A genetikai vizsgálatok büntetőeljárásban betöltött szerepét vizsgálva élesebb képet nyerhetünk, ha a klasszikus fogalommeghatározások helyett egy összetettebb rendszert konstruálunk: mivel ezen kriminalisztikai szakértés speciális jellegénél fogva magán viseli annak lenyomatát, azt csak a korszak kihívásainak kontextusában érdemes értelmezni. Az így megalkotott, sajátos kis csillagrendszerünkben bolyongva teljes bizonyossággal megállapíthatjuk, hogy a genetikai szakértés területe a dinamikus változása, a jog világában való viszonylagos idegensége, növekvő jelentősége folytán rendkívül izgalmas, a jog szemüvegén keresztül igazi kihívásként jelentkező kutatási lehetőséget teremt.
"A DNS-vizsgálat olyan az igazságszolgáltatásnak, mint csillagnak a távcső.
Nem egyszerűen biokémiai lecke és nem egyszerűen a nagyítólencse
titkainak bemutatása, hanem annak a lehetősége, hogy
a dolgokat a maguk valóságában lássuk."[1]
Barry Schecknek a Valódi ártatlanság[2] című műben tett, DNS-vizsgálatokra vonatkozó megállapítása érzékletesen világít rá a génkutatásban végbemenő, XX. században felgyorsuló fejlődés eredményeire, melyek a büntető igazságszolgáltatásban is teret nyertek, mondhatni csillagászati távlatokat nyitva számára.
Az igazságügyi genetikai vizsgálatok alkalmazásának pozitív hozadékai könnyen beláthatók[3], valamint komplex rendszert képeznek: a segítségük révén megválaszolható kérdések széles körének és a rendkívül gyors technológiai fejlődésnek köszönhetően a bizonyoshoz, a ténylegeshez egyre közelebb álló következtetésekre engedik a jogalkalmazókat[4]; ennek következménye, hogy az állampolgárok szemében is megbízhatóbbá válik az igazságszolgáltatás, a bűnözőkre pedig elrettentő hatással lesz, hiszen a hátrahagyott biológiai anyagmaradványuk könnyen elvezetheti hozzájuk a nyomozó hatóságot, rövid idő alatt, nagy biztonsággal azonosíthatóvá válhatnak.[5] Mi több, ezáltal a különböző helyen, különböző időben elkövetett bűncselekmények is könnyen összekapcsolhatók lehetnek[6], így egyre növekedik a bűnüldözés hatékonysága is.[7] Az eredmények pedig magukért beszélnek: az Egyesült Államokban a DNS-vizsgálatok elfogadottá válása, alkalmazása révén 1989 és 2007 között 200 esetben bizonyosodott be, hogy nem a tényleges elkövetőt ítélték el[8], a számláló jelenleg 347 ilyen esetet mutat[9]; a DNS-vizsgálatoknak köszönhetően tisztázásra került, a sokszor megrendítő sorsokról pedig egymást érik az érzékletes feldolgozások.[10]
- 318/319 -
A génkutatás elbűvölő eredményei tehát joggal ébresztenek egyfajta "csodavárást"[11] annak igazságügyi alkalmazásával szemben, amely izgatottság alapvetően érthető: hiszen hogyan is volnánk képesek felfogni az olyan vizsgálatok implementációjának határait, amelyek segítségével még a ma élő emberek ősi anyjához, Évához is eljuthatunk?[12]
A hogyan kérdés felvetésével pedig meg is érkeztünk a genetikai vizsgálatok, mint "varázseszközök"[13] értelmezésének fonákjához: ugyanis a genetika eredményeinek befogadásával újabb és újabb kihívásokkal, kérdésekkel is meg kell küzdenie a büntető igazságszolgáltatásnak.[14] Hogyan lehet a genetika folyton megújuló-elavuló, dinamikus információözönét a jóval konzervatívabb igazságügyi körülményrendszerek[15] szakértői módszertanába biztonsággal implementálni? Hogyan lehet "a minél kevesebbről - minél többet - minél biztosabban"[16] jogalkalmazói elvárásnak minél inkább megfelelnie egy olyan területnek, amely alapvetően a "miért ne?" kutatói kérdésfelvetéséből származik? Hogyan lehet a genetikai profil nyújtotta információt jogsérelem nélkül nyilvántartani, hasznosítani? Hogyan lehet az igazságügyi genetikai vizsgálatok eredményét a laborból a tárgyalóterembe juttatni? Hogyan értékeljék, illetve értelmezzék a bírák az így szolgáltatott bizonyítási eszközt?[17]
