Az eskü jellegű nyilatkozatok az angolszász jogrendszerben a bizonyítás eszközeként ismert jogintézmények. Köztük az affidavit vagy eskünyilatkozat eskü vagy hit alatt tett nyilatkozatot jelöl, régebbi meghatározása szerint annak felvételére jogosult személy előtt tett olyan fogadalom, amellyel a jog és igazság előmozdítása érdekében a keresztény ember a Mindenhatót kéri fel (tanú)vallomása hitelességének tanúsítására[1]. Napjainkban az eskü visszatartó ereje megkérdőjelezhető, Anglia és Wales joga szerint mégis egyfajta méltóságot kölcsönző elemként máig szolgálja a nyilatkozat valóságtartalmának formális megerősítését. Az affidavit így a joggyakorlatban ma is olyan nyilatkozatot jelent, amelyet az erre hatáskörrel felruházott személy, az ún. commissioner for oaths előtt tettek, és amelynek valóságtartalmáért a nyilatkozó esküvel vállalt felelősséget. Az eskü mint gyűjtőfogalom magában foglalja az affidavit helyett tett, de azonos joghatással bíró fogadalommal megerősített jognyilatkozatokat (solemn affirmation) és a bizonyítási eszközként meghatározott eljárásokban felhasználható statutory declaration elnevezésű nyilatkozatokat is.
Az Angliában és Walesben működő közjegyzők eskü jellegű nyilatkozatok felvételére való jogosultságát az 1835-ös Statutory Declarations Act 16. és 18. szakasza ismerte el, amely kimondta, hogy a közjegyzők - más tisztviselők mellett - a törvény mellékletében meghatározott formában eskü felvételével rögzíthetik bármely személy szabad akaratából megtett nyilatkozatát. A közjegyzők ekkor még nem voltak jogosultak az angol legfelsőbb bíróság[2] előtti eljárásban való felhasználás céljára eskünyilatkozatot felvenni. Ezt a jogkört csak az 1990-es Courts and Legal Services Act elfogadásával biztosították
- 47/48 -
számukra azáltal, hogy a törvény kimondta: a közjegyzőket megilletik mindazon hatáskörök, amelyek általában az eskütétel felvételére jogosult tisztviselőket (ún. commissioners for oaths felhatalmazással bíró személyeket) megilletik az 1889-es és 1891-es Commissioner for Oaths Act alapján. Ezt követően újabb változást a 2007-es Legal Services Act hozott, amely szerint jelenleg az eskünyilatkozat felvétele a törvény rendelkezései szerint arra feljogosított személyek által végezhető ún. fenntartott jogi tevékenység (reserved legal activity), tartalmilag az 1889-es és 1891-es Commissioner for Oaths Act és az 1891-es Stamp Duties Management Act szerinti hatáskörök gyakorlását jelenti, nem érintve a közjegyző részére az 1835-ös Statutory Declarations Act alapján adott felhatalmazást. A Legal Services Act 2007 183. szakasza szerint a közjegyzők eskü felvételére feljogosított személyek, így használhatják a Commissioner for Oaths" címet.[3]
Összefoglalva az angol közjegyzők az eskü jellegű nyilatkozatok felvételére vonatkozó hatáskörét a következő törvények biztosítják: Statutory Declaration Act 1835, Stamp Duties Management Act 1891, Commissioner for Oaths Act 1889, Commissioner for Oaths Act 1891. Az eskünyilatkozatok felvételének módját az Oaths Act 1978 szabályozza.
