A jelen cikkben arra tettem kísérletet, hogy a védjegyügyekben szereplő megjelölések hozzáférhetetlenné tételét, illetve a hozzáférhetetlenné tétel inkonzisztens voltát mint a védjegyjogi szakmai fejlődés gátját feltárjam és azzal kapcsolatban lehetőleg megoldási javaslatokat tegyek.
Az általam feltárt ellentmondások azonban a védjegyjogi vonatkozásokon túlmutatnak. A közzététel terjedelmét tekintve általános jellegű probléma lehet ugyanis az, hogy a megyei szintű bírósági határozatok közzététele nem egységes. A közzétett határozatok tartalmát tekintve pedig az anonimizálandó adatok köre eltérést mutat az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény (a továbbiakban: EInfoSzabtv.),valamint a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvényre (a továbbiakban: Avtv.) és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) esetében.
Alaptételem, hogy a hazai bírói gyakorlat megismerhetősége, ami a jogászi munka lehetőségeit jelentősen befolyásolja, kívánnivalókat hagy maga után. Így különösen szükségesnek tartom azt, hogy az egyes jogesetekben vizsgált védjegyek, megjelölések a közzététel során ne kerüljenek anonimizálásra, mivel ezek hiányában a vonatkozó ítéletek értelmezése - legalábbis részben - lehetetlenné válik.
A jogászi szakma fejlesztéséhez, illetve a fejlődés gyorsításához, valamint a jogászi munka minőségének javításához álláspontom szerint elengedhetetlen lenne többféle változtatás a jelenleg működő rendszerhez képest.1
A fentiek fényében a jelen cikkben a vonatkozó jogszabályokon túl megvizsgálok egyes jogeseteket is, amelyek a fenti problémakör feltárásában segítenek, illetve javaslatokat teszek lehetséges megoldásokra.
Csak üdvözölni lehet az EInfoSzabtv.-t, amelynek a bírósági határozatok nyilvánosságáról szóló negyedik része - eleget téve a Magyar Köztársaság európai uniós kötelezettségeinek2 - bevezette egyes bírósági határozatoknak a hozzáférhetővé tételének kötelezettségét digitális formában, személyazonosítás nélkül, korlátozásmentesen, díjmentesen és bárki számára hozzáférhető módon.3 E feladat megvalósítása érdekében az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala létrehozta a Bírósági Határozatok Gyűjteményét (a továbbiakban: Gyűjtemény).4
Az EInfoSzabtv. negyedik részének 2007. július 1-jei hatályba lépésével véget ért az a korábbi - álláspontom szerint a bírói gyakorlat megismerését és így a szakmai fejlődést kifejezetten gátló - időszak, amelyben a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: Vt.) rendelkezéseinek értelmezéséhez, illetve a bírói joggyakorlat megismeréséhez az érdekeltek szinte semmilyen érdemi segítséget nem kaptak. A védjegyjogi kérdésekre vonatkozó jogeseteket ugyanis csak véletlenszerűen, az eseteket kiválasztó személy értékítéletén át megszűrve lehetett megismerni (pl. olyan bírósági jogesetgyűjteményekből, mint a Bírósági Határozatok Tára, vagy a Védjegyvilág című folyóiratban leközölt évi kb. 12 jogeset). A több forrásnak köszönhetően a jogesetek összegyűjtése jelentős kutatómunkát is igényelt. Továbbá - ha valaki egy adott jogszabályhely értelmezésével kapcsolatban keresett jogesetet - a hosszas kutatás ellenére esetleg azt állapíthatta meg, hogy ilyen jogesetet nem talál. Ez persze nem feltétlenül jelentette azt, hogy máshol ne lett volna ilyen jogeset közzétéve, vagy akár azt, hogy a bíróságok közzé nem tett tudásanyagába ne tartozott volna ilyen jogeset. Ez a fajta bizonytalanság tehát állandóan jelen volt a jogászi munkában. Nyilvánvaló, hogy az elektronikus közlés hiányában a tárgyszavakra történő keresés lehetősége is hiányzott.
