https://doi.org/10.59851/mj.72.08.1
Az Országgyűlés 2023 nyarán a Btk. 226. § (3) bekezdésével egy jogellenességet kizáró okot vezetett be. A 2023. évi XXX. törvény indokolása szerint ez összhangban áll az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Alkotmánybíróság gyakorlatával. Ha megnézzük az alkotmányos követelményeket, nyilvánvalóvá válik, hogy bizonyos mértékben eltért azoktól az Országgyűlés. A tanulmány végén az olvasók is meggyőződhetnek arról, hogy a címben feltett kérdés inkább költői. Meglátásom szerint a módosítás nem volt átgondolt. A Btk. 226. § (3) bekezdése sem a büntetőjogi dogmatikának, sem az alkotmányos követelményeknek nem felel meg. Ha a jogalkotó a kodifikáció mellett dönt, vissza kellene térni a rágalmazásra és a becsületsértésre vonatkozó alkotmányos követelményekhez.
Kulcsszavak: új jogellenességet kizáró ok; alkotmányos követelmények; rágalmazás; becsületsértés
In the summer of 2023 the Parliament created a new ground for refusal of illegality with paragraph (3) of Article 226 of the Criminal Code. According to the justification of the Act XXX of 2023 the modification is in line with the practice of the European Court of Human Rights and the Constitutional Court. If we look at the constitutional requirements, it will be clear that the Parliament departed from those in some sort. At the end of this study the readers will be convinced that the question in the title is rather rhetorical. In my view the modification was not thought-out. The paragraph (3) of Article 226 of the Criminal Code stands the proof neither with the criminal dogmatic, nor with the constitutional requirements. If the legislator decides for the codification, it should return to the constitutional requirements regarding the defamation and the libel.
Keywords: new ground for refusal of illegality; constitutional requirements; defamation; libel
A Btk. 226. § (3) bekezdését a 2023. évi XXX. törvény 1. §-a iktatta be. A 2023. június 2-án hatályba lépett rendelkezés szerint: "Nem büntetendő rágalmazás miatt annak a cselekménye, aki az (1) bekezdésben meghatározottakat a közügyek szabad megvitatása körében sajtótermék vagy médiaszolgáltatás útján követi el, feltéve, hogy cselekménye nem irányul a sértett emberi méltóságának nyilvánvaló és súlyosan becsmérlő tagadására".
Az indokolás kiemeli, hogy "az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága egybehangzó és következetes álláspontot képvisel azzal kapcsolatban, hogy a demokratikus közvélemény kialakuláshoz szükséges szabad tájékoztatás jogának gyakorlása során keletkezett közlések miatt a felelősségre vonás lehetősége korlátozott".
A téma iránt érdeklődők konstatálhatták, hogy ez eddig is ismert volt. Az Alkotmánybíróság (AB) 1994-ben - utólagos normakontroll keretében - lefektette a rágalmazásra és a becsületsértésre vonatkozó alkotmányos követelményeket. Ezek a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatban öltöttek testet. Majd az Alaptörvény negyedik módosítása után egy alkotmányjogi panasz alkalmat kínált a testületnek, hogy újszerűen közelítse meg az alkotmányos követelményeket. Nem vitás, hogy a 13/2014. (IV. 18.) AB határozat e területen irányadó határozatként szolgál. Megtehette volna a jogalkotó, hogy 1994-ben vagy 2014-ben levonja a fenti határozatok következményeit. Ennek ellenére 2023-ig érintetlen maradt a büntetőjogi szabályozás. Találgatni lehet, hogy 2023-ban a jogalkotó miért nyúlt hozzá a rágalmazáshoz és a becsületsértéshez, ezt azonban nem fogjuk megtudni. Az indokolás nem ad ehhez támpontot, olyan nóvum sem következett be az Alkotmánybíróság gyakorlatában, ami szükségessé tette a módosítást.
Első lépésben érdemes áttanulmányozni a kommentárokat, és megnézni azt, hogy a büntetőbíróságok milyen tartalommal töltik ki a Btk. 226. § (3) bekezdését. Mivel a jogalkotó részleges dekriminalizációt hajtott végre, visszaható hatályú alkalmazását is vizsgálni kell. Ezt felismerve, a másodfokú bíróságok kimerítően foglalkoztak az új rendelkezés kibontásával.[1]
Az ügyészeknek szánt kommentár[2] nem bíbelődik a feltételek meghatározásával, gyakorlatilag megismétli a törvény szövegét. A rágalmazás alapvetően nem közvádra üldözendő,[3] így a módosítás feltehetően nem tart érdeklődésre számot az ügyészek körében. Az Orac Kiadó által gondozott kommentár rögzíti, hogy "a törvény nem ad értelmező rendelkezést a közügy fogalmára, ennek híján a magyar nyelv értelmező szótárának meghatározását tartom irányadónak a szóban levő bekezdés alkalmazása során. E szerint: »közügy (közügyek) mindaz, ami a közösségre vonatkozik, a társadalom egészét vagy nagy részét illető általános érdekű ügy. Ez nem magánügy, hanem közügy. Tágabb értelemben közügyek a közösség életének irányításával kapcsolatos tevékenység, hivatalos vagy politikai ügyek intézése« (Arcanum Adatbázis Kiadó
- 473/474 -
Magyarország)."[4] Mint ismeretes, az értelmezési módok között az első a nyelvtani értelmezés, azonban nem szabad itt megállni. Ez a bekezdés a büntetőjog és az alapjogok metszésében áll, ezért fel kell hívni az Alaptörvény 28. cikkét, azaz alapjogkonform értelmezést kell végrehajtani. Ehhez elsősorban az AB gyakorlatát kell figyelembe venni. Ezért mérvadó Szomora Zsolt megállapítása, miszerint "a közügyek körének meghatározásához a 13/2014. (IV. 18.) AB határozatban írt szempontok az irányadók".[5] Ezen a nyomtávon halad a bírói gyakorlat, amely "az Alkotmánybíróság e tárgyban kifejtett határozatain alapul".[6]
A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény 1. § 1. és 6. pontjai, valamint a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény 203. § 40. és 60. pontjai azonos tartalommal szabályozzák a sajtótermék és a médiaszolgáltatás fogalmát. Ezeket a pontokat rendre felhívják a bírósági határozatok.
Sajtóterméknek minősülnek "a napilap és más időszaki lap egyes számai, valamint az internetes újság vagy hírportál, amelyeket gazdasági szolgáltatásként nyújtanak, amelyeknek tartalmáért valamely természetes vagy jogi személy szerkesztői felelősséget visel, és amelyeknek elsődleges célja szövegből, illetve képekből álló tartalmaknak a nyilvánossághoz való eljuttatása tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából, nyomtatott formátumban vagy valamely elektronikus hírközlő hálózaton keresztül".[7] A médiaszolgáltatás pedig "az Európai Unió működéséről szóló szerződés 56. és 57. cikkében meghatározott, önálló, üzletszerűen - rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett - végzett gazdasági szolgáltatás, amelynek, illetve amely egy elválasztható részének elsődleges célja, hogy egy médiaszolgáltató szerkesztői felelősségi körébe tartozó műsorszámokat tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából a nyilvánossághoz eljuttassa valamely elektronikus hírközlő hálózaton keresztül".[8]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