A common law bizonyítási rendszerét sokáig két mereven alkalmazott alapelv határozta meg. Az egyik a szóbeliség alapelve (principle of orality), amely szerint a tényeket valamely tanú eskü alatt tett szóbeli vallomásával kellett bizonyítani, a másik a másodkézből származó bizonyítékok tilalma (rule against hearsay), amely szerint valamely tényállítás nem tanú általi megerősítése tiltott volt. Az alapelvek szigorú alkalmazása az írásbeli bizonyítást csaknem kizárta, például az okiratba foglalt tényekre adott esetben csak akkor lehetett bizonyítékként hivatkozni, ha az okiratban nyilatkozó fél magát tanúként tüntette fel az okiraton így biztosítva, hogy mint tanú eskü alatt tehessen a perben vallomást. Az alapelvek alkalmazása mára a gyakorlatban megszűnt, azonban korábban is több esetben jelentett kivételt az affidavit útján történő írásbeli bizonyítás.[4]
Az 1998. évi Polgári Perrendtartás (The Civil Procedure Rules 1998) meghatározása szerint az affidavit írásbeli, eskü alatt tett bizonyító erejű nyilatkozat[5], amely a bíróság előtti eljárásban a fenti alapelvek feloldásaként bizonyos ügyekben az írásbeli bizonyítást teszi lehetővé. A Commissioner for Oaths Act 1889 szerint ugyanakkor affidavit nemcsak bírósági eljárásban (akár polgári, egyházi, vagy büntető eljárásban) történő felhasználásra tehető, hanem "bármilyen ügyben" történő felhasználásra[6]. A "bármilyen ügy" meghatározás lefed minden bírósági eljáráson kívüli eljárást, ahol eskünyilatkozat fel-
- 48/49 -
használása válhat szükségessé[7], így eskünyilatkozat gyakorlatilag bármilyen eljárásban történő felhasználásra készülhet.
Az eskü felvételének módját szabályozó Oaths Act 1978 rendelkezései szerint, ha az eskütétel akadályba ütközik, mert a nyilatkozó kifogást emel az eskü ellen amiatt, hogy nem vallásos vagy vallása tiltja az eskütételt, úgyszintén, ha a nyilatkozó vallásához igazodó módon az eskütétel csak nehézséggel vagy késedelemmel lenne elvégezhető, a nyilatkozó jogosult az eskü helyett nyilatkozatát fogadalommal (fogadalomtétellel) megerősíteni, ennek elnevezése az affirmation vagy solemn affirmation. A gyakorlatban sok esetben a nyilatkozatot affidavit elnevezéssel teszik meg, azonban annak megerősítésére nem esküvel, hanem fogadalommal kerül sor. A fogadalom az esküvel azonos joghatással bír[8].
Azokban az esetekben, amikor bírósági eljáráson kívül (pl. hatósági eljárásban) kell bizonyítani valamely tényt, ez az ún. statutory declaration, azaz kötelező nyilatkozat megtételével történik. A bizonyításnak ezt a bíróságon kívüli módját különféle törvények írják elő meghatározva egyúttal az adott nyilatkozat tartalmi követelményeit. Az előírásoknak megfelelően készült kötelező nyilatkozat fontos ismérve, hogy bírósági eljárásban nem használható fel bizonyítékként. A Statutory Declarations Act 1835 törvény a közjegyzők számára is lehetővé teszi kötelező nyilatkozat felvételét. A törvény 18. szakasza kimondja, hogy többek között a közjegyző is olyan személy, aki jogosult a törvényben meghatározott formában (szöveg használatával) bárkinek az előtte megtett jognyilatkozatát rögzíteni. A törvény 16. szakasza szerint a végrendelet vagy magánokirat (ún. deed vagy egyszerű jognyilatkozat[9]) aláírását tanúsító tanú vagy bármely más személy közjegyző előtt tett kötelező nyilatkozat megtételével bizonyíthatja, hogy az okiratot ténylegesen előtte aláírták. A nyilatkozat felvételénél alkalmazandó formaszöveg tartalmát tekintve a nyilatkozó ünnepélyesen tett kijelentését tartalmazza arra nézve, hogy nyilatkozata lelkiismerete (legjobb tudomása) szerint a valóságnak megfelel[10]. A kötelező nyilatkozatok joghatását a Brit Nemzetközösség nem minden államának jogrendszere ismeri, így azok jellemzően Angliában és Walesben, vagy a Brit Nemzetközösség azonos szabályozást alkalmazó államában történő felhasználásra készülnek. Ha valamely ettől eltérő államban történő felhasználásra szánják a nyilatkozatot, azt inkább az általánosan elfogadott affidavit formájában teszik meg[11].
- 49/50 -
Az eskünyilatkozat felvételének módját az 1978. évben elfogadott Oaths Act szabályozza. A törvény 1. szakasza kimondja, hogy Anglia, Wales és Észak-Írország területén az esküt az alábbiak szerint kell felvenni: az esküt tevő személynek felemelt kezében az Újtestamentumot, vagy zsidó vallású személy esetén az Ótestamentumot kell tartania és a következőt kell mondania vagy az esküt felvevő után megismételnie: "A mindenható Istenre esküszöm, hogy" majd ezt követi a nyilatkozat, amit eskü alatt kell tenni[13].
