A tizenkét éves gyermek azt véli,
hogy a kimondott szó éppoly teljes, mint a gondolat.
(Gárdonyi Géza)
A fiatalkorúak büntethetőségének alsó korhatárával kapcsolatos kérdések ma is aktuálisak.[2] Jelenlegi szabályozása már nem mondható új keletűnek, hiszen a hatályos Btk. 1978-ban bevezetett szabályai a hatályba lépését követően e tekintetben nem kerültek módosításra. Hazánkban az 1908-ban kiadott I. Büntetőnovella adta meg azt a korszerű szabályozást, mely európai összehasonlításban is előremutató volt, egyértelműen magán viselte a kriminálpedagógia elveit és megközelítését a speciális szükségletek elfogadásával.[3] Az azt követő szabályozások ilyen európai szinten is jelentős újítást már nem tudtak bevezetni, csupán próbáltak igazodni az éppen aktuális jogi- és gyermekvédelmi szabályozásokhoz.
A fiatalkorúakra vonatkozó első megjelenés, az 1878. évi V. törvénycikk (a továbbiakban: Csemegi-kódex), nem tartalmazott külön szabályozást a fiatalkorúakra, azonban általános részében speciális rendelkezések találhatók. Itt jelenik meg az az első szabályozás, amely megfogalmazza a büntethetőség alsó korhatárát: "A ki a bűntett vagy vétség elkövetésekor életkorának tizenkettedik évét meg nem haladta: bűnvád alá nem vonható."[4] Eszerint nem volt büntethető, aki a 12. életévét még nem töltötte be. Azonban további speciális szabályokat is bevezetett a kódex. A 12 év 16 év közötti gyermek sem volt büntethető, ha cselekménye bűnösségének felismerésére szükséges belátással nem bírt. Az ilyen kiskorút 20. életévének betöltéséig azonban javító-intézeti elhelyezésre ítélhették.[5]
Azt a fiatalkorút, azonban, aki cselekménye elkövetésének idején képes volt bűnösségét felismerni, a Csemegi-kódex is már jóval enyhébben rendelte büntetni, mint a felnőttkorúakat, ekként, aki bűntettének elkövetése idején a 20. életévét nem haladta meg halálra vagy életfogytig tartó fegyházra nem volt ítélhető[6]. Ezt részletesen szabályozta a törvénycikk 85. §-a,[7] emellett a következő szakasz már megfogalmazott egy ma is nagyon fontos alapelvet, nevezetesen, hogy szabadságvesztésük egész tartama alatt a többi fogolytól elkülönítve kellett őket tartani.
A századforduló idején egyre inkább szükségessé vált a büntetőjogi rendszer részbeni átépítése, ekként a fiatalkorúakkal kapcsolatos szabályozások körében is számos reformelképzelés látott napvilágot, melynek egyik fontos eleme volt a fiatalkorúak különleges elbírálásának a szorgalmazása.
A hazai szabályozásban az 1908. évi XXXVI. tc. (a továbbiakban: I. Bn.) teremtette meg a fiatalkorúak büntetőjogát. Az újfajta szemléletváltást jól tükrözte a törvénycikkhez fűzött miniszteri indokolás: "... a fiatalkorúak, akiknek erkölcsi romlása többnyire környezetük hatásának eredménye, lehetőleg megmentessen a szabadságvesztés megbélyegző hatásától és a rövid tartamú közös elzárás rendszerint rontó hatásától."[8] Mindezek alapján összefoglalóan elmondhatjuk, hogy az I. Bn. egy európai színvonalú szabályozást vezetett be azzal, hogy a beszámíthatóság mellett a belátási képesség fogalmát is meghatározta, azaz a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettség követelményét. Emellett azt is vallotta, hogy "a gyermek kriminális állapotára nem
- 37/38 -
büntetés, hanem a nevelés gyakorolja a kellő hatást".[9] Ennek megfelelően alakította ki szankciórendszerét, melyben a preventív szemlélet érvényesült.