A megválaszolandó kérdések arra figyelmeztetnek tehát, hogy az igazságügyi genetikában - csodálatos eredményei mellett és ellenére - ne lássunk "csodát" és még véletlenül se higgyük, hogy általa mellőzhetnénk az emberi tényezőket, mindenekelőtt a bírákat, akiknek "szubszumáló automatákká"[18] válásának még a gondolata sem megengedhető, az újfajta eredmények csak bölcsességük és tudományosan feltáratlan intuícióik tényszerű alátámasztását segíthetik.[19]
Ehhez kapcsolódva, a DNS-vizsgálatok áttörése nyomán több szerző radikális változtatásokért szólal fel a büntetőeljárás területén.[20] Ezen törekvések, bár - egyéb tényezőkkel is összefüggésben állva - indokoltak lehetnek, azonban itt is szükséges megjegyezni, hogy a genetikai vizsgálatok önmagukban, "csoda"-ként való értékelése nem feltétlenül helyes. A felvetett kérdések sora mellett ezt alátámasztja az is, hogy módszereiről nem áll rendelkezésünkre elegendő információ, mi több: nem volt még olyan kutatás, amely konkrétan arra irányult volna, hogy hogyan járul hozzá a DNS-vizsgálat a büntető igazságszolgáltatáshoz.[21] Ennek tanulsága folytán - a csillagok között maradva - sokak számára helyénvaló lehet a Shakespeare-műben Cassius Brutushoz intézett figyelmeztetése, miszerint: "Nem csillaginkban, Brutus, a hiba, Hanem magunkban, kik megbókolunk."[22]
Ezen dolgozat tehát igyekszik megfelelő mérséklettel fordulni a genetikai szakértés büntetőeljárásbeli kérdéséhez, elismerve eredményeit, azonban szem előtt tartva azt, hogy a fiatal módszerek számos kérdéseivel együtt alapvetően távcsőként, eszközként szolgálnak a csillagok kémlelésében. Meglehet, hogy jelen dolgozat több pon-
- 319/320 -
ton csak a kérdés okozta dilemmák megjelenítéséhez jut el, megfelelő megoldások megmutatása nélkül, azonban alapvetően ez is az egyik célja. Ugyanis Tremmel Flórián gondolatai mentén, a tudomány feladata nemcsak a megoldások keresése, hanem az is, hogy a reális, de eddig kellően nem ismert - fel nem ismert - veszélyforrásokra is felhívja a figyelmet[23], minthogy a találó francia citátum szerint: "un homme averti en vaut deux"[24] - avagy a figyelmeztetett ember kétszer annyit ér.
Obsta principiis!
(Óvakodj a kezdeteknél!)[26]
Az igazságügyi genetikai vizsgálatok büntetőeljárásban betöltött szerepét vizsgálva, elöljáróban leszögezhetjük, hogy azok egy módfelett speciális területhez kötődnek. Ennélfogva a klasszikus fogalommeghatározások nem sok valódi eredménnyel kecsegtetnek, nem fedik fel számunkra a terület velejét. A szakirodalom az igazságügyi genetika fő feladatának meghatározására törekedve a következőkben jelölte meg annak alapvető küldetését: "tudományterületével kapcsolatos kérdésekben objektív bizonyítékot szolgáltasson, és azt közérthető formában tárja a bíróságok elé"[27] valamint állapítsa meg, hogy "a törvényszéki eljárásban kitüntetett szerepet kapó biológiai nyom köthető-e egy adott személyhez, vagy az élőlények adott fajához, egyedéhez."[28]
Mindezek értelmezéséhez tehát - a figyelmeztetésre hallgatva - lépjünk egyet hátrébb, hogy megvizsgálhassuk az igazságügyi genetika területét: egy több szempontból is paradigmaváltásokkal jellemzett korszak közepén.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
