Minden jogszabályi rendelkezés bizonyos tekintetben értelmezésre szorul, és nem ritka, hogy az egyedi ügyben eljáró bírónak kétsége merül fel az alkalmazandó előírások tartalmával összefüggésben. Ilyen esetben a jogszabályok alkotmányos értelmezéséhez segítségül kell hívnia az Alaptörvényt és az alkotmánybírósági gyakorlatot. Ugyanis, bár az Alaptörvény szabályainak végső értelmezője - az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdése szerint védelmezőjének legfőbb szerve - az Alkotmánybíróság, tehát e testület feladata a mindenkire kötelező alkotmányértelmezés, illetve az értelmezés egységességének a biztosítása,[2] az alkotmányértelmezés a jogalkalmazók számára sem megkerülhető.[3]
Amennyiben a jogalkalmazó bíróság arra a következtetésre jut, hogy az adott normának létezik az Alaptörvénnyel konform értelmezési módja, akkor a jogszabály ezen értelmezésével hozza meg döntését. A jogi normák alkotmányossága feletti végső döntés, azaz az alkotmányossági kontroll - az alaptörvény-ellenesség esetleges megállapítása és a jogszabályok megsemmisítése, illetve alkalmazásuk kizárása - a magyar jogrendszerben az Alkotmánybíróság monopóliuma. Ebből következően, ha az eljáró bíró nem talál alkotmányos értelmezést - az alkalmazandó jog alaptörvény-ellenességét észleli - az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 25. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybírósághoz kell fordulnia.[4] Ez tekinthető a bírói kezdeményezés mint a konkrét normakontroll alapesetének.
E rendszerben a bírói kezdeményezés jogintézménye garantálja, hogy az eljáró bíró annak ellenére sem kényszerül alkotmányellenes norma alapján dönteni - az alaptörvény-ellenesség következménye már az eljárás folyamatában levonható -, hogy saját hatáskörben nincs lehetősége a jogszabály félretételére, alkalmazásának elvetésére. "Az alkalmazandó norma megtámadásának a lehetőségét a bíró számára azért biztosítja a jogalkotó, hogy megakadályozható legyen, hogy a bíróság a döntését alaptörvény-ellenes norma alkalmazásával legyen kénytelen meghozni."[5] Ebben az értelemben tehát a bírói kezdeményezés végső soron a bírói alkotmányos lelkiismeret eljárásjogi jogintézményének is tekinthető. Emellett a kezdeményezés az eljárásban résztvevők érdekét is szolgálja, sőt - amint arra később kitérünk - a normakontrollra irányuló alkotmányjogi panaszhoz képest előnyökkel is rendelkezik.
Jelen tanulmány célja a bírói kezdeményezés jogintézményének általános jellegű bemutatása mellett egyes, a gyakorlat szempontjából jelentős kérdések bemutatása a vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlat alapján.
- 75/76 -
A bírói kezdeményezés - vagyis a normakontroll elvégzése céljából az Alkotmánybírósághoz benyújtott bírói indítvány - egyes kérdéseinek elemzésekor figyelemmel kell lenni arra is, hogy bár nem az Alaptörvénnyel bevezetett új jogintézményről van szó - a bírói kezdeményezés immár több, mint huszonöt éves múltra tekint vissza -,[6] a bírói jogalkalmazás és jogértelmezés struktúráját az Alaptörvény 28. cikke - amely szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik - alapvetően megváltoztatta. A bíróságok számára alkotmányos kötelezettséggé vált az Alaptörvény rendelkezéseinek bevonása az értelmezési folyamatba.[7] Ebből a kötelezettségből következik, hogy a bíróságnak a jogszabályok adta értelmezési mozgástér keretein belül azonosítania kell az elé kerülő ügy alapjogi vagy más alkotmányossági vonatkozásait, és a bírói döntésben alkalmazott jogszabályokat erre tekintettel kell értelmeznie.[8] E folyamatban a bíró az adott szakági jogszabály rendelkezését az Alaptörvénnyel veti össze. Ez lényegében az adott norma alkotmányjogi kontroll alá vételét jelenti, amelynek során a bíró elsősorban azt vizsgálja, hogy az általa alkalmazandónak ítélt jogszabályt érintően felmerül-e az alaptörvény-ellenesség kételye?