Az elmúlt egy évtized egyik legaktuálisabb és leginkább megoldásra váró területe a kollektív igény-, illetőleg jogérvényesítés lehetővé tétele, illetve ennek különböző vetületei voltak, legyen szó akár tisztán belföldi, akár határokon átnyúló ügyekről. E kérdéskör azonban felettébb sem tekinthető egy egyszerű szabályozási kérdésnek, hiszen a vitathatatlanul legfontosabb eljárásjogi vetületei mellett számos egyéb jogág területére türemkedik be, komplex megoldást várva a jogalkotótól. Ennek megfelelően az Európai Unió jogalkotói sem tekinthettek el a kollektív jogérvényesítés egyes (rész)kérdéseinek rendezésétől, mely küldetésüket felismerve igyekeztek valamiféle iránymutatást adni a mindennapi élet körében gyakran felmerülő olyan esetekre, amikor egy vagy több gazdasági szereplő uniós jog által biztosított jogokat sértő jogellenes gyakorlata egyidejűleg sokaknak kárt okoz ("tömeges károkozással járó helyzet"). Ennek a versenyjog és a fogyasztói jogok területén jelentek meg az első vívmányai. Így az Európai Bizottság 2005 decemberében elfogadott egy Zöld Könyvet[2] az EK antitrösztszabályainak megsértésére épülő kártérítési keresetekről, mely célja szerint azonosítani kívánta a kártérítési igények hatékonyabb kezelésének főbb akadályait, valamint meghatározni a kártérítési keresetek kezelésének javítására irányuló lehetséges észrevételeket és intézkedéseket, mind a következményi keresetek (pl. olyan ügyekben, amelyekben a versenyhatóság szabálysértést megállapító határozatát követően indítják a polgári jogi eljárást), mind az önálló (a versenyjog megsértésének korábbi, valamely versenyhatóság általi megállapítására vissza nem vezethető) keresetek tekintetében. (1.3. pont) A Zöld Könyv legfőbb következtetése az volt, hogy a gyakorlatban csak ritkán térítik meg az EK trösztellenes szabályai megsértésének károsultjai által elszenvedett kárt, így a károsultak évente több tízmilliárd euró összegű kártérítéstől esnek el.[3] Ezt a mindennapi életet kellő súllyal beárnyékoló és ezáltal egyszersmind jogbizonytalanságot eredményező helyzetet a Zöld Könyv főként a trösztellenes szabályok megsértésére épülő kártérítési keresetekre vonatkozó tagállami szabályokban meglévő különböző jogi és eljárási akadályoknak tulajdonítja.[4]
Az Európai Parlament egyetértett a Zöld Könyv megállapításaival, ezért felkérte a Bizottságot, hogy készítsen egy részletes javaslatokat tartalmazó fehér könyvet a hatékony trösztellenes kártérítési keresetek útjában álló akadályok lebontása érdekében. A Zöld Könyvet tehát egy Fehér Könyv[5] követte 2008 áprilisában az EK trösztellenes szabályainak megsértésén alapuló kártérítési keresetekről. E Fehér Könyv célja az volt, hogy olyan politikai választási lehetőségeket és konkrét intézkedéseket mérlegeljen és javasoljon, amelyek hatékonyabban biztosítanák, hogy a közösségi versenyjog megsértése által érintett valamennyi károsultnak hatékony jogérvényesítésre irányuló eljárások álljanak rendelkezésére, és így teljes mértékben megtérítsék számukra az elszenvedett kárt. Ennek keretében a teljes kártérítés elvén nyugvó Fehér Könyv ajánlásokat fogalmazott meg a keresetindításra való jogosultság (közvetett fogyasztók és kollektív jogérvényesítés), a bizonyítékokhoz való hozzáférés, azoknak a felek közötti ismertetése, a nemzeti versenyhatóságok határozatainak kötelező ereje, a vétkesség követelménye, a kártérítés, az árnövelés áthárítása, az elévülési idők, a kártérítési kereset költségei, valamint engedékenységi programok és a kártérítési keresetek közötti kapcsolat vonatkozásában.
Míg a 2005-ben született Zöld Könyvben csak közvetett módon jelent meg a kollektív igényérvényesítés lehetőségének kérdése, a 2008-as Fehér Könyv önállóan tárgyalta e témát, így két, egymást kiegészítő mechanizmus[6] együttes alkalmazását javasolja a trösztellenes jogsértések terén fennálló hiányosságok megszüntetése érdekében.
