Dr. Katonáné dr. Pehr Erika: Gyermekkorú elkövetők a gyermekvédelemben1 (CSJ, 2007/3., 11-20. o.)[1]

A gyermekekkel való más bánásmód, avagy a gyermekeket megillető különleges védelem szükségessége, mint alapelv immár 1991 óta, az ENSZ Gyermek Jogairól szóló Egyezményén elfogadása óta törvényben megfogalmazott alapjog, alapérték hazánkban.

Az Európa Tanács R (2003) 20. számú ajánlása szerint, amely a fiatalkorú bűnelkövetőkre vonatkozó igazságszolgáltatási rendszerről szól, a "más elbánás" lényege a nevelési eszme középpontba állítása, a speciális prevenció előtérbe helyezése, intézményi szinten a felnőtt bűnelkövetőkre vonatkozótól elkülönülő büntető igazságszolgáltatási rendszer kialakítása.

A fiatalkorúak büntetőjogának "mássága" nem jelentheti csupán az általánostól enyhébb szankciók alkalmazásának biztosítását, azaz nem pusztán büntetéskiszabási kérdés a fiatalkorúakkal szembeni "más elbánás". Az Ajánlás szerint biztosítani kell nem csak a bűncselekmény súlyához, hanem az elkövető értelmi, erkölcsi fejlettségének színvonalához igazodó differenciált büntetőjogi reakcióformákat. Ezért a fiatalkorú bűnelkövetőkre vonatkozó igazságszolgáltatás keretében az érettség fokáról és ez által a felelősség megállapításáról minden egyes fiatalkorú esetében egyéni értékelés alapján kellene dönteni. Mindez nagy kihívást jelent valamennyi szakember számára.

Megjegyzem hasonló reform valósult meg a gondnokság jogintézményének reformjánál is, melynek során alapvető jelentőséggel bírt az Európa Tanács R. (1999) 4. számú ajánlása. A Polgári Törvénykönyv 2001. évi módosításában ugyanis megjelent a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés meghatározásánál a bírói differenciálás lehetőségét megalapozó különbségtétel, melynek értelmében a csökkent belátási képesség megnyilvánulhat úgy is, hogy az csak egyes területeken, egyes ügycsoportoknál (így különösen családjogi jognyilatkozatok megtétele, szociális ellátás igénylése, tartózkodási hely meghatározása) jelentkezik.

Visszatérve az Európa Tanács R (2003) 20. számú ajánlására, a fiatalkorúakkal szemben alkalmazott jogkövetkezmények tagolt és fokozatos rendszerét kell kialakítani, amelyben előnyt kell adni a diverziós (a büntetőeljárás lefolytatásától eltekintő) megoldásoknak, a jóvátételnek, a konfliktusok rendezésének. Ez mindenképpen a gyermekvédelmi szempontok erősítését jelenti. Továbbá biztosítani kell a fiatalkorú bűnelkövetőkre vonatkozó igazságszolgáltatási rendszer intézményei és a fiatal korosztályok devianciáival foglalkozó gyermekjóléti, gyermekvédelmi, egyéb szociális és oktatási intézmények közötti együttműködést.

Az előzőek alapján talán nem túlzás azt állítani, hogy az Európa Tanács fenti Ajánlása hazánkban felfogható úgyis, mint az 1908. évi Büntető Novellával és az 1913. évi VII. tc.-el megvalósult fiatalkorú bűnelkövetőkre vonatkozó igazságszolgáltatási modell korszerűsített változatának bevezetése melletti érvelés.

Az elmúlt száz évben a büntetőjog elmozdult a szigorú tettarányos elvtől és a hangsúlyt a speciális prevenciós megoldásokra próbálja fektetni. Az aktuális kriminálpolitika meghatározásakor alapvetően két vezérelv működik a világban. Az egyik megközelítés a jóléti elv, a másik a büntető paradigma.

Úgy vélem a gyermekvédelemhez a jóléti elvű kriminálpolitika áll közelebb, hiszen a gyermekvédelemben is az az elsődleges kérdés, miért nem valósult meg a gyermek jóléte, ezért a középpontban a gyermek áll. A gyermekvédelmi rendszer célja a gyermek testi, szellemi, erkölcsi és érzelmi szükségleteinek kielégítése, elősegítve a gyermek családban történő nevelkedését, a veszélyeztetettség megelőzését. A jövőkép a szülői és gyermeki (szűkebb és tágabb közösségi) attitűdök megváltoztatásához, a gyermekek minél teljesebb társadalmi tagságának, társadalmi beilleszkedésének elősegítéshez köthető.

Az Európa Tanács "a korai pszichoszociális beavatkozás szerepe a bűnelkövető magatartás megelőzésében" nevű, 1996-ban megalakult szakértői bizottsága által adott meghatározás szerint a gyermek- és fiatalkorúak körében a bűnmegelőzés célja nem az adott korosztály által elkövetett bűncselekmények számának csökkentése, hanem a bűnelkövető magatartás megelőzése, a veszélyeztetett, deviáns és antiszociális gyermekek, fiatalok számának minimalizása.

Mivel maga a "fiatalkorú" fogalom inkább jogi, mint személyiségfejlődési kategória, éppen ezért az Európa Tanács tagállamaiban rendkívül változatos a büntetőjog felelősség alsó korhatára, illetve a "fiatalkor" mint büntetőjogi kategória felső határa. A fiatalkorúság alsó korhatárára vonatkozóan a legtöbb európai államban a 14. illetve a 15. életév betöltésétől kezdődik a büntetőjogi felelősségre vonhatóság. Gyermekvédelmi szempontokra figyelemmel nem értek egyet a büntetőjogi felelősség alsó korhatárának a leszállításával, ami önmagában nem is eredményezne változást. A legtöbb európai államban a fiatalkorúak büntetőjogának hatálya legalább a 18. életév betöltéséig terjed, de számos államban megfigyelhető az a tendencia, hogy a fiatalkorúak büntetőjogának rendelkezéseit a 18-21 éves fiatal felnőttekre is alkalmazzák.2

Minderre tekintettel is gyermekvédelmi törvényünk, az 1997. évi XXXI. törvény hatálya kiterjed a fiatal felnőttekre is, vagyis a gyermekvédelmi rendszerben nagykorú vált 24. életévüket be nem töltött, továbbtanulás esetén a 25. életévüket be nem töltött fiatal felnőttekre is. Ezzel a védelemmel tehát a gyermekvédelem személyi hatálya jóval meghaladja az ENSZ Gyermekjogi Egyezményében megjelölt gyermekkort, a 18. életévet. A gyermekvédelmi törvény a fiatalfelnőttek számára nevesíti az utógondozást, az utógondozói ellátást, mint személyes szolgáltatást, valamint az otthonteremtési támogatást, melynek mértéke nem haladhatja meg a mindenkori öregségi nyugdíjminimum 60-szorosát. A magyar jogtörténetre visszatekintve meg kell említenem a gyermek- és fiatalkorúakra vonatkozó szabályozás és az együttműködő intézményrendszer kettős fejlődését is, amely kezdettől messzemenően figyelemmel volt a más elbánás indokolt elvére is.

