A gyermekvédelem olyan terület, amely a családjog és a közigazgatás határán helyezkedik el, és, bár úgy gondolom, ezzel a területtel méltánytalanul kevesen foglalkoznak, számos olyan kérdést vet fel, melyek nagyon aktuálisak. Gondolok itt a nagy port kavart ügyekre, melyektől hangos volt a média: az a gyermek, akit halálra éheztettek a szülei saját elvakult nézeteik miatt vagy annak a kisgyermeknek az ügye, akit állatként tartottak bezárva szülei. Ezek azok az esetek, melyekről mindenki hallott, azonban sokkal nagyobb számban vannak olyanok, melyekről senki sem tud, még a hatóságnak sem jut tudomására. Ezen a területen jelentős látenciáról lehet beszélni, melynek egyrészt a családon belüli félelem lehet az oka, másrészt azonban a jelzőrendszer (a védőnők, tanárok, rendőrség szerepére gondolok) nem feltétlenül képes megfelelően foglalkozni az olyan helyzetekkel, ahol a hatóság segítségét kellene kérni, mert ez az amúgy is jelentős leterheltség mellett még több munkát jelent számukra. Az alábbiakban az ideiglenes hatályú elhelyezés intézményét mutatom be a Szombathelyi Városi Gyámhivatalnál megismert eseteken keresztül.[1]
A gyermekvédelmi hatósági intézkedés a védelembe vételt, a családba fogadást, az ideiglenes hatályú elhelyezést, az átmeneti, illetve a tartós nevelésbe vételt, valamint az utógondozói ellátást foglalja magában. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) által nevesített hatósági intézkedések közül a védelembe vétel és a családba fogadás szűken értelmezve nem tartozik e területre, hiszen a védelembe vétel 2010. január 1-je óta jegyzői hatáskörbe tartozik, és a családba fogadás esetében sem történik igazán "hatósági" intézkedés, ha a szülők megegyeznek a gyermek elhelyezésében.
Véleményem szerint talán a legkülönösebb hatósági intézkedés az ideiglenes hatályú elhelyezés, ugyanis ennek rendkívül szerteágazó lehet a kimenetele: van rá példa, hogy a gyermek ezt követően, általában védelembe vétel elrendelésével egyidejűleg, visszakerül a családjába, de az is előfordul - sajnos ez a jellemzőbb -, hogy átmeneti illetve tartós nevelésbe vételre kerül sor. Az ideiglenes elhelyezés nem az átmeneti vagy tartós nevelésbe vételt megelőző intézkedés, azoknak nem előzménye. Azonban, ha a gyermek nevelésbe vételére sor kerül, azt meg kell előznie az egyébként szokásos alapos eljárásnak, melyre a megadott felülvizsgálati határidő szűk keretek között biztosít lehetőséget. Az alábbiakban több esetre is hozok példát.
A Szombathelyi Városi Gyámhivatal az Egészségügyi, Szociális és Családvédelmi Osztály részeként végzi a gyámhivatali teendőket 14 fővel. Az elmúlt évben a 30 kiskorút érintő családból való kiemelés eredményeként 26 gyermek került gyermekotthonba, két esetében elhelyezési per volt/van folyamatban, egy gyermek került vissza a családjához védelembe vétel kezdeményezésével, illetve egy gyermek esetében került sor tartós nevelésbe vételre.
Az ideiglenes hatályú elhelyezés új jogintézményként került be 1997-ben a gyermekvédelmi törvénybe, az ideiglenes hatályú intézeti beutalást váltotta fel. Célja, hogy a veszélyben lévő gyermek ne a legközelebbi ideiglenes feladatot ellátó intézménybe kerüljön, hanem elsősorban a másik szülőhöz vagy hozzátartozóhoz.