A versenyjog mellett a fogyasztói jogok területén is megindult az európai jogalkotó részéről az igény, hogy rendezze a kollektív igényérvényesítés kérdését. Ennek eredményeként a Bizottság 2008 novemberében Zöld Könyvet[7] fogadott el a kollektív fogyasztói jogorvoslatról. E Zöld Könyv célja az volt, hogy értékelje a jogérvényesítési mechanizmusok helyzetét, különösen olyan esetekben, amelyekben ugyanazon jogsértés valószínűleg sok fogyasztót érint, valamint választási lehe-
- 1/2 -
tőségeket biztosítani a hatékony jogérvényesítési módok azon hiányosságainak pótlására, amelyeket az ilyen ügyekre vonatkozóan azonosítottak (4. pont). A Zöld Könyv e körben megállapította, hogy a fogyasztói igényérvényesítés helyzete az Unióban nem kielégítő és nem teszi lehetővé, hogy ugyanazon jogsértés következtében kárt szenvedett nagyszámú fogyasztó együttes jogérvényesítési lehetőségét és hogy kártérítésben részesüljenek (19. pont). A fogyasztók és kereskedők számára egyaránt előnyös, hatékony mechanizmusok működtetése érdekében a Bizottság a Zöld Könyvben négy megoldási lehetőséget kínál: a közösségi fellépés nélküli megoldások alkalmazását, a tagállamok közötti együttműködést, a szakpolitikai eszközök kombinációját, illetve a kollektív bírósági fogyasztóvédelmi jogérvényesítési eljárást. A Zöld Könyvre az egyes fogyasztói szervektől érkezett válaszok rámutattak, hogy támogatják az uniós szintű kollektív kártérítési igényérvényesítés bevezetését, az ágazatok képviselői ellenben tartanak a visszaélésszerű pereskedéstől. Az érdekeltek által adott válaszokból az is kiderült, hogy a kollektív jogérvényesítéssel kapcsolatos különböző bizottsági kezdeményezések nem következetesek, ami miatt a koherencia növelésére van szükség.[8]
Ezen előzmények után 2011-ben a Bizottság egy egész Európára kiterjedő, nyilvános konzultációt[9] indított "Úton a kollektív jogorvoslat koherens európai megközelítése felé" címmel, melynek keretében 300 intézmény és szakértő, valamint 10 000 polgár véleményét kérték ki a kollektív jogérvényesítés európai kereteiről. A konzultáció eredményeit és az annak alapján kitűzött célokat az Európai Parlament 2012 februárjában fogadta el egy állásfoglalás[10] formájában. "A kollektív jogorvoslattal kapcsolatos egységes európai megközelítés felé" című állásfoglalásában a Parlament előirányozott a kollektív igényérvényesítés terén egy esetleges javaslatot, mely olyan horizontális keretet alkot, amely közös elveket tartalmaz az Unión belül az igazságszolgáltatáshoz való, kollektív jogérvényesítés révén történő egységes hozzáférés tekintetében, és kifejezetten - de nem kizárólagosan - a fogyasztói jogok megsértésével foglalkozik.[11] A Parlament ugyanakkor hangsúlyozza a nemzeti jogi hagyományok és az egyes államok jogrendje figyelembevételének fontosságát is.
A Parlament ezáltal lényegében felhatalmazást adott a Bizottságnak a jogalkotásra a kollektív jogérvényesítés területén. Ennek eredményeként született meg 2013. június 11-én a Bizottság közleménye[12] "A kollektív jogorvoslat horizontális európai kerete felé" címmel. Közleményében a Bizottság tulajdonképpen összefoglalta a kollektív igényérvényesítés kapcsán kifejtett véleményeket, állásfoglalásokat és bemutatta a kollektív jogérvényesítés kapcsán az uniós jogfejlődés csaknem egy évtizedre visszanyúló történetét is, valamint kifejtette maga a Bizottság álláspontját is e kérdésben.
A fent ismertetett viszonylag hosszas és igen szerteágazó területeket érintő előzmények után az Európai Bizottság 2013. június 13-án fogadta el ajánlását az uniós jog által biztosított jogok megsértése tekintetében a jogsértés megszüntetésére és kártérítésre irányuló tagállami kollektív jogorvoslati mechanizmusok közös elveiről[13] (a továbbiakban: Ajánlás).
Az Ajánlás terjedelmét illetően 26 preambulumbekezdésből és 42 pontból áll. A 42 pont összesen hét alcímre tagolódik, mely közül külön üdvözlendő a II., a fogalommeghatározásokat tartalmazó alcím.