Az egyik irány a gyermeket, mint kora miatt sajátosan kezelendő egyént állítja vizsgálódásának középpontjába. Az első magyar gyermekvédelmi törvényi szabályozás, a gyermekvédelem közösségi feladattá tételével indult el az 1886. évi XXII. törvénycikkel, majd állami feladattá vált az 1898. évi XXI. törvénycikkel, végül kiteljesedett 1901. évi VIII. és XXI. törvénycikkekkel, megelőzve a kontinens legtöbb országát. Széll Kálmán akkori miniszterelnök beszéde is megerősítette, hogy a gyermekvédelem a közigazgatás költészete, vagyis az állami gyermekvédelem rendszerét, a gyámtörvénnyel - az 1877. évi XX. törvénycikkel - létrejött árvaszéki rendszert a közigazazás rendszerébe helyezte el. A gyermekvédelem élvonalban maradását biztosítja az az óta megszületett 1997. évi gyermekvédelmi törvény, melynek alapját az ENSZ Gyermek Jogairól szóló Egyezményében meghatározott elvek és értéket adják.

A másik irány a fiatalkorúak bűnelkövetőkkel kapcsolatos szabályozás. Ez együtt járt a XIX. század végi általános büntetőjogi reformmal, illetve annak a fiatalkorúakra vonatkozó sajátos szabályozásával. Ez a szabályozás különös jelentőséget tulajdonít a fiatalkorúak életkori sajátosságainak, a korosztály átmeneti, még nem lezárt személyiségállapotából adódó jellegzetességeinek, a kezelésre vonatkozóan pedig a fiatalkorúak kedvező irányú nevelhetőségének. A büntetőjogi irány legmarkánsabb eredménye az 1908. évi XXXVI. törvénycikk, amely I. Büntető novellaként vált ismertté. Az 1951. évi 34. tvr. pedig az anyagi és eljárási szabályok zárt rendszerét alkotta meg. A jelenleg hatályos joganyag sajnálatos módon ezzel szakított.

E két irány találkozása tehát már a XX. század elején megtörtént, sőt valamivel még korábban, a XIX. század utolsó évtizedeiben, ha a javítóintézetek rendszerének ezt megelőző hazai bevezetését is ebbe a vonulatba soroljuk. Ha az Európa Tanács R (2003) 20. számú ajánlásának azon gondolatát, hogy a fiatalkorú bűnelkövetőkre vonatkozó igazságszolgáltatási rendszer intézményei és a fiatal korosztá­lyok devianciáival foglalkozó gyermekjóléti, gyermekvédelmi, egyéb szociális és oktatási intézmények közötti fokozott együttműködést kell kialakítani, talán most, a fiatalkorúakra vonatkozó igazságszolgáltatási reform kapcsán lehetne jobban pontosítani, finomítani. De milyenné is vált az 1997. évben megreformált és újra strukturált gyermekvédelmi rendszerünk, figyelemmel a gyermekkorú elkövetőkre is.

Gyermekvédelmi rendszerünk

Magyarországon több alrendszerből tevődik össze a gyermekjólét - gyermekvédelem ellátórendszere, amely kettős funkcióval rendelkezik. Egyrészről a pénzbeli és természetbeni ellátásokon, valamint a gyermekjóléti alapellátásokon keresztül a gyermekek családban történő nevelkedését segíti elő, továbbá megelőzi, illetve megszünteti a kialakult veszélyeztetettséget, a családban keletkezett problémákat. Másrészről a gyermekvédelmi szakellátáson keresztül a valamilyen okból családban nem nevelhető gyermekek számára nyújt családpótló ellátást nevelőszülőnél, illetve gyermekotthonban.

A gyámhatóságok által nyilvántartott veszélyeztetett gyermekek száma 1998. évig folyamatosan emelkedett, majd a rendszeres gyermekvédelmi támogatás (kedvezmény) bevezetése, illetve a gyermekjóléti szolgálatok kiépülése után folyamatos csökkenést mutat. 2005. évben a nyilvántartott veszélyeztetett gyermekek száma 223 ezer, ezen belül 50 ezer környezeti, 38 ezer magatartási, 126 ezer anyagi és 9 ezer egészségi okokból veszélyeztetett. 1998-ban még 380 ezer gyermeket tartottak nyilván.

2005. évben a védelembe vett gyermekek száma több mint 18 ezer gyermek volt, továbbá mintegy 6 ezer gyermeket helyeztek el ideiglenesen - ebből a gyámhatóság 3400 gyermeket - elsősorban gyermekotthonban, illetve harmadik személynél. 2005. évben az átmeneti, illetve tartós nevelésbe vett gyermek száma 17 400 volt, - ebből 4 ezer fogyatékos gyermek - ők teljes körű ellátásban részesülnek nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban. Utógondozói ellátásban mintegy 4 ezer fiatal felnőtt részesült.3

A gyermekkorúakra és fiatalkorúakra vonatkozó adatok

A gyermekkorú elkövetők aránya a gyermekkorú lakónépességhez viszonyítva 2005-ben 0,25% volt, amely átlagosnak mondható. A sértettek 1,6%-a gyermek (mintegy hatezer), 2,36%-a pedig fiatalkorú személy (mintegy nyolcezer). A csavargások, céltalan lézengések erőteljes velejárója a kriminalitásoknak. A gyermekek 13 éves korukban a legaktívabbak.

A pár éve lefolytatott kutatás azt bizonyítja, hogy az elkövetővé vált gyermekek és családjaik több, mint 70%-a ismert volt a gyermekjóléti szolgáltatók számára már az elkövetést megelőzően is. A rendőri szervek majd minden esetben jelentéssel élnek a gyermekjóléti szolgálatok felé, ha intézkedésük, általuk folytatott eljárásaik kapcsán erre kötelezettek.