A gyermekvédelmi törvény szerint, ha a gyermek felügyelet nélkül marad vagy testi, értelmi, érzelmi, erkölcsi fejlődését családi környezete súlyosan veszélyezteti és ezért a gyermek azonnali elhelyezése szükséges, a települési önkormányzat jegyzője, a gyámhivatal, a rendőrség, ügyészség, büntetés-végrehajtási intézet a gyermeket ideiglenesen a nevelésre alkalmas, azt vállaló különélő szülőnél vagy hozzátartozónál, vagy ha erre nincs lehetőség, a legközelebbi - ideiglenes feladatokat is ellátó - nevelőszülőnél, vagy ennek hiányában gyermekotthonban helyezi el.[2]
Az ideiglenes hatályú elhelyezés esetén a gyermek súlyos veszélyeztetettségének és az azonnali intézkedés szükségességének egyszerre kell fennállniuk. A feltételek meghatározása mellett a jogszabály megállapítja az elhelyezési módok sorrendiségét is. Az ideiglenes hatályú intézeti beutalás helyett ezen új hatósági intézkedés létrehozását éppen az elhelyezési forma változtatása indokolta, melynek megfelelően az elhelyezés megválasztásánál ebben az esetben is lehetőség szerint a családon belüli, illetve családias jellegű formát kell választani. Az ideiglenes elhelyezésnek elsősorban a szülőnél vagy más alkalmas személynél kell történnie, és csak ennek hiányában lehet intézményes szakellátási formát alkalmazni. Ekkor is a családias jellegű nevelést kell preferálni és végső lehetőségként kell kijelölni a gyermekotthont vagy más bentlakásos intézményt.
Az ideiglenes hatályú elhelyezés célja, amely szerint elsősorban a szülőnél vagy hozzátartozónál történő elhelyezést kell preferálni, Laura esetében is érvényesült.[3]
Laura élettársi kapcsolatból született és a lakóhelyükön felhalmozott közüzemi tartozások miatt édesanyja Szombathelyre, egy barátnőjéhez költözött gyermekével. Ezt követően gyermekét barátnőjének családjára bízta, majd munkavállalás céljából Németországba távozott. Az édesapa ez idő alatt nem tartotta gyermekével a kapcsolatot annak ellenére, hogy a MÁV Zrt.-nél dolgozott, és utazása ingyenes lett volna. A befogadó családban történt incidens miatt az anya Németországba vitte gyermekét, majd rövid idő elteltével barátnője visszahozta Magyarországra, ugyanis az édesanya több mint egy napig nem adott életjelt magáról, és a gyermek felügyelet nélkül maradt. Ezt követően a Városi Gyámhivatal a gyermek ideiglenes nevelésbe vételéről határozott és a TEGYESZ Befogadó Gyermekotthonában helyezte el. Az erről szóló értesítést követően a Városi Gyámhivatalnál jelentkezett az édesapa és az apai nagyapa Mosonmagyaróvárról.
Az ideiglenes nevelésbe vétel során a gyermek pszichológiai vizsgálatára is sor került, s ennek során megállapították, hogy a gyermek eddigi élete rányomta bélyegét személyiségére: öntörvényű, nyugtalan gyermek, aki nem rendelkezik veszélyérzettel. A gyámhivatal megállapította, hogy sem a gyermek édesanyja, sem édesapja nem alkalmas jelenleg nevelésére, azonban az apai nagyapa és annak élettársa vállalta, hogy nevelik Laurát, amíg szülei rendezik körülményeiket és alkalmassá válnak nevelésére. A gyermek a karácsonyi szünetet nagyapjánál töltötte, ahol a TEGYESZ vezető munkatársa látogatást tett és kedvező tapasztalatokról számolt be. Laura édesapja és édesanyja együttesen kérte a családba fogadást, melyhez a gyámhivatal határozatában hozzájárult, mivel a családba fogadás a Gyvt. 70. § alapján a gyermek érdekében állt; továbbá rendelkezett arról, hogy a családba fogadás ideje alatt a szülő felügyeleti joga szünetel. A Csjt. 96. § (2) bekezdés c) pontja szerint a családba fogadót a gyermek gyámjául rendelte ki. Megállapításra került, hogy a gyermek vagyonnal nem rendelkezik, ezért vagyon nem került a gyám kezelésébe. A gyámhivatal rendelkezett arról is, hogy a nagyszülő (mint gyám) nem köteles éves számadásra, mert a gyermek után járó családi pótlék nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét.[4]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