Az I. Bn. már külön fejezetet szentelt a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseknek. A büntethetőség alsó korhatárát meghagyta 12. évben, azonban a felső határát felemelte 18. évre, de a 20. életévig átmeneti intézkedésként alkalmazhatóak voltak a fiatalkorúakra vonatkozó nevelő intézkedések. A 12. életévét meg nem haladott gyermekek esetén pedig alkalmazható volt az úgynevezett házi fegyelem gyakorlása, amely akár iskolai elzárást is jelenthetett, de abban az esetben, ha a gyermek züllött környezetben élt, erkölcsi romlásnak volt kitéve, a bíróság, illetve a közigazgatási hatóság akkor is intézkedhetett, ha a gyermek még nem követett el bűncselekményt, vagy ha 12 éven aluli volt.
Továbbra is hatályban maradt az a szabályozás, mely szerint, aki a 18. életévét még nem töltötte be, ha a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettsége nem volt meg, büntetőjogi felelősségre nem volt vonható, azonban erre az esetre taxatíve meghatározta a törvény, hogy mely intézkedések alkalmazhatóak vele szemben, ekként a dorgálás, próbára bocsátás, javító nevelés, a fogház- vagy államfogház-büntetés, azonban pénzbüntetést nem lehetett velük szemben kiszabni.[10] Ezen rendelkezéssel szemben azonban gyakori kritikaként hangzott el, hogy nem tisztázott az értelmi és erkölcsi fejlettség kategóriájának viszonya a beszámíthatósághoz.[11]
Az I. Bn. közvetlen folytatásának tekinthetjük a fiatalkorúak bíróságáról szóló 1913. évi VII. tc.-et, melynek nyomán állították fel a fiatalkorúakkal foglalkozó önálló büntetőbíróságot, "mint fiatalkorúak bíróságát", mellé pedig a közvád képviseletére a fiatalkorúak ügyészét[12]. A törvénycikk részletes szabályokat is tartalmazott az eljárás menetéről. A beszámítási képesség kapcsán kiemelendő, hogy a törvénycikk szerint a fiatalkorúak bírái teszik meg rendszerint az oly gyermekek (I. Bn. 15. §.) érdekében szükséges intézkedéseket is, akik életük tizenkettedik évének betöltése előtt büntető jogszabályba ütköző cselekményt követtek el.[13]
Ahogy arról már korábban volt szó, a Csemegi-kódex és az I. Bn. is tartalmazott arra vonatkozólag szabályozást, hogy nincs helye az eljárásnak, ha a fiatalkorú értelmi és erkölcsi fejlődése érdekében a bűnösség megállapítása és a büntetés alkalmazása nem kívánatos. Ebben a szabályozásban ez továbbfejlesztésre került és a fiatalkorúak bírája alakszerű tárgyalás nélkül is, végzés formájában véghatározatot hozhatott és alkalmazhatta az I. Bn. 16. §[14]-át, tekintet nélkül arra, hogy a fiatalkorúnak a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettsége megvolt-e vagy sem, vagy a fiatalkorút próbára bocsátotta, a bíróságnak valamely alkalmas termében meghatározott feltételek mellett őrizetben tarthatta vagy a cselekmény elenyészően csekély súlya folytán az eljárást megszüntethette.[15]
Az életkori sajátosságokra vonatkozó szabályozás megjelent a rendes bíróság előtti eljárás kapcsán is, az 1913. évi VII. tc. 56. §[16] szerint:
"1. ha a terhelt a cselekményt nyomtatvány utján élete tizenötödik évének betöltése után követte el;
2. ha a terhelt a fiatalkorúak bíróságának hatáskörébe tartozó cselekményén felül tizennyolczadik évének betöltése után elkövetett oly cselekménynyel is van terhelve, amely miatt az eljárás a kir. biróság hatáskörébe tartozik s az egyesités a Bp. szabályai szerint helyt foghat;
3. ha a fiatalkorú oly büncselekménynyel van terhelve, amelyre a törvény halál- vagy fegyházbüntetést állapit meg és a cselekmény elkövetésekor életének tizenötödik évét már betöltötte; ebben az esetben azonban az esküdtbiróság helyett is a fiatalkorúak törvényszéki tanácsa jár el."