Az elkövetővé vált gyermekek esetében legnagyobb arányban családgondozásra (63%) és a gyámhatóság által elrendelt védelembe vételre (24%) került sor.

A kiskorú gyermekek mintegy 11%-a veszélyeztetett, a gyermekkorú elkövetők esetében ez mintegy 14%-os, a fiatalkorúak esetében pedig mintegy 10%-os ismeséget jelentett A veszélyeztetettként nyilvántartott gyermek és fiatalkorúak korosztálybeli aránya alapján nincs különbség az átlagpopuláció és a bűncselekményt elkövetők között. Azonban a gyermekotthonban élő gyermekek és fiatalok azonban jóval nagyobb arányban követnek el bűncselekményt, mint a kortársak, ez a Szociális és Munkaügyi Minisztérium speciális gyermekotthonaiban még inkább igaz. Ez mindenképpen a jelzőrendszer hiányosságára, illetve a nem kielégítő speciális prevenciós programok hiányosságára hívja fel a figyelmet.

A gyermekvédelmi rendszer kialakította a fogalomrendszerét is, bár a veszélyeztetettség tartalmi szempontjai ma még nem kellően kidolgozottak. A gyermekvédelmi törvény szerint veszélyeztetettség olyan - magatartás, mulasztás vagy körülmény következtében kialakult - állapot, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja, vagy akadályozza. A gyermekkorú elkövető mindenképpen veszélyeztetett gyermek.

Ennél szűkebb fogalmat jelöl a gyermek bántalmazása és elhanyagolása (rossz bánásmód), amely magában foglalja a fizikai és/vagy érzelmi rossz bánásmódot, a szexuális visszaélés, az elhanyagolás vagy hanyag bánásmód, a kereskedelmi vagy egyéb kizsákmányolás minden formáját, mely a gyermek egészségének, túlélésének, fejlődésének vagy méltóságának tényleges vagy potenciális sérelmét eredményezi egy olyan kapcsolat keretében, amely a felelősségen, bizalmon vagy hatalmon alapul. A gyermekbántalmazás a gyermek veszélyeztetettségének egyik megnyilvánulási formája, de a gyermek veszélyeztetettsége bántalmazás nélkül is megvalósulhat.

A gyámügyi eljárásban a természetes személy ügyfélnek akkor van eljárási képessége, ha a polgári jog szabályai szerint cselekvőképességgel rendelkezik. Jogszabályban meghatározott esetben a korlátozott cselekvőképességgel rendelkező személyt is megilleti az eljárási képesség. Az eljáró hatóság hivatalból vizsgálhatja az eljárási képesség meglétét, és ha annak hiányát állapítja meg, úgy az ügyfél helyett törvényes képviselőjét vonja be az eljárásba, illetve ügygondnok kirendelését kéri. A gyámügyi eljárásban ezért fő szabály a gyermek érdekében a hivatalból indítható eljárások köre.

Fontos az ítélőképessége birtokában lévő gyermek fogalma is. Az a kiskorú gyermek tekinthető annak, aki életkorának és értelmi, érzelmi fejlettségének megfelelően képes - meghallgatása során - az őt érintő tények és döntések lényegi tartalmát megérteni, várható következményeit belátni. A közvetlen meghallgatás tehát nincsen életkorhoz kötve. Az ítélőképesség megítélésében adhat szakmai segítséget az Országos Gyermekvédelmi Szakértői Névjegyzékből kirendelt szakértő, ha a gyámügyi ügyintéző úgy ítéli meg, hogy speciális tudásra van szükség ennek eldöntéséhez.

A gyermekkorú bűnelkövetők ellátásával függ össze a különleges és speciális szükségletű gyermekek megkülönböztetése, amely a gyermekvédelmi szakellátásban jelent differenciált ellátást. A családból kiemelt gyermekek otthont nyújtó ellátása során különleges ellátást kell biztosítani a tartósan beteg, illetve fogyatékos, valamint a kora miatt sajátos szükségletekkel bíró három év alatti gyermek számára. Speciális ellátást kell biztosítani súlyos személyiségfejlődési zavarokkal küzdő, illetve súlyos pszichotikus vagy neurotikus tüneteket mutató gyermek, továbbá a súlyos beilleszkedési zavarokat vagy súlyos antiszociális magatartást tanúsító gyermekkorú valamint az alkohol, drog és egyéb pszichoaktív szerekkel küzdő gyermekszámára.

Rövidebb meghatározással élve a súlyos pszichés, vagy disszociális tüneteket mutató, valamint pszichoaktív szerekkel küzdő gyermek számára.

A gyermekek megfelelő ellátásának egyik biztosítékát jelentik a 2003. évben létrejött megyei (fővárosi) országos gyermekvédelmi szakértői bizottságok, hiszen ezen bizottság véleménye alapozza meg a gyermekek állapotának megfelelő ellátási forma kiválasztását, illetve az egyéni elhelyezési terv kidolgozását. A gyermekvédelmi szakértői bizottság legalább 3 tagból (gyermekorvos, pszichológus, szociális munkás) illetve speciális szükségletű gyermekek vizsgálata esetén legalább 5 tagból áll (pszichiáter, gyógypedagógus). A Szociális és munkaügyi Minisztérium pedig az 5 tagból álló Országos Gyermekvédelmi Szakértői Bizottságot működteti, egyrészt, mert a közvetlen speciális intézményeiben csak e bizottság javaslata alapján kerülhetnek be gyermekek, másrészt, ha a megyei szakvéleményt nem fogadják el, akkor az országos bizottsághoz lehet fordulni.

2006. június 30-án a gyermekvédelmi szakellátásban részesülő és speciális ellátást igénylő gyermekek, fiatalok száma országosa összesen 697 fő volt (ebből 465 fiú, 232 lány).

Vezető tünetek a gyermekvédelmi szakellátásban részesülő fiúk esetében: súlyos disszociális tünet összesen 255 fiúnál volt megállapítható. Ebből súlyos beilleszkedési zavart 114 főnél, antiszociális magatartást 90 főnél állapítottak meg, az 51 gyermekkorú elkövető mellett.

