A magyar társasági jog alapján kizárólag a részvénytársaságban fennálló részesedésről lehet értékpapírt kiállítani. A részvény a részvénytársaságban fennálló részesedést és társasági jogokat megtestesítő értékpapír. A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 177. §-a szerint a részvény tagsági jogokat megtestesítő, névre szóló, névértékkel rendelkező, forgalomképes értékpapír. A hatályos társasági jog szerint részvény kizárólag névre szóló értékpapírként bocsátható ki. A korábbi Gt. alapján részvény bemutatóra szóló értékpapír is lehetett.
A Gt. 196. § (1) bekezdése értelmében az ideiglenes részvény is értékpapír, amelynek átruházása azonban a részvény tulajdonosának a részvénykönyvbe történő bejegyzésével válik hatályossá.[1]
Az ideiglenes részvénnyel szemben a Gt. 195. §-a által szabályozott részvényutalvány nem értékpapír, így az abban foglalt jogosultságok átruházása, valamint elzálogosítása a jogok átruházására, illetve elzálogosítására vonatkozó szabályok szerint történik. Ez azt jelenti, hogy részvényutalvány elzálogosításához a Ptk. 267. § (1) bekezdése értelmében elegendő a zálogszerződést megkötni, további jogcselekményekre (pl. átadás) nincs szükség.
A részvénytársaság részvényen kívül más jellegű papírokat is kibocsáthat, melyek adott esetben társasági jogokat foglalhatnak magukban. Ezek az átváltoztatható és a jegyzési jogot biztosító kötvények (Gt. 194. §), amelyek azonban jellemzően kötelmi jogi tartalmú okiratok. Ezeknél alaposan kell vizsgálni, hogy az adott okirat értékpapírnak tekinthető-e, ellenkező esetben a jogok elzálogosítására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
Az elzálogosítás szempontjából is releváns, hogy a Gt. 183. § (1) bekezdése értelmében többféle részvényfajta is létrehozható, ezek biztosítéki értéke azonban különböző lehet.
Az elzálogosítás szempontjából is alapvető jelentőségű, hogy részvényt kétféle módon lehet előállítani. A hagyományos, nyomdai úton történő előállítás mellett - amely egyre inkább visszaszorul -, folyamatosan növekszik a jelentősége az ún. dematerializált részvényeknek. Ez természetesen szorosan összefügg a készpénzkímélő fizetési módok gyors terjedésével.
A nyomdai úton előállított részvényre, mint értékpapírra - a Ptk. 94. § (2) bekezdése alapján - a dologra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ezt erősítette meg a Legfelsőbb Bíróság 1/2000. Polgári Jogegységi Határozata is.
Ez került kimondásra utóbb a BDT 2008/4/63. jogesetben is. Az eset tényállása szerint a peres felek az eladó tulajdonában álló részvénytársaságban többségi részesedést kitevő, névre szóló törzsrészvények megvásárlására kötöttek egymással adásvételi szerződést. Az eladó a szerződésben kijelentette, hogy szavatol a valóságnak megfelelő adatokért és tájékoztatásért. Arra az esetre, ha a nyilatkozatok ellenére a részvénytársasággal szemben a részvények tulajdonjogának a vevőre történő átszállása előtt keletkezett igényt érvényesítenek, úgy az eladó köteles ezen igényeket a vevő helyett kielégíteni, illetőleg a vevő valamennyi ezzel kapcsolatos kiadását és kárát megtéríteni. Az adóhatóság utólagos ellenőrzés során társasági adóhiányt mutatott ki és kötelezte a részvénytársaságot az adókülönbözet, az adóbírság és a késedelmi pótlék megfizetésére. A szerződéskötés alkalmával az eladó nem tájékoztatta a vevőt a korábban befizetni elmulasztott társasági adó fennálltáról, mivel erről ő maga sem bírt tudomással. A vevő (illetve az időközben bekövetkezett beolvadás miatt a jogutódja) hibás teljesítésre hivatkozva, szavatossági igényként árleszállítást kért a bíróságtól. A vevő azt állította, hogy az adófizetési kötelezettség miatt a részvények értéke csökkent és ez megvalósította az eladó hibás teljesítését. Az ítélőtábla döntésében kiemelte, hogy a részvény nem dolog, hanem olyan tagsági és vagyoni jogokat, társasági részesedést megtestesítő értékpapír, amely a hasznosítás és a rendelkezés (átruházás) során dolog módjára viselkedik. Részvényátruházás esetén ezért a Ptk.