A hatályos magyar Ptk. 345. § (1) bek. 3. mondata megfogalmazza a környezeti károkozásért való polgári felelősséget. Ez a felelősség a szerződésen kívüli károkozás alá tartozik a kódexben. Az üzemek felelősségének lehet deliktuális (vétkes) és sine culpa (vétlen, extrakontraktualis) alakzata. Azonban, ha a kár fokozott veszéllyel járó tevékenység körén belül keletkezik; ez sine culpa felelősséget generál, tekintettel arra, hogy hiányzik a vétkesség minden fogalmi eleme. Ez az extrakontraktualitás paradigmája. (Itt megjegyzem, hogy a környezetvédelem körében az extrakontrak-tualis kártérítés fogalmát nemcsak a szerződésen kívüli, hanem a vétkesség nélküli, objektív felelősségre is alkalmazom.) Ha az objektív felelősség elévülése bekövetkezik, ezután már csak a Ptk. 339. §-án alapuló deliktuális felelősség marad fenn.
Extrakontraktualis veszélyes üzemi felelősségi alakzat esetén hiányzik a kár fogalmi elemei közül a felróhatóság; így az kizárólag a jogellenességre, a kárra és az okozati összefüggésre korlátozódik.
Egyébiránt itt jegyzem meg, hogy a szerződéses károkozás esetén javasolt kumulatív technika mára már csak elméleti jelentőséggel bír, mert a legújabb magánjogi felfogás a szerződéses károkozás esetére a veszélyes üzemi alakzatot is adekvátan beléptethetőnek tartja. Ez azonban újabb keletű nézet. A Ptk. 318. §-ban foglalt behelyettesíthetőség alapesete az általános szerződésen kívüliség szabályrendszerére utal. Ezt egészítette ki a gyakorlat a fokozott veszéllyel járó tevékenység szabályainak imputálhatóságával. A konszideráció intézménye lehetséges környezeti károkozást magában rejtő szerződéses jogviszony esetén különleges hangsúlyt nyer: szükségesnek tűnik a felelősség fentiek szerinti kizárása-korlátozása esetén a szóban tett kiegészítő kijelentések vizsgálata. A quod non est in scripto, non est in mundo elve alól még a kánonjog is enged kivételt. További érdekességként említem meg, hogy - jóllehet a büntetőjog a gondatlanság-szándékosság kategóriáit a kárt okozó eredmény tekintetében vizsgálja - létezik egy olyan teória is, mely az erkölcs talajáról kiindulva szándékosnak tekinti mindazt a cselekményt, melyet - mint bűnöset, etikailag rosszat - az elkövető szánt szándékkal vitt véghez, attól függetlenül, hogy a reálisan bekövetkező eredmény tekintetében terheli-e valamiféle szándékosság, vagy luxuria, illetve negligentia. Az eredményhez mint minősítő körülményhez fűződő pszichikai viszony ilyetén vizsgálata azonban kizárólag az etika talaján áll meg, a hatályos büntetőjog nem kriminalizál ilyeténképpen.
A veszélyes üzemi felelősségi fokban az elháríthatatlanság és az üzemkörön kívüliség, míg a Ptk. 339. § esetében annak bizonyítása lehet exculpatiós indok, hogy a károkozó úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, ill. ez utóbbi esetben a bíró különös méltánylást érdemlő esetben mentesítheti a károkozót a kár részbeni megtérítése alól. Itt kell megjegyeznem, hogy az utóbbi évek bírói gyakorlatában rendkívül ritkán fordult elő, hogy a reus, a károkozó sikerrel bizonyította, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
A károsult közrehatása a kár keletkezésében enyhíti a károkozó által megtérítendő kárkötelmi pénzösszeget, méghozzá abban a mértékben, ahogy a károsult közrehatott a kár keletkezésében, ill. nem tanúsított kellő magatartást a kárenyhítésben, a kár elhárításában.
Amennyiben veszélyes üzemek találkozásáról van szó, a felróható közrehatás dönti el, kié a felelősség.