Vezető tünetek a gyermekvédelmi szakellátásban részesülő lányok esetében: súlyos disszociális tünet összesen 122 lánynál volt megállapítható. Ebből súlyos beilleszkedési zavart 56 főnél, antiszociális magatartást 52 főnél állapítottak meg, az 14 gyermekkorú elkövető mellett. Sajnálatos módon az elégtelen intézményrendszer miatt nem minden speciális szükségletű gyermek került a személyiségállapotának megfelelő intézménytípusba. Az igazi szakmai kérdés azonban az, hogy valóban minden speciális szükségletű gyermeket ki kell e emelni a családjából ahhoz, hogy a veszélyeztetettsége megszűnjön. A kérdés azonban igaz a különleges szükségletű gyermekek körére is, hiszen a pszichiátriai ellátás hiánya miatt sok gyermek ellátást a gyermekotthonok biztosítják, indokolatlanul.

Mielőtt részletezném, hogy a gyermekvédelem mely intézményei jelentik a bűnmegelőzés elsődleges, másodlagos és harmadlagos színtereit. Ezt megelőzően azonban érdemes röviden áttekinteni, hogy milyen okok vezetnek a bűncselekmény elkövetéséhez.

A bűncselekmények elkövetéséhez vezető okok jellemzően az alábbiak:

- A családi szocializáció hatása. A családi értékek labilitása és eltérése a közértékektől, kedvezőtlen minta, alkoholista szülők, bántalmazást is alkalmazó a nevelési módszerek.

- A család szociális helyzete. A szociálisan hátrányos helyzet halmozódása magával vonhatja a negatív életfeltételeket, melyek más, ezzelösszefüggő tényezőkkel együtt nagyobb mértékben eredményeznek normaszegést. A gazdaságilag rossz helyzetű családok mellett, egyre nagyobb számban jelennek meg a viszonylag jó anyagi körülmények között élő, bűnelkövető gyermek- és fiatalkorúak is.

- A kortárs csoportok. A kortárs csoportok hatása alá kerülhetnek azok a gyermekek is, akik iskolai tanulmányaik során meghatározó kudarcélményeket szenvednek el.

- Alkalmi munkavégzés. A fiatalkorú bűnelkövetők esetében veszélyeztető körülmény az is, hogy 16 évesen minden alapvető végzettség nélkül kikerültek az iskolából, nem tanulnak tovább, munkavállalási lehetőségük az alkalmi munkavégzésre korlátozódik.

- Alkohol. Az alkohol (kábítószer) tudat- és akaratmódosító hatása szintén szerepet játszik a bűncselekmények elkövetésében.

- Kalandvágy. Az okok sorában többször megjelenik a kalandvágy és a kíváncsiság is, mint elkövetési ok.

Az esetek zömében azonban igen magányos gyerekekről van szó, és életüknek ez a korszaka arról szól, hogy tartozzanak valahová, elismerjék, szeressék őket. Nem ritka, hogy a gyerekek nem magukra költik a pénzt, hanem barátaiknak adják oda, hogy tartozzanak valahová. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a gyerekek mindig valamilyen negatív dologgal akarják felhívni magukra a figyelmet, hiszen jónak lenni "normális állapot", arra senki nem figyel oda, vélik. A gyermekkorú elkövetők bűncselekményeiket 28,6%-ban egyedül követik el, ha társat fogadnak maguk mellé, akkor azok leginkább a korosztályukhoz tartozók közül kerülnek ki.5

Ezek után tekintsük át a bűnmegelőzés szintereit a gyermekvédelem intézményein keresztül is.

Az elsődleges bűnmegelőzés szinterei (a gyermek veszélyeztetettségének megelőzése)

Az elsődleges megelőzés - eszközeit, módszereit tekintve - még csak segítő-szolgáltató jellegű lehet, emellett alapvetően a család és gyermek együttműködésére épülhet. Kisebb problémák, családi funkciózavarok esetén ez mindenképpen célravezető, de nagyon nehéz megszabni azt a határt, ahol még nem szabad beavatkozni és azt, ahol éppen a gyermek érdekében már szükséges átlépni a segítő szakma alapelveit. Kiemelkedő szerepe a gyermekjóléti szolgálat mellett a gyermekek, napközbeni ellátásnak lehet (bölcsőde, óvoda, iskolai napközi). Az Amerikai Egyesült Államokban a mai napig nyomon követik annak a fókusz csoportnak a tagjait, akik egy igen veszélyeztetett térségben, gyermekkorukban bölcsődébe jártak, és összehasonlítják életük alakulását a bölcsődébe nem járt (ugyanebben a térségben élő) gyermekekkel, ma már felnőttekkel. A bölcsődébe járók javára dőlt el az összehasonlítás, hiszen költség-haszonelemzéssel is jól látható volt az az anyagi megtakarítás, ami a társadalmi tagságukból származott szemben a bűnelkövető - munkanélküli léttel.

A települési önkormányzat a gyermekek veszélyeztetettségének a megelőzését a gyermekjóléti szolgálat útján szervezi meg, ami tulajdonképpen minden településen megtalálható. A gyermekjóléti szolgáltatás gondozó, szervező és szolgáltatást, közvetítő tevékenységet jelent. Ezért észlelő és jelzőrendszert kell működtetnie, szoros együttműködésben az egészségügyi szolgáltatást nyújtókkal (védőnői szolgálat, a háziorvos, a házi gyermekorvos) személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatókkal, (családsegítő szolgálat), a közoktatási intézményekkel (nevelési-oktatási intézmény, a nevelési tanácsadó) a rendőrséggel, pártfogó felügyelői szolgálattal, az áldozatsegítés és a kárenyhítés feladatait ellátó szervezetekkel, társadalmi szervezetekkel, egyházakkal, alapítványokkal. A gyermekjóléti szolgálatok, felismerve a szabadidő hasznos eltöltésének jelentőségét a bűnmegelőzés tekintetében, egy sor olyan fiataloknak szóló programot szerveznek, amelyek segítik a gyermekeket, fiatalokat a helyes út megválasztásában. Itt kell megemlíteni a gyermekjóléti központokat is, amelyek az alapfeladataikon túl speciális szolgáltatásokat biztosítanak: az utcai, lakótelepi szociális munkát, a kapcsolattartási ügyeletet, a kórházi szociális munkát, valamint a készenléti szolgálatot.