Emellett a fiatalkorúak bíróságának eljárása büntető jogszabályba ütköző cselekményt elkövető gyermekek érdekében és a környezetünkben erkölcsi romlásnak kitett vagy züllésnek indult, de bűncselekmény elkövetésével nem gyanúsított kiskorúak ügyeiben speciális szabályokat vezetett be.
- 38/39 -
Ezeket a rendelkezéseket a tc. 65-66. § tartalmazza részletesen. Ezek értelmében azon gyermek érdekében, aki élete 12. életévének betöltése előtt büntető jogszabályba ütköző cselekményt követett el, a fiatalkorúak bírósága az értelmi és erkölcsi fejlettségének megállapítása végett különféle tájékoztató jellegű adatokat szerez be[17] és a tények megállapítását követően intézkedik az I. Bn. 15. §-a szerint. Mindezek mellett, ha a gyermek a 18. életévét még nem töltötte be és környezetében az erkölcsi romlás veszélyének van kitéve vagy züllésnek indult a fiatalkorúak bírósága több intézkedés megtételére is jogosult volt, mely ellen fellebbezésnek helye nem volt.
A második világháborút követően elfogadott 1950. évi II. törvény (a továbbiakban: Btá.) már csak minimális szabályozást tartalmazott a fiatalkorúakra vonatkozóan. A büntethetőség körében határozta meg a törvény 9. §-a, hogy nem büntethető, aki a bűntett elkövetésekor tizenkettedik életévét még nem töltötte be.
A részletes szabályozás kiküszöbölésére azonban a későbbiek külön szabályozást alkottak, az 1951. évi 34. törvényerejű rendeletet (a továbbiakban: Ftvr.), hatályon kívül helyezve az I. Bn.-t és melynek módosítására már 1954-ben sor került.
A fiatalkorúakkal kapcsolatos büntetőjogi és büntetőeljárási rendelkezéseket tartalmazó önálló szabályozás azonban nem jelentette a fiatalkorúak büntetőjogának "külön utas" megerősítését, még csak megőrzését sem.[18] Ennek eredménye az lett, hogy a tvr. rendelkezésében a fiatalkorúakra a Btá.-ban meghatározott büntetések is alkalmazhatóak lettek, így a rendes szabadságvesztés büntetés tág határok közötti kiszabásának a lehetőségét megszüntette, ezáltal az életkori különbségtételt is a szabadságvesztés végrehajtása során. Ebből következően eltörölte a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettség követelményét, lehetővé téve azonban a büntetőeljárás megszüntetését vagy felmentő ítélet meghozatalát, ha a fiatalkorú értelmi fejlettsége folytán nem ismerhette fel a cselekményének társadalomra veszélyességét.
Ezt orvosolandó, a nevelő intézkedések súlyának és alkalmazási körének bővítésére született meg az Ftvr.-t módosító 1954. évi 23. törvényerejű rendelet . A korábbi szabályozáshoz hasonlóan ez a rendelkezés is az életkori kereteket változatlan formában hagyta. A 12-14 éves elkövetőekkel szemben csak nevelő jellegű intézkedések voltak alkalmazhatóak, míg a 14-18 éves korosztály esetén már büntetéseket kellett alkalmazni, az ő tekintetükben megemelte a szabadságvesztés leghosszabb tartamát.
Az Ftvr. rendelkezéseit az 1987. évi XII. törvény 1. §-a 1988. január 1. napjával hatályon kívül helyezte, azonban a benne foglaltakat mégis a kodifikációs technika tette kiemelkedővé.