Ha az eskü helyett a nyilatkozatot affirmation útján, fogadalommal erősítik meg (a nyilatkozó az eskü ellen kifogást emelt, vagy vallásához igazodó módon az eskü felvétele nehézséggel vagy késedelemmel járna), a fogadalom szövege elhagyja az esküre utalást és annak a fenti törvény rendelkezése szerint a következőképpen kell szólnia: "Én, (név) ünnepélyesen nyilatkozom és megerősítem, hogy" majd ezt követi a nyilatkozat, amit egyébként eskü alatt kellene megtenni[14]. Az eskü helyetti fogadalomtételt a nyilatkozónak kifejezetten kérnie kell, jóllehet az affirmation szövegében nem jelenik meg, hogy az milyen okból került az eskütétel helyett alkalmazásra.
Ha a nyilatkozattevő nem keresztény vagy zsidó vallású, az esküt bármilyen, a jog által elfogadott módon fel lehet venni[15]. Az Oaths Act 1978 rendelkezései szerint, ha egy esküt szabályosan vettek fel, annak érvényességét nem érinti, ha a nyilatkozónak az eskü megtételekor hiányzott a vallásos meggyőződése[16], valamint a nyilatkozat akkor is kötelező a nyilatkozattevőre, ha azt az előírt formától eltérően vették fel, de az eljárás olyan keretek között történt, amelyet a nyilatkozattevő magára nézve kötelezőnek fogadott el[17]. Ez utóbbi szabály alkalmazásával a muszlim vallás hívei a Koránra, hindu vallás hívei Bhagavad-gíta szentkönyvre, a párszi vallás hívei az Aveszta szentkönyvekre tehetnek esküt. A Skóciában elterjedt eljárási mód szerint szentkönyv nélkül, felemelt kézzel történik az eskütétel.
A közjegyzőnek az esküt kérdések feltevése nélkül kell felvennie. Az affidavit nem tartalmazhat véleménynyilvánítást, vagy jövőre vonatkozó szándéknyilatkozatot és kötelezettségvállalást, hanem a tények előadására kell szorítkoznia. Az esküt felvevőnek meg kell győződnie arról, hogy az esküt tevő ügyleti képességgel bír a nyilatkozat megtételére (ha szükséges orvosi igazolást is megkövetelhet), valamint érti, amit eskü alatt kíván nyilatkozni, továbbá tisztában van azzal, hogy esküt fog tenni és ennek során a nyilatkozata valóságtartalmát erősíti meg[18]. A közjegyző természetesen nem működhet közre olyan eskü felvételénél, amelyet olyan eljárásban kívánnak felhasználni, ahol maga a közjegyző is érdekelt[19].
- 50/51 -
A Commissioners for Oaths Act 1889 rendelkezései szerint:
• az angol jog szerint eskü felvételére jogosult személy az affidavit (amin érteni kell a fogadalmat és kötelező nyilatkozatokat is) felvételére Anglián kívül bárhol jogosult[20] (az angol jog szerint affidavit felvételére Anglián kívül pl. angol diplomáciai és konzuli tisztviselők jogosultak);
• Anglián kívül eskü vagy affidavit bárhol felvehető olyan személy előtt, aki azon az adott helyen az eskü felvételére hatáskörrel rendelkezik[21].
Az utóbbi szabálynak megfelelően az 1998. évi Polgári Perrendtartás úgy rendelkezik, hogy az angol legfelsőbb bíróság előtt felhasználható minden olyan affidavit is, amelyet külföldön vettek fel, ha az eljárás az affidavit tételének helye szerinti jog előírásainak megfelelően történt[22]. Ebben az esetben azonban a bíróságok annak megállapítása érdekében, hogy az affidavit megfelel-e a megtételének helyén irányadó jognak (lex loci), a külföldi jog igazolását kérik.
Az 1998. évi Polgári Perrendtartás 32. szabályát kiegészítő Practice Direction 32 - Evidence határozza meg a legfelsőbb bíróság előtti eljárásban felhasználható affidavit formai részeit. Ezek az előírások a közjegyző előtt tett és külföldi felhasználásra szánt eskünyilatkozatokra értelemszerűen nem vonatkoznak, de célszerű azokat mégis figyelembe venni az affidavit felvételekor.
Az affidavit a Practice Direction 32 - Evidence előírásai szerint három részből áll: fejrész, törzsszöveg (rendelkező rész) és az ún. jurat.
