A tanulmány az elektronikus aláírások magyarországi és az Európai Unióban történő jogszabályi hátterét és alkalmazását vizsgálja, kiemelten az elektronikus aláírást szabályozó 910/2014/EU rendeletet és az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvényt, valamint a digitális államról és digitális szolgáltatások nyújtásának egyes szabályairól szóló 2023. évi CIII. törvényt.
A Rendelet jelentős lépést jelent az elektronikus aláírások és bizalomépítő szolgáltatások egységes európai jogi keretének megteremtése felé. Ez a jogszabály harmonizálja a tagállamok közötti elektronikus aláírások és kapcsolódó szolgáltatások használatát, elősegítve ezzel a digitális egységes piac fejlődését. Jelen tanulmány rámutat emellett a technológiai fejlődés és a biztonsági kihívások összefüggésére az elektronikus aláírások területén. Az elektronikus aláírások biztonságának és megbízhatóságának folyamatos javítása elengedhetetlen a digitális tranzakciók növekvő igényeinek kielégítéséhez. Mindemellett az elektronikus aláírások alkalmazási területeinek bővülése lehetővé teszi a hatékonyabb és gyorsabb ügyintézést számos területen, beleértve az üzleti szerződéseket, a kormányzati szolgáltatásokat és az egészségügyet. Ez a szabályozási kiterjesztés hozzájárul a papíralapú dokumentumok előállításának csökkentéséhez és az adminisztratív terhek mérsékléséhez. A magyar jogszabályok, összhangban a Rendelettel, biztosítják az elektronikus aláírások széles körű használatának jogi alapját. A nemzetközi együttműködés és a jogszabályi harmonizáció elősegíti a határokon átnyúló digitális tranzakciók biztonságát és egyszerűsítését.
Kulcsszavak: elektronikus aláírás; teljes bizonyító erejű magánokirat; közokirat; e-ügyintézési törvény
A digitális technológiák rohamos fejlődése jelentős hatással van a társadalmi és gazdasági folyamatokra, ennek megfelelően az információk és dokumentumok hitelesítésének módjaira is. Az elektronikus aláírások alkalmazása fontos szerepet játszik a digitalizáció fejlődésének tekintetében, lehetővé téve a hagyományos, papíralapú dokumentumkezelési folyamatok átalakítását és modernizálását. Az elektronikus aláírások elfogadása és használata nem csupán a hatékonyság és az átláthatóság növelését szolgálja, hanem hozzájárul a környezetvédelemhez is, csökkentve a papíralapú iratok előállítását.
Az elektronikus aláírások jogi kereteit az Európai Unióban a 910/2014/EU rendelet - az ún. eIDAS (Electronic Identification and Trust Services) rendelet (a továbbiakban: Rendelet) - szabályozza.[1] A Rendelet célja egy egységes európai keret megteremtése az elektronikus azonosítás és bizalomépítő szolgáltatások számára, beleértve az elektronikus aláírásokat is.
A Rendelet három kategóriába sorolja az elektronikus aláírásokat: az egyszerű elektronikus aláírás, a fejlett elektronikus aláírás és a minősített elektronikus aláírás. Mindegyik kategória meghatározott biztonsági és hitelesítési követelményeknek felel meg, biztosítva az elektronikus aláírások széles körű jogi elismerését és alkalmazhatóságát az EU tagállamaiban. Az e-aláírások jelentősége túlmutat a puszta technológiai innováción, a jogi keretek meghatározása és a biztonsági követelmények teljesítése révén az elektronikus aláírások ugyanis hozzájárulnak a digitálisgazdaság megbízhatóságának és integritásának növeléséhez. A digitális tranzakciók és kommunikáció biztonságának biztosítása mellett az elektronikus aláírások felhasználása javítja az üzleti folyamatok sebességét és hatékonyságát, lehetővé téve a vállalatoknak és az állami szektornak, hogy gyorsabban reagáljanak a piaci és társadalmi igényekre.
Jelen tanulmány elsődleges célja az elektronikus aláírások magyarországi és európai uniós szabályozásának átfogó elemzése, különös tekintettel azok jogi kereteire, biztonsági előírásaira, továbbá kiemelt figyelmet fordít az elektronikus aláírások jogi érvényességének és elismerésének összehasonlító elemzésére, valamint a Rendelet által bevezetett szabályozási keret hatásának értékelésére a magyar jogszabályokkal összefüggésben. További célunk a technológiai és biztonsági megoldások feltárása, amelyek hozzájárulnak az elektronikus aláírások megbízhatóságának és elfogadottságának növeléséhez az EU-ban.
Az uniós szabályozásban a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az elektronikus aláírásra vonatkozó közösségi keretfeltételekről szóló 1999/93/EK irányelvet - a technológiai és a jogi szabályozás fejlődésének eredményeként - 2014-ben felváltotta az ún. eIDAS rendelet, azaz a 910/2014/EU ren-
- 735/736 -
delet (a továbbiakban: Rendelet). Ezzel párhuzamosan a hazai szabályozásban az elektronikus aláírásról szóló 2011. évi XXXV. törvényt hatályon kívül helyezte az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXX. törvény (a továbbiakban: Eüsztv.).[2]
A technológia-semleges szabályozás követelményéből és az egyenértékűség elvéből következően a Rendelet rögzíti, hogy az elektronikus aláírás joghatása és bizonyítékként való elfogadhatósága nem tagadható meg kizárólag azért, mert az elektronikus formátumú. Ezen felül a tagállamok kötelesek a más tagállamokban kibocsátott minősített tanúsítványon alapuló minősített elektronikus aláírást is elismerni.
A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) szabályai közé emelte az elektronikus okirat jogintézményét. A Pp. 325. § (1) bekezdése meghatározza azokat a követelményeket, amely alapján egy magánokiratot teljes bizonyító erejűnek tekintünk. A jogalkotó az elektronikus okiratokat a teljes bizonyító erejű magánokiratok között szabályozza. A Pp. 325. § (1) bekezdésének f), g), h) pontjai alapján egy elektronikus okirat akkor minősül teljes bizonyító erejű magánokiratnak, ha:
- minősített vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírással vagy bélyegzővel van ellátva, vagy
- az e-dokumentum dokumentumhitelesítő szolgáltatással van hitelesítve,
- vagy olyan, törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott szolgáltatás vagy zárt rendszerben alkalmazott, tanúsított bizalmi szolgáltatás keretében jött létre, ahol a szolgáltató az okiratot a kiállító azonosításán keresztül a kiállító személyéhez rendeli és a személyhez rendelést a kiállító saját kezű aláírására egyértelműen visszavezethető adattal együtt vagy az alapján hitelesen igazolja; továbbá a szolgáltató az egyértelmű személyhez rendelésről kiállított igazolást elektronikus dokumentumba kapcsolt, elválaszthatatlan záradékba foglalja, és azt az okirattal együtt legalább minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus bélyegzővel és minősített időbélyegzővel látja el.
A Rendelet érvényesülésének köszönhetően az elektronikus aláírással ellátott dokumentum joghatás kiváltására alkalmas lesz. Manapság számos szolgáltató kínál hitelesítési szolgáltatást, amelyeknél az egyetlen kritérium, hogy működésük megfeleljen a 910/2014/EU rendeletnek.[3]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