Elsőként és azóta is egyetlenként a magyar jogban a fiatalkorúak büntetőjogi felelősségre vonásával kapcsolatos valamennyi szabályt önálló jogszabályba foglalta. Ezzel a speciális szabályok - anyagi és eljárásjogi - zárt rendszere általánosan érvényesült.[19]
Az új átfogó szocialista kódex, a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. tv. hatályon kívül helyezte az Ftvr.-t, egyben a tv. 19. § a) pontja már a büntethetőséget kizáró okok között rögzíti a gyermekkort, melynek alsó korhatárát 14. évre emelte fel.
Magát a gyermekkor fogalmát a 1961. évi V. tv. 85. § (1) bekezdése fogalmazta meg, mely szerint a büntető törvény alkalmazásában fiatalkorú, aki a bűntett elkövetésekor a tizennegyedik életévét meghaladta, de tizennyolcadik életévét még nem töltötte be.
- 39/40 -
A törvényalkotó szerint az ember a 14. életév betöltésével jut a cselekedet értékelésére és az annak megfelelő magatartás tanúsítására való képesség birtokába. Ez a praesumptio kategorikus jellegű, azaz a 14. életév betöltése előtt senki sem rendelkezik büntetőjogi beszámítási képességgel, a 14. életév után azonban ez a képesség mindenkinél adott, kivéve, ha az ellenkezőjét bebizonyítják. A törvény miniszteri indokolása pedig egyértelművé tette, hogy a fiatalkorúak esetében is általános büntetőjogi szabályokat kívánja maradéktalanul érvényesíteni azoknak a körülményeknek a figyelembe vételével, amelyek a fiatalkorúak társadalmi helyzetét, értelmi-pszichikai sajátosságát jellemzik.[20]
Ezen túlmenően a törvény az Általános rendelkezések közé helyezte be a fiatalkorúak vonatkozó speciális rendelkezéseket, ezzel téve a fiatalkorúakra büntetőjogát a Btk. szerves részévé. Maga a kódex már a fiatalkorúakkal szemben intézkedések, fő- és mellékbüntetések és gyógyító intézkedések alkalmazását és kiszabását tette lehetővé.
A jelenleg hatályos Btk. - a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. tv. - a korábbi 1961-ben elfogadott koncepciót követte minden tekintetben, így tartalmában és kodifikációs technikájában is. Hatályba lépését követően számtalan esetben korrigálásra kerültek a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések, azonban általános céljaként a fiatalkorúak helyes irányú fejlődését jelölte meg és elsőbbséget élvez az intézkedések alkalmazása, míg szabadságvesztés büntetés csak kivételes esetben alkalmazható. Azonban nem történt változás a hatályba lépést követően a felelősségre vonás szabályozásában és elmaradt a felnőttekétől elkülönülő szankciórendszer kidolgozása is.
A Btk. III. fejezetébe került a büntetőjogi felelősségre vonás akadályai közé, a büntethetőség akadályaként a gyermekkor.[21] Fogalmát a 23. § határozza meg, mely szerint nem büntethető, aki a cselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét nem töltötte be.
A Kommentár[22] anyagi jellegű határidőnek minősítette a gyermekkor felső határát, ekként az elkövető a születésnapján még gyermekkorúnak minősül, vagyis nem vétőképes, azonban ha a gyermek által elkövetett cselekmény folyamatos jellegű, a fiatalkor betöltése után elkövetettekért büntetőjogi felelősség terheli.