Az Ajánlás céljaiként az európai jogalkotó az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítését, a jogellenes gyakorlatok felszámolását, a károsultak kártérítéshez jutásának lehetővé tételét az uniós jog által biztosított jogok megsértéséből eredő, tömeges károkozással járó esetekben, valamint eközben a visszaélésszerű perlés megelőzése érdekében megfelelő eljárási garancia biztosítását jelölte meg (1. pont).
Az Ajánlás ezen célok megvalósítása érdekében a tagállamok számára előirányozza, hogy 2015. július 26-ig alakítsanak ki nemzeti szinten olyan tisztességes, méltányos, gyors és az eljárás igénybevételét nem kizáró költségvonzattal járó kollektív igényérvényesítési mechanizmusokat, amelyek mind a jogsértés megszüntetésére, mind a kártérítésre irányuló jogérvényesítést lehetővé teszik, és tiszteletben tartják az Ajánlásban meghatározott alapelveket. Az alapelvek tehát - a tagállamok eltérő jogi hagyományainak tiszteletben tartása mellett - az egész Unióban alkalmazandóak a kollektív igényérvényesítés valamennyi esetében, illetve meghatározott közös elvek érvényesülnek kifejezetten a jogsértés megszüntetésére vagy a kártérítésre irányuló kollektív jogérvényesítési lehetőségek tekintetében (2-3. pont).
A kollektív jogérvényesítés - meghatározása szerint - kétféle lehet: jogsértés megszüntetésére irányuló, illetve kártérítésre irányuló kollektív jogérvényesítés. Az előbbi arra biztosít lehetőséget, hogy kettő vagy több természetes vagy jogi személy vagy egy képviseleti kereset[14] indítására jogosult szerv közösen követelje valamely jogellenes magatartás megszüntetését, míg az utóbbi arra, hogy kettő vagy több, tömeges károkozással járó helyzetben[15] állításuk szerint kárt szenvedett természetes vagy jogi személy vagy egy képviseleti kereset indítására jogosult szerv közösen érvényesítsen kártérítési igényt [3. a) pont].
Az Ajánlás a képviseleti kereset indítására való jogosultság kapcsán előirányozza a tagállamok számára, hogy egyértelmű jogosultsági feltételeket kell meghatározni és ki kell jelölni azon képviseleti szerveket, melyek ilyen jogosultsággal bír(hat)nak. A képviseleti szerveket illetően meghatározza, hogy annak nonprofit jellegűnek kell lennie, közvetlen kapcsolatnak kell fennállnia a szerv fő céljai és az uniós jog által biztosított azon jogok
- 2/3 -
között, amelyek állítólagos megsértése a keresetindítás alapjául szolgál, valamint a szervnek a pénzügyi források, humánerőforrás és jogi szakértelem tekintetében elegendő kapacitással kell rendelkeznie ahhoz, hogy több felperes képviseletében, azok érdekeinek megfelelően járjon el. E három feltétel mindegyikének érvényesülnie kell: bármelyik teljesülésének hiányában az adott szerv elveszíti képviseleti jogosultságát. Így a három körülmény teljesülése esetén jelölnek ki előzetesen hivatalosan olyan szerveket képviseleti szervekké, amelyek a tagállam nemzeti hatóságaitól vagy bíróságaitól eseti engedélyt kaptak egy konkrét képviseleti kereset megindítására. A Bizottság Ajánlásában rögzíti azonban, hogy e lehetőségek mellett vagy azok helyett a tagállamok felhatalmazást adnak hatóságok számára képviseleti keresetek indítására (4-7. pont).
A kollektív keresetek feltételeinek meg kell felelni. Ezért az Ajánlás a tagállamok számára előírja egy olyan, a bíróságok által hivatalból lefolytatandó ellenőrzés lefolytatását, mellyel a peres eljárás lehető legkorábbi szakaszában megvizsgálják a kollektív keresetek feltételeit és az azoknak meg nem felelő, illetve az egyértelműen megalapozatlan ügyekben az eljárás folytatását megakadályozzák (8-9. pont).
Az Ajánlás a képviseleti szervek, illetőleg az igénylők csoportja számára megfelelő tájékoztatásnyújtási lehetőséget igyekszik biztosítani, ezért a tagállamok feladatává teszi annak biztosítását, hogy e szervek széles körben tájékoztatást nyújthassanak az uniós jog által biztosított jogok állítólagos megsértéséről és arról, hogy fel kívánnak lépni e jogsértés megszüntetése érdekében, illetve a tömeges károkozással járó helyzetről és arról, hogy kollektív jogérvényesítés formájában kártérítési keresetet kívánnak indítani. Ezt a lehetőséget a folyamatban lévő kártérítési keresetekre vonatkozó tájékoztatás tekintetében is biztosítaniuk kell a tagállamoknak a képviseleti szervek, az eseti engedéllyel rendelkező szervek, a hatóságok vagy a felperesek csoportja számára.
