Az árukapcsolás kifejezés hallatán legtöbben valamilyen káros jelenségre gondolunk, annak ellenére, hogy nap mint nap használunk olyan termékeket, veszünk igénybe olyan szolgáltatásokat, amelyeket más termékekkel/szolgáltatásokkal együtt értékesítenek,[1] és ezt a kapcsolt értékesítést általában - a kapcsolás tényét akár fel sem ismerve - természetesnek, sőt, gyakran előnyösnek találjuk. Így jellemzően nem firtatjuk, hogy miért kell például a cipőket párban megvásárolni, és miért nem árulnak cipőket fűző nélküli változatban is, hogy miért fogyaszthatjuk a kiválasztott fogáshoz csak az adott étterem kínálatában szereplő italokat, illetve örülünk annak, hogy a kerékpárok, autók összeszerelt változatai közül is válogathatunk. A kapcsolt értékesítés általánosan elterjedt és elfogadott piaci magatartás, persze előfordulhatnak olyan - az említett negatív asszociációkért felelős - formái, amelyek fogyasztói sérelmeket, piaci zavarokat, jóléti veszteségeket okoznak, és emiatt jogi - elsősorban versenyjogi[2] - normákat sértenek. Írásunkban az árukapcsolást mint a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés lehetséges eszközét,[3] annak versenyjogi aspektusait mutatjuk be, különös tekintettel annak korszerű, hatékonysági érveket is akceptáló, egyedi hatásalapú értékelésére. A téma aktualitását egyrészt az Európai Közösséget létrehozó Római Szerződés (a továbbiakban: EKSz.) erőfölénnyel való visszaéléseket tárgyaló 82. cikkének folyamatban lévő reformja, másrészt a kizsákmányoló típusú árukapcsolásos ügyek miatt sajátos hazai joggyakorlat adják.
Az árukapcsolás definiálásakor a szakirodalom - nem teljesen egységes elvek mentén - különválasztja a tying (árukapcsolás) és a bundling (csomagban történő értékesítés) kategóriákat.
Nalebuff[4] megkülönbözteti a pure bundling és a mixed bundling fogalmakat, amelyeket a GVH Versenytanácsának árukapcsolásra alkalmazott szóhasználatának[5] analógiájára kizárólagos, vagy direkt és indirekt csomagban értékesítésnek nevezhetünk (a Versenytanács a bundling-ot külön nem definiálta), valamint a bundling speciális eseteiként a statikus és dinamikus árukapcsolást. A pure bundling esetében A és B termék csak együtt kapható, és jellemzően csak bizonyos rögzített arányokban, a mixed bundling-nak tekinti, amikor az A és B csomagban és külön-külön is elérhetők, de a csomag ára kedvezményes (a pure lehet a mixed alesete, amikor az egyedi termékek nagyon magas áron érhetőek el). A tying Nalebuff fogalomrendszerében lehet statikus: amikor az A termék megvásárlása B nélkül nem lehetséges, de B önállóan elérhető (ezt a mixed bundling speciális esetének tekinti). A tying másik formája a pure bundling dinamikus esete, amikor az A megvásárlása csak B-vel együtt történhet, ezt a pure bundling-tól az határolja el, hogy a B mennyisége tranzakciónként változhat, a B mennyisége akár nulla is lehet, de a vásárló nem vásárolhatja meg ezt mástól.
A Global Competition Law Centre szerzői, Ahlborn, Bailey és Crossley[6] szerint a bundling alapvetően közgazdasági koncepció, míg a tying lényegében ugyanannak a jogi megközelítése. A bundling pure változata, amikor csak csomagban érhetőek el az áruk, mixed amikor a csomagot és az egyedi termékeket is értékesítik. A tying értelmezésükben akkor érhető tetten, amikor egy áru megvásárlásának (tying, kapcsoló termék) egy másik áru (tied, kapcsolt termék) megvásárlása a feltétele, a kapcsolt termék vásárlása lehet egyidejű vagy utólagos. Jogilag a tying feltétele a termékek elválaszthatósága és bizonyos fokú kényszerítés.
A Bizottság az EKSz. 82. cikk reformja kapcsán készült konzultációs anyagának (továbbiakban: bizottsági vitaanyag[7]) definíciója szerint a tying akkor áll elő, ha egy eladó termékének értékesítését egy másik elkülönült termék tőle, vagy az általa kijelölt más vállalkozástól történő vásárlásához köti, és csak ezt a kapcsolt terméket értékesíti önmagában. Bundling-ként a bizottsági vitaanyag a két vagy több termék csomagban történő értékesítését érti, melynek pure és mix eseteit lényegében az idézett szerzőkkel egyezően határozza meg, kiemelve, hogy a két fogalom átfedésben lehet, ha az egyedi árak magasak, valamint, hogy a tying és a bundling hasonló versenyhatásokkal járhatnak.
