Az 1991-es román alkotmány első módosítása a 2003-as.1 A romániai rendszerváltás jellemzője a politikai, ideológiai és gazdasági rendszerváltás lépcsőzetessége, fokozatossága és lassúsága. Az 1989. decemberi "forradalom" furcsasága, hogy nem jelentett radikális szakítást a múlttal. Románia rendszerváltása hosszú évek folyamata (amely még ma sem zárult le). A hosszú rendszerváltás következménye, hogy az 1991-es alkotmányozáskor Románia a politikai kultúra adott szintjén volt, a "posztszocializmus" egyik sajátos stádiumában. 1991 után a társadalomban a (pozitív) változások folytatódtak, viszont az alaptörvény az 1991-es szinten "lemaradt". A nehézkes módosítási eljárás következtében csak későn, 2003-ra alakult ki az alkotmányrevízióhoz szükséges politikai kompromisszum esélye.
Kompromisszum jellegéből fakadóan (egyedül a szélsőséges Nagy-Románia Párt nem szavazta meg), egyetlen politikai alakulat sem tudta saját alkotmánymódosítási programját teljességében érvényesíteni. A revízió több esetben ezért nem következetes. Az "összkép" így is pozitív. Az alkotmánymódosítás alapvetően négy területen vezet be változtatásokat.
Elsősorban erősíti az alapvető jogok és szabadságok garanciarendszerét. Ezen a területen sajnos a módosítás után is a deklaratív jelleg dominál, a normatív tartalom hátrányára.
Másodsorban az alkotmányrevízió megpróbál megoldásokat felkínálni az államszervezet problémáira. Ez a módosítás legproblematikusabb területe.2 Itt is van azonban egyértelműen pozitív változás: az Alkotmánybíróság szerepének az erősítése.
Az alkotmánymódosítás másik két területe: az euroatlanti integráció specifikus alkotmányos alapjainak a megteremtése és a nemzeti kisebbségek alkotmányos jogállása. Tulajdonképpen az alkotmánymódosítás teljes egészében köthető a csatlakozás koppenhágai és madridi feltételeihez. Az alkotmánymódosító törvény 79 pontban változtatja meg az alkotmányt, és a legtöbb esetben egy pont ugyanarra a szakaszra vonatkozó több módosítást is tartalmaz. Ezért jelen tanulmányban csak az Európai Unióhoz közvetlen módon kötődő módosításokat vizsgáljuk.
A 2003-as alkotmánymódosításnak egyik fő célja volt, hogy az euroatlanti integráció alkotmányos alapjait megteremtse. Románia hivatalosan a 2007-es dátumot tartja a csatlakozás időpontjának.
A felülvizsgált alaptörvény tartalmazza az Európai Unióhoz (az Unió alapító szerződéseihez) történő csatlakozás eljárási kérdéseit és az Európai Unióval való viszony alapelveit.3
A csatlakozás célja, hogy Románia a közösségi intézményeknek egyes feladatköröket átruházzon, illetve a többi tagállammal az alapító szerződésekben előírt hatásköröket közösen gyakorolják. Itt tulajdonképpen a korlátozott szuverenitás és a szuverenitás-átruházás kerül megfogalmazásra. Érdekes kérdés a szuverenitás és az alkotmánymódosítási tilalmak kérdése. Az alkotmány meghatározása szerint "Románia szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzetállam".4 A módosítási tilalmakat szabályozó rendelkezések szerint "nem képezhetik módosítás tárgyát a jelen Alkotmánynak a román állam nemzeti, független, egységes és oszthatatlan jellegére, a köztársasági kormányformára, a terület integritására, az igazságszolgáltatás függetlenségére, a politikai pluralizmusra és a hivatalos nyelvre vonatkozó rendelkezései".5 Megfigyelhető, hogy az állam alaptörvényi önmeghatározásából egyedül a szuverenitás kérdése maradt ki a módosítási korlátok közül, viszont a függetlenség, mint a szuverenitás attribútuma, nem. Ez már az alaptörvény 1991-es változatában így volt szabályozva. Így már akkor lehetővé tették az alkotmányozó hatalomtól elkülönült alkotmánymódosító hatalomnak, hogy a korlátozott szuverenitás és a hatáskörök átruházásával alkotmányos keretek között megvalósíthassa az Európai Közösségekhez való csatlakozást.