Fizikai megjelenését illetően az affidavit minőségi A4-es papíron, annak csak egyik oldalára gépelve, 3,5 cm-es margó alkalmazásával kell, hogy elkészüljön, és teljes terjedelmében olvashatónak kell lennie. Lehetőség szerint lapjait össze kell fűzni, amennyiben ez nem lehetséges, minden lapjának tartalmaznia kell az ügyszámot, valamint a nyilatkozó és az esküt felvevő személy monogramját. Az affidavit oldalait folyamatos sorszámozással kell ellátni, tartalmát sorszámozott bekezdésekre kell osztani, benne a számokat és dátumokat számjeggyel kell írni, okiratra hivatkozás esetén a hivatkozást a margón vagy a szövegben vastagon szedve kell jelölni. Ha bármilyen javítás szükséges, a javítást a nyilatkozónak és az esküt felvevőnek egyaránt kézjegyével kell ellátnia.
- 51/52 -
a) Az affidavit fejrésze
Az affidavit fejrészében fel kell tüntetni az eljárás tárgyát és ügyszámát, valamint a felek nevét és eljárásbeli jogállását. Az affidavit első oldalának jobb felső sarkában (és az utolsó oldalon) meg kell jelölni: a felet, akinek érdekében a nyilatkozat készül; a nyilatkozatot tevő személy (deponent) keresztnevének kezdőbetűjét és vezetéknevét; azt, hogy az affidavit hányadik, amelyet a nyilatkozattevő az eljárással összefüggésben megtesz; a hivatkozott mellékletek azonosítóját és számát, valamint az eskütétel időpontját. Külföldi felhasználásra szánt affidavit esetében az eljárás tárgyának megjelölését, valamint az első és hátsó oldal magyarázó adatait általában elhagyják.
b) Az affidavit szövege
A nyilatkozattevőnek nyilatkozatát saját szavaival kell megfogalmaznia, egyes szám első személyben - az Amerikai Egyesült Államokba történő felhasználásra szánt nyilatkozat esetében egyes szám harmadik személyben -, és a nyilatkozatának az "Én, (teljes név) (lakóhely) alatti lakos eskü alatt nyilatkozom, hogy[23]" felvezető mondattal kell kezdődnie. A nyilatkozónak általában meg kell jelölnie foglalkozását, ha pedig a nyilatkozatot kifejezetten szakmai minőségben teszi meg, ezen felül munkáltatójának nevét, címét és munkakörét is. A nyilatkozatnak azt is tartalmaznia kell, hogy a nyilatkozattevő fél-e abban az eljárásban, ahol a nyilatkozatot bizonyítékként kívánják felhasználni, ha pedig a nyilatkozattevő valamelyik félnek az alkalmazásában áll, ezt a körülményt. A nyilatkozatban egyértelműen utalni szükséges a mellékletekre és arra, hogy melyek azok tények, amelyekről a nyilatkozó saját tudomása alapján nyilatkozik, és melyek azok a nyilatkozatok, amelyeket csak meggyőződésből vagy valamilyen információforrás alapján tesz meg. A nyilatkozatnak az eseményeket kronológiai sorrendben kell tartalmaznia, a bekezdéseknek önálló gondolategységet kell kifejezniük.
Az affidavit szövegének végén kerül elhelyezésre maga eskü a következő formában: "A mindenható Istenre esküszöm, hogy ezt az affidavitet én írtam alá és annak tartalma a valóságnak megfelel"; az eskü szövegében a mellékletek csatolására is utalni kell[24].
c) A jurat
A jurat az affidavit záró, azt hitelesítő része, amelyet nyilatkozat szövege után közvetlenül kell elhelyezni az okiraton a szöveg utolsó soraként (általában az oldal bal oldalára igazítva helyezik el az okiraton), nem tehető külön oldalra. Tartalmaznia kell a nyilatkozó aláírását, valamint az "előttem" szót követően az esküt felvevő aláírását, ez utóbbi aláírása alatt fel kell tüntetni nyomtatott nevét és azt, hogy milyen minőségben vette fel
- 52/53 -
az esküt, valamint az eskü helyét. A Commissioners for Oaths Act 1889[25] és a Legal Services Act[26] a jurat tekintetében csak azt írja elő, hogy az eskü helyét és időpontját a valóságnak megfelelően kell tartalmaznia. A hely megjelölésekor a teljes cím feltüntetése vált gyakorlattá, az időpont megjelölésének pedig a napra pontos dátum felel meg.