A tájékoztatás módja kapcsán az Ajánlás törekszik minden olyan körülményre, helyzetre tekintettel lenni, ami a fontos lehet, így figyelembe kell venni ennek meghatározása során a tömeges károkozással járó konkrét helyzet sajátos körülményeit, a véleménynyilvánítás szabadságát, a tájékoztatáshoz való jogot, és azt, hogy az alperesnek joga van fellépni hírneve vagy vállalati értéke védelmében, amíg az állítólagos jogsértésért vagy károkozásért való felelősségét jogerős bírósági ítélet nem állapítja meg. Ugyanakkor a tájékoztatásnyújtás módjai nem sérthetik a bennfentes kereskedelemre és a piaci manipulációra vonatkozó uniós szabályokat (10-12. pont).
Az európai jogalkotók a kollektív igényérvényesítés elvei kapcsán a "vesztes fizet" elvét követik, azaz az Ajánlás azt rögzíti, hogy a kollektív jogsértési per vesztes fele téríti meg a pernyertes fél által viselt szükséges jogi költségeket a nemzeti jog vonatkozó rendelkezéseiben meghatározott feltételek mellett (13. pont).
A transzparencia elvét az Ajánlás a finanszírozás körében is érvényre juttatja, így a felperest kötelezni rendeli arra, hogy már az eljárás elején nyilatkozzon a bíróság felé a kereset alátámasztása érdekében felhasználni kívánt forrásainak eredetéről.
Amennyiben a források harmadik személy(ek)től származnak, a bíróság számára megengedi az Ajánlás az eljárás felfüggesztését összeférhetetlenségre vagy a források nem elegendőségére hivatkozással. Amennyiben pedig e harmadik személyek magánjogi jogalanyok, további szigorítások találhatók az Ajánlásban. Így a magánjogi jogalany harmadik fél nem törekedhet a felperes eljárási jellegű döntéseinek (ideértve az egyezségkötésre vonatkozó döntéseket) befolyásolására, nem nyújthat finanszírozást olyan alperessel szembeni kollektív keresethez, aki/amely a finanszírozás biztosítójának versenytársa vagy akinek a finanszírozás biztosítója eltartottja, valamint nem számíthat fel túlzott mértékű kamatot az általa nyújtott finanszírozás tekintetében (14-16. pont).
A határokon átnyúló jogviták esetében felmerülő esetleges párhuzamos eljárások elkerülése érdekében az Ajánlás a tagállamok feladatává teszi, hogy az elfogadhatóságra vagy a felperesek külföldi csoportjainak vagy a más nemzeti jogrendszerből származó képviseleti szervek keresetindítási jogosultságára vonatkozó tagállami rendelkezések ne zárják ki annak lehetőségét, hogy egyetlen igazságszolgáltatási fórum előtt indítsanak egyetlen kollektív keresetet azokban az esetekben, amikor a jogvita különböző tagállamokból származó természetes vagy jogi személyeket érint. E körben külön is rögzíti az Ajánlás, hogy minden olyan képviseleti szerv számára, amely valamely tagállam előzetes hivatalos kijelölése alapján képviseleti keresetek indítására jogosult, engedélyezni kell, hogy a tömeges károkozással járó helyzet elbírálására joghatósággal rendelkező tagállamban bírósághoz forduljon (17-18. pont).
- 3/4 -
A jogsértés megszüntetésére irányuló kollektív jogérvényesítési eljárásokra vonatkozó sajátos elvek között - a jogsértésből eredő károkozás bekövetkezésének vagy folytatásának elkerülése érdekében - az európai jogalkotó a kellő gyorsaság követelményét rögzítette. Ennek megfelelően a bíróságoknak és az illetékes hatóságoknak kellő gyorsasággal - adott esetben egyszerűsített eljárás útján - kell kezelniük az olyan bírósági határozat kibocsátására irányuló kérelmeket, amely megtiltja az uniós jog által biztosított jogok megsértését, vagy a jogsértés megszüntetését írja elő (19. pont).
