Ez a kis tanulmány egy ritka jogintézménnyel kíván foglalkozni, amelynek jelenleg a hatályos jogban nyoma nincs, de korábban (1945 előtt) igen változatos formában élt. Ugyanakkor külföldön ma is élő jogintézmény. Nem pusztán történelmi visszatekintés lenne ez a tanulmány, hanem éppen a külföldi jogi megoldásokon keresztül gondolatébresztő a magyar mezőgazdasági ingatlanokra vonatkozó jogi szabályozáshoz. A régi jog többféle kötött tulajdoni formát ismert, pl. egyházi javak ún. holtkézi törvény, a koronajavak tulajdonjoga, hitbizomány és a hozzá hasonló jogintézmények, illetve a városi polgárok tulajdonjoga. A tanulmány csak a mezőgazdasági földtulajdonnal kapcsolatos kötött tulajdoni formákkal kíván foglalkozni.
A jogtörténet szerint a fenti kötött formákra külön jogszabályok vonatkoztak. Szerintem nem is a külön szabályozás az érdekes - hiszen a jogi szabályozásban minden kivétel magától értődően külön szabályozás. Az nem vitás, hogy ezeket a kötött formákat külön törvény hozta létre és e törvény tartalmazza sok esetben az igen részletes szabályozást, gyakran az általános szabályok alkalmazásának teljes kizárásával. E szabályok esetében én a lényeges különbséget abban látom - függetlenül attól, hogy külön szabály vonatkozik rá -, hogy a tulajdonjog összes részjogosítványa maradéktalanul, az általános polgári jogi szabályok alapján nem érvényesül, illetve csak korlátozottan érvényesül.
Köztudott, hogy a tulajdonjognak három nagy részjogosítványa van: a birtoklás, a használat és hasznosítás joga és a rendelkezési jog. Amennyiben valamely dologra vonatkozó tulajdonjog tartalmazza mindhárom részjogosítványt, akkor teljes, korlátozás nélküli tulajdonjogról beszélhetünk. Amennyiben e részjogosítványok korlátozva vannak (pl. használati, birtoklási, elidegenítési, terhelési korlátozások, vagy örökjogi korlátozások), akkor beszélhetünk korlátozott tulajdonjogról. A korlátozások is elsősorban a rendelkezési jogban jelentkeznek (a rendelkezési joghoz tartozik: az elidegenítési, megterhelési, öröklésjogi rendelkezések). Esetleg korlátozás előfordulhat még a hasznosítási jognál. Tehát az ilyen korlátok közzé szorított tulajdoni formákat nevezzük kötött tulajdoni formáknak.
Ez a dolgozat a következő - a régi jogban hatályos - kötött tulajdoni formákkal kíván foglalkozni: hitbizomány, osztatlan családi birtok, vitézi telek, haditelek, családi hitbizomány és hitbizományi kisbirtok.
A hitbizomány valamely család javára lekötött, s így a forgalomból kivont osztatlan vagyon volt, amelyben a vagyon állagát sem megterhelni, sem elidegeníteni nem lehetett és az alapító az öröklési rendet a vagyon haszonélvezetére szorította.
A családi hitbizomány lényege valamely vagyonnak az iránti rendeltetésében áll, hogy az több nemzedéken át kizárólag egy bizonyos család tagjaira nézve előre megállapított, fokozatos, egyéni jogutódlás tárgyát képezze, és mint ilyen, elidegeníthetetlenül a családban maradjon.
A hitbizományok alakításának célja eredetileg kizárólag a családi fény (splendor familiae) emelése végett a családi vagyonnak az utódokra is kiterjedő összetartása volt.
Történeti indokai: oly időben, amikor az állam védőereje egynéhány főúri család anyagi erején nyugodott, midőn a család és a nemzetség látta el a honvédelemtől kezdve egészen a betegápolásig mindazokat a feladatokat, amelyeket ma az állam végez el, ilyen időben mesterséges eszközökkel is fenn kellett tartani ezeket a családokat, ha feladataiknak eleget akartak tenni. E kedvezményes eszköz volt többek között a hitbizomány. E cél miatt kezdetben kivételesen csak a főnemeseknek engedték meg a hitbizomány alapítását, és csak később terjesztették ki ezt a köznemességre is.
Történeti eredete szerint a hitbizomány nem magyar intézmény. Mint idegen jogintézményt az akkori főnemességnek juttatott kedvezményként hozták be - annak ellenében, hogy a főnemesség az Aranybulla ellenállási záradékát elejtette - a magyar jogba.
A hitbizományi vagyon tehát a hitbizományi alapító okiratban írt öröklési renddel érintett családtagok számára egy várományi jogot jelentett, míg a hitbizomány aktuális birtokosát csak haszonélvezeti jog illette meg. Az alapító okiratban az öröklési rend is pontosan szabályozva volt. A családi hitbizomány intézményét az 1687. évi IX. törvénycikk hozta be a magyar jogba. A célja: "az ország mágnásai és előkelői romlásának elhárítása s a fekvő jószágok szokás szerint megkísérelt önkényes elidegenítésének és elpazarlásának megfékezése". A törvény szerint csak főnemesek alapíthattak hitbizományt királyi engedéllyel a szerzeményi vagyonukból.1 Ezt az alapítási jogot később az 1723. évi L. törvény kiterjesztette a köznemesekre és részletesebben szabályozta az alapítási eljárást. Nemcsak végintézkedéssel lehetett hitbizományt alapítani, hanem hiteles bevallások és a szerzők részéről nyert királyi adományok útján is. Az öröklési rendben változatlan maradt az elsőszülöttség és változatlan maradt a királyi megerősítés. A hitelezők és egyéb személyek védelme érdekében az alapított hitbizományokat azokon a megyei közgyűléseken, amelyekben a birtokok fekszenek, ki kellett hirdetni és jegyzőkönybe kellett vezetni.2
Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok a hitbizományi intézményt változatlanul hagyta.3
Az abszolutizmus korszakában az 1862. évi október 9. napján kelt a magyar királyi kúriához intézett udvari rendelet (15742. sz. rendelet) szabályozta közelebbről a hitbizományi intézményt, lényegében az osztrák polgári törvénynek megfelelően, az intézmény eredeti szellemében. A rendelet szerint a családi hitbizomány olyan vagyon, amelynek állagát az alapító királyi jóváhagyással tett intézkedésében elidegeníthetetlennek nyilvánítja és az öröklési rendet a vagyon haszonélvezetére szorítja. Az alapító rendelkezése csak királyi jóváhagyással változtatható meg. E jóváhagyás kétfokozatú, először elvi alapítási engedélyt kell kérni, majd pedig a létrejött alapítólevelet kell jóváhagyatni. A hitbizományi jelleget a telekkönyvbe is fel kell jegyezni és csak tehermentes vagyon köthető le hitbizományi vagyonként.
A hitbizományi vagyonban való öröklési rendet a családi hitbizomány alapítója határozza meg. A királyi jóváhagyással ellátott hitbizományi alapítólevélben megállapított jogutódlási rendelkezéssel szemben nem jöhet tekintetbe az alapítónak korábban kelt, de királyi jóváhagyást nem nyert végrendeletében megállapított és az alapítólevéltől eltérő öröklési rend, még akkor sem, ha a királyi jóváhagyást kérő örökösök az alapítólevél kelte után létrejött egyezségben a végintézkedést magukra nézve kötelezőnek elfogadták.4 Az öröklési rend háromféle lehet: elsőszülöttségi örökség vagy íz-örökség vagy korörökség. Elsőszülöttség (primogenitura) esetében az idősebb ágbeli elsőszülöttöt illeti meg az utódlás. Az ízörökség (majorátus) esetében a családhoz legközelebbi ízen álló, több, egyenlően közelállók között pedig az idősebb az utód. Végül pedig a korörökség (senioratus) esetében ágra nem tekintve a család legkorosabbja az utód. Kétség esetén az elsőszülöttség vélelmeztetik, az ízörökség pedig megelőzi kétség esetén a korörökséget.
A fenti öröklési rendben a férfi mindig megelőzi a nőt. Ha azonban az alapító nyilvánvalóan azt rendelte, hogy a fiúág kihaltával a hitbizomány a leányágakra szálljon, akkor ez a fiúág kihalásával a fiúnemzedék számára meghatározott rend szerint történik.
A királyi jóváhagyással ellátott hitbizományi alapítólevélben rögzített öröklési rend kötelező a későbbiek során. Mégis előfordulhat, hogy később a hitbizományi utódlásban újabb személy kerülhet. A hitbizomány alapítójának ellenkező intézkedése hiányában az utólagos házasságkötéssel törvényesített gyermeket a hitbizományi utódlásból nem lehet kizárni, mert jogállása és öröklési joga ugyanolyan, mint amilyen atyjának törvényes ágyból származott gyermeke. A teljesen egyenlő jog ezt a személyt csakis a szülők között létrejött házasság napjától kezdődően illeti meg. Tehát az elsőszülöttségi jog megállapításánál nem a születés, hanem a szülők házasságának a napja a meghatározó.5
Mint említettem, a hitbizományt csak királyi jóváhagyással lehet alapítani. Az alapítási eljárás szabályait az 1869. április 7. napján kiadott igazságügyi miniszteri rendelet szabályozza. Eszerint a hitbizomány felállítása iránti kérelmet az igazságügyi miniszterhez kell benyújtani. A kérelemben igazolni kell,
a) hogy a hitbizományul szánt vagyon az alapító kizárólagos tulajdona,
b) ha a vagyon ingatlan, akkor ez tehermentes,
c) ha az alapító után törvényes örökösök vannak, igazolni azt, hogy ezeknek a joga a hitbizomány felállításával nem csorbul,
d) meg kell jelölni, hogy melyik törvényszék legyen a hitbizományi bíróság.