Jurat mintája a következő: Sworn at:
(pontos cím)
this ... day of ... 20...
(aláírás)
Before me:
(közjegyző aláírása)
XY notary
(közjegyző bélyegzőlenyomata)[27]
Ha az affidavit, és ugyanígy, ha a kötelező nyilatkozat külföldi felhasználásra készül, annak a közjegyző bélyegzőlenyomatát is tartalmaznia kell, ilyen esetben gyakorlat, hogy a közjegyző a jurat mellett elkészít egy külön íven szövegezett tanúsítványt is (ún. exemplification), amelyben azt igazolja, hogy az eskü felvételére az arra előírt formában került sor[28].
Ha az eskü alatt nyilatkozó személy olvasásra vagy nevének aláírására képtelen, ez esetben az affidavit jurat részében tanúsítani kell, hogy az esküt felvevő személy a nyilatkozónak az affidavit tartalmát felolvasta, a nyilatkozó azt megértette, és a nyilatkozó azt előtte aláírta vagy kézjegyével látta el. Ha a jurat mindezt nem tartalmazza, az affidavit bizonyítékként nem fogadható el. Az olvasásra vagy nevének aláírására képtelen személy esküjének tanúsítására a Practice Direction 32 - Evidence meghatározza az alkalmazandó formaszöveget[29]. Hasonlóképpen, ha a nyilatkozó nem érti azt a nyelvet, amelyen az affidavit készül, annak tartalmát a nyilatkozó részére meg kell magyarázni és tolmácsolni kell. A tolmácsolást elvégezheti maga a közjegyző is, ha kellő jártassága van az adott nyelvekben, de a fordítás történhet tolmács útján is a közjegyző jelenlétében.
- 53/54 -
d) Mellékletek
Okiratok mellékletként történő csatolása esetén a közjegyzőnek minden egyes mellékelt okiratot be kell azonosítania, valamint hitelesítenie kell úgy, hogy a mellékelt okiratra rá kell vezetnie, hogy az az előtte eskü alatt tett affidavit szövegében hivatkozott okirat, majd ezt aláírással kell ellátnia[30]. A mellékelt okirat első oldalán fel kell tüntetni a melléklet - affidavit szövegében is használt - hivatkozására használt jelölést, amely általában a nyilatkozó monogramja és a melléklet sorszáma. A mellékletek tehát egyrészt tartalmazzák azok azonosító jelét, másrészt a közjegyző hitelesítését. A mellékelt okiratokat nem lehet az affidavit szövegét tartalmazó irathoz hozzáfűzni, azoknak teljesen különálló iratnak kell maradniuk. A külföldi felhasználásra szánt affidavit esetén az elkallódás elkerülése érdekében mégis szokás a mellékletnek szánt okiratok és az affidavit összefűzése, kivéve, ha a felhasználás helyének joga is kifejezetten ennek mellőzését írja elő.
e) Eltérés az affidavit helyett tett fogadalom, valamint a kötelező nyilatkozattétel esetén
Affirmation esetén a nyilatkozat szövegrészének felvezető mondata elhagyja az esküre utalást: "Én (név) (lakóhely) alatti lakos ünnepélyesen megerősítem, hogy[31]" bevezetés után történik a nyilatkozat megtétele. A nyilatkozat szövegének záró mondataként pedig a nyilatkozattevő nem esküt tesz, hanem azt nyilatkozza, hogy: "Ünnepélyesen kijelentem, hogy ezt a fogadalmat saját kezűleg írtam alá és annak tartalma megfelel a valóságnak'; a nyilatkozatban a mellékletek csatolására ugyanúgy, mint az eskü esetében hivatkozni kell[32]. A fogadalom esetén az azt hitelesítő rész nem a jurat, hanem a tanúsítvány (attestation) megnevezést viseli, szövege az eskü helyett a "megerősítve" kifejezést használja.
A tanúsítvány mintája a következő: Affirmed at:
(pontos cím)
this ... day of ... 20...