A jogsértés megszüntetésére kötelező bírósági határozatok tényleges betartásának biztosítását különösen fontos célként kezeli az Ajánlás, ezért erre az esetre megfelelő szankciók alkalmazását írja elő a pervesztes alperesre vonatkozóan. E körben két szankció nevesítésre is kerül: a késedelemmel érintett egyes napok után járó rögzített összeg vagy a nemzeti jogszabályok által meghatározott bármely más összeg megfizetése (20. pont).
Az Ajánlás az "opt-in" modell alkalmazását szorgalmazza, melynek értelmében a felperes az állításuk szerint kárt szenvedett természetes vagy jogi személyek kifejezett hozzájárulása alapján jön létre. Ezen főszabály alóli kivételként jelenik meg azonban, ha jogszabály vagy bírósági határozat hozza létre a felperesi pertársaságot, amennyiben azt az igazságszolgáltatás megbízható működésével kapcsolatos okok megfelelően alátámasztják. Az "opt-in" lehetőséggel való élés, azaz a felperesi pertársasághoz való csatlakozás nincs határidőhöz kötve, így a tagállamoknak azt lehetővé kell tenniük az ugyanazon tömeges károkozással járó helyzet miatt kárt szenvedett természetes vagy jogi személyek számára az ítélet meghozatala vagy az ügy más módon való jogszerű lezárása előtt bármikor, amennyiben ez nem veszélyezteti az igazságszolgáltatás megbízható működését.
A felperesi pertársasághoz való csatlakozás azonban nem jelent feltétlenül végleges elhatározást, hiszen az Ajánlás elrendeli, hogy lehetővé kell tenni a felperesi pertársaság tagjai számára, hogy a jogerős ítélet meghozatala vagy az ügy más módon való jogszerű lezárása előtt - az egyéni keresetek visszavonására vonatkozó feltételekkel azonos feltételek mellett - bármikor kilépjenek a felperesi pertársaságból, anélkül, hogy ez megfosztaná őket attól a lehetőségtől, hogy az érintett követeléseket más formában próbálják érvényesíteni. Ez esetben is feltétel, hogy a kilépés ne veszélyeztesse az igazságszolgáltatás megbízható működését.
Az alperest tájékoztatni kell a felperesi pertársaság összetételéről, illetve annak esetleges változásairól (21-24. pont).
Tekintettel arra, hogy az alternatív vitarendezési eljárások vonatkozásában már született közösségi jogforrás, ezért a tagállamoknak a tömeges károkozással járó helyzetben ösztönözniük kell a vitás feleket a kártérítéssel kapcsolatos vita megegyezéses, bíróságon kívüli rendezésére a tárgyalást megelőző szakaszban és a polgári peres eljárás folyamán egyaránt, az ún. Mediációs irányelv[16] előírásainak figyelembevételével. Így a Mediációs irányelv 8. cikkében foglaltakra is figyelemmel kell lenniük a tagállamoknak, ezért az Ajánlás rögzíti, hogy attól kezdődően, hogy a felek úgy döntenek, hogy megkísérlik alternatív vitarendezési eljárás igénybevételével rendezni a vitát, a követelésekre irányadó valamennyi elévülési időnek nyugodnia kell legalább addig az időpontig, amikor az egyik vagy mindkét fél kifejezetten eláll az adott alternatív vitarendezési eljárástól.
Az alternatív vitarendezési eszközök minél szélesebb körben való alkalmazása és ezáltal ennek valamennyi előnye, különösen a bíróságok tehermentesítése érdekében az Ajánlás a tagállamok feladatává teszi annak biztosítását, hogy a bírósági kollektív igényérvényesítési mechanizmusok mellett a peres eljárást megelőzően és annak folyamán megfelelő kollektív alternatív vitarendezési eszközök álljanak a felek rendelkezésére: ezen eszközök alkalmazását azonban az ügy érintett feleinek hozzájárulásától kell függővé tenni.
Az Ajánlás a kollektív egyezségek kötelező eredménye jogszerűségének ellenőrzését a bíróságok feladatává teszi, melynek során figyelemmel kell lenni valamennyi érdekelt fél érdekeinek és jogainak megfelelő védelmére (25-28. pont).
A felek érdekei szempontjából felesleges perindítást elkerülendő, az Ajánlás a tagállamok kötelezettségévé teszi, hogy biztosítsák, hogy az ügyvédek díjazása és ennek kiszámítási módja ne ösztönözze a felesleges perindítást. Ezt különösen nagy mértékben befolyásolhatja negatív módon, ha a tagállamok lehetővé teszik sikerdíjak kikötését, ezért az Ajánlás ezt csak kivételesen, abban az esetben teszi lehetővé, ha a nemzeti szabályozás különös figyelemmel van a felperes tagjainak teljes kártérítéshez való jogára (29-30. pont).