E mellett 2003. július 1-je óta a megyei (fővárosi) - ma már regionális - szociális és gyámhivatal koordinálja a bűnelkövetés illetve a bűnismétlés megelőzését célzó programok indítását, a veszélyeztetett gyermekek, továbbá a bűncselekményt elkövetett, de nem büntethető, valamint a büntetőeljárás alá vont gyermekek számára. A Gyermekvédelmi törvény előírja a gyámhivatal számára azt is, hogy évente elemezze a megyében a gyermekkorú, illetve fiatalkorú bűnelkövetés helyzetét, s értékelje a bűnmegelőzési tevékenységet. Ezen összegzés ismertetése és a bűnmegelőzés érdekében elvégzendő feladatok megvitatása céljából megyei egyeztető tanácskozást kell tartani, a bűnmegelőzésben érintettek részvételével

A másodlagos bűnmegelőzés szinterei (a veszélyeztetettség megszüntetése)

A másodlagos megelőzésben már kirajzolódik a sértettek és elkövetők köre, bár ezek a határok nem merevek. Gyermekek, és fiatalok esetében a veszélyeztetettség lehet komoly jelzés a deviálódás, vagy a sértetté válás veszélyére.

A másodlagos megelőzés színterei, az elsődleges megelőzésén már nevesített a gyermekjóléti szolgálat, illetve a tanulási, magatartási zavarok esetén a nevelési tanácsadó, családi funkciózavarok esetén pedig a gyermekek, vagy családok átmeneti otthona. Szintén a másodlagos megelőzés színtere a gyermekvédelmi szakellátás, ám ez esetben még nem annak speciális intézményei, hanem a "normál" gyermekotthon, nevelőszülő - amennyiben korábban hatósági beavatkozásra került sor.

A beavatkozás e szintjén a feladatot ellátó szakembernek ismernie kell a különböző rendszerek (pl. család, iskola, kortárscsoport) működését és az azok közötti összefüggéseket.

Itt kell megemlíteni a jegyzői gyámhatóság első beavatkozási lehetőségét a védelembe vételt, amely azonban nem ad kellő szolgáltatási választ a gyermekek magatartására, neveltségi hiányosságaira. A védelembe vételhez kapcsoló speciális szabályok, nevelési intézkedések hiányoznak a rendszerből.

A helyreállító gyermekvédelmi (igazság)szolgáltatás három alapvető modellje a mediáció, a beszélőkör és a konferencia-beszélgetés. Természetesen mindehhez megfelelően képzett szakemberekre is szükség van, a fiatalkorúak pártfogó felügyelőivel való szorosabb együttműködés megteremtése mellett. Ennek kapcsán érdemes lenne ismételten újragondolni a fk. pártfogók rendszerbeli helyét is.

Jövőbeni kiemelt feladat lehetne véleményem szerint - speciális, külön magatartási szabályok alkalmazásának szorgalmazása, újak bevezetése az általános (szülőre és gyermekre vonatkozó) magatartási szabályok mellett (szülők iskolája, tréningen való részvétel stb.), - a "gyermekvédelmi helyreállító szolgáltatás" elemeinek bevezetése, a mediáció, mint békés konfliktus kezelési módszer gyakorlatának megerősítése a gyermekkorú bűnelkövetők körében is a gyermekjóléti alapellátás keretén belül. A speciális szükségletű gyermekek magatartására ne csak a gyermekvédelmi szakellátásban keressünk megoldást azzal, hogy kiemeljük őket a családjukból.

A polgári jog területén már bevezetett közvetítői eljárás a gyermekvédelem területén a kapcsolattartás szabályozásában és annak végrehajtásában kapott jogi és gyakorlati támogatást. A 2007. január 1-jével bevezetett büntető-igazságszolgáltatási mediáció intézményét indokolt volna alkalmazni a gyermekkorú elkövetők körében is a gyermekvédelem rendszerén belül. Erre jogi lehetőséget talán a védelembe vételi eljárás szabályainak korrekciója adná, ha a gyermekjólét ellátás keretében a konfliktus nem kezelhető. A védelembe vételnek, mint gyámhatósági eljárásnak a felfüggesztése és a konfliktusnak a gyermekvédelmi helyreállító szolgáltatás keretében való utalás lehetne a gyakorlati megoldás. Cél a belátáson alapuló jóvátétel, ami segíti az elkövetőt is a szabályok megértésében, segíti a közösséget is a deviáns magatartás értelmezésében, példát ad a kommunikációra, és támogató teret az elkövetőnek.

Itt kell megemlítenem a "Szemtől szembe konfliktusmegoldó és megoldáskereső program" új, alternatív eljárás a gyermekkorú elkövetők kezelésében. A konferenciamódszer alkalmazható az iskolákban, gyermekotthonokban, közösségekben, ahol a megbeszélést egy faciliátor vezeti. A módszer alkalmazása hazánkban több civil szervezet nevéhez köthető. A program kulcsfogalma a helyreállítás. Nem terápiás módszer, és nem elnéző a "helytelen cselekményekkel" szemben, hiszen helyteleníti a nem megfelelő viselkedést és cselekedeteket, de támogatja és értékeli a tett elkövetőjének belső értékeit is. Végső soron a célja az, hogy a közösség (iskola, gyermekotthon stb.) többi része felszabaduljon a szabályszegők diktálta kontroll alól. A jóvátételi szemléletű módszerrel hosszabbtávon elkerülhető a gyerekek bekerülése az igazságszolgáltatás rendszerébe.

A gyermekjóléti szolgálat a környezettanulmányban is megjelenő információkon túlmutatóan, értékelnie kellene az elkövetői magatartás személyes vonatkozásait, az elkövető cselekményhez való viszonyát, azokat a személyiségében megjelenő kockázatokat, amelyek újabb "bűnelkövetéshez" vezethetnek. A "szemtől szembe" konfliktuskezelő módszer lényege, hogy a megfelelő viselkedésre motiváljon, a közösség szabályozó szerepe valósuljon meg a jövőre nézve.

A konfliktus kezelésének célja nem múlt rendezése, hanem olyan megoldás, szabály, kompenzáció kidolgozása, amely a jövőben biztosít garanciát a hasonló konfliktusok elkerülésére. Itt ezért a bocsánatkérés sem elsősorban a múlt "eltörlésére" irányul, hiszen belátáson alapul, ami a további együttműködést alapozza meg.6

A gyermekkorú korú elkövető bűnével úgy szembesül, hogy a közösség és az áldozat az elkövetőt maga ébreszti rá tettének morális következményeire. A szociológiai és kriminalisztikai kutatások mára már kimutatták, hogy a fiataloknak, gyermekeknek sokkal nagyobb büntetést és hátrányt jelent, ha a közösség, amiben él kiközösíti magából, vagy erőteljesen kimutatja rosszallását helytelen, normáiba ütköző magatartása iránt.