(aláírás)
Before me:
(közjegyző aláírása)
XY notary
(közjegyző bélyegzőlenyomata)[33]
- 54/55 -
A fogadalomtételkor is irányadó, ha a nyilatkozó személy olvasásra vagy nevének aláírására képtelen, ez esetben azt is tanúsítani kell, hogy a közjegyző a nyilatkozónak a fogadalom szövegét felolvasta, a nyilatkozó azt megértette, és a nyilatkozó azt előtte aláírta vagy kézjegyével látta el.[34]
A kötelező nyilatkozat megtételénél a nyilatkozattevőnek ugyancsak kifejezésre kell juttatnia, hogy nyilatkozatát "ünnepélyes" keretek között teszi meg, nyilatkozatát az "Én (név) (lakóhely) alatti lakos ünnepélyesen nyilatkozom, hogy[35]" felvezetéssel kell kezdenie. A nyilatkozat utolsó részeként a nyilatkozattevőnek ünnepélyesen, a Statutory Declarations Act 1835-re hivatkozással ki kell jelentenie, hogy legjobb tudomása szerint nyilatkozata a valóságnak megfelel, a közjegyző tanúsítványának pedig a kötelező nyilatkozat megtételére történő utalást kell tartalmaznia[36].
Az eskünyilatkozat megtételével történő bizonyíték rögzítést a magyar jogrendszer már a két világháború között ismerte, ekkor a polgári eljárás és az igazságügyi szervezet módosításáról szóló 1925. évi VIII. törvénycikk 47. §-a mondta ki, ha valakinek abból a célból, hogy akár ő maga, akár más személy külföldön valamely jogát érvényesítse vagy megóvja, vagy valamely jogi kedvezményt szerezzen, esküt vagy eskü helyett ünnepélyes fogadást kell letennie, az ilyen peren kívüli esküt (fogadást) a járásbíróság előtt teheti le[37]". Később, a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló 1930. évi XXXIV. törvénycikk módosító rendelkezése folytán ez a feladat a királyi közjegyzők hatáskörébe került[38]. Az így letett esküt olyannak kellett tekinteni, mint amelyet polgári ügyben tettek, és az eskütétel módját külön rendelet szabályozta. Az eskütétel során a közjegyző a megjelent felet megkérdezte, hogy milyen célra van szüksége az esküre, rögzítette személyi adatait, majd átvette az esküt tevő nyilatkozatát vagy a szóval előadott nyilatkozatát jegyzőkönyvbe foglalta és mindezeket felolvasta[39].
- 55/56 -
Jelenleg a közjegyzőkről szóló törvény 1991. évi XLI. törvény 146/A. §-a biztosítja a hatáskört a közjegyzőknek arra, hogy külföldi eljárásban történő felhasználás céljára peren kívüli esküt vagy fogadalmat vegyenek fel.
Az angolszász szabályozással egyezően a törvény rendelkezései szerint az esküvel a fél azt erősíti meg, hogy az eskü szövegét tartalmazó okiratban (esküokmány) foglaltak a valóságnak vagy akaratának megfelelnek. Az eskü tanúsításának módja alakisági szabályokban különbözik csak az angol jogban ismert szabályokhoz képest: a 146/A. § (2) bekezdése szerint a közjegyző az esküokmányra vezetett vagy ahhoz fűzött - a névaláírás vagy kézjegy valódiságának tanúsítására vonatkozó szabályok szerint készített - záradékkal tanúsítja azt, hogy a nyilatkozó (az esküt tevő) az esküokmány esküt tartalmazó részét felolvasta vagy az esküokmányra vonatkozó esküt szóban előadta. A tanúsítvány kiállítható jegyzőkönyvi formában is, ilyenkor a közjegyzőnek az eskü szövegét szó szerint jegyzőkönyvbe kell foglalnia és az esküokmánynak a jegyzőkönyv mellékletét kell képeznie. Az eskü tételét tanúsító közjegyzői okiratban mindkét esetben utalni kell arra, hogy az eskü tételére külföldi eljárásban történő felhasználás céljából került sor.
Az eskünyilatkozat vagy fogadalom fentiek szerinti felvétele nyilvánvalóan akkor célravezető és bír joghatással, ha az a külföldi ország, amelynek eljárásában a nyilatkozatot tevő a peren kívüli esküt fel kívánja használni, az esküt mint bizonyítási eszközt elismeri. A magyar közjegyző által felvett eskünyilatkozat és az azt helyettesítő fogadalom felhasználhatóságát így mindig a külföldi jog rendelkezései határozzák meg. Ennek alapján arra kell figyelemmel lenni, vajon az adott állam az esküt bizonyítási eszközként elmeri-e, és amennyiben igen, elfogadja-e a belföldön tett esküvel azonos joghatással bírónak a külföldi országban, az ott irányadó szabályok szerint felvett esküt. A Commissioners for Oaths Act 1889 hivatkozott szabályából - amely szerint Anglián kívül eskü vagy affidavit bárhol felvehető olyan személy előtt, aki azon az adott helyen az eskü felvételére hatáskörrel rendelkezik - egyértelműen kitűnik, hogy az angol hatóságok és bíróságok, a megfelelő igazolások birtokában, elfogadhatják az eljárásuk során történő felhasználás érdekében tett, magyar közjegyző által felvett eskünyilatkozatokat.