A Btk. IV. cím VII. fejezete tartalmazza a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseket. A 107. § (1) bekezdése határozza meg a fiatalkorú fogalmát, mely szerint fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat még nem. A hatályos Btk. a felnőtt elkövetőkhöz képest eltérő szabályokat állapít meg, melynek hátterében az állt, hogy a fiatalkorú kritikai, erkölcsi, értelmi fejlődése még ebben az életszakaszban is kialakulóban van. A szankciók kiválasztása során a fiatalkorúakkal szemben kevésbé a megtorlás, ehelyett főként a nevelés eszközeit kell alkalmazni,[23] melyet a Btk. 108. §-a is teljes mértékben alátámaszt. Emellett hatályos törvénykönyvünk a korábbi rendelkezésekhez képest szintén a büntetés kiszabás és intézkedések alkalmazása tekintetében tartalmaz speciális rendelkezéseket a mérték tekintetében.[24] A javítóintézeti nevelés pedig az egyetlen olyan intézkedés, amely csak a fiatalkorúakkal szemben alkalmazható.
Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy reflektorfénybe került a kérdés, hogy kell-e módosítani a büntethetőség alsó korhatárát.[25] Számos ellen- és mellette álló álláspont látott már napvilágot e körben, azonban a kérdés jelenlegi aktualitását egyértelműen alátámasztja a jogalkotó szándéka is, mely e tekintetben egyértelműbben fogalmaz, hiszen 2011. október 25. napjával került beterjesztésre T/4774 irományszámon azon törvénymódosító javaslat, mely szerint a Btk. 23. § és 107. § (1) bekezdésében a tizennegyedik életév helyébe a tizenkét életév kerüljön. A javaslathoz
- 40/41 -
fűzött általános indokolás alapján a módosítás szükségességét indokolja többek között az, hogy a bűncselekmények elkövetőinek egyre fiatalabb életkora arra mutat, hogy egyes élet- és személyellenes bűncselekmény-fajtákat is egyre gyakrabban követnek el a 14. életévüket be nem töltött személyek. A törvényjavaslat jelenleg a tárgysorozatba vételre vár.[26] ■
JEGYZETEK
[2] Az Országos Választási Bizottság 2011. július 19. napján hozott 130/2011. (VII. 26.) OVB határozatával - mivel a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek - megtagadta azon aláírásgyűjtő ív hitelesítését, melyen az alábbi kérdés szerepelt: "Egyetért-e Ön azzal, hogy büntetőeljárásokban a büntethetőség alsó korhatára 12 év legyen?"
[3] Herczog Mária: Gyerek elkövetők, felnőttbűnök Beszélő, 2008. április, XIII. évfolyam 4. szám
[4] Csemegi-kódex 83. §, Forrás: 1000ev.hu
[5] Csemegi-kódex 84. §, Forrás: 1000ev.hu
[6] Csemegi-kódex 87. §, Forrás: 1000ev.hu
[7] "Ha az előbbi szakaszban meghatározott koru egyének, a cselekmény elkövetésének idején képesek voltak annak bűnösségét felismerni: a következő szabályok szerint büntetendők:
1. halállal vagy életfogytig tartó fegyházzal büntetendő bűntett miatt: két évtől öt évig terjedhető börtönnel;
2. öt évtől tizenöt évig tartó fegyházzal vagy államfogházzal büntetendő bűntett miatt: két évig terjedhető börtönnel, illetőleg hasonló tartamu államfogházzal;
3. más bűntett miatt: két évig terjedhető fogházzal;
4. vétség miatt rendőri büntetéssel.
A jelen szakasz értelmében büntetendő egyénekre nézve hivatalvesztés vagy a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése nem állapitható meg."
Forrás: 1000ev.hu
[8] Nagy Ferenc - Tokaji Géza: A magyar büntetőjog általános része (Korona Kiadó, Bp. 1998) 423. old.
[9] Ligeti Katalin: A fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatási törvényének koncepciója 3. old.
[10] I. Bn. 17. §
[11] Nagy Ferenc - Tokaji Géza: A magyar büntetőjog általános része (Korona Kiadó, Bp. 1998) 423. old.
