Az állam minden társadalmi rendszerben fontos feladatának tekintette az emberekről való gondoskodást. Az állami szerepvállalás jelenleg is elengedhetetlen eleme a társadalombiztosítási rendszerek működésének. A mindenkori költségvetés számára jelentős kihívást jelent ezeknek az ellátásoknak a kifizetése. Egyre többen megérik azt a kort, hogy nyugdíjban részesüljenek, míg a járulékfizetők száma jelentős mértékű csökkenést mutat az elmúlt években, a társadalom elöregedése a nyugdíjbiztosítási rendszerek működésére alapvető hatással van. A nyugdíjak finanszírozásának kérdése a mindennapok beszédtémájává vált a különböző korosztályok számára. Egyre többet lehet hallani az öngondoskodás fontosságáról, a biztosítók külön nyugdíj-előtakarékossági programokat és ajánlatokat dolgoznak ki, az állam pedig különböző adókedvezményekkel ösztönzi a megtakarítási formák igénybevételét. A nyugdíjak kérdése nemcsak a nyugdíjasokat érinti, hanem a munkavállalókat mint járulékfizetőket, valamint bizonyos kockázatok, mint a betegség, rokkantság, halál esetén az aktív korúakat, árvaellátás megállapítása esetén pedig a gyermekkorúakat is. Cikkemben ennek a kiterjedt rendszernek egy speciális szegmensét, az özvegyi nyugdíjak területét vizsgálom.
1. Rövid történeti áttekintés
2. A házastárs és az élettárs fogalmának jelentősége
3. Ellátási formák
3.1. Özvegyi járadék
3.2. Özvegyi nyugdíj
3.2.1. Ideiglenes özvegyi nyugdíj
3.2.2. Állandó özvegyi nyugdíj
3.2.3. Az özvegyi nyugdíjra jogosultság feléledése
3.2.4. Özvegyi nyugdíj megosztása
3.2.5. Hozzátartozói ellátás üzemi balesetben elhunyt után
3.2.6. Együtt folyósított ellátások
4. Gyakorlati példák
5. A Kúria joggyakorlata az özvegyi nyugdíjak területén
6. Összegzés
Az özvegyi nyugdíj megállapításának és folyósításának rendezése során az emberi tényezők nem szoríthatók háttérbe, mivel az ilyen ellátásokat igénylők a házastársuk vagy élettársuk elvesztése után olyan élethelyzetbe kerülnek, amikor a megélhetésük is veszélynek van kitéve. Ugyanakkor, itt találkozik a biztosítási elv a szolidaritás elvével, amely több jogi kérdést is indukál, hiszen az elhunytnak kell biztosítottnak lennie, aki más számára szerez jogot társadalombiztosítási ellátásra. Cikkemben bemutatom az özvegyi nyugdíjak feltételrendszerét, és eseteken keresztül elemzem néhány jogi fogalom (például élettárs) gyakorlati működését.
A Társadalombiztosítási Alap létrehozására 1989-ben került sor, ami Egészségbiztosítási Alapból és Nyugdíjbiztosítási Alapból állt. 1997-ben három pilléren álló nyugdíjrendszer jött létre Magyarországon. Ennek érdekében három törvény került megalkotásra: a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.), a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.), valamint a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárokról szóló 1997. évi LXXXII. törvény.
Az első pillért az állami nyugdíjrendszer alkotta, ami a felosztó-kirovó elven működött, az aktív munkavállalók járulékbefizetései adták az alapját az állam nyugdíjkifizetéseinek. A második pillért a magánnyugdíjpénztári rendszer jelentette. A működési elve a tőkefedezet elve volt, mivel a magánnyugdíjpénztár befektette a tagok nyugdíjjárulékait, ami hozamot hozott, és ezzel kívánták biztosítani a tagok számára a nyugellátást. A harmadik pillér pedig az önkéntes nyugdíjpénztárakból, az önkéntes nyugdíjbiztosításból és a nyugdíj-előtakarékossági számlából állt. Ennek a pillérnek a feladata a másik kettő pillér kiegészítése volt, valamint a járulékfizetők tudatos öngondoskodásának előmozdítása.