Az alapítólevélhez mellékelni kell a hitbizományul szánt vagyon jegyzékét, ingatlanok esetében a földadókönyvi kivonatot. A leltár felállítása kötelező, minden vagyontárgyat fel kell benne sorolni, amely az alapítandó hitbizományhoz tartozik. Ezt a leltárt a hitbizományi bíróság őrzi. Erre azért van szükség, hogy a hitbizományi vagyont az alapító, illetve majd a későbbi utód szabad (nem hitbizományként) lekötött vagyonától meg lehessen különböztetni. Ha a hitbizomány már az alapító életében létrejön, a hitbizományi leltárt azonnal a fel kell venni. Végrendeletben alapított hitbizomány esetében pedig az alapító halálakor kell a leltárt felvenni.6
A királyi jóváhagyás mellőzhetetlen érvényességi feltétele a hitbizománynak. Amint a jóváhagyása megtörtént az igazságügyi miniszter azt megküldi a kijelölt hitbizományi bíróságnak. A bíróság értesíti az alapítót, és a jóváhagyást a hivatalos lapban közzé kell tenni. Egyben a bíróság hitbizományi gondnokot rendel ki, amely képviseli a hitbizományt. A hitbizományi vagyon állaga a családé, amelyet a hitbizományi gondnok képvisel.
Az alapítólevélen történő változtatás korlátozva van. A hitbizomány alapítója a rendelkezéseket csak a hitbizományi vagyon átadásáig változtathatja meg. Az első várományos birtokába adása után erre már nincs lehetősége. Amíg valaki átadás vagy szerződés által jogot nem szerzett, a hitbizomány alapítójának joga van a hitbizomány felállítását visszavonni. Visszavontnak kell tekinteni az alapítást, ha az örökhagyónak (alapítónak) törvényes fiúörököse születik, aki a hitbizományban benn nem foglaltatott.7
A hitbizomány felett a felügyeletet az a törvényszék gyakorolja, amelynek területén a hitbizományi vagyon főbb része van. Ha ilyen alapon nem lehet az illetékes bíróságot megállapítani, akkor az illetékes törvényszéket az igazságügyi miniszter jelöli ki.
(A törvényszék általános hitbizományi felügyeleti jogköre alól néhány, régi alapítású hitbizomány kivétel.)
Részletes felsorolást a fenti királyi rendelet nem tartalmaz. Fő szabály: a hitbizományként lekötött vagyon az alapító vagyona és tehermentes legyen. Általában a következő vagyontárgyak tartoztak a hitbizományhoz:
- erdők, nádasok,
- mezőgazdasági ingatlanok (szántó, kert, rét, szőlő, legelő),
- a község belterületén lévő épületek, kertek,
- egy vagy több lakóház, kastély a hozzátartozó kerttel,
- családi gyűjtemények, műkincsek, régiségek, műemlékek és egyéb közérdekű családi vagyontárgyak,
- az adományozott bányatelkek,
- családi kegyeleti helyek (sírboltok) céljait szolgáló ingatlanok,
- készpénz, értékpapírok, ékszerek, drágaságok stb.
(Az erdők, nádasok, mezőgazdasági ingatlanok esetében nem volt birtokmaximum. E maximálás hiánya is vezetett később - egyéb okok mellett - a hitbizományi intézmény reformjához. Erről később.)
A hitbizományt a hitbizományi birtokos kezeli, a vagyon az ő birtokában van. Mint fentebb láttuk, a hitbizományi birtokos a vagyont leltárral veszi át. A hitbizományi birtokos a haszonélvező minden jogával és kötelezettségével rendelkezik.8 A vagyon minden haszna és gyümölcse őt illeti meg, de ő köteles minden terheit is viselni.
A hitbizományi birtokosa hitbizomány állagát olyan állapotban köteles fenntartani, megőrizni, amely állapotban azt átvette. A hitbizomány tárgyaival való rendelkezése joga a hitbizományi birtokosnak korlátozva van. A hitbizományi ingatlanokat elidegeníteni, elcserélni, illetve a hitbizományként lekötött pénzösszeget felhasználni csak nagyon indokolt esetben, a hitbizományi várományosok meghallgatása mellett, a hitbizományi bíróság jóváhagyásával lehetett. A hitbizományi bíróság az ingatlanok értékesítését kivételesen és csak olyan esetekben és időben engedélyezheti, amely nyilvánvalóan a hitbizomány javát szolgálja.9
A hitbizományi vagyon megterhelhetősége is korlátozott volt. A hitbizományi birtokos csak a hasznos beruházások céljából terhelhette meg a hitbizományi vagyont a leltári érték egyharmadáig. Itt is szükséges volt a hitbizományi várományosok meghallgatása és a megterhelés csak a hitbizományi bíróság jóváhagyásával vált hatályossá. A megterhelés esetén a törlesztés módját is a hitbizományi bíróság határozta meg oly megszorítással, hogy a törlesztés határideje 35 éven túl nem terjedhetett. A hitbizományi birtokos az évi törlesztéssel köteles volt a hitbizományi bíróságnál elszámolni.
A hitbizományi birtokos halálával új leltárt kell készíteni. Ebben a meghalt birtokos halálakori tényleges állapotot kell figyelembe venni, azután az engedélyezett kölcsönből létesített beruházásokat. Ezek alapján kell egy mérleget készíteni a hitbizományi vagyon növekedéséről, illetve csökkenéséről. Ezt a leltárt és mérleget abban az esetben is kell készíteni, ha esetleges az örökhagyó (hitbizományi birtokos) szabad vagyona és a hitbizomány ugyanazon személyre száll.
A hitbizományi vagyonra örökösödési eljárást nem lehet lefolytatni, mert az öröklési (jogutódlási) rendet nem a jogszabály, hanem a hitbizományi alapító okirat tartalmazza. Az új hitbizományi birtokos erről a jogáról lemondhat, de ez a lemondás az utódok jogait nem sértheti. A vagyon átadása nem hagyatéki eljárás során történik, hanem a hitbizományi bíróság adja át azt. (Ha a hitbizományi birtokos után szabad rendelkezésű vagyon is maradt, erre lefolytatható a hagyatéki eljárás.) Jogutódlásról a hitbizomány esetében nem lehet beszélni. Például a hitbizományi birtokos által kötött olyan szerződések, amelyek által az újabb hitbizományi birtokos a birtok átvételében vagy élvezetében akadályozva lenne, a hitbizományi birtokos halálával általában megszűnnek, kivéve ha a hitbizományi bíróság a szerződés folytatását a várományosok meghallgatása után engedélyezte.10
A hitbizomány megszűnik akkor, ha nem maradt hitbizományi vagyon, vagy ha az alapító okirat szerint az öröklésre hivatottak kihaltak. Ebben az esetben a hitbizományi vagyon a köztörvényes öröklés alá esik. Amint fentebb láttuk, a hitbizomány visszavonására csak igen szűk körben van lehetőség, de az egyes vagyontárgyaknak a hitbizományi kötöttség alóli feloldása megengedett. A feloldást az államfő adja meg.
A fenti szabályok egész 1936-ig érvényesek voltak. A századfordulón (1900) 93 hitbizomány volt Magyarországon. Ezek közül mindössze egyetlen volt ingó (tiszta pénzbeli) hitbizomány, az 1814-ben keletkezett gróf Szapáry János-féle hitbizomány. A fentebb említett ún. udvari rendelet nem sokkal a kiegyezés előtt keletkezett. Korábban igen szűkszavúan volt a hitbizomány szabályozva. Ha a rendelet hatálybalépését vesszük választóvonalnak, akkor a kiegyezés előtt 32 hitbizomány jött létre, utána pedig 61. Az 1867 előtti hitbizományok területe 1 586 000 katasztrális hold volt, míg az 1867 után létrejött 61 hitbizomány területe 742 500 katasztrális hold. 1867 előtt csak egyetlen köznemesi hitbizomány, a Semsey-féle volt, melyet 1854-ben alapítottak, pedig már 1723-ból a köznemesek is alapíthattak hitbizományt. A kiegyezés után 11 köznemesi hitbizomány alakult. Nagy-Magyarország területének 4,75%-át tette ki a hitbizományi terület. (E terület 43%-a pedig erdő volt.) 19 vármegyében a századfordulón nem volt hitbizomány, ebből 12 Erdélyre esett, itt csak Kolozs, Szolnok-Doboka és Torda-Aranyos megyében volt 1-1 hitbizomány.