A két fogalommal kapcsolatos különböző definíciós megközelítések bemutatását követően a tanulmányunkban egységesen az általánosabb árukapcsolás kifejezést alkalmazzuk, ezt az is támogatja, hogy a tying és a bundling motivációi, hatásai, lehetséges versenyjogi értékelési módjai lényegében nem különböznek (e tekintetben egységes a felhasznált források álláspontja is).
- 163/164 -
Az árukapcsolás mint versenyjogi tényállás feltétele, hogy azt erőfölényben lévő vállalkozás kövesse el. Hatásait tekintve ártalmas lehet a fogyasztók szempontjából, illetve korlátozhatja a piaci versenyt is. A fogyasztókat sértő kizsákmányoló hatású árukapcsolások gyakran túlzó árazással rokoníthatók, korlátozzák a fogyasztók választási lehetőségét, nem igényelt áruk megvásárlását kényszerítik ki. A kapcsolt termék piacán az árukapcsolás emellett csökkenti a versenytársak által megcélozható piaci keresletet, és a reális piaci mechanizmusokat eltérítheti.
Az árukapcsolás leggyakrabban szerződéses és technikai eszközökkel valósul meg. Az előbbi esetben az alapáru megvásárlására kötött szerződés csak a kapcsolt áru párhuzamos vagy jövőbeli megvásárlására vonatkozó szerződés esetén lehetséges. A kapcsolt termék utólagos értékesítése tipikusan utópiacok (aftermarkets, pl. a nyomtatók piacának utópiaca a festékpatron piac) esetében jelentkezhet.
A technikai árukapcsolás, amely általában kizárólagos vagy direkt jellegű, azt jelenti, hogy a termékbe műszakilag integrálták a kapcsolt terméket, vagy az alaptermék műszaki jellemzői miatt csak a kapcsolt termék használható, vagy egyszerűen a fogyasztó számára nem praktikus elválasztani a két terméket.
A kapcsolás eredhet az együttes vásárlás esetén alkalmazott kedvezmény mértékéből is,[9] amely alapján a fogyasztó nem lesz érdekelt az áruk külön-külön történő beszerzésében, még akkor sem, ha az egyik termékre nincs szüksége.[10]
A végtelenül magasan meghatározott egyedi csomagkomponens árak tartalmilag ügylettől való elzárkózást (refusal to deal) idézhetnek elő, illetve gyakran adott tényállások árukapcsolásként és ügylettől való elzárkózásként is értelmezhetőek, pl. Bronner ügyben[11] a Mediaprint elzárkózása a versenytárs lapkiadó Bronner-nek való kézbesítéstől, felfogható úgy is, hogy a Mediaprint a kézbesítési szolgáltatásának feltételéül a saját lapjainak megvásárlását szabta.[12]
Az árukapcsolás közgazdasági és jogi megközelítése párhuzamosan fejlődött, bár a jogalkalmazás csak a bizonyos mértékben elfogadott közgazdasági elméletekre tud építeni, és azokra is csak bizonyos késéssel. Az árukapcsolás klasszikus közgazdasági felfogása és még inkább a versenyjog-alkalmazás per se tiltással[13] jellemezhető kezdeti szakasza az árukapcsolás formájából és nem annak hatásaiból kiindulva, alapvetően ellenségesen kezelte azt. A közgazdászok szemléletváltását - ahogyan más versenyjogi kérdések, mint például a felfaló árazás esetében is - a chicago-i iskola képviselői szorgalmazták, felismerve, hogy a gazdaság egészében - így az egyértelműen versenyző szegmensekben is - elterjedt árukapcsolás alapvetően nem lehet versenyellenes, hanem hatékonyságokat (termelési, elosztási, tranzakciós költségek csökkentése; termékfejlesztés, minőségbiztosítás) kell, hogy hordozzon. Emellett úgy vélték, hogy a domináns vállalkozásoknak nem áll érdekében az erőfölényük átvitele, hiszen a másik piac monopolizálásával profitjuk nem fog növekedni (egyszeres monopol-profit elmélet, single monopoly profit theorem). A chicago-i iskola utáni közgazdászok rámutattak, hogy az elődök egyszeres profit elmélete különösen azért kifogásolható, mert a kapcsolt piacot tökéletesen versenyző piacnak feltételezte, holott nem tökéletes verseny esetén az erőfölényes vállalat már lehet ösztönözve versenyellenes árukapcsolásra.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
