Sárközy Tamás professzor életművének egyik kiemelkedő - és a magyar jogtudományban egyedülálló - érdeme a jogi személyek és a tágabb értelemben vett nem természetes személyek számbavétele, értékelése, jogtudományi rendszerezése és új megközelítése. E megemlékezés az életműnek az 1985-ben megjelent "A jogi személy elméletének átalakulása" című munkáig nyúlik vissza, mely méltán tekinthető a korábbi elméleti munkákkal és az állami vállalatokról szóló nagy monográfia által fémjelzett korszak megkoronázásának. A jogalanyiság, a gazdálkodó szervezetek jogalanyiságának, vagy közjogi és magánjogi jogalanyiság kérdéskörében megfogalmazott következtetések "szegletkővé" váltak a későbbi nagy jelentőségű "építmények", a sportjog, a konszernjog és a Polgári Törvénykönyv kodifikációjának vonatkozásában is.
One of the outstanding merits of Professor Tamás Sárközy's oeuvre - and unique in Hungarian jurisprudence - is the enumeration, evaluation, jurisprudential systematization and new approach of legal persons and non-natural persons in the broader sense. This commemoration of his life's work goes back to the work entitled "Transformation of the Theory of the Legal Entity" published in 1985, which can rightly be considered the crowning of an era marked by earlier theoretical works and a large monograph on state-owned enterprises. The conclusions formulated in the area of legal entity, the legal entity of business organizations, or the legal entity of public and private law became the "cornerstone" of the later "buildings" of great importance, in relation to the codification of sports law, corporate law and the Civil Code.
Sárközy Tamás professzor életművének egyik kiemelkedő - és a magyar jogtudományban egyedülálló - érdeme a jogi személyek és a tágabb értelemben vett nem természetes személyek számbavétele, értékelése, jogtudományi rendszerezése és új megközelítése. Vizsgálódásai és megállapításai átfogták a jogi személyeket és a jogalanyisággal nem rendelkező pszeudo-jogalanyokat egyaránt, a közjogi jogi személyek kérdéseit, továbbá a közjog és magánjog mezsgyéjén található jogi formákat, jelenségeket. A jogi személyek tudományos vizsgálata és feldolgozása mellett az életmű elengedhetetlen és szerves részét képezi a "gyakorlati jogtudomány" művelése, a jogban elismert és az élő jogban keletkező, előforduló szervezetek, jogalanyok, kvázi jogalanyok feltárása, tudatosítása és megjelenítése a jogalkotásban. Sárközy Tamás munkássága tehetsége révén kiterjedt a kodifikációra, valamint a joggyakorlat követésére, elemzésére, továbbá - az ebből nyert tapasztalatok alapján - a jogértelmezés és a jogalkalmazás segítésére, a jogfejlődés érdemi befolyásolására. Már ebből a sokféle tevékenységből is látható, hogy Sárközy Tamás személyében a tudományos-elméleti jogászkodástól, a kodifikáción át, az anyagi, eljárásjogi és közjogi szabályozást is alaposan ismerő, a joganyag sokszor nehezen kibogozható szövedékében világosan látó, rendkívüli szellemi tehetséggel megáldott és fáradhatatlan szorgalommal dolgozó jogászt tisztelhetünk, aki évtizedeken keresztül meghatározó hatást fejtett ki - és mind a mai napig befolyással bír - a magyar jog magas szintű művelésére és gyakorlására. A jognak ez a sokoldalú szemlélete, kritikus és javító szándékú