N.P. Ready, M.A. (Cantab) Scrivener Notary, Brooke's Notary. Sweet & Maxwell (Part of Thomson Reuters (Professional) UK Limited), London, 2013, 14. kiadás
W.J. Fell, A.G. Keats, Boland and Sayer on Oaths and Affirmations. Stevens & Sons Limited, London, 1961
Statutory Declarations Act 1835 [1835 c. 62 (Regnal. 5_and_6_Will_4)]
Commissioners for Oaths Act 1889 [1889 c. 10 (Regnal. 52_and_53_Vict)]
- 56/57 -
Commissioners for Oaths Act 1891 [1891 c. 50 (Regnal. 54_and_55_Vict)]
Oaths Act 1978 [1978 c. 19]
The Civil Procedure Rules 1998 [1998 No. 3132 (L. 17)]
Practice Direction 32 - Evidence
Legal Services Act [2007 c. 29]
a polgári eljárás és az igazságügyi szervezet módosításáról szóló 1925. évi VIII. törvénycikk
a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló 1930. évi XXXIV. törvénycikk
a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény
Starnberger Sándor, Perenkivüli eskü. Polgári jog: a hazai és külföldi magánjog és hiteljog szemléje, (8). 134-135h. (1932) (http://misc.bibl.u-szeged.hu/15561/, letöltés: 2018. szeptember 22.) ■
JEGYZETEK
[1] W.J. Fell, A.G. Keats, Boland and Sayer on Oaths and Affirmations. Stevens & Sons Limited, London, 1961, 1. o. [a továbbiakban: W.J. Fell, A.G. Keats, Oaths and Affirmations]
[2] Korábbi elnevezésén "Senior Courts", amely a "Supreme Court of Judicature" néven volt ismert és a "Court of Appeal", "Hight Court of Justice" és a "Crown Court" bíróságokat foglalta magában, jelenlegi elnevezése a 2005. évi alkotmányos reform eredményeként "Supreme Court of the United Kingdom".
[3] N.P. Ready, Brooke's Notary, 185. o.
[4] N.P. Ready, Brooke's Notary, 85-86. o.
[5] The Civil Procedure Rules 1998, Glossary ["Affidavit: A written, sworn statement of evidence."]
[6] Commissioners for Oaths Act 1889, 1 (2) [...for the purposes of any court or matter in England...]
[7] W.J. Fell, A.G. Keats, Oaths and Affirmations, 13. o.
[8] Oaths Act 1978, 5 (4)
[9] Anglia és Wales joga szerint jognyilatkozat megtehető ún. deed vagy egyszerű nyilatkozat formájában, de mindkét forma magánokiratnak minősül. Az egyszerű magánokirat esetében a fél a nyilatkozatot saját kezűleg aláírja, a deed ettől abban különbözik, hogy az aláírásnak már meghatározott formai követelményeknek kell megfelelnie: az okiratot kifejezetten deed megjelöléssel kell aláírni és a nyilatkozónak az okirat tartalmát magára nézve kötelezőnek is el kell ismernie (ez utóbbi az ún. delivery of the deed). Bizonyos jogügyletek és jognyilatkozatok meghatározott kivételekkel, de a deed formát követelik meg, mint például az ingatlan átruházása, azon zálogjog alapítása, vagy a meghatalmazás. A két okirattípus közül a deed formában aláírt okirathoz erősebb bizonyító erő kapcsolódik.
[10] A kötelező nyilatkozat alkalmazott formája a következő "I (name) do solemnly and sincerely declare as follows (declaration) and I make this solemn declaration conscientiously believing the same to be true and by virtue of the provisions of the Statutory Declarations Act 1835." [469]
[11] N.P. Ready, Brooke's Notary, 186-187. o.
[12] N.P. Ready, Brooke's Notary, 187-193. o.
[13] Oaths Act 1978, 1 (1) ["I swear by Almighty God that..."]