Végül nézzünk meg néhányat a legkisebb és a legnagyobb hitbizományok közül! Az 1878-ban alapított gr. Zichy Henrik-féle hitbizomány (mai térmértékkel számolva) 429,5 ha volt, az 1855-ben létrejött Vécsey Mihály-féle 524 ha, az 1886-ban létrejött Szegedy Antal-féle 1430 ha, az 1873-ban alapított gr. Erdődy Ferenc-féle 1539 ha. Ezek voltak a kicsik. Az 1695-ben alapított gr. Eszterházy Pál-féle hitbizomány 230 400 ha volt - messze a legnagyobb -, az 1718-ban létrejött Schonborn-féle hitbizomány területe 138 240 ha, az 1831-ben alapított Coburg-Gótha herceg hitbizománya 84 672 ha, a gróf Festetich Kristóf-féle, 1765-ben létrejött hitbizomány 75 456 ha volt. A hitbizományokról szóló törvény megalkotása előtt jött létre a gróf Pálffy Pál-féle hitbizomány 1653-ban 47 800 ha területtel. Ezek voltak a nagyok.11
Amint láttuk, a "nagyoknál" igen nagy területek voltak hitbizományként lekötve, teljesen az ingatlanforgalomból kivonva a jogszabály által. A túl nagy hitbizományok káros hatása már 100 év múlva foglalkoztatta a törvényhozást és reformjavaslatokhoz vezetett. Egy 1790-ből származó törvénytervezet a hitbizomány legnagyobb terjedelmét 1000 jobbágy telekre kívánta korlátozni, ez a nagyság a 1827-ben keletkezett javaslatában már csak 500 jobbágy telek volt. Az 1832-36. évi országgyűlésen felmerült a hitbizományok teljes eltörlése is, ilyen értelemben szólalt fel Deák Ferenc is. A Magyar Tudományos Akadémia 1846-ban pályázatot írt ki a kérdés megoldására. Az Országbírói Értekezlet - mint láttuk - a hitbizomány intézményét fenntartotta. A kiegyezés után az udvari rendelet végrehajtására megjelent egy igazságügyi miniszteri rendelet.12 A századforduló körül - a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének előkészítése keretében - megjelent az ún. Lányi-féle tervezet. Ennek lényeges pontjai a következők voltak:
- hitbizományt csak az alapíthasson, aki a közügyek terén érdemeket szerzett,
- meg kell állapítani a hitbizományok legnagyobb terjedelmét, nem területben, hanem pénzértékben,
- legyen kötelező az elsőszülöttségi utódlási rend,
- rugalmasabbá kell tenni a hitbizományokra vonatkozó elidegenítési és terhelési tilalmat,
- ha valamennyi érdekelt egyetért, feloldható legyen a hitbizományi kötöttség.
A tervezet a tervezet szintjén maradt meg, az 1912. évi magánjogi törvényjavaslatba sem került bele.
1919-ben a 5200/1919. ME rendelet korlátozta a hitbizomá- nyok növelését, de átfogó szabályozás nem történt egészen 1936-ig, amikor is létrejött az 1936. évi XI. törvénycikk a családi hitbizományokról és a hitbizományi kisbirtokról.
A törvény célja a hitbizományok káros hatását megszüntetni, de azért fenntartani a hitbizományokat. Gondoskodik arról, hogy a latifundiális jellegű hitbizományok az egészséges gazdasági fejlődést ne akadályozzák, ne gátolják a földművelő népesség földhöz jutását és a hitbizományok a nemzeti termelésben az eddiginél fokozottabb módon vegyenek részt, végül pedig enyhíteni kell a hitbizományi kizárólagos egyéni jogutódlásban a többi családtaggal szemben rejlő igazságtalan elbánást.
Az 1936. évi XI. tc. megtartotta a hitbizomány intézményét, de a megváltozott gazdasági és társadalmi viszonyokkal összhangba próbálta hozni úgy, hogy a gazdasági élet fejlődését ne akadályozza, ne vonjon el nagyobb terjedelmű mezőgazdasági ingatlant a szabad forgalomtól, mint amennyire eredeti céljának betöltéséhez szükség van. A fenti célt a törvény úgy valósította meg, hogy a meglévő hitbizományok vagyonának csak egy részét hagyta meg továbbra is hitbizományi kötöttségben, míg a többi részt e kötöttség alól feloldotta. A törvény taxatíve felsorolta, mely vagyonrészek és milyen terjedelemben maradnak hitbizományi kötöttségben. A felszabaduló vagyont azonban nem tette azonnal teljesen szabaddá, hanem annak forgalmát elidegenítési és terhelési tilalmakkal átmenetileg korlátozta. A módosítás egyébként a hitbizományi kötöttségben maradó vagyonra vonatkozó szabályokat - kisebb korszerűsítéssel - változatlanul hagyta.
Az új szabályozás szerint a következő vagyontárgyak maradtak hitbizományi kötöttség alatt:
- erdők, nádasok területi korlátozás nélkül,
- mezőgazdasági művelés céljára szolgáló ingatlanokból (szántó, rét, legelő, kert, szőlő) annyi, amennyinek az aranykorona-jövedelme 30 000 korona, de legalább a hitbizományi terület 30%-a (az a hitbizományi vagyon, amelyben a mezőgazdasági ingatlanok tiszta jövedelme nem éri el a 30 000 aranykoronát, továbbra is teljes egészében hitbizományi kötöttség alatt maradt),
- a községek belterületén lévő épületek és kertek, amennyiben nem a felszabaduló vagyon gazdasági céljainak szolgálatára vannak rendelve,
- a hitbizományi birtokos vagyoni viszonyaihoz (illetve a hitbizomány vagyon jövedelméhez viszonyaihoz) mérten egy vagy több lakóház, kastély a hozzátartozó kerttel,
- a családi gyűjtemények, műkincsek, régiségek (olyan mértékben, amely mértékben ezeknek a fenntartásához, megőrzésükhöz a hitbizományi vagyon fedezetet nyújt),
- a bányatelek,
- a családi kegyhelyek céljait szolgáló ingatlanok,
- készpénzt, értékpapírok, ékszerek stb.
A hitbizományi birtokosnak a törvény hatálybalépésétől számított 6 hónap alatt kellett kimutatásban bejelentenie azokat a vagyontárgyakat, amelynek hitbizományi kötöttség alatti további megtartását kéri, illetve azokat a vagyontárgyakat, amelyeknek a kötöttség alóli feloldását kéri. A kötöttség alóli feloldást a hitbizományi bíróság mondja ki.
Ha a hitbizományi vagyon értéke - a terhek figyelembevétele nélkül - sem éri el a 200 000 pengőt, a hitbizományi birtokos kérelmére az államfő az egész hitbizományi vagyon a lekötöttség alól feloldhatta.
A kötöttség alól felszabadult vagyon annak a tulajdonába került, aki a törvény hatálybalépésekor a hitbizományi birtokos volt. E személy tulajdonjoga a többi várományos javára úgy volt korlátozva, mint az előörökösé az utóörökös számára.
A felszabadult vagyon a részesedés megnyíltakor (a hitbizományi birtokos halálakor) a következők szerint oszlik meg:
- a vagyonból 2/5-öd részt kap az, aki a részesedés megnyílta idején az alapítólevél szerint utódlásra jogosult lett volna,
- szintén 2/5-öd részt kap(nak) a törvényes öröklés rendje szerint a vagyon utolsó hitbizományi birtokosának fiú-leszármazó(i),
- 1/5-öd részt kapnak a törvényes öröklés rendje szerint a vagyon utolsó hitbizományi birtokosának férfitestvérei és ezek fiúleszármazói. (Ha valaki mindhárom pont szerint jogosult lenne részesedésre, csak az első pont szerint kaphat részesedést.)
A fenti részesedési megosztásnak az az alapja, hogy a hitbizományi kötöttség alól felszabaduló vagyon is elsősorban azoknak jusson, akiknek az alapító az alapítólevélben eredetileg is szánta.
Amennyiben az egyes csoportokban nincs részesedésre jogosult, e csoportra eső vagyon a többi csoport részesedését növeli (a növedékjog érvényesül).
Ha egyik csoportban nincs részesedésre jogosult, a vagyont az utolsó hitbizományi birtokos törvényes örökösei öröklik meg - eltérő végintézkedés hiányában.
A hitbizományi kötöttség alól felszabaduló vagyon a részesedés megnyíltától számított 6 évig elidegenítési és terhelési tilalom alatt állt. A tilalom alól a hitbizományi bíróság felmentést adhat, általában akkor, ha a megterhelés hasznos beruházásokra vagy a illeték kiegyenlítésére szükséges.
A törvény a már meglévő hitbizományokra vonatkozó rendelkezéseket is módosította. A leglényegesebb módosítás volt, hogy az elsőszülöttségi utódlási renden kívül mindenféle más utódlási rend hatályát vesztette.
Több hitbizománynak egy kézben történő halmozódását a jogszabály közérdekből gátolni kívánta. Ezért ha az egy kézben egyesült több hitbizományhoz tartozó mezőgazdasági ingatlanok tiszta jövedelme együttesen sem érte el a 30 000 aranykorona-jövedelmet, akkor a hitbizomány birtokos mindegyik hitbizományt megtarthatta. Ha azonban a tiszta jövedelem a 30 000 aranykoronát meghaladja, a meghalt hitbizományi birtokos utódja csak az egyik hitbizományt tarthatja meg, míg a másik (többi) hitbizományt az első várományos mellőzésével a soron következő második várományos kapja meg - természetesen eltérő alapítói rendelkezés hiányában. A választás joga az első várományost illeti meg.