Az EInfoSzabtv. kötelezővé tette egyebek között azt, hogy a Gyűjteményben közzétételre kerüljenek a Legfelsőbb Bíróság és az ítélőtáblák által az ügy érdemében hozott határozatok.5 A megyei szintű határozatok közzétételét az EInfoSzabtv. közvetetten rendeli el. Kimondja ugyanis, hogy a közzétett bírósági határozathoz kapcsolva, azzal egyidejűleg közzé kell tenni mindazon bírósági (…) szerv által hozott határozatoknak az Országos Igazságszolgáltatási Tanács által meghatározott eljárásban a bíróság által anonimizált digitális másolatát is, amelyeket a közzétett bírósági határozattal felülbíráltak vagy felülvizsgáltak.6
Tekintettel arra, hogy a Vt. 78. § (1) bekezdése, illetve a Vt. 95. § (1) bekezdése szerinti védjegyügyekben a Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékességét írja elő, ezekben az esetekben a másodfokú eljárás tekintetében a Fővárosi Ítélőtábla illetékes, és a Legfelsőbb Bíróság jár el az esetleges felülvizsgálati eljárás tekintetében. Az EinfoSzabtv. alapján tehát a Fővárosi Bíróság ítéleteinek közzétételére mint az egyébként kötelezően közzéteendő határozatokhoz kapcsolódó határozatokéra kerül sor.
Az EInfoSzabtv. és a Vt. fenti rendelkezéseinek eredőjeként számos védjegyügyre vonatkozó elsőfokú, valamint rendes és rendkívüli jogorvoslati eljárásnak az eredményét ismerhetik meg mindazok, akik ez iránt érdeklődnek.
Annak, hogy az EInfoSzabtv. vonatkozó rendelkezései annak függvényében teszik kötelezővé a megyei bíróságok előtt lefolytatott eljárások érdemében hozott határozatok közzétételét, hogy azokkal szemben jogorvoslattal éltek-e a felek, védjegyügyekben különösen a Fővárosi Bíróság ítéleteinek feltételes közzététele miatt van jelentősége.
A Fővárosi Bíróság ítéleteinek mint megyei szintű ítéleteknek a feltételes jellegű közzététele következtében ugyanis a védjegyügyekkel kapcsolatos elsőfokú ítéletek tartalma is csak feltételesen ismerhető meg közvetlenül. Ha a Fővárosi Bíróság ítélete ellen fellebbezéssel él bármelyik fél, illetve ha felülvizsgálatra kerül sor, akkor a határozat közzététele kötelező. Ha viszont egyik fél sem él semmilyen jogorvoslati lehetőséggel az elsőfokú ítélet ellen, akkor a közzététel az EinfoSzabtv. rendelkezései szerint nem kötelező.
Ez a szabályozás megosztja a Fővárosi Bíróság ítéleteit, annak ellenére, hogy elméletileg mindkét csoportba tartozó ítéleteknek egyforma súllyal és jelentőséggel kellene rendelkeznie, valamint hogy mindkét csoportba tartozó ítéletek tartalmazhatnak hasznos, esetleg szokatlan, előremutató vagy éppen érdekes érveket. A fenti szabályozás tehát a Fővárosi Bíróság ítéleteit két csoportra bontja, a megismerhetőség szempontjából eltérő következményekkel:
(i) A jelen pontban feljebb megismert, rendes, illetve rendkívüli jogorvoslati eljárást megérő védjegyügyekben hozott elsőfokú bírósági eljárásokban elhangzott érveknek egy részét feltehetőleg nem lehetne megismerni a jogorvoslati eljárásokban hozott, közzétett határozatokból. Ennek oka az, hogy a jogorvoslati eljárások már csak a jogorvoslattal érintett kérdésekkel foglalkoznak, csak az ezekkel kapcsolatban említett érveket és bizonyítékokat ismertetik. Álláspontom szerint mind a szakmai fejlődés, mind pedig a jogbiztonság szempontjából kifejezetten hasznos, hogy a jogorvoslati szakaszban esetleg már nem vizsgált kérdéseket is kutatni lehet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