szakadatlan művelése, fáradhatatlanul és a legváratlanabb helyzetben sem elcsüggedve, csak keveseknek adatik meg, és ehhez nem csak tehetség, de kiemelkedő szorgalom is szükséges, a mindennapi íráskényszer, valamint nyitottság a világra és alkalmazkodási képesség a külső meghatározó körülményekhez. Olvasni mások munkáit, magyar szerzőktől és a széles világból szinte minden irányból, a teljesség igényével, és mindezekből tudományos tételeket faragni önmagában is komoly szellemi teljesítmény, ráadásul érdemben hozzátenni a mások által már leírtakhoz, kivételnek számít. Viszont ezzel az elméleti háttérrel az a feladat, hogy a jogi normát a jog által megkövetelt nyelvi szabatosság és pontosság kívánalmainak megfelelően kell megfogalmazni a célozni szánt gazdasági és társadalmi hatások eléréséhez, félretéve a tudományosságnak nevezett bizonyosságok és kétségek örök vívódását, az már olyan egyedülálló szellemi bravúr, amellyel csak kivételesen találkozunk. A Sárközy-életművet behatárolta az a sajátos történelmi közeg - maradva egyenlőre a jogi személy problematikájánál - hogy a szocializmusnak nevezett társadalmi-gazdasági környezetben megindult elméleti érdeklődés és gyakorlati kihívások voltak azok a kiinduló paraméterek, amelyek a maguk paradox voltával, az életmű ezen vonalát ihlették és amelynek kiteljesedését a korszakos jelentőségű, Magyarországon messze túlmutató hatást kiváltó társasági jog kodifikációját eredményezte.[1] Miért nevezzük ezt paradoxnak? A magántulajdon nélküli gazdaságban, piac nélküli gazdasági életben, szerződési szabadság helyett szerződéskötési lehetőségnek is csak nagy jóindulattal meghatározott rendszerben újra tu-
- 24/25 -
dott születni a jogi személy a magyar jogban és tudományában, a jogalkotásban, a jog mindennapi művelésében. Sárközy Tamás érdeme annak felismerése, hogy a korábbi szocialistának nevezett gazdasági-társadalmi rendben sem nélkülözhető, sőt kikerülhetetlen a jogi személy és azon belül a "vállalat" problematikája. A jogi személynek ezt a felfedezését és reneszánszát pedig neki köszönhetjük, nem feledkezve el mindazokról, akik érdemben ehhez hozzájárultak.
A mostani megemlékezésben az 1985-ben megjelent "A jogi személy elméletének átalakulása" című munkáig nyúlunk csak vissza, de utalunk arra, hogy a Sárközy-életműben 1969-ben - azaz a monográfiát tizenhat évvel megelőzően - az "Állami tulajdon és az állami vállalat" című elemzésében megjelent a jogi személy kérdésének magja, és ezen időponttól kezdődően a gazdasági-vállalati önállóság, a vállalatirányítás, a vállalat és tulajdoni viszonyok vizsgálata, illetve a társulásokkal, nemzetközi társulásokkal és a vállalati struktúrával foglalkozó kutatások mutatták nem csak az érdeklődés irányát, hanem a jogi megoldások feldolgozását.[2] A jogösszehasonlítás indokával a jogászság részére megismertetett nyugat-európai megoldások a jogi személy szemléletének alapos és széleskörű feldolgozását mutatják.[3] A hetvenes években intenzív kutatások folytak az MTA Jogtudományi intézetében, Mádl Ferenc és Vörös Imre professzorok ebből a korszakból származó publikációi is igazolják ezt, de kétségtelen, hogy ezekben az években már Sárközy Tamás tekinthető a legtermékenyebbnek, és a jogi személy terén a legszélesebb kitekintéssel rendelkező tudósnak.