A családok megerősítésének és a velük való együttműködésnek egyik legstrukturáltabb formája a családi csoportkonferencia. A hagyományos szociális munka eszközeinek e radikális alternatívája Új-Zélandról származik. Lényege, hogy a döntéshozatalba, a tágabb értelemben vett családot kell bevonni. E módszert azokban a családokban lehet sikeresen alkalmazni, ahol veszélyeztetett gyermek él, ahol gyermekkorú vagy fiatalkorú bűnelkövető van, vagy azoknál a családoknál, akik számára a szolgáltatások hiányoznak, nem megfelelőek, vagy éppen maga a család nem hajlandó azokat igénybe venni. A modell alapelve, hogy minden család egyedi, saját kultúrával, személyiséggel, dinamikával és történettel rendelkezik. Ezt az egyediséget megragadva lehet hatékonyan kezelni a gyermekekkel kapcsolatos problémákat.

A családi csoportkonferenciában meghatározó szerep jut a szakembereknek, akik koordinációs, felvilágosító, tanácsadó és támogató szerepet töltenek be. A konferencia keretében kidolgozott családi tervet a szakembereknek jóvá kell hagyniuk, kivéve, ha véleményük szerint az a gyermeket veszélyezteti.

E modell szakmai körökben nagy elismertségnek örvend, igen elterjedt az Egyesült Királyságban, Írországban, Hollandiában és a skandináv országokban.7

Magyarországon is ajánlható tehát a családi csoportkonferencia alkalmazása a gyermekvédelemben még a gyermekjóléti szolgáltatás igénybe vétele előtt, vagy annak keretében. A konferenciát megelőzné az alapellátásban dolgozó jelzőrendszeri tagok igen alapos és részletes tájékoztatása arról, hogy milyen ellátások állnak a család rendelkezésére.

A szélesen értelmezett család alakítaná ki a családi tervet, ami alkalmas a problémájuk megoldására. Ezzel egyidejűleg visszaállítható a családdal szembeni azon bizalom, hogy alkalmassá tehető a problémájuk megoldására, mert nekik maguknak kell aktívan részt venniük annak megoldásában, természetesen adott esetben szakemberek közreműködésével, ellátások igénybevételével.

Harmadlagos megelőzés (sértetté váltak segítése, rehabilitációja)

A harmadlagos megelőzés a sértettek és elkövetők oldaláról gyakorlatilag egyet jelent a rehabilitációval, reszocializációval, hiszen már a megtörtént bűncselekmény, bekövetkezett egy helyzet. Az eszközök között a legelső helyen a büntető igazságszolgáltatást kell megemlíteni. A már ténylegesen sértetté vagy elkövetővé vált személyeknél a legfőbb cél az lehet, hogy ne váljon újra sértetté, illetve elkövetővé.

Mindebben az elkövetői oldalon a büntetés-végrehajtási intézet, a javítóintézet, a speciális gyermekotthon, az utógondozói, pártfogói hálózat működik közre, így a büntető-igazságszolgáltatás a gyermekek esetében csak végső eszköznek tekinthető, egyben, mint a harmadlagos megelőzés színtere.

Az eddigi tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a bíróságok számos fiatalkorú esetében ítélik meg úgy, hogy a fiatalkorú személyiségére vagy a terhére rótt bűncselekmény jellegére tekintettel célszerűbb az előzetes letartóztatását javítóintézetben végrehajtani, ahol a fiatalkorú folytathatja iskolai tanulmányait, munkafoglalkoztatáson vehet részt, megfelelő nevelésben, pszichológiai gondozásban részesülhet, és kevésbé van kitéve a nagyobb fokban kriminalizálódott társai befolyásolásának, esetleges támadásának. A javítóintézet egyre kevésbé működik zárt rendszerként.8

A speciális gyermekotthonok hálózata sajnos ma még nem épült ki teljes körűen, erre a gyermekvédelmi törvény 2007. december 31-ig kötelezi az önkormányzatokat. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium pályázati támogatásával valamint az önkormányzatok (nagyrészt megyei, néhány esetben a megyei jogú városi) saját forrásainak a felhasználásával értük el, hogy 14 megyében teljes egészében befejeződött a gyermekotthonok átalakítása. Öt megyében és a fővárosban összesen már csak mintegy 15 gyermekotthon átalakítását kell elvégezni. A fogyatékos (különleges) gyermekeket ellátó általános iskolai diákotthonok átalakítása terén még több a tennivaló. 8 megye van teljesen készen az átalakításokkal, 11 megyében és a fővárosban összesen még mintegy 20 intézmény kiváltását kell elvégezni.

A speciális szükségletű gyermekek ellátását biztosító speciális gyermekotthonok, illetve speciális csoportok kialakítását is folytatni kell, mert még nem áll rendelkezésre elég férőhely valamennyi megyében, amely azért is komoly probléma, mert egyre nagyobb arányban kerülnek be a szakellátásba speciális szükségletű 13-17 éves serdülők. Jelenleg összesen 14 speciális gyermekotthon működik az országban, melyből 2 intézményt civil szervezet, 3 intézményt a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, és 9 intézményt az önkormányzatok működtetnek. Ezen kívül 7 speciális lakásotthon is ellát speciális szükségletű gyermekeket.

A speciális szükségletű gyermekeknél a disszociális viselkedési tünetek hátterében leginkább a szociális zavarokból eredő nevelési anomáliák vannak, ami alapvetően meghatározza a velük való más bánásmódot. A magatartási zavarban szenvedő fiatal viselkedésének hátterében jelentős identitáskrízis is tapasztalható. A speciális gyermekotthonoknak a krízis megoldása érdekében a gyermekek viselkedésébe új értékeket kell beépíteniük, új magatartási formák kialakulását kell segíteniük fejlesztve az intellektuális, érzelmi és indulati életüket, a szociális készségeket. A gyermekek személyiségfejlődési és viselkedési zavarban számos megnyilvánuló forma tapasztalható, így különösen a kitartás és a kezdeményezőkészség hiánya, az érdeklődés beszűkülése, a szinte állandósult fejlődési retardáció, a hospitalizáció, érzelmi depriváció, érzelmi elsivárosodás, a társadalmilag elfogadható minták elfogadásának a hiánya, életvezetési zavarok, nagyfokú egoizmus, beszűkült életperspektíva, a jövőkép hiányossága.

