A gyermek-elhelyezési perekben az egyik legértékesebb bizonyítási eszköz a bíróság által beszerzett pszichológus szakértői vélemény, amelynek jelentősége azért számottevő, mert a kirendelt szakértő a bírósághoz hasonlóan pártatlan, továbbá objektív módszerekkel tárja fel azokat a tényeket, melyek egyéb úton történő bizonyítása esetleg kétséges. A Legfelsőbb Bíróságnak a gyermek elhelyezésével kapcsolatos szempontokról szóló, a 24. sz. irányelvvel módosított 17. sz. irányelve szerint pszichológus szakértői vélemény "beszerzése különösen akkor indokolt, ha a kellő alapossággal felderített tényállás alapján - az eset sajátos körülményeire (a gyermek egyénisége, érzésvilága, a családban kialakult légkör stb.) is figyelemmel - várható, hogy a pszichológiai szakvélemény elősegíti a gyermek érdekét szolgáló, helyes döntést." Ahhoz, hogy a szakértői vélemény ennek a feladatának eleget tegyen, azt az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 10. számú módszertani levele szerint kell elkészíteni. Hogyan látják azonban maguk a szakértők a gyermek-elhelyezési pereket, a felek magatartását, annak hatását a gyermekre, akivel kapcsolatban nemzetközi dokumentumok fogalmazzák meg, hogy nem "tárgya", hanem "alanya" kell, hogy legyen ezeknek az eljárásoknak? Milyen tapasztalatok halmozódtak fel az elmúlt évtizedekben azokban a szakértőkben, akik bizonyos vonatkozásban többet látnak a családi konfliktusok lelki mozgatórugóiról és a problémák megoldásának lehetőségeiről, mint a jogi képviselők, a bíróság és talán maguk a felek is? A következőkben két tanulmányban, három pszichológus szakértő írja le ezzel kapcsolatos gondolatait.
A gyermek elhelyezése problémakörben meghatározó Csjt. 72/A. §-ának (1) bekezdése szerint "A gyermek elhelyezéséről a szülők döntenek. A szülők megegyezésének hiányában a bíróság a gyermeket annál a szülőnél helyezi el, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosított. Ha a szülőnél történő elhelyezés a gyermek érdekét veszélyezteti, a bíróság a gyermeket másnál is elhelyezheti, feltéve, hogy ez a személy a nála történő elhelyezést maga is kéri." Hangsúlyoznunk kell, hogy a válóperek illetve az egyre gyakoribb élettársi kapcsolatok felbomlása során a gyermekelhelyezés a legtöbb esetben a felek kölcsönös megegyezése alapján történik.
Ha a szülők nem tudnak megegyezni, a gyermekek elhelyezéséről a bíróság dönt és egyben a kapcsolattartást is szabályozza. A válóperek, élettársi kapcsolatok felbomlása sokszor összefonódik a lakás, illetve a vagyon megosztásával kapcsolatos eljárással is. A gyermekelhelyezési perek egyre növekvő számával párhuzamosan nő a bíróságok igénye pszichológus szakértők bevonására. A szakértőnek leggyakrabban a nevelésre egyaránt alkalmas szülők között kell a nevelői alkalmasság vonatkozásában különbséget megállapítania, figyelembe véve a gyermekek érzelmi kapcsolatát, kötődését a szülőkhöz, és testvéri helyzetben egymáshoz.
A bíróság részéről a szakértőnek feltett kérdések elsősorban a szülők nevelési alkalmasságának megállapítására, a gyermekek érzelmi kötődéseire, személyiség állapotára, a testvéri kapcsolatokra vonatkoznak. Felmerülhet az a kérdés is, hogy a gyermekek esetleges kedvezőtlen pszichés állapota (magatartászavar, fejlődési lemaradás) tulajdonítható-e hátrányos nevelési hatásnak. Ezek a kérdések az adott speciális helyzetnek megfelelően bővülhetnek a gyermek nevelésében aktív szerepet vállaló élettársak, esetleg már új házastársak, illetve a nagyszülők nevelési alkalmasságának vizsgálatával. Felmerülhetnek speciális kérdések is, amelyek a gyermek esetleges veszélyeztetésével, szexuális zaklatásával kapcsolatosak, illetve a szülők esetleges személyiségzavarával, alkohol-, illetve drogfogyasztási szokásaival stb. kapcsolatosak. Külön kérdés a pszichés megbetegedés problémaköre, amely gyakran pszichiáter szakértő bevonását is szükségessé teszi.