[14] Oaths Act 1978, 6 (1) ["I, (name) do solemnly, sincerely and truly declare and affirm"]
[15] Oaths Act 1978, 1 (3)
[16] Oaths Act 1978, 4 (2)
[17] Oaths Act 1978, 4 (1)
[18] W.J. Fell, A.G. Keats, Oaths and Affirmations, 17-18. o.
[19] Legal Services Act 2007, 183 (3)
[20] Commissioners for Oaths Act 1889, 1
[21] Commissioners for Oaths Act 1889, 3 (1)
[22] The Civil Procedure Rules 1998, 32.17
[23] "I, (name) of (address) state on oaths as follows:" [Practice Direction 32 - Evidence, 4.1. (1)]
[24] "I, (name), swear by Almighty God that this is my name and handwriting and that the contents of this my affidavit are true [and that these are the exhibits referred to therein]." [N.P. Ready, Brooke's Notary, 467. o.]
[25] Commissioners for Oaths Act 1889, 5
[26] Legal Services Act 2007, 183 (4)
[27] N.P. Ready, Brooke's Notary, 467. o.
[28] "[...] do hereby certify that on the day of the date hereof before me personally came and appeared XY, the deponent named and described in the affidavit hereunto annexed who in my presence by solemn oath by him taken in due form of law swore and deposed to the truth of the several statements, matters and things mentioned and contained in the said affidavit." [N.P. Ready, Brooke's Notary, 470. o.]
[29] Jurat az olvasásra vagy nevének aláírására képtelen személy esküje esetén: Sworn at ... this ... day of ... Before me, I having first read over the contents of this affidavit to the deponent [if there are exhibits, add and explained the nature and effect of the exhibits referred to in it] who appeared to understand it and approved its content as accurate, and made his/her mark on the affidavit in my presence. [Practice Direction 32 -Evidence, Annex 1]
[30] "This is the exhibit marked 'A.B.1' referred to in the affidavit of 'A.B.' sworn before me this... day of... 20..." [N.P. Ready, Brooke's Notary, 467. o.]
[31] "I, (name) of (address) do solemnly and sincerely affirm as follows:" [Practice Direction 32 - Evidence, 16 (1)]
[32] "I, (name), do solemnly and sincerely and truly declare and affirm that this is my name and handwriting and that the contents of this my affirmation are true [and that these are the exhibits referred to therein]." [N.P. Ready, Brooke's Notary, 468. o.]
[33] N.P. Ready, Brooke's Notary, 467. o.
[34] Tanúsítvány az olvasásra vagy nevének aláírására képtelen személy fogadalma esetén: Affirmed at ... this ... day of ... Before me, I havingfirst read over the contents of this affirmation to the deponent [if there are exhibits, add and explained the nature and effect of the exhibits referred to in it] who appeared to understand it and approved its content as accurate, and made his/her mark on the affirmation in my presence. [Practice Direction 32 - Evidence, Annex 1]
[35] "I, (name) of (address) do solemnly and sincerely declare as follows:" [N.P. Ready, Brooke's Notary, 468. o.]
[36] A nyilatkozat záró mondata: "And I make this solemn declaration conscientiously believing the same to be true, and by virtue of the provisions of the Statutory Declarations Act 1835. I, (name), do solemnly and sincerely declare that the contents of this my declaration are true [and that these are the exhibits referred to therein]"; a közjegyző tanúsítványa "Declared at (address) this ... day of ... 20..." szöveget tartalmazza. [N.P. Ready, Brooke's Notary, 469. o.]
[37] 1925. évi VIII. törvénycikk a polgári eljárás és az igazságügyi szervezet módosításáról, 47. §
[38] 1930. évi XXXIV. törvénycikk a törvénykezés egyszerűsítéséről, 139. §; a módosító törvény indokolása szerint a bírósági hatáskörből közjegyzői hatáskörbe utalást ezt egyrészről a bíróságok tehermentesítése, másrészt azt indokolta, hogy ez eskü felvétele nem szorosan bírói természetű munka, hanem inkább a hiteles ténytanúsítás körébe tartozik.
[39] Stamberger Sándor, Perenkivüli eskü. Polgári jog: a hazai és külföldi magánjog és hiteljog szemléje, (8). 134-135h. (1932) (http://misc.bibl.u-szeged.hu/15561/, letöltés: 2018. szeptember 22.)
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes.
Visszaugrás