A kártérítési felelősséget megalapozó fogalmak hosszú időn át alakultak ki.
Czövek István táblaügyész 1822-ben megjelent munkájában (Kelemen László latin nyelvű művének magyarítása) írja, hogy az "álnokságos kárt" (delik-tuális, szándékos), a "hibából esett kárt" (deliktuális, gondatlan) és a "történetbeli kárt" (extrakontraktualis, sine culpa) meg kell különböztetni egymástól.
A római jog megkülönbözteti a culpa levist és a culpa latát, előbbi alatt a gondatlanság ma ismert két formáját (luxuria és negligentia), az utóbbi alatt a szándékosságot értve (dolus directus, dolus eventua-lis). Továbbá létezik egy culpa levissima (ez alatt értendő az extrakontraktualitás alá tartozó veszélyes üzemi bárminemű kárfelelősség). Bartolus az actio de recepto kapcsán ugyan, de már a culpa levissimát jelöli meg a magánjogi felelősség jogi minimumaként. A 18-19. századi magyar magánjogban a vigyázatlanság kategóriáját értették culpa levissima alatt, melybe voltaképp a szerencsétlenség is beletartozott (Homoki, op. cit, p. 218.).
Lenkovics Barnabás álláspontja szerint nem a kártérítésre kell helyezni a hangsúlyt a szomszédjogi környezeti érdekek sérülésekor, ha a zavarás még csak imminens, hanem az egyéb objektív, preventív, a tulajdonjog "abszolút" jellegéből folyó jogkövetkezményekre: úgymint eltiltás, abbahagyásra kötelezés, biztosíték adására kötelezés stb. A szubjektív és az objektív alapú szankciók vegyes alkalmazására kerülhet azonban sor. ha a szomszédjogi zavarás már realizálódott (Lenkovics, op. cit). A nyugat- és közép-európai jogrendekben a szomszédjogi környezeti zavarás az Eigentum, ill. propriété (tulajdon) fogalmi meghatározásából következik. tehát az abszolút szerkezetű jogviszony generálta objektív felelősséget jelent szerte az európai jogban. Itt jegyzem meg. hogy - helyesen - az újabb polgári anyagi jogi felfogásban a tulajdonjog már tartalmaz némi relativitást. kötelezettségeket; kiváltképp a használattal kapcsolatban. A tulajdonjog ma tehát már mutat relativitást. mely a környezetvédelmi tulajdonjogban. birtokvédelemben megmutatkozik. (Lásd: Ptk. Kommentár, 2001.)
Boros 1976-ban még a bírósági gyakorlatra bízta annak kialakítását. hogy a szomszédjogi. birtokvédelmi zavarás mikor minősülhet környezetet veszélyeztető veszélyes üzemnek. (Boros, op. cit.)
A Legfelsőbb Bíróság Pf. 22.345/1963. sz. jogesetében kimondta. hogy attól még. hogy alperes az államigazgatási hatóság engedélye alapján építkezett. ez nem jelenti. hogy az építkezéssel okozott kárt meg ne kellene fizetnie. Hiszen jogellenes magatartással okozott kárt. Lenkovics Barnabás hasonképpen ítéli meg a gyakorlati jogi helyzetet. (Lenkovics, op. cit.. p. 324.) Nagy Éva és Pecze Dóra idézett munkájának 133. oldalán ugyanerre az álláspontra jutnak.
A közjog által megalapozott kártérítés és a magánjogi alapú kártérítés között az a különbség a környezetvédelem esetében. hogy míg az államigazgatási jogszabály (pl. 33/2000. Korm. sz. rend.) az államigazgatási határérték feletti szennyezés esetében kötelezi a szennyező tevékenység folytatóját. vagy aki átvállalta. a kármentesítésre. kártérítésre. addig a polgári jogi bíró a határérték alatti szennyezés esetén is megítélhet ilyen szankciót.
A magyar jogszabályok 1976 óta vezették be a környezet károsításáért az objektív felelősséget. Ez a szabály a gyakorlatban sokféle módon érvényesül.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