[9] Az eljáró bírónak a rendelkezésre álló jogértelmezési módszereket felhasználva, a jogalkotói célra figyelemmel és az Alaptörvény keretein belül kell meghatároznia a vonatkozó jogi rendelkezések tartalmát - adott esetben értelmezéssel kell tehát megteremteni az összhangot az Alaptörvénnyel.[10] Az a tény tehát, hogy a rendesbíróság nem jogosult félretenni az alaptörvény-ellenes normát, nem jelenti egyben azt is, hogy ne lenne lehetősége alkotmányjogi kérdésekben állást foglalni. Már maga az Alkotmánybírósághoz fordulás is ilyen állásfoglalást jelent, amely feltételezi nem csupán a szakjogági normák, hanem az Alaptörvény rendelkezéseinek együttes, egymásra tekintettel történő értelmezését. Amennyiben azonban a bíró pusztán csak az alkalmazandó norma alkotmányos értelmezési tartományát keresi, már akkor is az alkotmány értelmezésével és alkalmazásával foglalatoskodik.[11]
Joggal vethető fel persze, hogy vajon milyen mélységű alkotmányjogi ismeretekkel kell a bíráknak rendelkezniük ahhoz, hogy az Alaptörvény jogértelmezési előírásának meg tudjanak felelni? Az előírt mérlegelési kötelezettség a bíróval szemben alapvetően azt a követelményt állítja, hogy ismerje az Alaptörvény egyes - magas absztrakciós fokon megfogalmazott - rendelkezéseit és az azokra vonatkozó alkotmánybírósági gyakorlatot[12], továbbá megfelelően alkalmazza az abban lefektetett elveket és teszteket.[13]
Az ügy esetleges alapjogi vonatkozásai feltárásának a bírói döntések alkotmányos kontrollja - tehát a "valódi" alkotmányjogi panasz - szempontjából is jelentősége van, ugyanis "[a] bírói döntések alkotmányossági felülvizsgálatát lehetővé tevő alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. §) az Alaptörvény 28. cikkének érvényesülését szolgáló jogintézmény. Ilyen panasz alapján az Alkotmánybíróság a bírói döntésben foglalt jogértelmezés Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja, azt, hogy a jogszabály alkalmazása során a bíróság az Alaptörvényben biztosított jogok alkotmányos tartalmát érvényre juttatta-e. Ha a bíróság az előtte fekvő, alapjogilag releváns ügy alapjogi érintettségére tekintet nélkül járt el, és az általa kialakított jogértelmezés nem áll összhangban e jog alkotmányos tartalmával, akkor a meghozott bírói döntés alaptörvény-ellenes."[14] "A jogszabályok értelmezése tehát az Alaptörvényből fakadóan a bíróságok feladata, míg az Alkotmánybíróság hatásköre a jogszabályok, illetve - az Abtv. 27. §-a szerinti eljárásban - a bírói ítéletekben
- 76/77 -
megjelenő jogértelmezés alkotmányosságának vizsgálatára terjed ki."[15]
A bírói döntések alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszok elbírálása során - melyre az Alkotmánybíróságnak csak 2012. január 1-je óta van hatásköre - az Alkotmánybíróság tehát lényegében jogorvoslati fórumként vizsgálja, hogy az eljáró bíróságok felismerték-e és figyelmet szenteltek-e az ügy alkotmányjogi aspektusainak: adott esetben például felhívták-e az Alkotmánybíróság korábbi döntéseit, és mérlegre tették-e az ügyben releváns szerepet játszó alapjogi konfliktust is.[16] A bírói jogértelmezésnek az Alaptörvénnyel való összhangját előíró követelmény érvényesülését tehát az Alkotmánybíróság is szem előtt tartja, és a bírói döntések alkotmányosságának a megítélésekor annak kifejezett jelentőséget tulajdonít. Az Alkotmánybíróság döntéseiben lefektetett értelmezési követelmények figyelmen kívül hagyása mellett az alapjogi relevancia fel nem ismerése akár önmagában is a jogerős bírói döntés megsemmisítéséhez vezethet.[17]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