Mint fentebb említettem, a hitbizományi birtokos halálával nincs öröklés, a hitbizományi vagyon nem öröklés (egyetemleges jogutódlás) alapján, hanem az alapítólevélben írt rend szerint száll át a következő hitbizományi birtokosra. Így tehát a hitbizományi birtokos halálával kötelesrészre jogosultság nincs és özvegyi jog sincs. Ennek ellenére - eltérő alapítói rendelkezés hiányában - a hitbizomány új birtokosa a birtokelődjei özvegyének és a közvetlen birtokelőd kiskorú leszármazóinak havi részletekben fizetendő, pénzbeli járadékként tartást és a leányleszármazóknak illő kiházasítást köteles szolgáltatni, amennyiben elegendő a vagyon, és a jogosultak jövedelem hiányában erre rászorulnak és más törvényes tartásra köteles személytől ilyen ellátásban nem részesülnek.13 Az alapítólevél más családtagoknak létesíthet életjáradékot. Nehogy azonban ezeken a címeken járó szolgáltatások súlyos teherként nehezedjenek a hitbizományra, az ilyen tartási (kiházasítási) szolgáltatásokra összesen a hitbizományi vagyon tiszta jövedelmének csak a felét lehet igénybe venni.
A hitbizományi birtokos a hitbizományi birtokhoz tartozó gazdasági felszerelésekkel a rendes gazdálkodás korlátai között rendelkezhet, de a felszerelésből ilyen módon kivált egyes dolgokat pótolni köteles. A hitbizományi vagyon állagához tartozó vagyontárgy elidegenítéséhez vagy a vagyon állagának minden megváltoztatásához, amely meghaladja a rendes vagyonkezelést, a hitbizomány bíróság engedélye szükséges.
A bíróság a jóváhagyását csak akkor adhatja meg, ha a változás a célszerű gazdálkodás követelményeinek megfelel. Ingatlanok állagának megváltoztatásához a bíróságnak be kell szereznie a földművelésügyi miniszter hozzájárulását is. (Az állagváltozás szabálya alá nem esik a hitbizományi ingatlanok művelési ágának megváltoztatása.) Az elidegenítésért kapott ellenérték a hitbizományi vagyon állagához tartozik és az elidegenített vagyon helyébe lép. Egyébként a hitbizományi birtokos jogaira és kötelezettségeire a haszonélvezetre vonatkozó szabályok irányadók megfelelően.
A hitbizományi vagyontárgyakat jelzálogjoggal megterhelni csak a hitbizományi bíróság jóváhagyásával lehet akkor, ha a terhelés hasznos beruházásokra vagy a hitbizományi vagyont terhelő öröklési és vagyonátruházási illeték kiegyenlítésére szükséges. A terhelési határ az ingatlanok aranykorona-jövedelmének tizenötszörösét nem haladhatják meg és a hasznos beruházásokra felvett kölcsön törlesztési ideje az 50 évet, míg az illeték kifizetésére felvett kölcsön törlesztési ideje a 10 évet nem haladhatja meg, és a törlesztés a hitbizományi vagyon jövedelméből fedezhető. Ugyanis a hitbizományi vagyon állagát csak nagyon kivételes esetekben lehet végrehajtás alá vonni.
Korlátozott körben van lehetőség a hitbizományhoz tartozó ingatlanok haszonbérbe adására is. Ezt is csak a hitbizományi bíróság, és csak különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén adja meg. Ugyanis a hitbizományi birtokostól elvárható, hogy a hitbizományi birtokon maga gazdálkodjék.
Az új szabályozás szerint a hitbizományi birtokos és az utódlásra jogosult összes élő várományos közokiratba foglalt egyezséggel - államfői jóváhagyással - a hitbizományi kötöttséget megszüntethetik. Az okiratban a felszabaduló vagyon megosztását is rendezni kell. Úgyszintén, ha a hitbizományi vagyon lényeges részben megsemmisült, vagy jelentős értékcsökkentést szenvedett, a hitbizományi birtokos kérelmére az államfő a jogi kötöttséget feloldhatja.
Az 1936. évi XI. tc. elsődleges célja a hitbizomány intézményének megreformálása volt. Amint fentebb láttuk, rendelkezéseinek nagyobb része arról szólt, hogyan lehet a hitbizományi kötöttség alól - ésszerű határok mellett - a lekötött vagyont feloldani. Emellett azonban a törvény foglalkozott az új hitbizományok alapításával is. Új hitbizományt (most már e törvény alapján) csak kivételes méltánylást érdemlő okokból és a közérdek szempontjából is indokolt esetben engedheti meg az államfő olyan nagykorú magyar állampolgárnak, aki a nemzeti élet, a tudomány, művészet terén vagy a hazáért egyébként teljesített szolgálataival erre érdemeket szerzett és vagyonáról szabadon rendelkezhet.14
A létesítés alapvető szabályai a korábbi szabályozáshoz képest nem változtak. A lekötött vagyon együttes értékének meg kell haladnia a 200 000 pengőt, a mezőgazdasági ingatlanok jövedelme pedig 10 000 aranykoronánál nem lehet több. Kizárólag ingóságokból álló vagyonból hitbizományt alapítani nem lehet. Az utódlási rend csak az elsőszülöttségen alapulhat. Ha az alapítólevélben nincs az utódlási rend megjelölve, az a törvény szerint a következők szerint alakul. Elsősorban az alapító törvényes fiúági fiúleszármazók, ezeknek hiányában a leányági fiúleszármazók, majd a fiúági leányleszármazók és végül a leányági leányleszármazók.
Mind elméletben, mind pedig a gyakorlatban régóta felmerült egy olyan igény, hogy a mezőgazdasági kisbirtokosok részére egy osztatlanul, utódról utódra szálló birtokintézményt létesítsenek. Ugyanis a kisbirtoknak a törvényes öröklési rend melletti osztódása némely helyen például az egyke elterjedéséhez vezetett és a gazdálkodás állandóságát és folytonosságát kedvezőtlenül befolyásolta. Korábban történtek erre kísérletek: vitézi telek, haditelek és az oszthatatlan családi birtok formájában. A vitézi telek és a haditelek azonban különleges alapon nyugvó és saját keretek között élő intézmények voltak, e kereteken túl kiterjeszteni nem lehetett. (Az oszthatatlan családi birtokról pedig később.)
Éppen ezért az 1936. évi XI. tc. létrehozta a kötött mezőgazdasági kisbirtoknak egy új típusát, a hitbizományi kisbirtokot. Ez lényegében hasonló a családi hitbizományhoz, de szervezete egyszerűbb és alkalmazkodik a kisbirtokos réteg viszonyaihoz. "A hitbizományi kisbirtok a mezei gazdálkodás céljára szolgáló és az ily jellegű gazdálkodás folytonosságának, valamint a jogosult családtagok ellátásának biztosítására rendelt oly ingatlan, amelyet a céljától való elvonás és a felaprózódás ellen a törvény az elidegenítés és terhelés tilalmával, a köztörvényi öröklés kizárásával és a családon belül előre meghatározott egyéni kizárólagos utódlás jogával véd. A hitbizományi kisbirtok tulajdonosa (hitbizományi kisbirtokos) ennélfogva a hitbizományi kisbirtokkal csupán ennek a törvénynek a korlátai között rendelkezhetik."15
Miben jelentkezik a hitbizomány kisbirtok egyszerűbb szervezete?
- Az alapításához nem szükséges államfői engedély, a közigazgatási bizottság engedélyezi az alapítást.
- Az alapító ügyletet nem szükséges közokiratba foglalni, egyszerű írásbeli végrendeletben lehetőség van hitbizományi kisbirtok alapítására.
A hitbizományi kisbirtok alapításához a jogszabály nem kíván meg különleges közéleti érdemeket, de hitbizományi kisbirtokot csak az alapíthat, aki élethivatásszerűen foglalkozik mezőgazdasággal, nagykorú, feddhetetlen jellegű, vagyonáról szabadon rendelkezhet, és akitől azt lehet várni, hogy az okszerű gazdálkodásban a község lakosságának például fog szolgálni.
A jogszabály meghatározza a hitbizomány kisbirtokként leköthető vagyon alsó és felső határát (azért, hogy megfeleljen rendeltetésének). Így hitbizományi kisbirtokot csak mezőgazdasági művelés céljáról szolgáló olyan ingatlanokból (továbbá ezeknek az ingatlanoknak az élő és holt felszereléséből, amely a hitbizományi kisbirtok tartozéka) lehet alapítani - ideértve a lakóház céljára szolgáló ingatlant is -, amelynek tiszta jövedelme egy mezőgazdasággal foglalkozó falusi család eltartására elegendő és amelynek területe legalább 30 kataszteri hold (kb. 17 ha) és aranykorona-jövedelme együttvéve 250 koronánál nem kevesebb és 1000 koronánál nem több.
Itt sem lehet lekötni olyan ingatlanokat, amelyeket jelzálogjog, haszonélvezeti jog, telekkönyvbe bejegyzett bérleti vagy haszonbérleti jog terhel.
