felek kérdését elemzi, amellyel kapcsolatban hosszú múltra visszatekintő szakirodalmi vita álláspontjainak ismertetésén és az azokhoz fűzött kritikai észrevételek útján jut el a szerző ahhoz az álláspotjához, amely szerint a szindikátusi szerződés fogalmi lehatárolását pusztán a felekre tekintettel elvégezni nem lehet. Álláspontja indokolása ebben a fejezetben is széleskörű vizsgálódások eredményén és ezen eredmények logikai elemzésén alapul, figyelemmel a szindikátusi szerződésben hordozott tartalmi összefüggésekre és ezen tartalom által meghatározott célokra és rugalmassági igényekre egyaránt. A fejezet részletesen tárgyalja a tagi jogutódlási helyzeteket, a társasági szerződés tagjai és a szindikátusi szerződés felei közötti nem teljes személyi halmaz kérdéseit, továbbá ebben a körben a társaságon kívülinek minősülő harmadik személyek, maga a társaság, illetve a vezető tisztségviselők féli minőségének kérdéskörét, amely alanyi kör esetében a társasági érdekpozíciók, célok, viszonyok feltárása különös megvilágításba helyezi a szindikátusi szerződés sajátos természetét.
A monográfia ötödik fejezete a szindikátusi szerződés tartalmát, joghatásait vizsgálja. Részletesen bemutatja a szavazati szindikátusokat, azok jelentőségét, típusait, elemzi érvényességi kérdéseit és szervezeti aspektusait. A fejezetben elhelyezett mintaklauzulák egyebekben a gyakorló jogászok által felvetett igények lege artis kielégítésén túl a dogmatikai elemek valóságbeli leképeződéseként dinamizálják a sorokat. Kiemelendő, hogy a fejezetben a szerző korábbi részvényjogi kutatásainak eredményeinek szindikátusi szerződési megközelítését is eszközli, az értékpapírjogi aspektusok szindikátusi szerződés nézőpontjából való megvilágítása értékes kapcsoló elem a két monográfia között. Jelentős részt képvisel a fejezetben az társaság tagi célját megtestesítő osztalékpolitikai kérdések taglalása, a tagi minőségből fakadó célok és érdekek védelmét biztosító intézmények, klauzulák, megoldási lehetőségek részletes ismertetése azok alapjainak feltárásával. E fejezet tárgyalja egyebekben a társaság működtetésével kapcsolatos kérdéseket, záradékokat, a finanszírozástól a szervezeti kérdéseken keresztül mutatva be a kapcsolódó rendelkezéseket és szabályozási lehetőségeket. A társasági létszakok elemzése során felmerülő kérdések esetében nem csak a magától értetődő alapítási, működési, vagyoni kérdések, hanem a megszűnés különböző aspektusainak vizsgálatát is felvállalja a szerző kitérve a társaság megszűnését követő joghatások kiváltására alkalmas rendelkezések eseteire is. A fejezet záró része a szindiká-
- 115/116 -
tusi szerződés módosítása, időtartama megszűnése mellett a különös jelentőségű jogválasztási és választottbírósági kérdéseket vizsgálja összefüggésben azzal a kiinduló állapottal, amely szerint a szindikátusi szerződés lényeges jellemzője az általános, illetve megszokott társasági jogi normáktól való eltérés, illetve a titkosság. A különös bizalmi jellegből fakadóan itt tárgyalja a mű a kisebbségvédelmi aspektusokat, a felek kölcsönös tájékoztatási kötelezettségét, a titoktartási rendelkezéseket, a szerződési biztosítékokat és a szerződésszegés szankciói átvezetnek a záró szerződésszegésről szóló hatodik fejezetre. A tartalmi kérdések elemzése kellő mértékben rávilágít a szindikátusi szerződések létjogosultságára a társasági jog diszpozitív szabályozása mellett, illetve annak ellenére. A fejezet összességében a szindikátusi szerződés sajátos természetére világít rá, azaz a szerződéstípus elemei adott ügyben és általánosságban a társasági jog árnyalására hivatottak, figyelemmel a szerződés alanyainak sajátos érdekeire, azok összeegyeztetésének kihívásaira, a gazdasági tartalomra és a társasági és szerződési célokra egyaránt.
A hatodik fejezet a fentiek által meghatározott szindikátusi szerződés megszegésének kérdéseivel foglalkozik. A kötelmi jogi alapok rögzítését követően a szerződéstípus jellegzetességei által meghatározott és értelmezhető jogkövetkezmények tárgyalását követően a szerződésszegés megakadályozását, más oldalról megközelítve a szindikátusi szerződés kikényszerítését szolgáló megoldások ismertetésével zárja keretbe a szerző a szindikátusi szerződés elemeit. Figyelemmel a szindikátusi szerződés két jogterületen elhelyezkedő természetére, a társasági jogi jogkövetkezmények lehetőségei is a vizsgálat tárgyát képezik a szerződés diszfunkcióinak tárgyalása során. A monográfia végül a legfontosabb eredmények által indukált végkövetkeztetésekkel zárul.
A szindikátusi szerződés alatt több, adott esetben egymással konkuráló értelmezés uralkodik, alapvetően értjük alatta azon szerződéstípust, amely amelynek keretében a felek a társaság alapításával, működtetésével, megszüntetésével kapcsolatban vállalnak a társasági szerződés keretein túlmutató kötelezettségeket, és alapítanak jogokat. Veress Emőd monográfiája a teljesség igényével tárgyalja a szerződéstípus alatt értett fogalmi elemek összességét, összehasonlító módszerrel, dogmatikai elemzéssel, gyakorlati példákkal, joggyakorlati és szakirodalmi álláspontok ütköztetésével tárva fel azok értelmét kötelmi és társasági jogi szempontból egyaránt.
A szindikátusi szerződésben hordozott célok, érdekek és közvetett tárgyak által az elemzés rámutat a szerződések jelentőségére, létjogosultságára és ezzel egyidejűleg a Ptk. által kiteljesíteni kívánt magánautonómia érvényesülésnek egyik eszközeként is tekinthetünk rá.
Végezetül, záró gondolatként emelhetjük ki, hogy a szindikátusi szerződés meghonosodott elnevezése és tényleges tárgya között ugyan korántsem állapítható meg az összhang, de ez utóbbi jellegzetesség is rámutat arra az összetett rendszerre, amelyet szolgálni hivatott. Mivel nevével nem ragadható meg a szindikátusi szerződés lényege, így annak feltárására a fenti könyv által tehetünk kísérletet, amelyért köszönet illeti a szerzőt és a kiadókat. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző Kutató, Mádl Ferenc Összehasonlító Jogi Intézet Magánjogi Kutatások Főosztálya.
Visszaugrás