- 4/5 -
A megítélt kártérítés mértékét illetően az Ajánlás az arányosság elvét hívja segítségül, így a tömeges károkozással járó helyzetben kárt szenvedett természetes és jogi személyeknek megítélt kártérítés összege nem haladhatja meg azt az összeget, amelyet a követelés egyéni keresetek révén történő érvényesítése esetén ítéltek volna meg kártérítésként. Ennek megfelelően kifejezetten rögzíti is az Ajánlás a büntető kártérítés tilalmát, hiszen az ilyen kártérítés következtében a felperes az elszenvedett kár mértékét meghaladó kártérítésben is részesíthető, mely nyilvánvalóan ellentétes az Ajánlás többi rendelkezésével (31. pont).
Az Ajánlás a kártérítésre irányuló kollektív igényérvényesítési eljárás finanszírozása körében a tagállamok kötelezettségévé teszi annak biztosítását, hogy a finanszírozásra vonatkozó általános elvek mellett azokban az esetekben, amikor a kártérítésre irányuló kollektív eljárást magánjogi jogalany harmadik fél finanszírozza, a finanszírozó fél díjazása vagy az általa felszámított kamat nem alapulhat a megkötött egyezség vagy a megítélt kártérítés összegén, kivéve, ha a finanszírozási módot a felek érdekeinek védelme érdekében hatóság szabályozza (32. pont).
A kártérítésre irányuló kollektív jogérvényesítésre vonatkozó sajátos elvek között önálló alcímként szerepelnek származékos kollektív keresetek. Ezek olyan kollektív keresetek, melyeket azt követően terjesztenek elő, hogy egy hatóság jogerős határozatában megállapította az uniós jog megsértését [3. e) pont].
E körben a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a jog azon területein, ahol valamilyen hatóság felhatalmazással rendelkezik az uniós jog megsértését megállapító határozat meghozatalára, kollektív kereset főszabályként csak azt követően legyen indítható, hogy a magánjogi keresetindítást megelőzően indított esetleges hatósági eljárás véglegesen lezárult. Amennyiben azonban a hatósági eljárást mégis a kollektív kereset indítását követően indítják meg, a bíróság nem hozhat a hatóság által tervezett határozattal ellentétes határozatot: e célból a bíróság a kollektív kereset elbírálására irányuló eljárást a hatósági eljárás lezárultáig felfüggesztheti.
A származékos keresetek tekintetében a fentiek alapján különös élességgel vetődhet fel az elévülés kérdése, melyet felismerve a jogalkotó úgy határozott, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az ilyen keresetek esetében az elévülési időnek a hatósági eljárás végleges lezárása előtt bekövetkező lejárta ne akadályozza az állításuk szerint kárt szenvedett személyeket a kártérítési kereset benyújtásában (33-34. pont).
Az Ajánlás a címében és a szövegében is elvként említi a benne foglalt, főként a tagállamok számára előirányzott intézkedéseket. Ennek kapcsán felmerülhet a kérdés, hogy vajon mennyire helytálló az "elv" szó használata e körben, illetve hogy nem áll-e fenn esetleges fordítási hiba az Ajánlás szövegében.
A második kérdés megválaszolása egyszerűbb, hiszen elegendő a különböző idegen nyelvű hivatalos fordításokat megtekinteni. Az Ajánlás német nyelvű hivatalos fordításában a "Grundsatz", az angol nyelvű fordításban pedig a "principle" szavakat olvashatjuk. Ez a két idegen nyelvű kifejezés megegyezik az egyes polgári eljárásjogi tárgyú törvények, illetve szakirodalom által az alapelvek körében használt terminológiával[17], így fordítási hibáról nem beszélhetünk. Ennek megfelelően a terminológia használatának megfelelőségét kell vizsgálni, azaz azt, hogy mennyiben tekinthetőek ezen elvek alapelveknek.