Valamennyi gyermekvédelmi gondoskodásban - gyermekotthonban, nevelőszülőnél élő gyermek nevelésének alapja a gondozási terv. A gyermekközpontú nevelésben érvényre kell juttatni a korszerű nevelési módszereket. Ebben döntő szerep jut a családi, az iskolai és a munkahelyi háttérrel való együttműködés kialakításának is. A gyermekotthonoknak tehát a személyiségformáláson túlmenően fel kell vállalniuk a családi kapcsolatok helyreállítását, a gyermek személyiségfejlődési, magatartási zavarainak korrekcióját. Fejleszteni kell továbbá a gyermekek külső kapcsolatteremtési, önállósági, felelősségvállalási, problémamegoldó, és érdekérvényesítő képességeit. A gyermekeket fel kell készíteni továbbá a munkavállalási nehézségekre, a munkaerő-piaci lehetőségeikre. A program megvalósításához elengedhetetlen a gyermek együttműködése is.

A szabadidő szervezés nem csak a kulturális szint emelése miatt szükséges, hanem a pedagógiai helyzetek, terápiás lehetőségek szempontjából is. A nevelési célok elérésének fontos eszköze az élménypedagógia alkalmazása.

A gyermekotthonban elhelyezett gyermekek legtöbbször hiányos elméleti tudással, iskolai kudarcokkal, tanulási nehézségekkel, lemaradásokkal érkeznek a gyermekotthonba, ezért szükséges az otthon szerves részét képező alapfokú oktatást nyújtó iskola működtetése.

A gyermekotthon és az iskola pedagógiai programjában olyan felzárkóztató, személyiségfejlesztő módszereket kell megjeleníteni, amely csökkenti a korábbi ártalmakat.

Meg szeretném említeni a minisztérium speciális gyermekotthonait is. Az Esztergomi Gyermekotthon speciális gyermekotthoni ellátást biztosít leányoknak, illetve számukra általános iskolai nevelést, oktatást, szakmunkásképző iskolai oktatást, szakiskolai oktatást.

Az intézmény gyakorlatilag az ország egyetlen leány speciális gyermekotthona, ahol több évtizedes tapasztalatokra alapozott kiváló szakmai munka folyik. Az intézmény elsősorban a diszociális viselkedésű leányok nevelését, reszocializációját végzi, amely problémához esetenként pszichoaktív szerek szedése is kapcsolódik.

A Kalocsai Gyermekotthon speciális gyermekotthoni ellátást biztosít fiuknak, illetve számukra általános iskolai nevelést, oktatást,szakmunkásképző iskolai oktatást, szakiskolai oktatást. Az intézmény elsősorban az alacsonyabb életkorú (10-14 éves), diszociális fiúk ellátását végzi.

A Zalaegerszegi Gyermekotthon szintén speciális gyermekotthoni ellátást biztosít fiúknak, illetve számukra általános iskolai nevelést, oktatást, szakmunkásképző iskolai oktatást, szakiskolai oktatást. Az intézmény elsősorban az alacsonyabb életkorú (10-14 éves), diszociális fiúk ellátását végzi.

2006. július 1-jével került bevezetésre - kizárólag a speciális gyermekotthonban elhelyezett gyermekek védelme érdekében a nevelési felügyelet új jogintézménye. A gyermekvédelmi törvény a speciális szükségletű gyermekek érdekében mondja ki, hogy a speciális gyermekotthonban elhelyezett gyermeket - helyzetére való tekintettel fokozott védelemben kell részesíteni. A speciális gyermekotthonban elhelyezett gyermek egészségügyi ellátására, személyisége korrekciójához szükséges terápiára az állapotának megfelelő és a többi gyermek biztonságát védő módon, továbbá gondozása és nevelése során jogait, személyes szabadságát korlátozó intézkedés alkalmazására csak feltétlenül indokolt esetben önmaga vagy mások veszélyeztetése esetén kerülhet sor.

A Gyermekvédelmi törvény szerint, ha a tartós nevelésbe vett gyermek egészségi vagy pszichés állapotának zavara következtében olyan magatartást tanúsít, amely saját vagy mások életére, testi épségére veszélyt jelent, és ez csak teljes körű ellátásának azonnali, zárt körülmények közötti felügyeletével hárítható el, a speciális gyermekotthon vezetője a gyermeket személyes szabadságában korlátozhatja. E korlátozás keretében elrendelheti, hogy a gyermek a speciális gyermekotthon területét nem hagyhatja el, illetve csak a számára kijelölt helyiségekben tartózkodhat.

A korlátozás elrendeléséről haladéktalanul értesíteni kell a gyermekjogi képviselőt, a gyermekvédelmi szakértői bizottságot, valamint az illetékes gyámhivatalt. Ezzel egyidejűleg a speciális gyermekotthon vezetője kezdeményezheti a gyermek nevelési felügyeletének elrendelését, ha valószínűsíthető, ahogy a személyes szabadság korlátozása 48 órát meghaladóan szükséges.

A Gyermekvédelmi törvény szerint a gyámhivatal - hivatalból vagy kérelemre - a nevelésbe vett gyermek nevelési felügyeletét rendeli el, ha a gyermek egészségi vagy pszichés állapotának zavara következtében olyan magatartást tanúsít, amely saját vagy mások életére, testi épségére jelentős veszélyt jelenthet, vagy jelent, feltéve, hogy ez csak zárt körülmények között biztosított teljes körű ellátással, kivizsgálással és terápiával hárítható el.

A nevelési felügyelet nem haladhatja meg a két hónapot. A nevelési felügyelet céljának elősegítése érdekében a gyámhivatal elrendelheti, hogy a gyermek a speciális gyermekotthon meghatározott helységeiben tartózkodjon, hozzátartozóival kapcsolatát csak meghatározott (korlátozott) módon gyakorolhassa, a (hivatásos) gyám egyetértésével gyógykezelésnek vesse alá magát.

A speciális gyermekotthonaink mellett a szociális és munkaügyi miniszter gondoskodik a bíróság által javítóintézeti nevelésre utalt vagy oda előzetes letartóztatásba helyezett fiatalkorú bűnelkövetők nevelésének feltételeiről, ennek érdekében javítóintézeteket tart fenn és - az igazságügyi és rendészeti miniszterrel együttesen - ellátja a felügyeletükkel kapcsolatos feladatokat.