Az alapító okiratban meg kell jelölni a hitbizományi kisbirtokul rendelt ingatlanokat, a tartozékként hozzátartozó élő és holt felszerelési tárgyakat jegyzék alakjában. Az alapító okiratban az utódlási rendet meg lehet jelölni, ez azonban a következő lehet: utód elsősorban a hitbizományi kisbirtokos leszármazói, vagy testvérének leszármazói, mindig csak az elsőszülöttség elvének figyelembevételével. Mivel a jogszabály szerint hitbizományi kisbirtokos csak az lehet, aki mezőgazdasági műveléssel élethivatásszerűen foglalkozik, így a utódlásnál is csak azok a személyek jöhetnek számításba hitbizományi kisbirtok birtokosaiként, akik élethivatásszerűen foglalkoznak ezzel.
A közigazgatási bizottság által jóváhagyott alapító okiratot a hitbizományi kisbirtokok községi törzskönyvébe be kell vezetni, a helyben szokásos módon nyilvánosságra kell hozni és a lekötött ingatlanoknál a lekötöttség tényét a telekkönyvbe be kell vezetni.
Mint a családi hitbizománynál, úgy a hitbizományi kisbirtoknál is a lekötött vagyon nem tartozik az örökhagyó (meghalt hitbizományi kisbirtokos) hagyatékához. Ez azt jelenti, hogy jogutódlás esetén nincs sem kötelesrész, sem pedig özvegyi jog. Ez alól az alapító esetén azonban a törvény kivételt tesz.
A jogszabály az alapítóval szemben ezért tesz különbséget, mert neki a hitbizományi kisbirtok még szabad vagyona volt és azt az ő ügyleti rendelkezése tette kötött vagyonná. Éppen ezért az alapító rendelkezése nem sértheti az alapító után kötelesrészre jogosultak kötelesrészét és az alapító özvegyének megszorított mértékű özvegyi jogát. E személyek jogukat a hitbizományi kisbirtokként lekötött vagyonra is érvényesíthetik.
A hitbizományi kisbirtok, mint említettem, nem tartozik az örökhagyó hagyatékához, de bizonyos vonatkozásban azonban az örökösök hagyatéki osztályánál figyelembe kell venni (ilyen a hitbizományi vagyonnál nincs). Gyakori, hogy az, akire a hitbizományi kisbirtok az örökhagyóról átszáll, az örökhagyó szabad vagyonában is örökös. Szabályozás hiányában az ilyen örökös kétszeresen részesedne, amely nem lenne méltányos. Éppen ezért ilyen esetben a hitbizományi kisbirtokba belépő örökösnek a szabad vagyonból való részesedését a jogszabály csökkenti, mégpedig úgy, hogy a kötelesrésze érintetlen maradjon, az ezt meghaladó örökrészében pedig a hitbizományi kisbirtok értékének felét be kell számítani. Természetesen az örökhagyó végintézkedésben ezt másképpen rendezheti.
Hasonlóan a hitbizományhoz, a hitbizományi kisbirtok esetében is a legközelebbi családtagok, akik utódláshoz nem jutottak vagy egyáltalán nem juthatnak, a hitbizományi kisbirtok jövedelméből a viszonyokhoz mérten tartásra és kiházasításra jogosultak. A birtokelődök özvegyének és keresőképtelen kiskorú leszármazóinak tartást, a leányleszármazóknak férjhezmenetel esetén kiházasítást köteles a hitbizományi kisbirtokok nyújtani. Az egyéb feltételek hasonlóak a hitbizományi rendelkezéseknél. Mindössze anynyi a különbség, hogy míg a hitbizománynál a tartást, kiházasítást pénzben kell nyújtani, addig a hitbizományi kisbirtoknál ezt természetben azon módon és abban a mértékben, ahogy a falusi család tagjai együtt élni szoktak. (Pénzben csak akkor követelhető, ha a természetben való teljesítés a hitbizományi kisbirtokos hibájából lehetetlenné vált.)
Az özvegyhez és kiskorú leszármazókhoz hasonló feltételek mellett a hitbizományi kisbirtokos előd keresőképes és nagykorú leszármazói is követelhetnek tartást (leányleszármazók kiházasítást). Ennek azonban feltétele, hogy "kötelesek a hitbizományi kisbirtok gazdasági megművelésében vagy az azzal kapcsolatos háztartási teendőkben a hitbizományi kisbirtokos családfői irányítása mellett munkájukkal családtagokként olyan módon közreműködni, amint az olyan birtokon végzendő munkálatokban az adott helyi és egyéb körülmények szerint a családtagok részt venni szoktak."16
Az öröklésen kívül a kötöttség megjelenik az elidegenítésben is. A hitbizományi kisbirtokos a hitbizományi kisbirtokot egészben nem idegenítheti el. Egyes ingatlanok elidegenítése a közigazgatási bizottság engedélyével lehetséges, de az engedély feltétele, hogy az elidegenített ingatlan helyébe más mezőgazdasági ingatlan lépjen, tehát az állag nem csorbulhat.
Szintén a fenti bizottság jóváhagyásával terhelheti meg a hitbizományi kisbirtokos az ingatlanokat. A megterhelés kizárólag hasznos beruházások céljából engedélyezhető és olyan összeg erejéig, amely nem haladja meg a hitbizományi kisbirtok kataszteri tiszta jövedelmének tízszeresét. A kölcsön törlesztési ideje az annak biztosítására szolgáló jelzálogjog bejegyzésétől számított 50 évnél nem lehet hosszabb.
A hitbizományi kisbirtokos a kisbirtokhoz tartozó élő és holt gazdasági felszerelési tárgyakkal a rendes gazdálkodás korlátai között rendelkezhet, de a felszerelésből a rendes gazdálkodás szabályai szerint kivált egyes dolgokat pótolni köteles. A hitbizományi kisbirtokos a kisbirtokot bérbe vagy haszonbérletbe nem adhatja. Ez az tilalom itt indokolt, mert hitbizományi kisbirtokos csak az lehet, aki mezőgazdasággal élethivatásszerűen foglalkozik. A végrehajtás is korlátozott. A hitbizományi kisbirtok állagára csak annyiban lehet végrehajtást vezetni (a hasznos beruházásokra felvett kölcsön biztosítására szolgáló jelzálogjog esetében), amennyiben a követelés a hitbizományi kisbirtok 3 évi haszonvételéből végrehajtás útján nem volt behajtható. Tehát elsősorban a hasznokra lehetett végrehajtást kérni, és csak korlátozott körben az állagra. (Ez a megszorító szabály a köztartozásokra nem érvényes.)
A hitbizományi kisbirtokok jogállása egyébként hasonló a haszonélvező jogállásával. Utódlás esetén - hasonlóan a hitbizományhoz - leltárt kell felvenni, a szabad vagyontól el kell különíteni. A felvett leltárt a kisbirtok átadásakor felvett leltárral össze kell hasonlítani és ennek alapján kimutatást kell kiegészíteni a hitbizományi kisbirtok terhére, illetve javára mutatkozó vagyonkülönbségről. Itt sem beszélhetünk öröklésről, azonban egyszerűség és költségkímélés miatt az egész eljárásra az örökösödési eljárást kell alkalmazni megfelelően.
A hitbizományi kisbirtok kötöttsége
a) az utódlása jogosult várományos hiányában az utolsó birtokos halálával, lemondásával,
b) a vagyon nagymértékű csökkenése esetében feloldással megszűnik.
Vagyoncsökkenés miatt a feloldást a közigazgatási bizottság adja meg a várományosok és egyéb érdekeltek meghallgatása után. Az így felszabadult vagyonra az utolsó hitbizományi kisbirtokos tulajdonjoga úgy van korlátozva, mint az előörökösé az utóörökös javára.
A hitbizományra és a hitbizományi kisbirtokra vonatkozó szabályok egészen 1949-ig voltak hatályban. Ekkor (1949. április 2. hatállyal) az 1949. évi VII. törvény mindkét jogintézményt megszüntette.
A fennálló családi hitbizományhoz tartozó vagyont a törvény a jogi kötöttség alól felszabadította és az 1948. július 27. napján fennállott leltár alapján nemes egyszerűséggel állami tulajdonba vette. Ez alól kivételek a következő vagyontárgyak és ezek az eddigi hitbizományi birtokos tulajdonába kerültek:
a) azok a mezőgazdasági ingatlanok és felszereléseik, valamint a mezőgazdasági ingatlanon lévő gazdasági épületek és lakóházak, amelyeket a földreform során nem vettek igénybe,
b) a bútorok és egyéb házi felszerelési tárgyak, amennyiben nem műtárgyak. Lakóépület esetében, ha a hitbizományi birtokosnak állami tulajdonba vett házban van lakása, az illető lakás tekintetében annak haszonélvezője lett.
Az államnak átadandó vagyontárgyak elidegenítése, elhasználása, eltagadása sikkasztást valósít meg.
A törvény rendelkezik a hitbizományt terhelő adósságokról is.
A hitbizomány kisbirtok intézményét is megszüntette a fenti törvény. A törvény hatálybalépésétől kezdődően a birtok a hitbizományi kötöttség alól mentesül és az ekkori birtokos tulajdonába kerül.
