A perben előterjesztett anyagi jogi kifogás az alperes érdemi nyilatkozata, amelyben a vele szemben előterjesztett keresettel szembeni védekezésként olyan körülményre hivatkozik, amely a kereset érvényesíthetőségének akadályát képezi: például a követelés idő előttisége, bíróság előtti érvényesíthetetlensége, elévülése, teljesítése, (beszámítással történő megszüntetése), elengedése, a kikötött feltétel be nem következése, a szolgáltatás hibás teljesítése. A kifogás hivatkozhat annak a jogviszonynak az érvénytelenségére is, amelyre a felperes keresetét alapítja, hiszen ez is gátját szabja a felperes igényének. Jellemzően az érvénytelenségi kifogást a perben álló felperessel fennálló jogviszonyából meríti az alperes, s ha hivatkozása pusztán védekezésül szolgál, fel sem merül a viszontkereset előterjesztésének szükségessége.
A kifogás tartalmát adó, az érvényesített joggal szembeállított anyagi jogi hivatkozás azonban kivételesen egy másik (a felperes és más közötti) jogviszonyból is merítheti causáját.
Ez a helyzet - érvénytelenségi kifogás a hiányos perbeli felállásban - képezi a jelen dolgozat tárgyát.
A semmiség tekintetében a támadó (felperesi) oldalon a jogszabály - Ptk. 234. § (1) bekezdés - által használt "bárki hivatkozhat" megfogalmazásnak új tartalmat adott a Legfelsőbb Bíróság, amikor kifejtette, hogy a szerződés megkötésében részt nem vevő harmadik személy a semmisségre csak akkor hivatkozhat, ha jogi érdekeltségét, illetőleg a jogszabályi felhatalmazást igazolja (EBH 1999/14., EBH 2004/1042., BH 1991/107., BH 2004/503.).
A perlésre feljogosító jogi érdek tipikus példáiként az érvénytelen szerződéshez kapcsolódó járulékos kötelmek: kezesség, zálogkötelezettség (a továbbiakban: különös kifogásolási tényállások) szoktak megjelenni.
A védekező (alperesi) semmisségi hivatkozás megengedhetőségéhez azonban ugyanígy feltételként kell szabni a konkrétan megfogalmazható anyagi jogi érintettséget, ugyanis nincsen ésszerű indok arra, hogy a bárki fogalom eljárásjogi szempontból történő korlátozását megalapozó szempontok - mint az ügyletkötő felek zaklatásának elkerülése, az ügyleti biztonság - ilyenkor ne azonos súllyal essenek latba.
Ptk. 235. § (2) bekezdése alapján a szerződés megtámadásra a sérelmet szenvedett fél és az jogosult, akinek a megtámadáshoz törvényes érdeke fűződik. A sérelmet szenvedett fél mindig a szerződés valamelyik alanya, így vizsgálatunkat a törvényes érdekkel rendelkező - szerződésen kívüli - személyre kell fókuszálnunk. Neki a töretlen bírói gyakorlat szerint azt kell igazolnia, hogy a szerződés érvénytelensége esetén közvetlenül jogot szerez, illetőleg kötelezettségtől szabadul.
Megállapítható, hogy a bírói gyakorlatban ténylegesen nem lehet kimutatni tartalmi különbséget a semmiségre illetőleg a megtámadás lehetőségére alapított keresetnél megkívánt anyagi jogi érdekeltség (érintettség) tekintetében. Éppen így, az érvénytelenségre hivatkozó kifogások körében sem indokolt a különbségtétel.
A megtámadást a Ptk. 236. § (1) bekezdése szerint a perben - fő szabály szerint - kereset útján kell gyakorolni, és a (3) bekezdésben lehetővé tett kifogás formájában e jog csak a szerződésből eredő követeléssel szemben érvényesíthető. E rendelkezés nyelvtani értelmezése alapján akár arra a következtetésre is lehetne jutni, hogy az alperes kifogás útján gyakorolt megtámadása csak arra a szerződésre irányulhat, amelyre a felperes perbeli követelését alapítja, s kizárható annak lehetősége, hogy ún. hiányos perbeli felállás mellett a megtámadási kifogás előterjeszthető legyen.