Vékás Lajos tisztelgő tanulmányában részletesen bemutatta Sárközy Tamás pályafutásának kezdetét,[4] az első, 1972-ben megjelent monográfiától,[5] amelyet az állami vállalat kérdésének szentelt. Ezt a művét hamar követte az "Indirekt gazdaságirányítás, vállalati árutermelés és a tulajdonjog" című munka, amelyet a tulajdonjogi megközelítésen keresztül ismét a hatékony állami vállalat jogi kérdésének szentelt.[6] Az állami vállalat vizsgálata maradt a következő évek középpontjában, majd egy "átfogó vállalatelméleti monográfia"[7] következett 1981-ben.[8] Egy hatalmas, hatszáz oldalas opusz, amelyben gazdasági szemléletben is tükröztetve megtalálható minden gondolat, amit a vállalatról a 20. században jogászok írtak. Olyan panoráma, amely jogi, gazdasági, vállalat-szervezéstani elemzéseket tartalmaz a szellem frissességével és érdeklődésével, amely negyven évvel megírása után sem vesztette aktualitását, és amely az egymástól messzi távolságban lévő részleteket meggyőző összefüggésekben, szintetizáló globális szemléletbe foglalva tárgyalta. Ebben a munkában már megtaláljuk a későbbi monográfia számos gondolatának csíráját, például a jogi személy - nem jogi személy alakzatok feltérképezését.[9] Maga a mű megérne egy részletes ismertetést, javasoljuk újra kiadni és a tudományos köztudatba visszahozni. És ezek után - nagy és terjedelmes monográfiákat követően - írta meg Sárközy Tamás a jogi személy elméletének nagyívű feldolgozását, amely 1985-ben jelent meg,[10] és méltán betetőzte, mondhatnánk megkoronázta ennek a tudományos érdeklődésnek az ívét. Az 1985-ös jogi személy monográfia részletes bemutatására itt nincs hely, mindössze az elemzés néhány rejtett értékére kívánjuk a figyelmet felhívni, a teljesség igénye nélkül. A monográfia foglalkozik az egyesületekkel és az alapítvánnyal is,[11] ennek nyomai már érezhetőek voltak az előző vállalati monográfiában is, amelyben a társadalmi szervezetek vállalatairól olvashatunk.[12] Az egyesületek kapcsán a német jog "nem jogképes egyesület" kategóriája áll az elemzés középpontjában, melynek egyik eleme, hogy a jogképességgel nem rendelkező forma mégis miként vált elismertté a jogban. Olyan személyegyesülésről van szó, amely eltér a társaságtól, a tag kilépése, halála nem érinti magát az egyesületet, szervezeti renddel és saját névvel rendelkezik. A könyvben utal arra a német felfogásra, hogy szociológiai szempontból nincs is különbség a bejegyzett, jogi személy egyesület és a nem bejegyzett egyesület között, mind a kettő a jog és a mindennapok realitásához tartozik, a nem bejegyzett egyesületekre a német BGB társasági szerződésre vonatkozó rendelkezései alkalmazandók. Felhívja a figyelmet a jogképes egyesület helyi csoportjainak jogi önállóságát érintő problémára, továbbá a "csúcsegyesületnek" elnevezett, a tagegyesületek által létrehozott társulás jelenségére. Ezek a kérdések 1985-ben bekerültek a magyar jogi gondolkodásba és lényegében napjainkig élnek, elég a Ptk. újrakodifikációjával kapcsolatos számos vitára utalnom, amely során a jogi személy szervezeti egységének jogi személlyé nyilvántartásának szabályozásáról folyt a polémia.[13] Az 1985-ös monográfia érinti az egyesületi jog tágabb horizontjait is, a német érdekképviseleti egyesületeket (szakszervezeteken, pártokon kívüli egyesületekről van szó), foglalkoztatási kamarákat, munkáltató szerveteket, amelyek tevékenysége messze túlmutat a magánjogon és a magánszférán, sokkal inkább a közéletben és a közjogban jelentkezik, amelyet szintén már érintett az 1981-es hatalmas opuszában.[14] A Verband-nak nevezett, német jogban felfedezett alakulatok kapcsán - amelyek a német politikai rendszer szereplőivé váltak - Sárközy professzor arra a következtetésre jut, hogy a polgári jog szervezeti jogot alkotó szabályai nem fedik le az egyesülési jog teljes palettáját, ami a realitásokat illeti. Ehhez járulnak még a nem jogképes egyesületekként működő szakszervezetek, amelyek az "életben" kivívták perképességüket, jóllehet mint nem bejegyzett formációk, az állami ellenőrzés alól mentesek voltak. A társadalmi valóság nyomása kikényszerítette ezt a gyakorlatból fakadó jogképességet - ráadásul az írott joggal szemben -, amely a jogalanyiság és a jogképesség azon viszonyát módosítja, hogy a jogképesség elismerése kivételt jelenthet a jogalkotó általi deklarált jogalanyiság, jogi személyiség eseteihez képest.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