[12] 1913. évi VII. tc. 5. §
[13] 1913. évi VII. tc. 3. §
[14] "Az, a ki a bűntett vagy vétség elkövetésekor életének tizenkettedik évét már meghaladta, de tizennyolczadik évét még be nem töltötte (fiatalkoru), ha a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettsége nem volt meg, büntetőjogi felelősségre nem vonható.
Ha a biróság ily esetben szükségesnek látja, elrendelheti, hogy a fiatalkorut törvényes képviselője, hozzátartozója vagy más alkalmas egyén házi felügyelet alatt tartsa vagy intézkedhetik az iránt, hogy a fiatalkoru házi vagy iskolai fenyitést kapjon (15. § második bekezdése)."
Forrás: 1000ev.hu
[15] 1913. évi VII. tc. 23. §
[16] Forrás: 1000ev.hu
[17] "16. § A biró meggyőződést szerez a fiatalkorú személyazonosságáról és megállapitja életkorát. Beszerzi azokat az adatokat, amelyek a tényállás felderitése, valamint a fiatalkorú egyéniségének, értelmi és erkölcsi fejlettsége fokának és életviszonyainak megismerése végett lényegesek.
Megbizza a pártfogó tisztviselőt vagy a biróságnál erre a czélra jelentkező más alkalmas személyt, esetleg a patronázs-egyesület utján, hogy a fiatalkorú egyéniségéről és életviszonyairól tájékoztatást szerezzen. A megbizott eljárásáról a biróságnak haladéktalanul jelentést tesz.
Maga elé idézheti továbbá a fiatalkorút; tanuként idézheti meg a fiatalkorú törvényes képviselőjét, szülőit, azt, akinek háztartásában a fiatalkorú él és más oly egyéneket, akiktől tájékozást és értesülést szerezhet; a terhelt egyéniségéről és életviszonyairól a gyámhatóságtól, a fiatalkorúak felügyelő hatóságától, a közigazgatási és az iskolai hatóságtól, az illetékes lelkésztől, a terhelt munkaadójától, kezelő orvosától, valamint azoktól az egyesületektől és intézményektől is felvilágosítást kérhet, amelyek a fiatalkorúval foglalkoztak.
18. § A biró a fiatalkorút, ha szükségesnek látja, megfigyelés alá helyezheti és egy vagy több orvosszakértő vizsgálatának vetheti alá, vagy erre a czélra szolgáló megfigyelő intézetbe szállittathatja.
Ha az orvosszakértői vélemény alapján az állapitható meg, hogy a fiatalkorú oly testi vagy elmebeli fogyatkozásban szenved, amely különleges elbánást tesz szükségessé, ezt a körülményt a véghatározat indokolásában külön fel kell emliteni." (1913. évi VII. tc.)
Forrás: 1000ev.hu
[18] Kabódi Csaba - Lőrincz József - Mezey Barna: Büntetéstani alapfogalmak (Rejtjel Kiadó, Bp. 2005) 172. old.
[19] Ligeti Katalin: A fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatási törvényének koncepciója 4. old.
[20] Ligeti Katalin: A fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatási törvényének koncepciója 5. old.
[21] Btk. 22. § a.)
- 41/42 -
[22] Complex Jogtár Nagykommentár (Btk.) 23. §-ának magyarázata
[23] Complex Jogtár Nagykommentár (Btk.) 107. §-ának magyarázata
[24] Btk. 110. §, 113. §
[25] Az életkor kérdésének persze nem csupán az elkövetői oldalon lehet jelentősége. Lásd például: Madai Sándor: A csalás büntetőjogi értékelése, HVG-ORAC, Budapest, 2011, 108-112. old., illetve Madai Sándor: Das Problem des Alters des passiven Subjektes beim Betrug, Doktoranduszok Fóruma - 2005. november 9., Miskolc, 2006.
[26] 2011. november 1-i állapot szerint
Lábjegyzetek:
[1] Szentmiklóssy-Szabó Boglárka, bírósági titkár, Debreceni Városi Bíróság
Visszaugrás
