"...újraértelmezni és a szükségből erényt kovácsolva a váratlan lehetőségeket megpillantani"
(Békés Vera)[1]
Az egyes normák működését jelentősen befolyásolja a jog társadalmi, gazdasági és kulturális beágyazottsága, így a jogi jelenségek nem függetleníthetők az adott állam társadalmi-gazdasági berendezkedésétől. Jelen kutatás a rugalmasság követelményét a magánjog viszonylatában kívánja tárgyalni, amelyet (1) tágabb kontextusba helyezve vizsgál akkor, amikor a magánjog funkciójára és a mindennapok jogában betöltött szerepére tekintettel számba veszi a rugalmasság általánosan elfogadott hétköznapi jelentését. (2) Ezen túlmenően a kutatás a társtudományok jogi értékelés szempontjából releváns eredményeire is kitekintést tesz a hitelesség megtartása mellett, anélkül azonban, hogy az egyes tudományterületek útvesztőjébe mélyedne. Indokolt ez azért, mert a jog a szabályozni kívánt társadalmi és gazdasági viszonyok keretei között él, működik és egyben visszahatással van azokra.[2] Ezen túlmenően kiemelendő a magánjog társadalmi együttélést szabályozó lélektani szerepe, amellyel az adott nemzet tradícióihoz, társadalmi gyökereihez, alkati sajátosságaihoz, adott esetben vallási, történelmi és kulturális örökségeihez kapcsolódik.[3] (3) Ezen körképet követően a kutatás azt vizsgálja, hogy normaszöveg szintjén az egyes jogszabályokban miként és hogyan jelenik meg a rugalmasság követelménye, majd a magánjog egyes részterületeinek ilyen szempontú elemzése következik. (4) A kutatás utolsó fázisában a korábbi részeredmények egybevetése alapján a rugalmasság magánjogban is megjelenő és alkalmazható jogi eszköztárát szintetizáló tézisek kerülnek összefoglalásra a modernitás talaján.
A "rugalmas" többjelentésű szó. A magyar nyelv értelmező szótárának 1965-ben kelt kiadása szerint rugalmas az, ami "a ráható erő következtében alakját visszanyerő, valamihez hozzáütődve visszapattanó." "Erőteljes és könnyed." "Kötöttségek nélküli, szabadon megválasztható." Az is rugalmas, aki az adott helyzethez ügyesen alkalmazkodik. Rugalmatlan az, aki/ami a körülményekhez nem vagy rosszul alkalmazkodik, merev.[4]
A magyar nyelv értelmező szótárának későbbi, 1987-ben kelt kiadása alapján rugalmas "az az anyag vagy test, amely a ráható erő következtében alakját megváltoztatja (nyúlik, lapul, görbül, hajlik), és az erőhatás megszűntekor alakját visszaváltoztatja." Az olyan testet is rugalmasnak tekintjük, amely valamihez hozzáütődve, visszapattan. A rugalmasság jelentését személyre vetítve pedig rugalmas az olyan személy, aki "valamely elv, szabály lényegét megtartva, de alapvető meggyőződését meg nem tagadva az adott helyzethez, viszonyokhoz - tekintetbe véve őket - helyesen s könnyen alkalmazkodik, eljárását eszerint módosítja, gondolkozásában nem merev, nem csökönyös." A rugalmasság észszerű, józan alkalmazkodóképességet takar.[5]
Az Idegen szavaink etimológiai szótára szerint flexibilis az, ami hajlékony, hajlítható, legyen az anyag, kedély vagy jellem.[6] A latin felctere, flexum (hajlít) igéből származik. A Magyar Szinonima Szótár a rugalmas szinonimájaként a hajlékony, elasztikus, ruganyos, alkalmazkodó és engedékeny jelzőket említi.[7]
A rugalmasság a mechanikában régóta ismert és használt. Az anyagok és testek tulajdonságai közül a rugalmasság "az az ellenszegülés, melyet a testek külerők által előidézett alak- v. térfogatváltozással szemben tanusítanak."[8] Az anyag ennek keretei között a deformáció következtében elért feszültségek okán, illetve az erőhatás megszűnését követően képes eredeti alakjához visszatérni. Általánosan elmondható, hogy "a rugalmassági erők konzervatívak."[9] A természet- és orvostudományokban az ízületek mobilitását, valamint az izmok rugalmasságát jellemzi a rugalmas működés. A biológiatudományokban a stresszre adott fiziológiai tünetek vizsgálatának keretei között értékelik.[10] A mérnöki tudományokban az épületek ru-
- 9/10 -
galmassága biztosítja a külső környezeti hatásoknak, időjárási viszontagságoknak történő ellenállást.[11] Különösen nagy hangsúlyt kap a reziliencia kutatása a neveléstudományokban, a tanító és pedagógiai periodikákban a gyermek és a fiatal felnőttek fejlődését illetően.
