Éppen tíz esztendeje egy könyvkiadóban új jogszabály-nyilvántartó program fejlesztésébe fogtak. Az ötleteléskor felmerült, hogy talán hasznos lenne egy olyan modul is, ami térképekkel segíti a jogrendszerben való eligazodást. A kérdés akkor gyorsan lekerült a napirendről, s igazán még napjainkban sem aktuális. Pedig az eltelt időben a térinformatika (földrajzi információs rendszer, GIS) nagyot fejlődött, s a valamikori drága mérnöki alkalmazások teret nyertek a hétköznapokban is. Elég csak az autókban és telefonokban működő helymeghatározókra gondolni.
A térinformatika a sok száz éves földrajztudomány és a néhány évtizedes múlttal rendelkező számítástechnika, illetve informatika szimbiózisából nőtt ki. Lényege, hogy a társadalom különféle alrendszereiben keletkezett adatokat térbeli jellemzők alapján gyűjtik, értelmezik vagy teszik elérhetővé számítógép segítségével.
Jog és térinformatika kapcsolata kettős. Egyfelől számos olyan jogszabály létezik már ma is, ami valamilyen rendelkezést tartalmaz vele kapcsolatban, és így meghatározó a jellegére és használhatóságára. A földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 2012. évi XLVI. törvény 2. § (1) bekezdés d) pontja például kimondja, hogy a nemzetközi kötelezettségből származó térinformatikai feladatok ellátása állami alapfeladat.
Másfelől a térinformatika már napjainkban is nyújt olyan eszközöket, amelyek a jog megalkotását vagy alkalmazását segítik. Példa lehet az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény által meghatározott egységes ingatlan-nyilvántartási adatbázis, ami nemcsak tárgya a jogi szabályozásnak, de jogalkalmazást és jogalkotást támogató eszköz is.
A térinformatika oldaláról mindez úgy nyer megfogalmazást, hogy milyen területen használják az egyes alkalmazásokat. Ilyen a közigazgatás, a szociológia, a politológia stb., de napjainkban - alkalmazások híján - a jogot még nem sorolják ide.
A térinformatikai rendszerek - hasonlóan a nagy tudású képfeldolgozókhoz - a térképeket rétegek halmazaként kezelik. Ez azt jelenti, hogy a képernyőn vagy nyomtatásban látható ábra valójában nem egyetlen kép, hanem egymásra helyezett, áttetsző hátterű képek csoportja. A programok úgy működnek ("okoskodnak"), hogy megrajzolnak egy alaptérképet, majd erre rárajzolják mindazokat a rétegeket (adatokat), amelyeket a felhasználó az adatbázis lehetőségei alapján kiválaszt. Külön réteg lehet a domborzat, a természetvédelem területei, az út-, a csatorna- vagy a közlekedési hálózat és sok más, akár valamilyen jogi információ is. A Google Maps fizetős változatában pl. látható, hogy egy adott utcában hány és milyen bűncselekményt követtek el, vagy hogy mekkora az ingatlanadó mértéke.
Jogi információ alatt elsődlegesen a jogszabályokba foglalt rendelkezéseket és adatokat értjük. Másodlagosan pedig azokat a leíró adatokat, amelyek az egyes jogszabályokról szólnak. Ilyen pl, a hatállyal kapcsolatos adat.
A jog térinformatikai eszközökkel való kezelésének alapfeltétele, hogy a jogi ínformáció valamilyen módon kapcsolódjon a háromdimenziós tér legalább egy pontjához, akár közvetlenül, akár közvetve. Utóbbi esetén arról van szó, hogy a jogi információ úgy is szerezhet térinformatikai relevanciát, hogy eredetileg semmiféle földrajzi utalás sincs benne, ám a jogdogmatika vagy más logikai, szakmai vizsgálódás már ad neki ilyet. Példa lehet a Tállyai Patócs-hegy természetvédelmi terület természetvédelmi kezelési tervéről szóló 5/2010. (III. 23.) KvVM rendelet és a természet védelméről szóló 1996. évi UH törvény közötti kapcsolatrendszer, melyben a hegyhez "hozzárendelődik" a törvény is. Méghozzá nemcsak dogmatikai, hanem kodifikációs okból is, hiszen az előbbi jogszabályt az utóbbi felhatalmazása alapján alkották meg. A térinformatikai kezelés egyébként térképek és műholdképek felhasználásával történhet, de akár tervrajzokkal és háromdimenziós térábrázolásokkal is - ennyiben a "földrajzi" kifejezés napjainkban már túlhaladott.
Mivel a jogrendszer elvileg végtelenül bonyolult, ezért némi túlzással még az is állítható, hogy minden jogszabály a tér minden pontjával kapcsolatban áll valamilyen okból. A gyakorlatban ez azonban olyan túlburjánzáshoz vezetne, ami gátját jelentené a térinformatika alkalmazásának. A kérdés ezért az, hogy a jogi információ hogyan nyerhet gyakorlatias módon földrajzi relevanciát. Az alábbiakban néhány példa következik:
1. Elsőként a területi hatály említhető, hiszen minden jogszabály rendelkezik ezzel a tulajdonsággal. Háromféle hatály különböztethető meg: országos, extraterritoriális és partikuláris. Mivel a legtöbb központi jogszabály országos hatályú, az önkormányzati rendeleteknek pedig még napjainkban sincs központi digitális nyilvántartása, ezért elsőre nem látszik túl gyakorlatiasnak a hatály térinformatikai felhasználása. További szűkítő feltételekkel azonban már nagyon is (pl. európai alkotmányok, vízgazdálkodási jogszabályok, konkrét település jogszabályai).
Megjegyzendő, hogy a hatály kérdése még speciális esetekben sem feltétlenül gyakorlatias. A Büntető Tör-
- 508/509 -
vénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 3. § (2) bekezdése pl. kimondja, hogy a magyar törvényt kell alkalmazni a Magyarország határain kívül tartózkodó magyar légi járművön elkövetett bűncselekményre. Internetes oldalakon ma minden további nélkül megfigyelhető, hogy egy menetrendszerinti légi jármű éppen hol tartózkodik a légtérben, de gyakorlati relevanciája azonban ennek nyilvánvalóan nincs.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