Kengyel Miklós megfogalmazása szerint "az alapelvek mindig a polgári per legfontosabb problémái körül kristályosodnak ki, és azokra a kérdésekre keresik a választ, amelyek nem magyarázhatóak meg csupán egyetlen jogszabály vagy jogintézmény alapján"[18]. Az alapelvek tehát nem örök érvényűek, hanem egyfajta dinamikusság jellemzi őket, hiszen folyamatosan igazodnak az aktuális kort jellemző eljárásjogi problémákhoz.[19] Nos, ebben a tekintetben az Ajánlásban foglalt elvek kevésbé képesek betölteni az alapelvi minőséget, ugyanis úgy tűnik, hogy nem keresik a választ a kollektív igényérvényesítés körében megjelenő legfontosabb kérdésekre, hanem konkrétan megadják azt. Ezáltal egyszersmind tulajdonképpen ellentétesek is az alapelvek által betöltendő funkcióval is, hiszen akár a Gáspárdy László által vallott jogértelmezésben segítő szereppel, akár a Névai László által vallott normatív jelleggel bírókként tekintünk az alapelvekre, az Ajánlás elvei nem segítik elő a jogszabályok értelmezését és alkalmazását, sem pedig hézagkitöltő szereppel nem bírnak. Sokkal inkább tekinthetőek egyfajta cselekvési, intézkedési tervnek, mely a tagállamok számára - lényegében az irányelvi szintű szabályozás mintájára - konkrét jogalkotási feladatokat ír elő. Nagy valószínűséggel éppen ezt felismerve nem használja a magyar fordítás - szemben a német és az angol nyelvű hivatalos szöveggel - az "alapelv" szót, ezzel minimális különbséget téve az Ajánlásban foglalt intézkedések és alapelvek között. Talán szerencsésebb lett volna ezt az elhatárolást még inkább tudatosítani, azonban erre nyilvánvalóan egységes módon kellett volna, hogy sor kerüljön. E körben talán javasolható lenne - a rendelkezések kellően egzakt minőségére való tekintettel - a "szabály" szó alkalmazása...
Az Ajánlásban rögzített elveket a tagállamoknak a saját, nemzeti kollektív igényérvényesítési rendszerükbe legkésőbb 2015. július 26-ig kellett érvényre juttatniuk
- 5/6 -
és a Bizottság felé évente megbízható statisztikai adatszolgáltatást kell teljesíteniük a bíróságon kívüli és bírósági kollektív igényérvényesítési eljárások számáról. A Bizottság a gyakorlati tapasztalatok alapján legkésőbb 2017. július 26-ig fogja értékelni az Ajánlás végrehajtását. Ennek során azt fogja vizsgálni, hogy az Ajánlás milyen hatást gyakorol az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésre, a kártérítéshez való jogra, a visszaélésszerű perlés megelőzésének szükségességére, valamint az egységes piac működésére, a kkv-kra, az Európai Unió gazdaságának versenyképességére és a fogyasztói bizalomra. Ezen eredmények fényében pedig dönt arról, hogy az Ajánlásban kifejezésre juttatott horizontális megközelítés megszilárdítása és megerősítése érdekében kívánatos-e további intézkedéseket javasolni (38-41. cikk).
A kollektív igényérvényesítési mechanizmusok közös elveit tartalmazó Ajánlás a jogsértés megszüntetésére és a kártérítésre irányuló kollektív jogérvényesítési eljárások körében tehát egy horizontális kollektív igényérvényesítési mechanizmust próbál meghonosítani: ez pedig kivételesnek számít Európában.[20] Az Ajánlás rendelkezéseit, illetve az alapelvek kapcsán fent leírtakat figyelembe véve azonban Burkhard Hess-szel egyetértve leszögezhetjük, hogy - bár az előirányzott szabályozás lényegében üdvözlendő - az Ajánlás nincs egységben a címével, hiszen közös elveket kevésbé, sokkal inkább egy jogalkotási eszköztárat határoz meg a tagállami jogalkotók számára az implementáláshoz.[21] További jelentős hiányossága, hogy az egyezség bírói jóváhagyását nem írja elő, amelynek azonban csaknem sarokkőként kellene szolgálnia az ilyen eljárások kapcsán.[22] Így feltehető az a kérdés, hogy elvi jelentőségűnek tekintendő-e, avagy sajnos sok más uniós (közösségi jogforrás) mintájára inkább csak egyfajta "kirakatnak", melyet ugyan fel lehet mutatni, de tényleges szereppel nem bírhat a hétköznapi élet szempontjából. A jogirodalomban ennek kapcsán inkább szkeptikus állásfoglalásokat olvashatunk, és ezzel egyidejűleg a gazdasági élet szereplőitől is pozitív visszajelzések érkeztek az óvatos, kötelező erővel nem bíró rendelkezések vonatkozásában.[23] E kérdést adekvát módon megválaszolni nyilvánvalóan néhány éves gyakorlati érvényesülés fényében lehet majd, mely nagymértékben függ attól is, hogy az egyes tagállamok pontosan milyen tartalommal töltik meg az Ajánlásban foglalt "elveket"... ■
- 6 -
JEGYZETEK
[1] A közösségi jogforrások magyar fordításában a "jogorvoslat" szó szerepel. Az angol nyelvű szövegben a "redress", míg a német nyelvű szövegben a "Rechtsverfolgung", illetve az "Ansatz" kifejezéseket alkalmazzák. A jogforrások tartalma, illetve az angol, de különösen a német terminológia alapján egyértelmű, hogy a jogforrások által szabályozott eljárások nem jogorvoslati eljárások, azaz nem egy meglévő határozat vagy ítélet elleni fellépést szabályoznak, hanem a jogi helyzet kollektív orvoslásának lehetőségét. Ennek megfelelően a tanulmányban - a pontos azonosíthatóság érdekében - csak az egyes jogforrások címének megjelölésekor tünteti fel a szerző a "jogorvoslat" szót, minden más esetben a "jogérvényesítés" és az "igényérvényesítés" kifejezéseket használja.