Mint korábban már láttuk, a hitbizomány nehézkes szervezete nem volt alkalmas arra, hogy a földhöz juttatott személyeknek biztos megélhetést biztosítson. Ugyanakkor a mezőgazdasági kisbirtokos osztályrészéről felmerült az igény: legyen egy olyan jogintézmény, amely lehetővé teszi, hogy a birtok osztatlanul egészben utódról utódra szálljon és így biztosítson megélhetést a mezőgazdaságból élők számára. A mezőgazdasági kisbirtoknak egyes területeken a törvényes öröklés szerinti történő elaprózódása aggályos méreteket öltött és sok helyen az egyik oka volt az egyke elterjedésének. Ezen az igényen próbált segíteni a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről szóló 1920. évi XXXVI. törvénycikk. A jogszabály célja az volt, hogy a magyar földbirtok megoszlását helyessé tegye. Evégből, a lehetőségekhez képest előmozdítja a földszerzést főleg azok részére, akik a föld gondos és szorgalmas művelésére képesek és hajlandók is, de eddigi viszonyaik között önhibájukon kívül földhöz nem juthattak.17 E jogszabály VIII. fejezete "A családi otthont védő rendelkezések" cím alatt létrehozta a családi birtok intézményét.
A családi otthont védő szabályok célja az, hogy azoknak, akik e fenti törvény alapján földhöz jutottak, állandó családi tűzhelyt biztosítson.18
Családi birtokká nyilváníthat az Országos Földbirtokrendező Bíróság (OFB)19 hivatalból minden olyan ingatlant, amelyet az állam egyeseknek ilyen célra adott, továbbá az ingatlan tulajdonosa minden olyan, e jogszabály alapján megszerzett ingatlanát a fenti bíróság hozzájárulásával, és végül egyéb ingatlant is családi birtokká lehet nyilvánítani az Országos Földbirtokrendező Bíróság hozzájárulásával.
Bármely formában történik a családi birtok kialakítása, a birtok nem lehet nagyobb, mint egy olyan földbirtok, amely egy népes családnak illő eltartására elegendő jövedelemnek legfeljebb háromszorosát nyújtja gondos művelés mellett. A törvény tehát ezzel csak a kisebb birtokok védelmét kívánja rendezni.
A birtoknak családi birtok jellegét a telekkönyvben is fel kell tüntetni. A törvény a családi birtok két fokozatát állítja fel: az ún. egyszerű családi birtok, amely azt jelenti, hogy (a telekkönyvi bejegyzés után) az ilyen ingatlant sem elidegeníteni vagy nagyobbítani, sem feldarabolni, bérbe vagy haszonbérbe adni, használatát vagy haszonélvezetét másnak adni nem lehet. A másik fajtája a családi birtoknak az ún. oszthatatlan családi birtok. A családi birtok létesítésekor vagy annak átvételekor a birtokos az Országos Földbirtokrendező Bíróság hozzájárulásával a végrendeletekre előírt alakban kikötheti, hogy a családi birtok öröklés esetén, mint oszthatatlan egész egy örökösre szálljon. Az oszthatatlan családi birtok minőségét is be kell a telekkönyvbe jegyeztetni.
A családi birtok jogi kötöttsége:
A családi birtokot csak az OFB hozzájárulásával lehet megterhelni. Nincs szükség a hozzájárulásra, ha köztartozásokat kell biztosítani, vagy ha a birtokra terhelési határ20 van bejegyezve és a bejegyezendő teher és a már bejegyzett terhekkel együtt ezt a határt nem haladja meg. Ebben az esetben azonban csak olyan jelzálogjogot lehet bejegyezni, amelynél a hitelező az Országos Központi Hitelszövetkezet vagy kötelékébe tartozó szövetkezet, vagy a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége, és a követelés nem lehet 20 évnél rövidebb lejáratú. Ezt a követelést a hitelező nem mondhatja fel, tehát az adós nem kerül olyan helyzetbe, hogy a hitelező vele szemben kíméletlenül eljárjon. Az adós azonban félévi felmondással bármikor felmondhatja a kölcsönt, mégpedig anélkül, hogy ezért a hitelező tőle díjfizetést követelhetne vagy más hátránynyal sújthatná. (Igazi adósvédelem!)
A családi birtoknak sem állagára, sem haszonélvezetére végrehajtás nem vezethető (kivéve az ingatlant terhelő köztartozásokat és azokat a tartozásokat, amelyek a családi birtok ilyen minőségének telekkönyvi bejegyzése előtt keletkeztek és a telekkönyve be lettek jegyezve).
Amennyiben van végrehajtásra lehetőség, akkor is csak már esedékessé vált törlesztőrészletek vagy a tényleg hátralékos járadékok miatt lehetséges a végrehajtás. A még fizetetlen tőkeadósságot egy összegben végrehajtani nem lehet. A törvény az ún. agrár adóssági jog alapján áll, amely szerint az adósság visszafizetése csak az évenként megtérülő hasznokból történhet, magát a tőkét azonban egyszerre fizetni csak akkor lehet, ha az adóst körülményei erre képesítik. A hitelező teljes visszafizetést vagy rendkívüli törlesztést sohasem követelhet.
A személyes követelések közül csak olyan követelés miatt lehet a családi birtokra végrehajtást vezetni, amely a családi birtok birtokosát a törvény alapján terhelő eltartási kötelezettségből vagy az általa elkövetett bűncselekményből származik. Ebben az esetben is a családi birtok csak akkor vonható végrehajtás alá, ha a végrehajtást szenvedőnek más olyan vagyona nincs, amelyből a követelés behajtható lenne. A végrehajtáskor is elsősorban a családi birtok évi haszna vehető figyelembe. Az állagra csak abban az esetben lehet végrehajtást vezetni, ha a követelés a családi birtok két évi várható hozamából sem volna előreláthatóan kielégíthető.
A családi birtokot egészben vagy részben elidegeníteni, bérbe vagy haszonbérbe adni, használatát vagy haszonélvezetét másnak átengedi csak az OFB hozzájárulásával lehet. Nincs szükség hozzájárulásra kisajátításkor, és akkor, ha a tulajdonos a családi birtokát, annak használatát vagy haszonélvezetét leszármazóira ruházza át.
A családi birtok öröklésére a törvényes öröklés szabályai az irányadók. Ha azonban a családi birtok örökhagyója végintézkedést tett, a végrendelkezése korlátozva van. A végintézkedésben a lemenő örökösök között osztályt tehet, házastársának özvegyi ellátását szabályozhatja, és törvényes öröklésre jogosult lemenők, házastárs és szülők esetében a törvényes örökösödésre jogosult rokonok egyikét örökössé nevezheti. A törvény ezzel ki akarja zárni azt, hogy a családi birtok teljesen idegen kézre jusson, ezért van a végintézkedési korlátozás.
Az oszthatatlan családi birtoknál a családi birtokot a lemenők közül annak az osztályrészébe kell utalni, akit az örökhagyó erre a végintézkedéssel kijelölt. Amennyiben kijelölés nem történt, a lemenők közül az elsőszülött fiú, ennek hiányában az elsőszülött leány kapja az egész oszthatatlan családi birtokot. A jogszabályi szabályozás szerint az oszthatatlan családi birtok mindig egy kézben marad, míg csak egy örökös igényelheti a törvényes öröklés rendjében. A törvényes öröklésből mindössze annyi az eltérés, hogy a házastárs az oldalági rokont megelőzi, mert közelebb álló az örökhagyóhoz. A különböző fokokban rokonok között a közelebbi megelőzi a távolabbit, az ugyanazon fokban rokonok közül a férfi a nőt. A személyes fogyatkozásban szenvedő esetleges örökös (pl. elmebeteg, gyengeelméjű, süketnéma stb.), nem igényelheti az oszthatatlan családi bittokot. Az ilyenek azonban a birtokból a viszonyoknak megfelelő tartást követelhetnek. Ha nincs olyan jogosult, aki a törvény szerint az oszthatatlan családi birtokot átvehetné, a családi birtok az államra száll. Ez a szabály azonban a házastársnak a házassági viszony alapján megillető jogait nem érinti.
Az oszthatatlan családi birtokot átvevő örökös (törzsörökös) az átvétellel köteles az örökhagyó után kötelesrészre jogosult többi örökösöket - beleértve a házastársat is - kielégíteni.
A kielégítésnél azt a könnyítést kapja a törzsörökös, hogy a családi birtokot nem forgalmi értékben kell számításba venni a kielégítéskor, hanem hozadéki értékben (a hozadéki érték a forgalmi érték 3/4-ed részénél nem lehet nagyobb). További könnyítés a törzsörökösnek, hogy az örökrészeket nem tartozik egyszerre kifizetni, hanem azokat évi járadékokkal is helyettesítheti.
A családi birtoknak oszthatatlanná nyilvánításakor ki lehet kötni azt, hogy a családi birtoknak és esetleges gazdasági felszerelésének megállapított értékét öröklés esetében megosztás kötelezettsége nélkül annak kell juttatni, aki a családi birtokot egészként átveszi. Ezt azt jelenti, hogy az átvevő örökös az egész birtok értékét megtartja és abból csakis a nyilatkozat tételekor már életben lévő, kötelesrészre jogosultak kötelesrészét kell kielégítenie. (Az ilyen megoldás leginkább akkor indokolt, amikor az oszthatatlan családi birtok olyan kisbirtok, hogy annak értékéből még hozadéki alapon sem lehetne az örököstársakat úgy kielégíteni, hogy az átvevő örökös haszonnal tovább tudjon gazdálkodni.)