A Ptk. 273. § (1) bekezdése értelmében a kezes kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért kezességet vállalt; érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben.
Bár az idézett törvényszöveg a kifogás lehetőségét nem szűkíti le arra az esetre, amikor a felperes a főkötelezettet és a kezest együttesen pereli, van olyan álláspont amely szerint az ún. hiányos perbeli felállás mellett előterjeszthető kifogásra nem vonatkoztatható az idézett rendelkezés. Így például a Legfelsőbb Bíróság Gfv. I. 32.853/1999. számú felülvizsgálati határozatában úgy foglalt állást: "A Ptk. 210. § (4) bekezdése értelmében akit a másik fél megtévesztett …a szerződési nyilatkozatát megtámadhatja. A megtámadásra a sérelmet szenvedett fél és az jogosult, akinek a megtámadáshoz érdeke fűződik. A megtámadás joga azonban kifogás útján a Ptk. 236. §-ának (3) bekezdése szerint csak annak a jogviszonynak a keretei között érvényesíthető, amelyből a II. r. alperessel szemben követelést érvényesít a felperes. A más személyek között létrejött szerződés a Ptk. 236. §-ának (1) bekezdése szerint kifogás útján nem támadható meg, ez az igény csak keresettel érvényesíthető."
A kifejtett vélemény lényege akként fogalmazható meg, hogy egy szerződés érvényességének megítélése csak valamennyi szerződést kötő fél perben állásával lehetséges, még akkor is, ha a jogszabály az alapjogviszonyra hivatkozó kifogás lehetőségére utal, ugyanis az anyagi jog az érvényesíthető jog tartalmát adja meg, a bírósági eljárásban azonban a jog tényleges érvényesítése csak az eljárásjogi szabályok keretei között történhet.
Ezzel az érveléssel általában egyet kell érteni, a kezességnél (különös kifogásolási tényállásnál) azonban - a később kifejtendőkön túl - már csak azért sem, mert ott az anyagi jog nem csak a jog tartalmát adja meg, hanem - kivételesen - eljárásjogi értelemben is következményekkel járó fogalmat használ, amikor a kifogás útján történő érvényesíthetőségről rendelkezik
Az érvénytelenségre alapított, kifogás formájában gyakorolható védekezési lehetőség megteremtését valamennyi érvénytelenségi tényállás (semmisség-megtámadhatóság) esetén az a kivételes helyzet indokolja, hogy a kezességi kötelem egy másik személy tartozásáért történő helytállást jelent: a mellékkötelem érvényességében, érvényesíthetőségében, mértékében a főkötelem függvénye (járulékosság). Ha a kezest a megtámadhatóságra alapított kifogástól a hiányos perbeli felállás okából elzárnánk, e jogát a - Ptk. 210. § (4) bekezdésére alapítottan - csak jóval nehezebb feltételek között és költségesebben gyakorolhatná: az ellene folyó per felfüggesztését megalapozó külön perben kereset útján, s az esetek jelentős részében kétséges sikerrel a főkötelezettség megtámadására engedett egy éves törvényi határidő miatt.
A kezesi helyállás nem csak a jogosult és a kezes megállapodásán, hanem törvényen is alapulhat (törvényi kezesség). Csak a leglényegesebbeket kiemelve: ilyen az egy egyes jogi személyek által alapított vállalat tartozásért az alapító helytállása [Ptk. 70. § (3) bekezdés], a tag felelőssége a közös vállalat tartozásért [Ptk. 53. § (1) bekezdés], továbbá adott esetben az engedményező [Ptk. 324. § (2) bekezdés], a bérlő [Ptk. 353. § (2) bekezdés] és a fuvarozó [Ptk. 498. § (3) bekezdés] helytállási kötelezettsége.
Az itt felsorolt törvényi kezesek, valamennyien ún. egyszerű kezesnek minősülnek, hiszen helytállási kötelezettségük sorban a főkötelezettet követi, ha és amennyiben attól a követelést behajtani nem lehet (mögöttes felelősség).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