A csatlakozás a Képviselőház és a Szenátus együttes ülésén, a képviselők és a szenátorok kétharmados többségének szavazatával elfogadott törvénnyel történik. A csatlakozás következményeként, az Európai Unió alapító szerződéseinek előírásai, valamint a többi kötelező jellegű közösségi szabályozás elsőbbséget élveznek az ellentétes belső jogszabályokkal szemben, a csatlakozási aktus előírásainak tiszteletben tartásával (a közösségi jog elsőbbségének az elve).6 A Parlament, Románia Elnöke, a Kormány és a bírói hatóság garantálja a csatlakozó aktusból és a közösségi jog elsőbbségének elvéből fakadó kötelezettségek teljesítését.
Az európai integráció legfontosabb szereplői a kormányok, a közösségi intézményrendszer elsősorban a kormányok közötti együttműködésen alapszik (a Bizottság tagjait a kormányok nevezik ki, a Tanácsban a kormányok képviselői vesznek részt stb). Ezért fontos a végrehajtó hatalom integrációs tevékenységének az ellenőrzése. A román alkotmány megteremti ennek az alapjait: a kormánynak kötelessége a Parlament két háza elé terjeszteni a kötelező jellegű közösségi aktusok tervezeteit, mielőtt ezeket az Európai Unió intézményei jóváhagynák. A parlament ezen az úton is ellenőrzést és befolyást gyakorol a kabinet Európai Uniós tevékenysége felett.
Az Európai Unióhoz történő csatlakozásról az alkotmány nem írja elő népszavazás megszervezését, a csatlakozási döntést a képviseleti szerv hivatott meghozni (törvényi formában, kétharmados többséggel). Ennek ellenére, az általános szabályok szerint szervezhető népszavazás: "Románia Elnöke, a parlamenttel való tanácskozás után, azzal a kéréssel fordulhat a néphez, hogy egyes országos érdekű problémák tekintetében népszavazáson fejezze ki akaratát." 7 Ez a népszavazás azonban a román alkotmányjog egyik igen vitatott intézménye. Az alaptörvény nem rendelkezik arról, hogy ez a népszavazás véleménynyilvánító vagy ügydöntő jellegű-e. Kérdéses, hogy milyen következményei lennének a népszavazás eredményének. A domináns szakmai vélemény szerint ez a népszavazás csak véleménynyilvánító lehet. Ügydöntő népszavazás ebben az esetben (Franciaország esetéhez hasonlóan8) az elnök kezében jelentene döntő lehetőséget a parlament megkerülésére és ez a hatalomkoncentráció megnyilvánulási formája. Ezért az államfő nem kérheti egy törvény elfogadását népszavazás által (esetünkben a csatlakozásról szóló törvényét), illetve utólagos jóváhagyását vagy elutasítását sem. Következésképpen, ha a népszavazásról szóló általános szabályok szerint írnak ki népszavazást, akkor annak csak konzultatív jellege lehet, politikai-erkölcsi és nem jogi következményekkel.9 A kérdés ilyen rendezetlensége azért furcsa, mert a csatlakozási népszavazás általános gyakorlatnak tekinthető.10
Az Észak-Atlanti Szerződéshez történő csatlakozás hasonlóképpen történik: a Képviselőház és a Szenátus együttes ülésén, a képviselők és a szenátorok számának kétharmados többségével elfogadott törvénnyel.11 A NATO klasszikus nemzetközi szerződés alapján jött létre. Amikor a módosított alaptörvény a ratifikációhoz kétharmados többséget kér, akkor sajátos ratifikációs eljárást állapít meg. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás és az Észak-Atlanti Szerződés ratifikálásának alkotmányos szabályozása következtében Romániában létrejött az alkotmánymódosító, az organikus és az egyszerű törvények mellett a negyedik származtatott (az alkotmány alapján elfogadott) törvénykategória: a kétharmados törvény. Viszont ennek alkalmazási területe kizárólag az Európai Unióhoz és az Észak-Atlanti Szerződéshez való csatlakozás jóváhagyására, parlamenti elfogadására terjed ki.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