Aki a forgalmi értéken alul átvett oszthatatlan családi birtokát vagy gazdasági felszerelését az átvételt követő 15 éven belül magasabb áron idegeníti el, mint amely értékben átvette, a felesleget örököstársaival megosztani köteles. Elidegenítés esetén az ügyletről vett értesüléstől számított 30 napon belül azok, akik egyébként örökösödésre jogosultak lettek volna, elővásárlási joggal élhetnek. Ezt az elővásárlási jogot és a fenti ún. értékkiegészítésre való jogot a telekkönyvbe be kell vezetni.
(Megjegyezendő még, hogy a birtoknak oszthatatlan családi birtokká nyilvánítása nem egy megváltoztathatatlan jogi kategóriát hoz létre. Amennyiben a jogelődnek a végintézkedésben tett rendelkezése az új birtokosra nézve hátrányos vagy nem megfelelő (pl. az átvevő kijelölése), annak nincs akadálya., hogy az átvevő saját végintézkedésében - az OFB hozzájárulásával - újabb utódlási rendet határozzon meg. Erre semmiféle jogszabályi tilalom nincs, sőt az sincs tiltva, hogy - OFB-hozzájárulással - az oszthatatlan családi birtok minőséget megszüntesse.)
A családi birtok intézménye egyáltalán nem tudott nálunk gyökeret verni. Sőt, ez valójában teljesen élettelen hajtása a jogrendszernek. Az 1936. évi szabályozásig, amikor is az 1936. évi XI. törvénycikk hatályon kívül helyezte a családi birtokra vonatkozó szabályokat, alig néhány családi birtok alakult, ezek többsége is csak házhely volt, oszthatatlan családi birtok pedig egyetlen egy létesült. Ebben bizonyára jelentékeny része van annak a körülménynek is, hogy a családi birtok átvevője örököstársait rendszerint kielégíteni tartozik, tehát súlyos kötelezettséget vállal magára a birtok átvételével; ha nem akad olyan jogosult, aki a családi birtokot átvenné vagy átvehetné, e birtok az államra száll. Ezek a szabályok alig lehettek alkalmasak arra, hogy a családi birtok intézményét népszerűvé tegyék.
A jelenlegi szabályozás létrehozta a családi gazdaság intézményét, amellyel a cél az lenne, hogy a mezőgazdaságból élő részére a biztos megélhetéshez és a földterület megtartásához keretet adjon. Erről később lesz szó, most előbb tekintsük át a jelenleg hatályos svájci szabályozást nagyon röviden.
Svájcban a svájci Zivilgesetzbuch (ZGB) 616-625. §-ai szabályozták eredetileg a paraszti öröklési jogot (Bäuerliches Erbrecht). Ennek a szabályozásnak a 616. §-át az 1991. október 4. napján elfogadott szövetségi törvény a paraszti földtulajdonról21 hatályon kívül helyezte, illetve a 619-625. §-okat is, és újból és részletesebben szabályozta a paraszti földtulajdont. A részletes szabályozás azt jelenti, hogy míg a ZGB-ben csak az öröklésre vonatkozóan voltak az általános öröklési rendtől eltérő külön szabályok, addig az új szabályozásban nemcsak öröklési rendelkezések vannak, hanem a használatra, rendelkezési jogra, megterhelésre is tartalmaz szabályozást.
A törvény célja:
a) a paraszti földtulajdon létrehozásával a családi üzem mint az egészséges paraszti lét és egy teljesítményképes és tartós mezőgazdaság kialakítása;
b) az önálló gazdálkodók (beleértve a bérlők) helyzetének megerősítése a mezőgazdasági ingatlanok és üzemek megszerzésénél;
c) a mezőgazdasági földek túlzott árainak megakadályozása.
A törvény részletesen szabályozza a mezőgazdasági ingatlanok és üzemek megszerzését, (vétel, bérlet, öröklés) megterhelését, mezőgazdasági üzemek megosztását és mezőgazdasági földek parcellázását.
A törvény szerint mezőgazdasági ingatlan: az olyan ingatlan, amely mezőgazdasági (szántóföldi árutermelés, legeltetés stb.) és kertészeti hasznosításra alkalmas, illetve kiterjed a jogszabály a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos sajátos svájci szervezetek (Allmend-, Alpgenossenschaft stb.) tulajdonában lévő ingatlanokra és használati jogokra. Mezőgazdasági üzem egy gyűjtőfogalom, amelybe egyrészt beletartoznak a mezőgazdasági ingatlanok, ezenkívül azoknak a mezőgazdasági rendeltetési épületeknek és berendezéseknek összessége, amely egy paraszti család fél munkaerejét igényli. Nem tartozik a törvény hatálya alá a 10 árnál (1000 m2) kisebb szőlő, illetve a 25 árnál (2500 m2) kisebb mezőgazdasági ingatlan.
Fontos fogalma a törvénynek a paraszti család, az önálló gazdálkodó, illetve az önálló gazdálkodásra alkalmasság. A törvény alapvető célja, hogy a paraszti családnak (amely általában két felnőttből és két iskolaköteles gyermekből áll, de paraszti családnak kell tekinti az egyedülálló személyt vagy a gyermektelen házaspárt is, amennyiben egyéb feltételek is megfelelőek) jó megélhetést nyújtson. Ez az egész szabályozásnak az alapja, minden szabályozás ezt a célt szolgálja, tehát azt, hogy a paraszti család megélhetése saját munkával biztosítva legyen. Az önálló gazdálkodó: aki saját maga műveli a földet és saját maga vezeti a mezőgazdasági üzemet. Nem lehet önálló gazdálkodónak tekinti azt, aki csak irányítja a munkát és alkalmazottakkal dolgoztat és ugyanakkor ténylegesen nem gazdálkodik, hanem másból van jövedelme. Önálló gazdálkodásra alkalmas az a személy, aki mindazokkal a szükséges képességekkel rendelkezik, amelyet az országos előírások szükségesnek tartanak ahhoz, hogy valaki önállóan gazdálkodjon (tehát akár országos, akár kantoni jogszabály mezőgazdasági szakirányú végzettséget vagy gyakorlatot írhat elő).22
Milyen korlátozások vannak a paraszti földtulajdonban az általános szabályokhoz képest:
Öröklési korlátok:
a) Ha a hagyatékban mezőgazdasági üzem (ingatlan) van, bármelyik örökös (természetesen csak az, aki alkalmas a gazdálkodásra és gazdálkodni is akar) kérheti azt, hogy a hagyatéki osztályban őt jelöljék ki örökösnek. Alapelv, hogy a mezőgazdasági ingatlant mindig csak egy személy szerezheti meg (közös tulajdon tehát örökléssel nem keletkezhet). Sőt kimondottan tiltó szabály az, amely szerint hagyatéki osztályban nem kérheti a kijelölést az, aki már olyan mezőgazdasági üzem (ingatlan) tulajdonosa, amely egy paraszti családnak jó megélhetést biztosít. (Vita esetében, pl. több jelentkező, a kantoni bíróság dönt).
Ha az örökös nem teljes jogú, addig az örökösök kötelesek az osztályt felfüggeszteni, amíg eldől az, hogy az örökös saját gazdálkodásra át kívánja-e venni a mezőgazdasági üzemet. Ha az örökös a szükséges feltételeket teljesítette, őt kell örökösként kijelölni.
Amennyiben nincs önálló gazdálkodó vagy önálló gazdálkodásra alkalmas személy, akkor a kötelesrészre jogosult örökös kérheti a mezőgazdasági üzem kijelölését. Alapelv tehát, hogy a mezőgazdasági üzem (ingatlan) egy személy (örökös) tulajdonába, illetve a családja használatába kerüljön.
b) Amennyiben a hagyatékhoz tartozó üzem terjedelme és jellege szerint két vagy több olyan üzemre osztható, amelyek megosztva egy parasztcsaládnak jó megélhetést biztosít, hatósági engedéllyel felosztható az üzem a hagyatéki eljárásban. De a megosztást csak olyan örökösök kérhetik, akik saját maguk gazdálkodni akarnak, vagy erre alkalmasnak mutatkoznak (és természetesen ilyen üzemmel még nem rendelkeznek).
Természetesen a kijelöléssel az örökösök között aránytalanság keletkezhet. A kijelölt örökös a saját örökségrészébe a kijelölt üzemet termelési értéken köteles beszámítani. Ha ez a többi örökösre méltánytalan, vagy egyéb különleges körülmények indokolják, a beszámítás egészen a forgalmi értékig elmehet.
c) Lehetőség van arra is, hogy az örökhagyó végintézkedésben vagy öröklési szerződésben jelölje ki az átvevő örököst, de itt is érvényesül a szabály, hogy csak egy örököst lehet kijelölni, és az nem lehet olyan személy, akinek már van mezőgazdasági üzeme.
d) A hagyatéki osztály alapján kijelölt örökös, a kijelölt üzemet 10 éven belül csak az örököstársai beleegyezésével idegenítheti el. Nincs szükség hozzájárulásra, ha olyan jogutód veszi meg, aki maga akar gazdálkodni, vagy kisajátították, vagy az örökös az üzemet hatósági engedéllyel adta el. Elidegenítés esetén mindegyik örökösnek joga van örökségrészének megfelelő nyereségre, amely a forgalmi érték és a megszerzéskori termelési érték különbözete lehet. Mindegyik örökös önállóan jogosult ezt érvényesíteni, ez örökölhető és átruházható, de az igényt csak akkor lehet érvényesíteni, ha az elidegenítés a szerződésből számított 25 éven belül következett be.