-nak a dolog tulajdonjoga átruházásánál alkalmazott szabályai megfelelően irányadóak, és ebből következően alkalmazhatók - a részvény sajátos természetéből adódó eltérésekkel - a hibásteljesítés szabályai is. A társasági részesedésre (részvényre, üzletrészre) vonatkozó adásvételi szerződés hibás teljesítését eredményezi, ha a részesedés (részvény) forgalmi értékét meghatározóan befolyásoló társasági összvagyon csökkent értékű a szerződésben rögzített állapothoz - "minőséghez" - képest, és így a részvények is szükségképpen értékcsökkentek. A jogosult (vevő) ilyen esetben szavatosság címén árleszállítási igényt érvényesíthet.[2]
Az előzőek alapján a nyomdai úton előállított részvény átruházása és megterhelése - a speciális részvényjogi szabályok betartása mellett - az ingó dolgokra irányadó szabályok szerint történik. Ez azt jelenti, hogy a Ptk. 117. § (2) bekezdése szerint a tulajdonjog megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződésen, vagy más jogcímen felül a dolog átadása is szükséges. Speciális részvényjogi előírás, hogy a nyomdai úton előállított, névre szóló részvény átruházása forgatmány útján történik (Gt. 179. §). A forgatmányozás a bemutatóra szóló részvényekre nem vonatkozik.
A nyomdai úton előállított, névre szóló részvény átruházásának kellékei tehát az átruházó szerződés (vagy az átruházásra irányuló más jogcím), ez alapján a részvény forgatmányozása, és végül az értékpapír birtokba adása. Kérdés, hogy ezeknek a kellékeknek kézizálogjoggal való megterhelés esetén is fenn kell-e állniuk? Erre a 2.4. pontban térünk ki részletesebben.
A jogirodalomban felmerült a kérdés, hogy értékpapír - így részvény - felett egyáltalán lehet-e zálogjogot alapítani, vagy értékpapír csak óvadék tárgya lehet?[3] A kérdés elméleti alapja az, hogy az értékpapírt a zálogjogi szabályok nem, de az óvadék tárgyairól szólva a Ptk. 270. § (1) bekezdése külön is említi. Ma már egyértelműen elfogadott, hogy értékpapírok, így részvények, zálogjog és óvadék - és foglaló - tárgyai egyaránt lehetnek.[4] Az más kérdés, hogy a banki gyakorlatban az ún. lombardhitelek esetén - vagyis amikor a bank többek között értékpapír fedezet mellett nyújt pénzkölcsönt -, az értékpapírok felett óvadék és nem kézizálogjog jön létre.
Egy másik elméleti előkérdés, hogy az ingó dolgok átruházására irányadó szabályok alapján a nyomdai úton előállított részvényt milyen típusú zálogjoggal lehet megterhelni? A magyar jogirodalomban van olyan nézet, amely szerint nyomdai úton előállított részvényt csak kézizálogjog útján lehet elzálogosítani. Leszkoven László szerint ezt az álláspontot a Ptk. 338/B. § (1) bekezdése támasztja alá, amely szerint az értékpapírban meghatározott követelést érvényesíteni, arról rendelkezni, azt megterhelni csak az értékpapír által, annak birtokában lehet. Ezen szabályból Leszkoven szerint nemcsak az következik, hogy az értékpapírt terhelő zálogjog alapításához szükség van a papír átadására, de az is, hogy ha erre nem kerül sor, akkor a zálogjogosult zálogjoga semmit nem ér a papír olyan új jogosultjával szemben, akire a zálogkötelezett az értékpapírt szabályos forgatmánnyal átruházta.[5]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