[2] COM(2005) 672, 2005.12.19.
[3] Lásd Hatásvizsgálati jelentés a Zöld Könyvhöz, 2.2 pont.
[4] Lásd uo. 2.3. pont.
[5] COM(2008) 165, 2008.04.02.
[6] E két mechanizmus: az azonosított vagy - ritkább esetben - azonosítható károsultak nevében eljáró, arra feljogosított szervek (pl. fogyasztói szervezetek, állami szervek vagy kereskedelmi szervezetek) által indított példát statuáló keresetek, valamint a szabad részvételen alapuló közös keresetek.
[7] COM(2008) 794, 2008.11.27.
[8] SEC(2011)173 végleges, 2011.02.04., 11. pont.
[9] COM(2010) 135 végleges, 2010.03.31.
[10] 2011/2089(INI).
[11] Uo. 15. pont.
[12] COM/2013/0401 final.
[13] A Bizottság ajánlása (2013. június 11.) az uniós jog által biztosított jogok megsértése tekintetében a jogsértés megszüntetésére és kártérítésre irányuló tagállami kollektív jogorvoslati mechanizmusok közös elveiről (2013/396/EU).
[14] Képviseleti kereset: olyan kereset, amelyet egy képviseleti szerv, eseti engedéllyel rendelkező szerv vagy hatóság terjeszt elő kettő vagy több olyan természetes vagy jogi személy nevében és javára, akik azt állítják, hogy tömeges károkozással járó helyzetben őket kár fenyegeti vagy kár érte, miközben e személyek nem felei az eljárásnak [3. d) pont].
[15] Tömeges károkozással járó helyzet: olyan helyzet, amelyben kettő vagy több természetes vagy jogi személy azt állítja, hogy egy vagy több természetes vagy jogi személy ugyanazon jogellenes tevékenysége miatt kárt szenvedett [3. b) pont].
[16] Az Európai Parlament és a Tanács 2008/52/EK irányelve (2008. május 21.) a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól.
[17] Vö. ZPO § 74, § 91, §128, § 299a, § 328, § 348, § 525, §555, § 585, § 802a, § 930; Andrews, Neil: Fundamental Principles of Civil Procedure: Order Out of Chaos. Forrás: http://link.springer.com/chapter/10.1007%2F978-90-6704-817-0_2 stb.
[18] Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog. Osiris Kiadó: Budapest, 2014. 76.
[19] Uo.
[20] Harsági Viktória: A kollektív igényérvényesítés hazai szabályozásának jövőjéről. In: Németh János - Varga István (szerk.): Egy új polgári perrendtartás alapjai. Budapest: HVG-ORAC Kiadó, 2014. 174.
[21] Hess, Brukhard: European Perspectives on Collective Litigation. In: V. Harsági - C. H. van Rhee (eds.): Multi-Party Redress Mechanisms in Europe: Squeaking MIce? Cambridge - Antwerp - Portland: Intersentia, 2014. 5.
[22] Stadler, Astrid: The Commission's Recommendation on Common principles of collective redress and private international law issues. NiPR, 2013/4. 483.
[23] Hess i. m. 4-5.; Geradin, Damien: Collective Redress for Antitrust Damages in the European Union: Is this a Reality Now? Forrás: http://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=2593746 22.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tudományos segédmunkatárs, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar.
[2] A tanulmány a K-105559. nyilvántartási számú OTKA-kutatás keretében készült.
Visszaugrás