A reziliencia az élővilág immanens belső természeti és biológiai törvénye; ökológiai megalapozottsága kiindulópontként kerül fókuszba. A Földön kialakult élet fenntartásának biztosítéka, hogy az élő szervezet a megrázkódtatásokat átvészelve is fenntartsa működését az arra adott adaptív válaszokkal akként, hogy a rendszer önfenntartásának keretei között beáll az ökoszisztéma egyidejű újjászervezése, az élő szervezet és a környezet egysége is. Az önfenntartás és ön-újraszerveződés immanens magja a rezilienciának, amelynek indikátora az ismeretlen kiszámíthatatlansága.[12] A fenntartható társadalmi és gazdasági fejlődés katalizátora.[13] Ugyanakkor jelenléte és hatékony működése csak a rendszer egy részére jellemző. Sajátos többletjegyeket hordoz magán a humán populáció működését tekintve, amely az egyén és környezetének rendszerszemléletű megközelítését adja a köztük zajló változatos interakciók elsődlegességének és kölcsönhatásainak hangsúlyozásával. Az ember a természeti környezet és ökoszféra szerves része. Az egyensúlyi helyzetet kibillentő stresszhatást követő új egyensúlyi állapot megtalálásában rejlik ereje. Releváns tényező a rendszert érő hatások idődimenziója, amelynek a rendszer történeti felépítettsége a következménye. A rendszer tagjai és jellemzői közötti spontán és autonóm interakciók eredményezik az új globális, koherens állapotok megszilárdulását anélkül, hogy ezek tervezhetőek vagy előre determináltak lennének a rendszer struktúrájában.[14]
A rugalmasság "korunk egyik kulcsszava folyamatosan változó világban".[15] Lélektani eredőjéből kiindulva és áttekintve a pszichológia tudományának alapszintű szakirodalmi állásfoglalásait, illetve a nemzetközi tudományos eredményeket megállapítható, hogy mind a reziliencia, mind a flexibilitás kifejezése használt a rugalmasság értékelő kontextusában, ugyanakkor azonban a kutatási eredmények azt igazolták vissza, hogy a rezilienciát és a flexibilitást eltérően kell értékelni a rugalmasság jelentésének feltárása során.
A reziliencia fogalma tekintetében nem alakult ki egységes meghatározás; karakterizálását sokszínű szakirodalom jellemzi. Ma már inkább rendszersajátosságok között tartható számon.[16] Általános értelemben lélektani rugalmasság rugalmas ellenállási képességet jelent,[17] azaz "valamely rendszernek - legyen az egy egyén, egy szervezet, egy ökoszisztéma vagy éppen egy anyagfajta - azon reaktív képessége, hogy erőteljes, meg-megújuló, vagy akár sokkszerű külső hatásokhoz sikeresen adaptálódjék."[18] "A reziliencia sokkhatás esetén mutatkozó rugalmas ellenállási képesség, amely biztosítja a funkcionális fennmaradást" - belső integritásának megőrzése érdekében és szükséglete okán.[19] Az ellenállási képesség észszerű és kiegyensúlyozott, adaptív viselkedésmintát feltételez.[20] Immanens kritériumai egyrészt a rizikó beállása, másrészt a kedvező fejlődési kimenetel.[21]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