Amennyiben a szülők nem tudnak és nem akarnak együtt élni, szerencsés esetben megegyeznek a gyermekek elhelyezésében. A gyermekek szempontjából veszteségük ellenére is ez a megoldás jár a legkevesebb pszichés megrázkódtatással, főként akkor, ha a szülők egymással a gyermekek érdekében a továbbiakban is kultúrált kapcsolatot képesek fenntartani, tudnak egymással kommunikálni, biztosítják a másik szülőfél és a gyermekek rendszeres kapcsolatát.
Azokban az ügyekben, amelyben igazságügyi szakértői vizsgálat válik szükségessé, a felek közötti konfliktus legtöbbször végletesen kiélezett. Ennek oka egyrészt az elhúzódó házassági, élettársi krízis, másrészt gyakran maga a per, amelynek hosszan elhúzódó kimenetele a család minden tagja számára sorsdöntő következményekkel jár az élet szinte minden területén, ezért annak mikéntjéhez valamennyi érintettnek meghatározó érdeke fűződik. A gyermekek elhelyezésében megegyezni nem tudó szülők között rivalizálás kezdődik a gyermekek érzelmi megnyeréséért. A látszólag a neveléssel kapcsolatos ellentétek többnyire a házassági, élettársi konfliktusok kibontakozásával merülnek fel.
A gyermekekért, illetőleg a gyermekek ürügyén folyó harc mind a család egészének, mind egyes tagjainak olyan krízisét jelenti, amely a családot valamennyi funkciójában érinti (nevelés, érzelmi és szexuális szféra, egzisztenciális viszonyok, baráti és rokoni kapcsolatok, motivációk, értékek). A szülők egymással szembeni küzdelmébe sokszor kapcsolódik be a rokonság: nagyszülők, élettársak, barátok, akik egyik vagy másik fél oldalára állva az amúgyis fennálló krízist tovább súlyosbítják. Sajnos gyakorta előfordul, hogy a jogi képviselők tevékenysége sem a felek megegyezését segíti, hanem szembenállásukat erősíti.
A gyermekek e perek legkiszolgáltatottabb és legsérülékenyebb résztvevői. Mit jelent mindez a gyermekek szempontjából? Számukra a család szétesése a legtöbb esetben traumatikus élményként jelenik meg, amely az egyik szülő részleges vagy teljes elvesztését jelenti, majd az esetleges lakóhelyváltozás folytán a korábbi érzelmi kapcsolatok (óvodai, iskolai) elvesztését, és az új környezethez történő alkalmazkodás kényszerét is magával hozza. Különösen a kisebb gyermekek identitás-tudatát zavarhatja meg az, ha az egyik vagy mindkét szülő (gyakran már a per időszakában) új élettársi vagy házassági kapcsolatba lép. Az új partner révén a gyermek testvéreket is nyerhet, részben az új együttélésbe hozott korábbi gyermekek, részben az e kapcsolatból született féltestvérek révén. Nehezen felmérhetőek azok az érzelmi veszteségek, amelyek a gyermekeket az egyik szülő rokonságának részleges vagy teljes elvesztésével érik, amikor a felek párkapcsolatukban keletkezett indulataikat kiterjesztik a másik fél rokonságára is.
Ahhoz, hogy megértsük a gyermekek helyzetét ebben az időszakban, röviden ki kell térnünk a szülőket gyakorta jellemző magatartásformákra. Igen sok családban napirenden vannak a hangos veszekedések, és nem ritkán a verekedések is. A házastársak, élettársak a partneri viszony megromlásában saját szerepüket alig észlelik, a problémák minden okát a másik félben látják, az együttélés harmonikus időszakát utólagosan átértékelik, kapcsolatuk gyakran gyűlölködéssé fajul. Tapasztalataink szerint ebben az időszakban a szülők között megjelenő és olykor tettlegességig fajuló indulatos magatartás nem mutat összefüggést az agresszivitással, mint személyiségvonással, vagy az iskolai végzettséggel. Úgy tűnik, hogy a frusztrációk az elviselhetetlenségig fokozódnak, és a partnerek közötti kölcsönös és kíméletlen fellépésben, mint feszültség-levezetésben nyilvánulnak meg, miközben ugyanezek az emberek egyéb szociális kapcsolataikban, általános életvezetésükben általában jól alkalmazkodó személyek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