2010-ben kezdődött Magyarországon a teljes nyugdíjrendszer átalakítása. A nyugdíjpénztár-választás szabadságáról szóló 2010. évi C. törvény megszüntette a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszert. A következő nagyobb reform keretei között 2012-ben megszűnt a korhatár előt-
- 66/67 -
ti nyugdíjazás lehetősége.[1] 2012-ben jelentősen átalakult a megváltozott munkaképességű személyek ellátórendszere is. A rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj, a rendszeres szociális járadék és az átmeneti járadék megszűnt. A foglalkoztathatósági szempontokat előtérbe helyező ellátási rendszer jött létre, a rehabilitáció bevezetésével.[2] 2012-től rokkantsági és rehabilitációs ellátás megállapításra nyílt már csak lehetőség. 2017. november 1-jétől megszűnt az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, és a feladatait a Magyar Államkincstár vette át.
Az özvegyi nyugdíjak szabályai a Tny.-ben találhatóak. A Tny. preambulumában található célmeghatározás értelmében a törvény a biztosítottak és a hozzátartozók részére nyújtandó társadalombiztosítási nyugellátásokat egységes elvek alapján szabályozza. A személyi hatálya kiterjed a biztosítottnak minősülő személyekre és a foglalkoztatókra, a saját jogú és hozzátartozói nyugellátásban részesülő személyekre, valamint a nyugdíjmegállapító és nyugdíjfolyósító szervre, valamint a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szervre.[3] A magyar jog mellett a közösségi jog normái[4] is alkalmazandóak Magyarországon, illetve számos országgal van szociálpolitikai, szociális biztonsági, illetve egészségügyi együttműködési egyezményünk.[5]
Elsőként a házastárs és az élettárs fogalmának meghatározásával kezdem a téma tárgyalását, mivel eltérő szabályok vonatkoznak rájuk a hozzátartozói ellátások megállapítása során.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) Negyedik Könyve a Családjog szabályozásával foglalkozik. A Negyedik Könyv második részében találhatjuk a házasság fogalmát, ami akkor jön létre, ha az együttesen jelen lévő férfi és nő az anyakönyvvezető előtt személyesen kijelenti, hogy egymással házasságot köt.[6]
A fenti szabályozás alapján megállapítható, hogy házasság csak férfi és nő között jöhet létre érvényesen, így házastársak is csak különneműek lehetnek jelenleg Magyarországon a hatályos törvények szerint. Házasságot csak két nagykorú személy köthet egymással. Kiskorú házasságának érvényességéhez a gyámhatóság előzetes hozzájárulása szükséges, azonban a kiskorúak esetében is szükséges a tizenhatodik életév betöltése az engedély megadásához.[7] Gondnokság alá helyezés folytán cselekvőképtelen személy nem köthet érvényes házasságot, ha cselekvőképességét teljesen korlátozó gondnokság alatt áll.[8] A cselekvőképtelen állapotban kötött házasság is érvénytelennek számít.[9] Érvénytelen az egyenesági rokonok[10], a testvérek egymással, a testvérnek testvére vér szerinti leszármazójával (például nagybátyja az unokahúgával), valamint az örökbefogadó az örökbefogadottal az örökbefogadás fennállása alatt kötött házassága.[11] Érdekesség, hogy jegyző felmentést adhat a testvérnek testvér vér szerinti leszármazójával kötött házassághoz. Erre csak akkor van lehetőség, ha a születendő gyermekek egészségét nem veszélyezteti a szülők házassága.[12] Érvénytelen a házasság, ha a házasulók valamelyikének a korábbi házassága még fennáll.[13] A fenti szabályok alapján megállapítható, hogy a házasság létrejöttét és érvényességét szigorú feltételekhez köti a jelenleg hatályos magyar jogi szabályozás.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