A tulajdonjog gyakorlásával kapcsolatos korlátozások:
a) A természetbeni megosztás, illetve a feldarabolás tilalma. A mezőgazdasági üzemtől nem lehet egyedülálló ingatlant vagy ingatlanhányadot leválasztani (megosztani). Nem lehet 25 ár (2500 m2) alatti részekre a mezőgazdasági területet felosztani, illetve nem lehet 1/12-ed tulajdoni hányadnál kisebb közös tulajdoni hányadra felosztani. Az egyes kantonok ennél nagyobb legkisebb területet is megállapíthatnak.
A kantoni hatóságok engedélyével lehetőség van szűk körben felmentést kapni a megosztási tilalom alól. Kivételek:
- ha a megosztás után mind a megmaradó, mind a megosztás folytán keletkezett új terület megfelel a paraszti földtulajdonról szóló jogszabályban írt paraszti család fogalomnak, tehát egy paraszti családnak még jó megélhetést biztosít,
- ha a megosztással termelési értékkel számolva közel azonos értékű ingatlanok jönnek létre,
- meliorációs jellegű határkiigazításkor,
- kisajátítás esetén,
- végrehajtási eljárás esetén.
A szomszédos ingatlanok tulajdonosai a célszerűtlen közös határ kijavítása érdekében együttműködni kötelesek, ilyen esetben is van lehetőség maximum 500 m2 nagyságban megosztásra, leválasztásra, de csak akkor, ha ezzel a közös határ javul.
b) Terhelhetőségi korlátozás: az ingatlan csak jelzálogjoggal lehet a terhelési határig megterhelni. A terhelési határ az ingatlan termelési értéke 35 százalékkal megemelve. A terhelés ezenkívül csak az illetékes kantoni hatóság engedélyével történhet.
c) A mezőgazdasági ingatlan vagy üzem megszerzése: a mezőgazdasági üzemet vagy ingatlant csak engedéllyel lehet megszerezni. Alapvető szabály, ha nincs megtagadási ok, akkor az engedélyt meg kell adni.
Megtagadási okok:
- ha az ingatlant szerző nem önállóan gazdálkodik,
- a vételár túlzó (!) (a vételár akkor túlzó, ha az ár az érintett területen az utolsó öt év átlagában a hasonló üzem vagy ingatlan árát 5 százalékkal meghaladja),
- ha a szerző jogilag (vagy gazdaságilag) már több ingatlannal rendelkezik, mint ami egy paraszti család jó megélhetéséhez szükséges,
- a megszerezendő ingatlan a szerzőnek a helyben szokásos gazdasági területen (csak itt!) lévő üzeméhez nem csatlakozik.
Nem kell engedély a megszerzéshez:
- ha az öröklésen alapszik,
- ha a szerző jogutódja, házastársa, szülője, testvére vagy testvér gyermeke az eladónak,
- ha a társtulajdonos akarja megvásárolni az ingatlant.
A rokonokat és a bérlőt elővásárlási jog illeti meg. A rokonok: minden leszármazó, testvér, testvér gyermeke ilyen sorrendben. A feltételek nagyban hasonlóak a hagyatéki osztályba bocsátáshoz. A bérlőt szintén elővásárlási jog illeti meg. A feltételek itt is hasonlóak. A rokonok elővásárlási joga megelőzi a bérlő elővásárlási jogát.
Valamennyi megosztási (felosztási) tilalomba, szerzési, terhelhetőségi korlátozásba, vagy az elő-, illetve visszavásárlási szabályokban ütköző, vagy ezt kijátszó szerződés semmis. Az engedélyező hatóságnak az engedélyt vissza kell vonnia, ha a szerződés az engedélyt hamis adatokkal vagy csalárd módon szerezte meg. A telekkönyvi hatóságnak is ellenőrzési joga van az előírások megtartásában. Bejegyzés után, ha később észleli a hatóság, hogy az engedélyezés jogszabályt sért, 10 évig vissza lehet vonni az engedélyt és ezt keresztül is kell vezetni a telekkönyvön.
Összefoglalva a svájci szabályozást, lényege az, hogy a szűkebb értelemben vett családnak, aki mezőgazdasági tevékenységből óhajt megélni, az ehhez szükséges földterület és egész eszköz rendelkezésre álljon, de csak annyi, hogy egy önállóan gazdálkodó paraszti családnak jó és tisztességes megélhetést nyújtson. Ennek megvalósításához igénybe veszi a szerzési, öröklési, megosztási, terhelési korlátozásokat is.
Alapjában véve a fentebb említett régebbi magyar szabályozásnak is ez volt (vagy lett volna) célja. Itt elsősorban nem a hitbizomány intézményére gondolok, hanem az ebből kifejlesztett családi kisbirtokra és egyéb intézményre.
Úgy gondolom, hogy a fenti szabályokban sok olyan megoldás van, amelyet - némileg átalakítva - egy korszerű családi gazdaságokra vonatkozó szabályozásnál fel lehetne használni. Természetesen a családi gazdaságra vonatkozó szabályozásnál nemcsak a támogatásokra kellene gondolni, hanem magának a családi gazdaságnak a jogi szabályozására (pl. ha a családi gazdaságot jogi egységként kezeljük, akkor ennek az öröklési és egyéb szabályokban is meg kellene mutatkoznia, mint a svájci példában). ■
JEGYZETEK
1 "...valaki e mágnások vagy előkelők közül az ő szolgálataival, vagy saját vitézségével, vagy az ősi javak jövedelmeiből szerzett birtokaira nézve a megyékben előzetesen közzé teendő végrendeleti intézkedéssel Ő császári és királyi szent felségétől megerősített hitbizományt és elsőszülöttségi öröklésrendet alapított s állított fel: örököseinek és utódainak semmi joguk se legyen az efféle, atyai végrendeleti intézkedés alá vetett javakat, annak tartalma ellenére, azok szerzési tőkeösszegére nézve, elzálogosítani és elidegeníteni."
2 1723. évi LX. tc. 2. §.
3 Id. törv. szab. I. 3. § (2) bek.
4 Curia 51191/1911. sz. döntés.
5 Curia 10976/1915. sz. döntés.
6 Végrendeleti alapítás esetén a királyi jóváhagyás hiánya miatt a hitbizományi rendelkezés nem érvénytelen, ezt az örökös is megszerezhetik.
7 Udvari rend. 11. §.
8 Udvari rendelet 14. §-a.
9 Curia 499/1994. sz.
10 A budapesti ítélőtábla szerint az új hitbizományi birtokos joga nem az előbbi hitbizományi birtokosnak a jogán alapszik, hanem az alapító levélen, és így a két személy jogilag nem egymásnak jogutódja, és így az előbbi cselekménye az utóbbira nem kötelező.
11 Forrás: Magyar Jogászegyleti Értekezések XVII. kötet 3. füzet "A családi hitbizományok reformjának jogászi szempontjai" 1899.
12 1090/1869. IME rendelet.
13 1936. év XI. tc. 35. §-a.
14 1936. évi XI. tc. 66. §-a.
15 1936. évi XI. tc. 78. §-a.
16 1936. évi XI. tc. 91. § (2) bek.
17 A magyar földbirtokrendszer a törvény meghozatala idején nem volt megfelelő. A törpebirtokok (5 kh-ig) a mezőgazdasági terület 5,8%-át foglalták el, a kisbirtokok (5-100 kh között) 46,5%-át, a középüzemek (100-1000 kh között) 15,4%-át, míg a mg-i üzemek (1000 kh felett) a terület 32,3%-át. Ezt egy birtokra vetítve: a törpeüzem átlagos területe 1,69 kh volt, a kisüzemé 15,79 kh, a középüzemé 285,11 kh, míg a nagyüzem átlagos területe 3158,07 kh (1900 körüli adatok).
18 1920. évi XXXVI. tc. (a továbbiakban: családi birtokról szóló tc. 70. §-a).
19 A bíróság országos hatáskörű bíróság, amelynek tagjait az államfő nevez ki. A bíróság elnökből, másodelnökből, három tanácselnökből és 36 tagból áll. (Az elnök, másodelnök és tanácselnökök a Kúria hasonló tisztségét betöltő személyekkel állnak egy rangban, kinevezésük életük végéig szól.)
20 A terhelési határ az OFB hozzájárulásával a földbirtok hozadéki értékének 2/3-ad részénél nagyobb nem lehet.
21 Bäuerliches Bodenrecht, hatályos 1994. január 1. napjától.
22 Egy szövetségi bírósági döntés szerint egy 59 éves személy, bár szakmai ismerete megvan, illetve képesnek tartja magát gazdálkodásra, koránál és egyéb körülményeinél fogva nem biztos, hogy alkalmas önálló gazdálkodásra.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Tikász Attila közjegyző
Visszaugrás