A javítóintézetekben a javítóintézeti nevelés biztosítása mellett gondoskodnak a fiatalok iskolai oktatásáról, illetve képzéséről, amely elengedhetetlen a sikeres társadalmi reintegrációjukhoz. Az intézetekben folyó nevelés célja a fiatalok korrekciós nevelése, társadalmi beilleszkedési zavaraik megszüntetése, enyhítése, oktatása, munkafoglalkoztatása, szakmai, tanfolyami képzése, személyiségállapotuk figyelembevételével a társadalomba történő visszairányítása.

A gyermekvédelmi törvény szerint a bíróság által javítóintézeti nevelésre utalt, illetve előzetes letartóztatásba helyezett fiatalkorúak intézeti ellátása a gyermekvédelmi rendszer része.

A javítóintézeti nevelés kettős szerepet tölt be a magyar jogrendszerben, egyrészt büntetőjogi intézmény, joghátrány, melyet a bűncselekmény elkövetője szenved el, de nevelő hatásának kiemelkedő szerepe miatt egyfajta visszaterelő mechanizmus is, fő célja a társadalmi együttélés készségének sikeres kialakítása, a reszocializáció elősegítése bűncselekményt elkövető fiatalkorúak esetében

A Budapesti Javítóintézet állami feladata a bíróság által előzetes letartóztatásba helyezett fiúk számára a javítóintézeti ellátás biztosítása, valamint a fiúk számára általános iskolai nevelés, oktatás, szakiskolai nevelés, oktatás biztosítása.

A Rákospalotai Javítóintézet állami feladata a bíróság által javítóintézeti nevelésre ítélt, illetve a bíróság által előzetes letartóztatásba helyezett leányok javítóintézeti ellátása, a fenti leányok számára általános iskolai nevelés, oktatás, szakiskolai oktatás valamint, speciális ellátás biztosítása.

Az Aszódi Javítóintézet állami feladata a bíróság által javítóintézeti nevelésre ítélt fiúk javítóintézeti ellátása, a fenti fiúk számára általános iskolai nevelés, oktatás,szakmunkásképző iskolai nevelés, oktatás, szakiskolai oktatás biztosítása..

A Debreceni Javítóintézet állami feladata: bíróság által javítóintézeti nevelésre ítélt, vagy a bíróság által előzetes letartóztatásba helyezett fiúk javítóintézeti ellátása, fenti fiúk számára általános iskolai nevelés, oktatás, szakiskolai oktatás biztosítása, utógondozás.

A javítóintézetbe utalt fiatal intézeti életének kezdő szakaszaként a befogadó csoport elősegíti a növendék integrálódását az intézeti életbe, valamint jogainak és kötelezettségeinek megismertetését. A befogadó csoport pszichés segítséget nyújt, és egészségügyi, pedagógiai megfigyelést biztosít. A befogadás alatt elvégzik a növendék teljes körű személyiség elemzését, a szakvizsgálatok, értékelések alapján kerül sor a nevelőotthoni csoportba történő kihelyezésre.

A nevelőotthon, nevelőotthoni csoportok feladata: a növendékek egyéni fejlesztésével kapcsolatos szervezési feladatok ellátása; a növendékek elsődleges szocializációs terének biztosítása; iskolai tanulmányaik, szakképzésük, önállóan vállalt munkavégzésük támogatása; fejlesztésükhöz csatlakozó képzőművészeti, zenei és testi nevelésük támogatása; társadalmi, jogi, etikai, családi ismeretek nyújtása; az önálló munkavégzési képesség kialakításának segítése, fejlesztése; a növendékek tervszerű foglalkoztatása a tanítási órákon és termelőmunkán kívüli időben; a növendékek egyéni képességeire és érdeklődésére támaszkodó közművelődési és szabadidős program biztosítása jogerős nevelt esetén.

A súlyos magatartászavart mutató, agresszív, az intézet általános rendjét többször megsértő neveltek rövid távú, intenzív megfigyelésre, szoros felügyelettel biztosított terápiás foglalkoztatásra a zárt intézeti részlegre kerülhetnek, mely célja elősegíteni, hogy a növendékek a javítóintézet illetve a csoport életébe normatartó magatartásukkal beilleszkedjenek. A zárt részlegen történő elhelyezés egyben fegyelmi intézkedés

A korrekciós csoport a lapvető feladata a kialakult magatartászavar felismerése, és a célzott pedagógiai tevékenység. A pszichopedagógiai csoportba azok kerülnek, akiknek személyisége oly mértékben sérült, hogy nevelőotthoni csoporton belül nem lehet biztosítani hatékony fejlesztésüket.

Összegezve, a bűnmegelőzés - különösen a gyermekek és fiatalok körére tekintettel - nem lehet egy vagy több intézmény, illetve kizárólag a bűnmegelőzéssel foglalkozó szervezetek és intézmények feladata, különösen nem a gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézmények kizárólagos feladata. hanem annak egy olyan társadalom- és szociálpolitikán kell alapulnia, ahol alapelv az ágazatok, és a szakemberek együttműködése. Ezért semmiképpen nem támogatom büntetőjogi felelősség alsó korhatárának a leszállítását, mert a gyermekvédelem területén olyan alternatív megoldások megjelenése szükséges, melyek a korai beavatkozást teszik lehetővé a család bevonásával. A büntető-igazságszolgáltatás a gyermekek esetében csak végső eszköznek tekinthető. ■

JEGYZETEK

1 A cikk a szerzőnek a Kriminalisztikai Társaság 2007. január 26-ai ülésén elhangzott előadásán alapul.

2 Dr. Lévai Miklós: Az Európa Tanács R (2003) 20. számú Ajánlása a fiatalkorú bűnelkövetőkre vonatkozó igazságszolgáltatási rendszerről (Család, Gyermek, Ifjúság 2005/3. szám).

3 KSH 1210. számú Jelentés a gyámhatóságok tevékenységéről 2005.

4 Az ifjúkori bűnözés alakulása ERÜBS adatok alapján.

5 A koordinációs feladatkörben megtartott bűnmegelőzési tanácskozásra készített jelentés - Veszprém Megyei Közigazgatási Hivatal, 2004. év.

8 Gáspár Károly: "A javítóintézet mint esély" konferencia. Perspektíva Alapítvány 2005. év.